Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-30 / 179. szám

4 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. JÚL. 30. Miért ilyen az értelmiség? Olvasószolgálat LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSYÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Öt pengő borravaló Ötvennégy éve, 1938 nyarán Varga Mihály kötélgyártó Aradi utcai üzemében voltam kifutó-raktári munkás. A boltban megjelent egy pipás úr, hogy kocsijára ponyvát rendeljen. Később kérdezi tőlem Szűcs úr, a főnököm, tudome ki járt itt? - Nem tudom, feleltem. - Szent-Györgyi Albert professzor, a Nobel-dtjas. Körülbelül ttz nap múlva elkészült a ponyva. Jött a professzor úr, a pipa nem maradt el. Mentem a varrodába és ketten próbáltuk fel a gépkocsira a takarót, ő fogta az egyik végét, én a másikat. Nagyon meg volt elégedve a mérettel, a színnel, a minőségei meg velem is, mert kissé hátba veregeti és adott borravalót, öt pengőt! Ó, milyen nagy pénz volt az akkor! A havi fizetésem 18 pengő volt, az apám a Bakay gyárban heti 9-10 pengőt keresett, elsőosztályú szövő volt. A borravalómból anyám megvásárolta az egy heti kaját. Farkas Mihály Forgószél a gabonatáblában? A médiák körüli vitához szeretnék egy pozitív példával hozzászólni a TV2 Lyukasóra című műsora kapcsán. Tudom, hogy az emberek többsége nem akarja „politikai szemüvegen keresztül nézni" sem a rádió és a tévé műsorát, sem a róluk szóló vitát, hanem egyszerűen csak jó műsort főként szórakoztatót - szeretne. De milyen a jó műsor? Amelyik sokaknak tetszik? Ha súlyos támadásokat kapok, akkor is kimondom: az írástudók felelősségével igenis irányítani kell (!) a műsorok szerkezetét, legalábbis a nemzeti médiákban, hogy a többségnek ne csak az tetsszen, ami most van, s ami állítólag a legolcsóbb. Btzni kell abban, hogy más is tetszeni fog sokaknak, amiknek most még a létezéséről sem tudunk. A TV2 július 21-i Lyukasóra műsora hozzásegített ahhoz, hogy egy kemény vita után egy kollégámmal „konszenzusra jussunk". Aki korábban azt a népszerű elvet vallotta. hogy azt kell adni a népnek, amit kér, Dallas-t, vetélkedőt krimit, akár „amerikanizmus"-!, nincs jogunkban felülbírálni a többség igényét. Ez a kollegám a fenti műsor után - szinte az én szavaimmal - lelkendezett a Lyukasórá-ról. A műsorban rendszeresen három-négy költő és két-három színész beszélget régi (nagyobb és kisebb) költők műveiről. S teszik mindezt olyan szellemesen, változatosan, néha csipkelődve, de egymást, s főleg a régi irodalmárokat tisztelve, egymásnak és a nézőknek rejtvényeket feladva, nagy tudással, mégis közérthetően, hogy a műsor a székhez szögez. Az ilyen szellemű műsorok azok, amelyek a média-harcban némi megnyugvást, a többségnek pedig újfajta szórakozást adhatnak. Irodalomtanárok akár kötelező olvasmányok helyett is többlettudást érhetnek el tanítványaiknál, ha „reklámozzák" óráikon a Lyukasórát. A kötelező olvasmányoktól még az irodalomszerető diákok is igyekeznek meglógni, a Lyukasórá-t meg remélem, hogy azok is gyorsan megkedvelik, akik eddig nem ismerték. S ennél a műsornál a tévé költségei alig haladják meg az áram költségeit, a kamerákon kívül néhány székre és könyvre van szükség, az utóbbiakat a szereplők hozzák magukkal. Szóval, ez volt itt a reklám helye. Haszna viszont nem valamelyik üzleti csoportnak lehet belőle. Kelemen Gábor Hol parkoljanak a kerékpárok? A nyári egyetemen Hankiss Elemér nyilatkozott a magyar értelmiségről. Hogy őszinte legyek, nem igen ismertem őt, de a „média" ügy óta nyilván közismert lett. Az okokat keresi, miért ilyen az értelmiség? Valóban, miért? Nyugdíjas