Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-28 / 177. szám

KEDD, 1992. JÚL. 28. KULTÚRA 5 Nyári egyetem '92 Áruló-e a honi értelmiség? FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Ágh István: Baj van a kommunikációval Hankiss Elemér: Lepusztult a kritikusi funkció Ágh Attila előadásának címe: írástudók a kelet-középeurópai átalakulásban. A politológus a régió három országának legújabb eseményeit elemezte, a Cseh és Szlovák Köztársaságot, Lengyelországot, és természetesen hazánkat. Eltérő módon, de mindhárom országra jellemzőnek vélte ama Max Wéber-i megállapítást, mely a "forradalmi arisztokrácia válságáról" szól. Különösen két szomszédunkra jellemző, hogy a régi, hagyományosan ellenzéki értelmiség fokozatosan kikerül a hatalomból, jellemző példa Václav Havel esete. Ágh Attila szerint Magyarország politikai életében alapvetően két, egymással ellentétes erő működik. Van egyrészt a "politikai osztály", a hatalom igazi birtokosa, amely a legitimizált. tehát a választások alatt törvényesen elnyert hatalmat mindinkább monopolizálná egy "homlokzat-demokrácia" keretei között. Másfelől pedig ott vannak azok az ellenzéki értelmiségiek. melyek személyes hitelük. karizmájuk, erkölcsi tartásuk erejét felhasználva afféle helyettesítő, a demokráciát óvó posztmodern vátesz szerepét töltik be. Történelmileg abszurd szerepek ezek, abszurd a politikai osztály zord elzárkózása, abszurd a "nemzet én vagyok" értelmiségi kiszólás, mert történelmileg túlhaladott állapotokat fejeznek ki. Némiképp szélsőséges ez a cím, de azért Hankiss Elemér professzor, a televízió sokat tapasztalt elnöke előadásának taglalásakor még bőven kitérünk rá. Besenyi Sándor nyitotta meg az idei nyári egyetemet, s adta át a szót az első előadónak, Ágh Attila politológusnak, aki egyébként tavaly is itt volt. Max Wéber szerint a politikának úgy kellene működni, akárcsak egy gyárnak. Ebben, a máskülönben Nyugaton már jó ideje igen nagy hatékonysággal működő politikai nagyüzemben differenciáltak és egyértelműek a szerepek, s nagyjából három alapvető csoportra oszthatók: 1. A nyilvánosság előtt szereplő karizmatikus politikai vezető. 2. A háttérben szorgoskodó párthivatalnok. 3. A politikai elemző, szakértő, tanácsadó figurája. Nálunk, mondta Ágh István, ez a differenciálódás még nem történt meg. S túl a politikai hatalomba bekerült literátorértelmiség igen veszélyes erkölcsi küldetéstudatán, a kommunikációval is baj van. Ágh István öt, egymás mellett folyamatosan elbeszélő politikai stílt' különböztet meg. (Máskülönben ez szerinte az igazi médiaháború) 1. A hagyományos politikai osztály tekitélyuralmi, paternalista, táblabírói nyelvezete. Minta: lásd a kormányt. 2. A vallás nyelvezete. 3. A literátorértelmiség szárnyas szavai? amely bár olyan, mint a zene, de a problémát nem oldja meg, mint inkább feledteti. 4. A populista dialóg. 5. Az européer értelmiséginek a társadalomtudományok nyelvezetéhez közelítő, racionális stílje. (Minden elitista, olykor valóban kizáró jellege ellenére a legkívánatosabb beszédmód lenne.) Hankiss Elemér több pontban egyet értve Ágh Attilával felvetette a címben előlegezett kérdést, hogy tudniillik követett-e el árulást az értelmiség. Mármost ha igen, úgy ez az árulás az értelmiségnek önnön ideájához való viszonyában keresendő. Válságban vannak a hagyományos értelmiségi funkciók, mondta az előadó. Ilyen például az elemző kritikusi feladat, amely, hogy Hankiss Elemér szavával éljen a tudósító, leginkább lepusztult. Minden