Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-30 / 179. szám

4 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. JÚL. 30. Miért ilyen az értelmiség? Olvasószolgálat LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSYÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Öt pengő borravaló Ötvennégy éve, 1938 nyarán Varga Mihály kötélgyártó Aradi utcai üzemében voltam kifutó-raktári munkás. A boltban megjelent egy pipás úr, hogy kocsijára ponyvát rendeljen. Később kérdezi tőlem Szűcs úr, a főnököm, tudom­e ki járt itt? - Nem tudom, feleltem. - Szent-Györgyi Albert professzor, a Nobel-dtjas. Körülbelül ttz nap múlva elkészült a ponyva. Jött a professzor úr, a pipa nem maradt el. Mentem a varrodába és ketten próbáltuk fel a gépkocsira a takarót, ő fogta az egyik végét, én a másikat. Nagyon meg volt elégedve a mérettel, a színnel, a minőségei meg velem is, mert kissé hátba veregeti és adott borravalót, öt pengőt! Ó, milyen nagy pénz volt az akkor! A havi fizetésem 18 pengő volt, az apám a Bakay gyárban heti 9-10 pengőt keresett, elsőosztályú szövő volt. A borravalómból anyám megvásárolta az egy heti kaját. Farkas Mihály Forgószél a gabonatáblában? A médiák körüli vitához szeretnék egy pozitív példával hozzászólni a TV2 Lyukasóra című műsora kapcsán. Tudom, hogy az emberek többsége nem akarja „politikai szemüvegen keresztül nézni" sem a rádió és a tévé műsorát, sem a róluk szóló vitát, hanem egyszerűen csak jó műsort ­főként szórakoztatót - sze­retne. De milyen a jó műsor? Amelyik sokaknak tetszik? Ha súlyos támadásokat kapok, akkor is kimondom: az írás­tudók felelősségével igenis irányítani kell (!) a műsorok szerkezetét, legalábbis a nem­zeti médiákban, hogy a több­ségnek ne csak az tetsszen, ami most van, s ami állítólag a legolcsóbb. Btzni kell abban, hogy más is tetszeni fog so­kaknak, amiknek most még a létezéséről sem tudunk. A TV2 július 21-i Lyukas­óra műsora hozzásegített ah­hoz, hogy egy kemény vita után egy kollégámmal „kon­szenzusra jussunk". Aki koráb­ban azt a népszerű elvet val­lotta. hogy azt kell adni a népnek, amit kér, Dallas-t, vetélkedőt krimit, akár „ameri­kanizmus"-!, nincs jogunkban felülbírálni a többség igényét. Ez a kollegám a fenti műsor után - szinte az én szavaimmal - lelkendezett a Lyukasórá-ról. A műsorban rendszeresen három-négy költő és két-há­rom színész beszélget régi (nagyobb és kisebb) költők műveiről. S teszik mindezt olyan szellemesen, változato­san, néha csipkelődve, de egymást, s főleg a régi irodal­márokat tisztelve, egymásnak és a nézőknek rejtvényeket feladva, nagy tudással, mégis közérthetően, hogy a műsor a székhez szögez. Az ilyen szellemű műsorok azok, amelyek a média-harc­ban némi megnyugvást, a többségnek pedig újfajta szó­rakozást adhatnak. Irodalom­tanárok akár kötelező olvas­mányok helyett is többlettudást érhetnek el tanítványaiknál, ha „reklámozzák" óráikon a Lyu­kasórát. A kötelező olvasmá­nyoktól még az irodalom­szerető diákok is igyekeznek meglógni, a Lyukasórá-t meg remélem, hogy azok is gyorsan megkedvelik, akik eddig nem ismerték. S ennél a műsornál a tévé költségei alig haladják meg az áram költségeit, a kamerákon kívül néhány székre és könyv­re van szükség, az utóbbiakat a szereplők hozzák magukkal. Szóval, ez volt itt a reklám helye. Haszna viszont nem valamelyik üzleti csoportnak lehet belőle. Kelemen Gábor Hol parkoljanak a kerékpárok? A nyári egyetemen Hankiss Elemér nyilatkozott a magyar értelmiségről. Hogy őszinte legyek, nem igen ismertem őt, de a „média" ügy óta nyilván közismert lett. Az okokat ke­resi, miért ilyen az értelmiség? Valóban, miért? Nyugdíjas