Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-29 / 178. szám

4 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG Í. SZERDA, 1992. JÚL. 29. Olimpiai egyveleg Olimpiai egyveleg á Olimpiai egyveleg A hétfő éjszakát számunkra - Darnyin kfviil, persze - egy debreceni fiatalember, a nehézsúlyú (+ 95 kg-os) cselgáncsosok küzdelmében induló Csősz Imre tetté igazán emlékezetessé. A tavalyi vb bronzérmese három nagyszerű győzelemmel (az amerikai Keeve, az olasz Venturelli és a bolgár Sztojanov bánta), egye­nes ágon jutott az elődöntőbe, ahol a grúz Hahalejcsvilivel találkozott. A grúz fiú nagyobb tudása előtt Csősznek meg kellett hajolnia, de a harmadik helyért vívott összecsapáson waza-arival verte a belga Barneveldet, (gy bronzérmes lett. (A legutóbbi dobogós helyezést 1980-ban, Moszk­vában, Ozsvár András harcolta ki, aki akkor harmadik lett.) A A hétfői, magyar szem­pontból balul sikerült lövészet után tegnap az öttusázók a változatos terepen lebonyo­lított negyedik számban, a futásban mérték össze erejüket. A mieink közül Mizsér sze­repelt a legjobban, aki 13:04,68 perces idővel (1213 pontot ért) a kilencedik lett. Káinoki Kis 13:25,50-es ideje (1 150) a huszadik, Fábián 13:33,34-es eredménye (1126) pedig a huszunkilencedik helyhez volt elegendő. A legjobb időt (12:26,07 perc ­1327 pont) egyébként a portugál Barroso futotta. Az biztos, kedden senki sem irigyelte az öttusázókat. Pokoli hőségben délelőtt 11 órakor rendezték meg számukra a negyedik számot, a 4000 méteres futást. Ebben az 1000 ponthoz 14:15 pere alatt kellett célba érni, minden másodperc három pontot ért. A táv startja és befutója egy golfpálya műanyaggal borított részén volt, után kezdődött a „hullámvasút": csupa emel­kedő és lejtő, 99 méteres szintkülönbséggel. Ezt a 2000 méteres kört kellett kétszer megtenniük a versenyzőknek. Kárai Kázmér, a magyar vá­logatott futóedzője így vélekedett: - Az elején lévő emelkedőt nem szabad teljes erőből megfutni, mert az esetleg itt szerzett időbeli nyereség a végén visszaüthet, nem bírják maid végig erővel a távot. Érkezett Madaras Ádám, a csapat tartaléka, aki teljes erőből lefutotta a pályát, felmérte a terepet, s vitte a hírt társainak: - Nagyon durva pálya! Nem Csősz Imre döntőben Hahalejcsvili a japán Ogawát ipponnal győzte le. A nyitónap másik magyar résztvevője, a nehézsúlyú Gránicz Éva első mérkőzésén az olaszok világbajnokát, Motta-t bírói döntéssel gyűrte le, ám a folytatásban már nem remekelt, és végül helyezetlen maradt. szabad erősen belekezdeni. Az első ezer méter a legnehezebb. A talaj mély, az éles kanyarokban szinte kipörög az ember. S ami a legiszonyúbb, sehol egy árnyékos hely. A tribünön a nézők félmez­telenre vetkőzve napoztak, illetve vonultak árnyékos helyre, menekültek a csaknem 40 fokos forróság elől. A versenyzők pedig félper­cenkénti indítással megkezdték harcukat - a végén rajtoltak az összetettben élen állók. Volt, aki már a start előtt nyakon öntötte magát egy üveg vízzel, mások napellenzős sapkában futottak. Tizenegy óra húsz perckor a magyar szurkolók bíztatása közepette indult el Káinoki Kis Attila, nem sokkal utána Fábián László, mind­ketten napellenzős „egyen­sapkában". A szurkolók között ott volt Schmitt Pál MOB­elnök és Gallov Rezső államtitkár, az OTSH elnöke. Közben célba ért az Egye­sített Csapat első tagja, Dmitrij Szvatkovszkij, nem világren­gető, 13 percen kívüli idővel. Többen alig bírtak átjutni a célon, volt elég dolguk az egészségügyi szolgálat tag­jainak. Mizsér