pártszempontok alapján ítéltetik meg. Nem működik a megértő, analizáló, a valóság mélyebb megértését célzó funkció sem, minekutána olyan, az életünket alapjaiban érintő kérdések maradnak megválaszolatlanok, mint például: hol a helyünk a világban, mit jelent a polgárosodás, mit az elmaradottság, valóban az ország legnagyobb ellentéte a liberalizmus és a konzervativizmus ellentéte, ...stb. Baj van a hagyományos megérző, literátorértelmiségi funkcióval, miként a tanítói, mesteri, vagy a morális funkcióval is. Az értelmiséginek továbbá mindig mértéknek kellett lennie, higgadt mérlegnek, csakhogy, mondja Hankiss Elemér, ha történt nagy árulás,-akkor az a higgadtság elvesztése volt, mert hiszen emberemlékezet óta ilyen hisztérikus, ingerült mármár paranoiás értelmisége nem volt az országnak. Ma kilenc órától ugyancsak az Egyetemi Aulában Vajda Mihály ismerősen csengő kérdésre felel: Minek nevezzelek? Vámos Tibor az átalakulás és a modernizáció Ancsel Éva pedig az emlékezés és az etika összefüggéseiről értekezik. Este nyolctól Berecz András és az Ökrös együttes koncertezik. DAL Az immár hagyományos „Jedermann" mellett egy premierrel kezdődtek vasárnap az idei Salzburgi Ünnepi Játékok. Shakespeare „Julius Caesar"-ja került színre fényes nappal a szabadtéri Felsenritschuleban. az új színigazgató, Peter Stein rendezésében, elsőként a nagy angol (ró római drámáinak ciklusából. Shakespeare római drámáinak előadását a jövő évadban is folytatják. A „Julius Caesar" August Wilhelm Schlegel fordításában került bemutatásra, de a darab német nyelvezetét Peter Stein valamelyest korszerűsítette. Shakespeare remekművének ma is korszerű mondanivalója mellett különösen a tömegjelenetek arattak Gyér taps az első előadáson • • Ünnepi nyitás Salzburgban is nagy sikert szabadtéri színpadon. Kitűnő teljesítményt nyújtottak a színészek, elsősorban a címszereplő, Martin Benrath, továbbá Hans Michael Rehberg és Elisabeth Orth, aki Cassius, illetve Porcia szerepét alakította. A Brutust alakító Thomas Holtzmann, kitűnő színészi teljesítménye ellenére, hangerőt tekintve csak nehezen birkózott meg a szabadtéri színpad követelményeivel. A közönség lelkes tapssal jutalmazta a Shakespeare premiert. Amióta Max Reinhardt létrehozta a Salzburgi Ünnepi Játékokat, Hugó van Hofmannstahl „Jedermann"-ja hagyományosan a rendezvény nyitányához tartozik. Ezúttal sem volt ez másképpen — vasárnap este színre került a dóm előtti hatalmas téren, Gernot Friedel rendezésében. Ezúttal azonban az előadás szokatlanul hosszúra nyúlt, amit részben a kánikulának, részben pedig a nem mindig meggyőző rendezésnek tulajdonítanak. A címszerepben Helmut Lohner „túljátszottá" magát, szinte úgy tűnt, mintha már túl gyakran alakította volna ezt a szerepet. Csak a darab vége felé talált igazán magára. A színészek többségének kitűnő alakítása ellenére ez a „Jedermann" előadás nem keltette egységes dráma benyomását. Ennek megfelelően csak gyér taps jutalmazta a rendező és a színészek teljesítményét az esti nyitó előadáson. Ma: „Értelmiség" '92 Nyári Egyetem a JATE Aulájában. Előadások: 9.0010.00: Minek nevezzelek? - Vajda Mihály (Debrecen), 10.20 - 11.20: Az átalakulás és a modernizáció - Vámos Tibor (Budapest), 11.30. - 12. 