tanár vagyok, aki 33 évig tanított. Van két gyermekem. Rajtuk keresztül láttam az értelmiségi gyermekek sorsát. Először is: a naplóban fel kellett tüntetni, mint osztályfőnöknek, a származást. Jaj annak, aki az „E" jelzést kapta. Ez azt jelentette, hogy húszszoros erőbedobással érhetett csak el eredményt, hogy netán bejusson az egyetemre! Ha valaki teljesen le tudott mondani az ifjúságáról, éjt-nappalá téve tanult - szüleivel a háttérben remélhetett eredményt. Lányom 1973-ban angol nyelvből országos tanulmányi versenyen helyezést ért el, (gy bejuthatott az egyetemre, ahol angol-német szakon végzett. Végzés után néhány évre felajánlottak egy állást - jelesen végzett az egyetemen. Igen boldog volt, egykét évig, tervezte, hogy angol-amerikai irodalomból öszszehasonlftó disszertácót fr, és ledoktorál. Ekkor egy felmérést, tesztet készttettek az Már-már közhely, hogy annyi a hatalom, amennyi a pénz. Ugyanígy aránylik a zsoz.sóhoz a jog, az igazság, a tehetség a szépség, etc, etc. Á városház hivatalnokai nyilván többel btmak, mint egy buszsofőr, ám ez utóbbié sem megvetendő hatalom. Zuhoghat az eső, ezer ágra tüzelhet a Nap, mégsem áll be a megállóba. Ugy van vele, a hatalom, ha mégoly picurka is, fabatkát sem ér, ha nem lehet vele visszaélni. De nem ezt mondja, hanem azt, hogy „szabálytalan", mert az utasok máris „fölhasogatják az üléseket..." Megdöbbentem e válaszon: magam előtt láttam a 65-80 éves embereket, ahogy nekiesnek az ülések tönkretevésének. A sofőr, pesze, védi magát, ahogy tudja. A s/.iksósi megállóban például nem a szokott helyén várta meg az indulási időt, mert szenvedett Az Új Magyarországban 1992. június 13-án megjelentekre hivatkozva július 21én a mi lapunkban is napvilágot látott egy felhívás, amelyben Doszpot József és Csaba - apa és fia - kérték a jó szándékú emberek segítségét. A budapesti lapban közzétettek szerint már a televízióban is szerepeltek, s nem is eredménytelenül, mert hiszen már az Új Magyarország munkatársának - rövid felhívását (fábián) néven (rta alá - is megesett rajtuk a szíve. Csupa véletlen az élet: Doszpot urat Szegeden többen is megőrizték emlékezetükben. s tapasztalataikat siettek velünk megosztani. Ezek szerint Doszpot József példának okáért sohasem volt villamosmérnök (viszont kedveli ezt a bemutatkozási formát). egyik csoporttal, ahol ő is tanított. A csoport a fordftótolmácsképző rész volt. A hallgatók erősen lepontozták, lényeg az, hogy „mint oktatásra alkalmatlant" elbocsátották az egyetemről - szerencséjére -, mert magtalálta helyét más beosztásban. Az egyetemen azóta sem végeztek hasonló tesztelést, a tanárok képességeinek felmérésére. A bátyám vegyészetet végzett, '56-ban disszidált. Es én tanítottam, elengedve minden megjegyzést, mert tudtam, hogy csak akkor dolgozhatom, gyermekeim akkor tanulhatnak, ha befogom a számat. Ez nem mindig sikerült, (gy 1984ben nyugdíjba kerültem. Ha végiggondolok értelmiségi műltanom és párhuzamba veszem sok millió hasonló cipőben járó értelmiségi társaimat, elgondolkodom: vajon miért ilyenek? , Nagyon örülök, hogy Hankiss Elemér felvetette ezt a kérdést. Ha hamarabb is szóra lehetett volna bfrni, és nem csak elvétve jelenik meg a képernyőn „paranoiás" félmosollyal, talán elkerülhető lett volna a médiaháború! Dr. Kis Lászlóné Bakay Edit ny.tanár szegény a napsütéstől, hanem beállt az árnyékba, kissé távolabb a megállóhelytől. Ott már senki nem kérdezte meg, hogy az öregek iránt miért érzéketlen. Azt hiszem, ide kívánkozik, hogy az Üllés felől érkező járatok megállójában nincs se pad, se bódé. Korábban volt, ám