tanár vagyok, aki 33 évig tanított. Van két gyermekem. Rajtuk keresztül láttam az értelmiségi gyermekek sorsát. Először is: a naplóban fel kellett tüntetni, mint osztály­főnöknek, a származást. Jaj annak, aki az „E" jelzést kapta. Ez azt jelentette, hogy húsz­szoros erőbedobással érhetett csak el eredményt, hogy netán bejusson az egyetemre! Ha valaki teljesen le tudott mon­dani az ifjúságáról, éjt-nappalá téve tanult - szüleivel a hát­térben remélhetett ered­ményt. Lányom 1973-ban angol nyelvből országos tanul­mányi versenyen helyezést ért el, (gy bejuthatott az egye­temre, ahol angol-német sza­kon végzett. Végzés után né­hány évre felajánlottak egy ál­lást - jelesen végzett az egye­temen. Igen boldog volt, egy­két évig, tervezte, hogy an­gol-amerikai irodalomból ösz­szehasonlftó disszertácót fr, és ledoktorál. Ekkor egy felmé­rést, tesztet készttettek az Már-már közhely, hogy annyi a hatalom, amennyi a pénz. Ugyanígy aránylik a zsoz.sóhoz a jog, az igazság, a tehetség a szépség, etc, etc. Á városház hivatalnokai nyilván többel btmak, mint egy buszsofőr, ám ez utóbbié sem megvetendő hatalom. Zuhog­hat az eső, ezer ágra tüzelhet a Nap, mégsem áll be a meg­állóba. Ugy van vele, a ha­talom, ha mégoly picurka is, fabatkát sem ér, ha nem lehet vele visszaélni. De nem ezt mondja, hanem azt, hogy „szabálytalan", mert az utasok máris „fölhasogatják az ülé­seket..." Megdöbbentem e válaszon: magam előtt láttam a 65-80 éves embereket, ahogy nekiesnek az ülések tönkre­tevésének. A sofőr, pesze, védi magát, ahogy tudja. A s/.iksósi megállóban például nem a szokott helyén várta meg az indulási időt, mert szenvedett Az Új Magyarországban 1992. június 13-án megje­lentekre hivatkozva július 21­én a mi lapunkban is nap­világot látott egy felhívás, amelyben Doszpot József és Csaba - apa és fia - kérték a jó szándékú emberek segítsé­gét. A budapesti lapban köz­zétettek szerint már a tele­vízióban is szerepeltek, s nem is eredménytelenül, mert hiszen már az Új Magyaror­szág munkatársának - rövid felhívását (fábián) néven (rta alá - is megesett rajtuk a szíve. Csupa véletlen az élet: Doszpot urat Szegeden többen is megőrizték emlékeze­tükben. s tapasztalataikat si­ettek velünk megosztani. Ezek szerint Doszpot József példá­nak okáért sohasem volt vil­lamosmérnök (viszont kedveli ezt a bemutatkozási formát). egyik csoporttal, ahol ő is tanított. A csoport a fordftó­tolmácsképző rész volt. A hallgatók erősen lepontozták, lényeg az, hogy „mint okta­tásra alkalmatlant" elbocsá­tották az egyetemről - sze­rencséjére -, mert magtalálta helyét más beosztásban. Az egyetemen azóta sem végeztek hasonló tesztelést, a tanárok képességeinek felmérésére. A bátyám vegyészetet végzett, '56-ban disszidált. Es én tanítottam, elengedve minden megjegyzést, mert tudtam, hogy csak akkor dolgozhatom, gyermekeim akkor tanulhat­nak, ha befogom a számat. Ez nem mindig sikerült, (gy 1984­ben nyugdíjba kerültem. Ha végiggondolok értelmiségi műltanom és párhuzamba veszem sok millió hasonló cipőben járó értelmiségi tár­saimat, elgondolkodom: vajon miért ilyenek? , Nagyon örülök, hogy Han­kiss Elemér felvetette ezt a kérdést. Ha hamarabb is szóra lehetett volna bfrni, és nem csak elvétve jelenik meg a kép­ernyőn „paranoiás" félmo­sollyal, talán elkerülhető lett volna a médiaháború! Dr. Kis Lászlóné Bakay Edit ny.tanár szegény a napsütéstől, hanem beállt az árnyékba, kissé távolabb a megállóhelytől. Ott már senki nem kérdezte meg, hogy az öregek iránt miért érzéketlen. Azt hiszem, ide kívánkozik, hogy az Üllés felől érkező járatok megállójában nincs se pad, se bódé. Korábban volt, ám mindkettőt