30.: Az emlékezés mint etnikai kérdés - Ancsel Éva (Budapest). Este: Berecz András énekes és az Ökrös Együttes népzenei koncertje. Időszaki kiállítások: Horváth Mihály utcai képtár - Szegedi Nyári Tárlat Fekete Ház - Bari Károly képverseinek és grafikáinak kiállítása Móra Ferenc Múzeum - Az 1950-60-as évek progresszív festészete. Képcsarnok - Kovács Éva kerámiakiállitása. Juhász Gyula Művelődési központ - Fontos Sándor emlékkiállítása. A philadelphiai filmfesztiválon Grand Prix-t nyert a Határ A Deák Ferenc neves vajdasági író, drámaíró forgatókönyve aldpján készült Határ című film Grand Prix-t kapott a vasárnap este véget ért Philadelphiai Nemzetközi Filmfesztiválon. A film hosszas előkészületek és bonyodalmak után két évvel ezelőtt WŐC-7ÍÍÜ ol „ ^ —..„„ ,. icrra uuumumai proouKciojaban. Zoran Masirevic fiatal debütáns alkotó rendezésében. A fesztiválon különböző kategóriákban mintegy 160 film versengett a díjakért, és ilyen erős mezőnyben is a Határ bizonyult a legjobbnak. Az alkotás az 1945-ben lezajlott vajdasági kolonizációról szól, keserű emberi sorsokról számol be, mintegy előrevetítve azt a félelmetes kataklizmát, amelynek a kis-jugoszláviai kényszerű népvándorlás következtében ma Európa-szerte szemtanúi vagyunk. A Határ nemcsak a szigorú történelmi és politikai országhatárok értelmetlenségére hívja fel a nézők figyelmét, hanem rávilágít az emberekben létező belső korlátok, határok folytán kialakított ellentétekre, melyek a mai napig is döntően meghatározzák az e térségben élő lakosok közötti kapcsolatokat. T. T. Szegedi barangolások Tábor hétpróbás kincskeresőknek Valamennyi táborlakó nyakán és fején ott díszeleg a Kincskereső emblémás sapka, nyakkendő. Büszkén viselik, hiszen a szombati megérkezés után hét próbát kellett kiállniuk, hogy felköthessék a háromszögletű kendőt. Megtanulták a tábori indulót, s irodalmi kérdésekre feleltek, melyek között természetesen szegedi vonatkozásúak is akadtak. A hét a barangolás jegyében telik, hiszen idén - mint minden második évben - az országban működő Kincskereső klubok találkozója a szegedi tábor. Délelőttönként a képzelet segítségével járják az országot, minden nap más és más tájegység zenéjével, irodalmával, néprajzával és képzőművészetével ismerkednek meg. A délutánok pedig szegedi barangolásokkal telnek, jártak már a Kincskereső szerkesztőségében, megnézték a múzeumot, várják őket a könyvtárban, s ellátogatnak a Szabadtéri hétvégi előadására is. Nemcsak nézelődnek és tanulnak, hanem alkotnak is, írtak mondát a Bács-Kiskun-, Békés- és Csongrád megyei települések eredetéről, hétfőn pedig a Tisza-parton festegettek a gyerekek - így az irodalom mellett a testvérmúzsák is „szóhoz jutnak". A tábor nem túl nagy, 51 gyerek jött az ország minden részéről, Szentgotthárdtól Debrecenig. Érdekes, hogy szegedi résztvevője nincs a tábornak, hiszen az eddigi években vagy el se jöttek, vagy gyorsan meggondolták magukat, s hazamentek a hazai pályától szenvedő kisiskolások. A kis létszám miatt azonban szemben a több száz fős egykori úttörőtáborokkal - sokkal családiasabb a légkör, oda tudnak figyelni egyes gyerekekre. Nagy szükség van az efféle táborokra, hiszen a (mostanában sokat szidott) úttörő megszűnésével divat lett a nyári táborokat üdülőkké átalakítani, ahol csak hevernek a napon a gyerkőcök és "pihennek,,. Itt ugyan szellemi munkát végeznek, mégse mondják, hogy dolgoznak, hogy elfáradtak s jobb lenne henyélni. Ékes bizonyíték, hogy néhányu-k másodszor vagy harmadszor jött a szegedi táborba. S ne lepődjenek meg, ha szombaton a Dugonics tér környékén Kincskeresős szendvicsemberekkel találkoznak, és a szökőkút körül szokatlan dolgokat észlelnek. Csak a táborlakók csinálnak egy kis reklámot szeretett irodalmi lapjuknak elutazás előtt. TAKÁCS VIKTOR