Attila is az „egyensapkában", a második helyen álló Eduárd Zenovka pedig napszemüveggel futott. Közelgett a célhoz Káinoki, aki a táv közben elvesztette sapkáját. A szurkolók próbál­tak erőt adni az erejével teljesen elkészült újoncnak. A buzdítás nem sokat se­gített, mert Káinoki Szvat­kovszkijénál is gyengébb idővel ért be. Fábián a cél után összeesett, azonnal kezelésbe vették, locsolták. Mizsér ki­tűnően futott, azonban még nála is fantasztikusabbat tel­jesített Zenovka. Szinte frissen ért célba, s a lövészet után ebben a számban is kishíján sikerült nyernie. Fantasztikus futása után így nyilatkozott: - Nagyon elfáradtam, ilyen nehéz pályán még életemben nem futottam. A lövészetben elért győzelmemre nem szá­mítottam, különösen nem ilyen jó eredményre. Általában ugyanis 195 kör körül szoktam lőni. A futás a kedvenc szá­mom, fgy vártam magamtól a jó eredményt, bár tudtam, hogy a mezőnyben még több jó futó van. Tudom, hogy most esé­lyessé léptemf elő, s állítólag ennek nyomasztania kellene. Én azonban nem félek a lo­vaglástól. A magyarok mondták: Mizsér Attila: - Nehéz pálya volt, de olimpián vagyunk, tgy senki sem várhatott könnyű fela­datot. Mintegy húsz másod­perccel jobbat kellett volna futnom, ma azonban ennyire voltam képes. Káinoki Kis Attila: - Nagyon kemény volt a pálya, szélsőséges időered­mények születtek, annak megfelelően, ki hogyan tudott alkalmazkodni hozzá. Számom­ra Mizsér a mérce, hozzá képest nem futottam rosszul. Fábián László: - A borzalmasan nehéz pályához képest nem rossz az idő, amit elértem. De öt-tíz máspdperccel jobbat szerettem volna futni. Úgy érzem, a maximumot teljesítettem, egy csöppnyi erő sem maradt bennem. Kárai Kázmér, a válogatott futóedzője: Félidejéhez érkezett az olimpiai úszóprogram. Ked­den, a harmadik versenynapon az volt a magyar találós ;kérdés: meglesz-e a harmadik aranyérem is Egerszegi Krisz­tina és Darnyi Tamás „vegyes" sikerei után? Az ismétlésre Egerszegi Krisztinának nyílott előbb lehetősége, hiszen a műsorban az aranymedált ígérő számok közül ezen a napon a női 100 hát szerepelt, s Egérkén kívül indult e táv világbajnoki ezüstérmese, a nyíregyházi Szabó Tünde is. A főszereplőknek ígérkező két hölgyön kívül egy har­madik, a náluk hat esztendővel ifjabb tehetség, Kiss Judit is vízbe szállt: a női 400 méteres gyorsúszásban indult. A vesz­prémiek 12 és fél éves, s ezzel az egész mezőny legfiatalabb - Mizsér elfogadhatót teljesttett ugyan, de nem múlta felül önmagát. Káinoki és Fábián közepes volt, mind­kettőjüknek mintegy húsz másodperccel jobban kellett volna futniuk. Dr. Török Ferenc, a válogatott szakvezetője: - Óriási futásra számítot­tunk, közepes lett belőle. Ha Fábián az élről fut, jobb erd­ményre lett volna képes, azon­ban a rosszul sikerült lövészete nagyon nyomasztotta. Most már csak egy jó lósorsolásban bízhatunk... Dr. Móna István, az egykori aranycsapat tagja, lovaglásért felelős szakvezető: - A pályán a lóbemutató után módosítottak, tehát az eredetileg tervezettnél köny­nyebb lesz. Azt hiszem, ez a tény nem nekünk kedvez, hiszen mi jó lovasok vagyunk. A zárószám, a lovaglás előtt tehát annyi már bizonyosnak tekinthető, hogy a magyarok csak az ellenfelek (azaz a lovak...) „botlása" esetén ka­paszkodhatnának fel a dobogó két legmagasabb fokára... Az összetett egyéni ver­seny állása négy szám után: 1. Zenovka (Egyesített Csapat) 4625 pont, 2. Skrzypaszek 4519, 3. Mizsér 4454 ... 