kiütötte a helyéből a kocsivezető. A köznyelv ezért „reccska­nyarnak" titulálja a megállót. Ezen is lehetne segíteni, ha a hatalom nem csak fitogtatná a hatalmát. Azt hiszem, az idősek szívesen segítenének abban (ha a városnak remény­telenül nincs pénze, vagy segítőkészséget mutatna), hogy áthelyezzék a megállót a kanyaron túli egyenesbe, ahol nincs balesetveszély. Bizony nagyon jólesne, ha segítene valaki. F. N. I. csak középfokú végzettsége van e területen. Egyik volt felesége - aki a negyedik volt a sorban, s éppen ő az írásban ugyancsak szereplő Doszpot Csaba édesanyja - hosszasan beszélt egykori férjéről. Az (gy kialakult kép csöp­pet sem hízelgő Doszpot Józsefre nézve: töbszörösen büntetett előélet, csalások sorozata, gyermekek hátra­hagyása állami gondozásban, több százezer forintos, behajt­hatatlan adósságok... S bíró­sági, végrehajtóhivatali do­kumentumok, amelyek iga­zolni látszanak a finoman szólva is furcsa előéletet. Szinte szóról szóra ugyan­Mindenképpen szükséges­nek tartottam, hogy reagáljak Bozsóki Mátyás, a Délmagyar­ország július 20-i számában megjelent Mi a gabonakörök titka? című (rására, mert úgy érzem, egy kicsit nekem is szólt. Nagy érdeklődéssel olvas­tam a forgószélről írt hiteles beszámolót, melyet valószínű, a mezőgazdász szakmában eltöltött sok-sok éves tapasz­talat alapozott meg. Valóban létezik ilyen természeti jelen­ség, már többen is beszámoltak erről, de az igazi megtévesztés azt hiszem az volna, ha az olvasókkal megpróbálnánk el­hitetni, hogy a „gabonakörök" forgószéltől származnak. Arról természetesen lehet és érdemes is vitatkozni, hogy valóban idegen civilizáció művéről van-e szó, de azt határozottan állíthatom, hogy ebben az esetben forgószél nem lehetett a tettes. Az alapvető félreértések ­egy kicsit - a köztudatban elterjedt „gabonakörök" elne­vezés is az oka. Már régóta nem csak erről van szó, ugyanis különböző ábrák egész sorát regisztrálták, akár több száz méteres átmérőben. Ezek tartalmazhatnak köröket, gyű­rűket, háromszögeket, egyene­seket és ezek kombinációját is. Ha csak a magyarországi ese­teket vesszük figyelembe (háromszögek, körgyűrűk), már akkor is megállapíthatjuk, hogy nem egy természeti jelenség a ludas. Már lassan két évtizede számtalan kutató foglalkozik a megfejtéssel, de megoldás még nem született. Nem az billenti az ufók oldalára a mérleget, hogy nincs földi eredetű magyarázat (bár ez is nagyon fontos), hanem a számtalan kísérlet és vizsgálat ered­ménye, például: a kivitelezés erről számolt be valaki le­vélben, s utóbb telefonon, a volt feleségtől teljesen füg­getlenül. Valamennyien fölháborító­nak tartották, hogy amfg emberek százezrei - ha nem milliói - küszködnek napi filléres gondokkal, addig egy (és itt szándékosan nem használom beszélgetőpart­nereim minősítéseit) „ilyen ember" nem átall az emberek jóhiszeműségére apellálni. A kérdés most az, mind­ezek után mi legyen Dosz­potékkal. Segítsünk nekik, avagy nem. fölháborodjunk, avagy nem. A bűncselekmé­nyek elévültek, s az érin­technikai nehézségei; sugárzás mérése, a gabonaszárak szer­kezetének változása. Nagyon fontos azt is megemlíteni, hogy az események helyszínén a szemtanúk sok esetben különös fényjelenségeket, ismeretlen repülő objektumokat is láttak. Figyelembe véve az eddigi vizsgálati eredményeket, a szemtanúk beszámolóit és az ábrák bonyolultsági fokát (például Mandelbrot-halmaz), azt hiszem, jogos lehel a feltételezés, hogy egy nálunk fejlettebb civilizáció képviselői jártak a gabonatáblák fölött. A cikk mások részéhez is szeretnék hozzáfűzni pár gon­dolatot. A gömb formáról csak any­nyit, hogf a „ceruza" alakú űrhajókra