mindkettőt kiütötte a helyéből a kocsivezető. A köznyelv ezért „reccskanyarnak" titulálja a megállót. Ezen is lehetne segíteni, ha a hatalom nem csak fitogtatná a hatalmát. Azt hiszem, az idősek szívesen segítenének abban (ha a városnak reménytelenül nincs pénze, vagy segítőkészséget mutatna), hogy áthelyezzék a megállót a kanyaron túli egyenesbe, ahol nincs balesetveszély. Bizony nagyon jólesne, ha segítene valaki. F. N. I. csak középfokú végzettsége van e területen. Egyik volt felesége - aki a negyedik volt a sorban, s éppen ő az írásban ugyancsak szereplő Doszpot Csaba édesanyja - hosszasan beszélt egykori férjéről. Az (gy kialakult kép csöppet sem hízelgő Doszpot Józsefre nézve: töbszörösen büntetett előélet, csalások sorozata, gyermekek hátrahagyása állami gondozásban, több százezer forintos, behajthatatlan adósságok... S bírósági, végrehajtóhivatali dokumentumok, amelyek igazolni látszanak a finoman szólva is furcsa előéletet. Szinte szóról szóra ugyanMindenképpen szükségesnek tartottam, hogy reagáljak Bozsóki Mátyás, a Délmagyarország július 20-i számában megjelent Mi a gabonakörök titka? című (rására, mert úgy érzem, egy kicsit nekem is szólt. Nagy érdeklődéssel olvastam a forgószélről írt hiteles beszámolót, melyet valószínű, a mezőgazdász szakmában eltöltött sok-sok éves tapasztalat alapozott meg. Valóban létezik ilyen természeti jelenség, már többen is beszámoltak erről, de az igazi megtévesztés azt hiszem az volna, ha az olvasókkal megpróbálnánk elhitetni, hogy a „gabonakörök" forgószéltől származnak. Arról természetesen lehet és érdemes is vitatkozni, hogy valóban idegen civilizáció művéről van-e szó, de azt határozottan állíthatom, hogy ebben az esetben forgószél nem lehetett a tettes. Az alapvető félreértések egy kicsit - a köztudatban elterjedt „gabonakörök" elnevezés is az oka. Már régóta nem csak erről van szó, ugyanis különböző ábrák egész sorát regisztrálták, akár több száz méteres átmérőben. Ezek tartalmazhatnak köröket, gyűrűket, háromszögeket, egyeneseket és ezek kombinációját is. Ha csak a magyarországi eseteket vesszük figyelembe (háromszögek, körgyűrűk), már akkor is megállapíthatjuk, hogy nem egy természeti jelenség a ludas. Már lassan két évtizede számtalan kutató foglalkozik a megfejtéssel, de megoldás még nem született. Nem az billenti az ufók oldalára a mérleget, hogy nincs földi eredetű magyarázat (bár ez is nagyon fontos), hanem a számtalan kísérlet és vizsgálat eredménye, például: a kivitelezés erről számolt be valaki levélben, s utóbb telefonon, a volt feleségtől teljesen függetlenül. Valamennyien fölháborítónak tartották, hogy amfg emberek százezrei - ha nem milliói - küszködnek napi filléres gondokkal, addig egy (és itt szándékosan nem használom beszélgetőpartnereim minősítéseit) „ilyen ember" nem átall az emberek jóhiszeműségére apellálni. A kérdés most az, mindezek után mi legyen Doszpotékkal. Segítsünk nekik, avagy nem. fölháborodjunk, avagy nem. A bűncselekmények elévültek, s az érintechnikai nehézségei; sugárzás mérése, a gabonaszárak szerkezetének változása. Nagyon fontos azt is megemlíteni, hogy az események helyszínén a szemtanúk sok esetben különös fényjelenségeket, ismeretlen repülő objektumokat is láttak. Figyelembe véve az eddigi vizsgálati eredményeket, a szemtanúk beszámolóit és az ábrák bonyolultsági fokát (például Mandelbrot-halmaz), azt hiszem, jogos lehel a feltételezés, hogy egy nálunk fejlettebb civilizáció képviselői jártak a gabonatáblák fölött. A cikk mások részéhez is szeretnék hozzáfűzni pár gondolatot. A gömb formáról csak anynyit, hogf a „ceruza" alakú