16. Fábián 4264, 17. Káinoki Kis 4263. Csapatban: 1. Egyesített Csapat 13 168 pont, 2. Lengyelország 12 996, 3. Magyarország 12 981. csúcsgyanús versenyzője éppen e remény­teljes jövő képviseletében van itt, s amit tőle elvártak, hogy ússza meg azt, amit tud, teljesttette. Futamában első lett (4:24.01), az indulók közül pedig kilencet maga mögé utasítva összesítésben a 24. helyen végzett. Közhelyszerű, de kockázatmentes a jóslat: fogunk még találkozni vele világversenyek döntőiben is. Szabó Tündét szólították előbb, s 1:02.14 perccel biz­tosan nyerte futamát. Eger­szegi Krisztina pedig megint varázslatosan szárnyalt, már a délelőtti produkciójával meg­döntötte az olimpiai rekordot, s pazar, a világcsúcs ígéretét magában hordozó idővel (1:00.85 p) érdemelte ki a 4-es rajtkockát az esti döntőre. Figyelemre méltót nyújtott az amerikai új hullám jeles képviselője, Lea Loveless is, míg Szabó a harmadik legjobb idővel várhatta a finálét. A férfi 200 m hátúszásban is két magyar indult, a 16 éves Ágh Olivér, aki a 42 eredmény értéklistáján a 27.-re került (2:04.52), míg az országos bajnok és csúcstartó Deutsch Tamás nyolcadikként még éppen beverekedte magát a döntőbe. Ami igazán elisme­résre méltó tett, hiszen magyar rekordja (2:00.30) közelében úszott (2:00.50). Hogy az A­döntőben még tovább lép­hessen, az viszont különleges bravúrt igényelt, hiszen az összes többi finalista 2 percen belüli idővel szerzett jogot az esti szereplésre. A Bernát Picornell uszoda amilyen jó, annyira titkos objektumként védett is, mert­hogy az úszók és edzőik közelébe az éber és udvarias, de megfellebbezhetetlenül elutasító rendezők senki em­berfiát oda nem engednek. Tehát az újságíró várhat a jószerencséjére, ha valamelyik magyar versenyzőt, vagy szakvezetőt az útjába sodorja a véletlen. Mint például kedden a Széchy Tamás összefogta Amilyen gyengécskék vol­tak a hétfőiek, annyira jók a kedd délelőtti magyar ered­mények birkózásban. A kötött­fogású selejtezők előtt Bódi erős meghűlésre panaszkodott, ennek ellenére sikerrel vette az első akadályt. Mint ahogyan a többiek is pompás győzel­mekkel mutatkoztak be, illetve folytatták kvalifikációs csatái­kat. Sorban: Sike András (57 kg) olimpiai bajnoki címvédőhöz méltóan óriási ívű hátsó­kiemeléssel szerzett 3 pontos vezetést a görög Theodoridis ellen. A hellászi Eb-harmadik persze nem adta fel, emelésből, majd hátravágásból feljött 3:2­re. Az utolsó percben a bírók mindent elkövettek azért, hogy a görög kiegyenlíthessen, ebben az időszakban kétszer is békaállásba küldték a magyar birkózót. Az egyik alkalommal jelentős reccsenés hallatszott a szőnyegről, Sike bal könyöke „jelezte", valami baj van. A mérkőzést ugyan 3:2-re meg­nyerte, és a görög elnézést is kért tőle, ám az öltözőben ri­asztó kép fogadta a belá­togatót. Áz olimpiai bajnok könyökét jegelték. Dr. Sidó Zoltán csapatorvos prognózisa szerint részleges szalagsza­kadás gyanúja merült fel. - Egy lyukat tapintottam ki Andris könyökén - mondta dr. Sidó. - Pár órát még várni kell. amíg az izmok kihűlnek, csak akkor tudok majd többet. - Képes lesz-e folytatni Sike? - Injekciókkal, rögzítő kötéssel talán. Bódi Jenőnek (62 kg) túl­zottan nem okozott nagyobb nehézséget az egyiptomi Ibrahim. Békaállásból emelt (3 pont), majd egy lesodrás és újabb, ezúttal 2 pontos emelés következett, és a vége 6:0. Farkas Pétér (82 kg) véres adidas-trikója is meglepte a tudósítót a melegítőteremben. - Nem, nekem nincs bajom, egy egyiptomi birkózó kért meg, hogy melegítsek be vele. Az ő ujján lévő seb felszakadt, ez látszik a szerelésemen ­mondta Farkas, aki hozzáfűzte: már Barcelonába jövet honvágya volt, s a legszíveseb­ben menne haza. - Odahaza minden edzésnap végén felpattantam a tatai edzőtáborban a Yamaha moto­romra, és irány Budapest! Most nincs hová „menekülni" . Megmondom őszintén, én nem kedvelem az olimpiai falu be­zártságát. A szőnyegen azután tette a edzői csapat egyik tagját. Ko­vácshegyi Ferencet, aki ma­gyarázattal szolgált arra, miért is gyengélkedett az előző két nap délelőttjén Rózsa Norbert, Güttler Károly, majd Czene Attila is, akik az időfuta­maikban alaposan elmaradtak a várt eredménytől. - A válasz szerintem sokkal egyszerűbb annál, mint hihet­nénk - mondta. - Arról van szó, hogy ezek a gyerekek akár tapasztaltak, akár a pályájuk elején járók - igenis életük első olimpiáján vannak, s egy­szerűen bénítólag hatott rájuk a játékok hangulata, varázsa. Nyomasztotta őket a bemutat­kozás, az elvárás súlya. Aztán ahogy túlestek az első próbán, este ki a kis-, ki a nagy­döntőben már nagyjából azt nyújtotta, amire képes. Ak­korra megnyugodott Rózsa, Güttler és Czene is, más kérdés, hogy bizony ekkor már késő volt... Legfeljebb némi gyógyír, hogy utóbbi kettő megnyerte a B-finálét, ahol már feszabadultan úsztak, mfg Rózsát nagyon zavarhatta a 8­as pálya, ahonnan finoman fogalmazva is, nemigen szok­tak nyerni... dolgát a kétszeres világbajnok. A vb-bronzérmes szerb (a Független Csapatban indul) Kasum ellen robbanásszerű csipődobással nyitott, ám abból Kasum Farkas mögé keveredett, és (gy alakult ki a 3:l-es magyar vezetés. A hajrában még egy levitel keserítette Kasum életét. Farkas 4:1 -re nyert. - Nemcsak ezt a csatát nyerte meg, de - ha túljut a német Zanderen - olimpiai bajnok lesz - jósolt Kocsis Ferenc edző, aki Farkas klubbeli mestere, és maga is ötkarikás első volt 1980-ban. Komáromi Tibor (90 kg) egészen fantasztikus akarate­rővel hozott vissza egy Sike András talán folytathatja... mérkőzést a „sírból". Ő is, de finn riválisa, Koskela is ezüst­érmes volt négy éve Szöulban. Komáromi akkor még a 82, Koskela pedig a 90 kilóban. Egy Komáromi indításból Koskela kerekedett fölül, s bár csak jóval később írták be neki a pontot, az jogosnak tűnt. Komáromi szédületes tempót diktált, öt másodperccel a lefújás előtt levitte a finnt, kiegyenlített. Hosszabbítás. Újabb egy perc tizenhét másodperc telt el, amikor a háromszoros világbajnok mögékerülésből megszerezte a győztes pontot (2:1). - Még ennél is örvende­tesebb hír számomra, hogy a grúz újonc, Koguasvili 2: l-re kikapott a török Basartól ­mondta győzelme után Ko­máromi. Csősz bronzérmes! Négy szám után Mizsér és a csapat (csak) harmadik Barcelona '92 Hát persze, hogy a keddi versenynapot is leginkább az úszók, egészen pontosan Fgerszegi Krisztina miatt vártuk annyira. A nemzet „Egérkéje" ezúttal a 100 méteres hátúszásban „birkózott" ellenfeleivel, egy nagyszerű barátnő és rivális, Szabó Tünde társaságában. A férfiaknál, a 200 méteres hátúszás döntőjében Deutschért szorítottunk, aztán együtt tornásztunk Ónodiékkal, féltettük Repkáékat, Czankát, és reménykedtünk az öttusázók feltámadásában. Közben azért arra is gondoltunk, hogy ökölvívóink, cselgáncsozóink, lövészeink, díjlovaglóink, a kerekes Somogyi, az evezős Sarlós, no meg a tollaslabdázók és a teniszezők is mindent megtesznek a sikeres szerepléséért... Mizsér Attila (képünk bal oldalán) még egyéniben is célba érhet, Fábián László viszont már „csak" a csapatért lovagol Sike - részleges szalagszakadás

Next

/
Thumbnails
Contents