csak nekünk van szükségünk a viszonylag gyen­ge hajtóműveink miatt, és csak addig, amfg a Föld légköréből kijutunk. Azt sem szabad figyelmen ktvül hagyni, hogy a gömb forma sok szempontból praktikusabb, ha csak például a legkisebb felület - legnagyobb térfogat elméletet nézzük. Egyébként a légellenállási értéke is igen kedvező, arról nem is beszélve, hogy az ufók utazásaik során elenyésző távolságot tesznek meg a Föld sűrűbb légkörében. Es, hogy mennyire nem kell „keresztbe vinni a létrát az erdőben", mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a NASA jelenleg is komoly kísérleteket folytat gömb alakú űreszközökkel. Végezetül annyit szeretnék még megjegyezni, hogy ál­talában nem gömb alakúak az ufók, azaz nem tévesztendő össze az ufókat esetlegesen körülvevő „fénygömb" az objektum valódi alakjával. Sós Tibor RYUFOR tetteknek, ismerősöknek meg­van ugyan a személyes vé­leményük, nekünk mégsem áll jogunkban hivatalosan is megbélyegezni egy embert (miért is tennénk?), aki ellen ­legalábbis tudomásunk szerint - semmiféle büntetőeljárás nincs folyamatban. S még az is lehet - bár régebbi isme­rősei ezt látatlanban, mond­hatnánk kapásból kétségbe vonják -, hogy Doszpot úr valóban beteg, és közada­kozásra szorul. A feladvány tehát itt áll előttünk: a nyilvánosság fel­használásáról. elő- és fél­re(?)vezetéséről, a lelkiisme­ret tisztaságáról kell gondol­kodnunk. A döntést ki-ki hozza meg maga. NY. P Szeretném az illetékesek és az érdekeltek figyelmét felhív­ni a városszerte tapasztalható hiányosságra, mely a köz­épületek. illetve a lakóépületek előtt tapasztalható. Mint gyakorta kerépárt használó ember, lépten-nyo­mon azt kell, hogy lássam, nincs adott lehetőség a kerék­párok egyszerű és biztonságos, s egyben esztétikus parkol­tatására. Jelenleg s várhatóan a jövőben is nő a kerékpárosok száma, fejlődnek a kerékpár­utak, a kerékpárok egyre drá­gábbak, korszerűbbek, ezzel szemben hiányzik az olyan eszközök választéka, mely védené a járművet, az épüle­teket, a növényeket - mert hozzá lehetne zárni a kerék­párt. Még a „jól felszerelt" Belvárosban is hiányoznak az ilyen köztéri tárgyak (például a Centrum Áruház előtt). Mivel nem tudom mihez láncolni a kerékpáromat, mindig attól kell tartanom, hogy mindenes­tül lába kél járművemnek. De ez nemcsak az én problémám. Úgy gondolom, a városnak támogatni kellene az ilyen irányú beruházásokat, hiszen az önkormányzat anyagi le­hetőségei valószínűleg más területre koncentrálódtak, s nincs pénz tárolók létesítésére. R.J. Szeged Coca-Cola Amatil Italáru (Magyarország) Kft. keres Szeged székhellyel bérleményként raktárai. Feltételek: - 1000-1200 nm fedett terület (min. 5 m belmagasság); - Fűthető; - min. 400 nm külső, betonozott terület; - 4 iroda+szociális helyiségek; - 4 telefonvonal (faxlehetőség) - 24 órás használat; - meghosszabbítható bérlés lehetősége. Jelentkezni lehet: levélben vagy telefaxon: Bodrogi Péter üzletág-igazgató CCA Italáru (Magyarország) Budapest X., Bánya u. 35. 1105. Fax: 157-3180. Orvostanhallgató fiam ugyanazon a klinikán tölti gyakorlóideiét, ahol született. A műtőben összetalálkozott az orvossal, akinél született. Meg is említette neki: engem is a Tanár úr segített a világra. - Rosszul emlékszik, kolléga!­volt a válasz. - Az édesanyja! Én csak ott voltam... K. Sz. S. A veszély elhárítható Az új Hungáriánál sincs pad Sokak kívánságát tolmá- utazóközönség amibe tud, abba csolja Solti Mihályné: az új kapaszkodik. Jó lenne, ha az Hungáriánál levő villamos- illetékesek pótolnák ezt a megállóban nincs pad, az hiányosságot. Újra Doszpotékról Segítsünk? Es kinek?

Next

/
Thumbnails
Contents