űrhajókra csak nekünk van szükségünk a viszonylag gyenge hajtóműveink miatt, és csak addig, amfg a Föld légköréből kijutunk. Azt sem szabad figyelmen ktvül hagyni, hogy a gömb forma sok szempontból praktikusabb, ha csak például a legkisebb felület - legnagyobb térfogat elméletet nézzük. Egyébként a légellenállási értéke is igen kedvező, arról nem is beszélve, hogy az ufók utazásaik során elenyésző távolságot tesznek meg a Föld sűrűbb légkörében. Es, hogy mennyire nem kell „keresztbe vinni a létrát az erdőben", mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a NASA jelenleg is komoly kísérleteket folytat gömb alakú űreszközökkel. Végezetül annyit szeretnék még megjegyezni, hogy általában nem gömb alakúak az ufók, azaz nem tévesztendő össze az ufókat esetlegesen körülvevő „fénygömb" az objektum valódi alakjával. Sós Tibor RYUFOR tetteknek, ismerősöknek megvan ugyan a személyes véleményük, nekünk mégsem áll jogunkban hivatalosan is megbélyegezni egy embert (miért is tennénk?), aki ellen legalábbis tudomásunk szerint - semmiféle büntetőeljárás nincs folyamatban. S még az is lehet - bár régebbi ismerősei ezt látatlanban, mondhatnánk kapásból kétségbe vonják -, hogy Doszpot úr valóban beteg, és közadakozásra szorul. A feladvány tehát itt áll előttünk: a nyilvánosság felhasználásáról. elő- és félre(?)vezetéséről, a lelkiismeret tisztaságáról kell gondolkodnunk. A döntést ki-ki hozza meg maga. NY. P Szeretném az illetékesek és az érdekeltek figyelmét felhívni a városszerte tapasztalható hiányosságra, mely a középületek. illetve a lakóépületek előtt tapasztalható. Mint gyakorta kerépárt használó ember, lépten-nyomon azt kell, hogy lássam, nincs adott lehetőség a kerékpárok egyszerű és biztonságos, s egyben esztétikus parkoltatására. Jelenleg s várhatóan a jövőben is nő a kerékpárosok száma, fejlődnek a kerékpárutak, a kerékpárok egyre drágábbak, korszerűbbek, ezzel szemben hiányzik az olyan eszközök választéka, mely védené a járművet, az épületeket, a növényeket - mert hozzá lehetne zárni a kerékpárt. Még a „jól felszerelt" Belvárosban is hiányoznak az ilyen köztéri tárgyak (például a Centrum Áruház előtt). Mivel nem tudom mihez láncolni a kerékpáromat, mindig attól kell tartanom, hogy mindenestül lába kél járművemnek. De ez nemcsak az én problémám. Úgy gondolom, a városnak támogatni kellene az ilyen irányú beruházásokat, hiszen az önkormányzat anyagi lehetőségei valószínűleg más területre koncentrálódtak, s nincs pénz tárolók létesítésére. R.J. Szeged Coca-Cola Amatil Italáru (Magyarország) Kft. keres Szeged székhellyel bérleményként raktárai. Feltételek: - 1000-1200 nm fedett terület (min. 5 m belmagasság); - Fűthető; - min. 400 nm külső, betonozott terület; - 4 iroda+szociális helyiségek; - 4 telefonvonal (faxlehetőség) - 24 órás használat; - meghosszabbítható bérlés lehetősége. Jelentkezni lehet: levélben vagy telefaxon: Bodrogi Péter üzletág-igazgató CCA Italáru (Magyarország) Budapest X., Bánya u. 35. 1105. Fax: 157-3180. Orvostanhallgató fiam ugyanazon a klinikán tölti gyakorlóideiét, ahol született. A műtőben összetalálkozott az orvossal, akinél született. Meg is említette neki: engem is a Tanár úr segített a világra. - Rosszul emlékszik, kolléga!volt a válasz. - Az édesanyja! Én csak ott voltam... K. Sz. S. A veszély elhárítható Az új Hungáriánál sincs pad Sokak kívánságát tolmá- utazóközönség amibe tud, abba csolja Solti Mihályné: az új kapaszkodik. Jó lenne, ha az Hungáriánál levő villamos- illetékesek pótolnák ezt a megállóban nincs pad, az hiányosságot. Újra Doszpotékról Segítsünk? Es kinek?