Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-03 / 156. szám

4 KULTÚRA DÉLMAQYARORSZÁQ PÉNTEK, 1992. JÚL. 3. Ásóval az ufók nyomában (1.) Az ufó-jelenségekkel hosszú évek óta foglalkoznak az egész világon, de nálunk talán a legnagyobb érdeklődést és rémületet a múlt heti szekésfehérvári eset váltotta ki, ahol egy 36 méter átmérőjű kört, illetve kisebbeket, valamint szabályos háromszög alakú lenyomatokat találtak a gabonatáblában. A gabona teljesen a földhöz lapult (ez látható képünkön), de a szára nem tört meg, ami fizikai képtelenség. Pcrzselődésnek nyomát nem találták, sem pedig az ábrákhoz vezető valamilyen nyomot nem fedeztek fel. A napilapok hasábokon keresztül foglalkoztak az esettel, de inkább csak szenzációként kezelték. A történtek kapcsán ültünk le beszélgetni Gombos Zsolttal, a RYUFOR Csongrád megyei képviseletének vezető helyettesével, hogy ha nem is a teljesség igényével, de tisztába tegyünk néhány kérdést. - Az egyik napilapban azt olvastam, hogy hatalmi okok miatt nem cél az ufó-jelenségek magyarázata. - Az ufó-kutatóknak mindenképpen célja, hogy felderítsék, mi áll a háttérben. De az is tény, hogy bizonyos politikai, vallási, tudo­mányos körök nem nézik jó szemmel az ilyen irányú kutatásokat, mert ha tényleges ered­ményekre jutnánk, akkor gondolkodási model­lek, hatalmi pozíciók kerülhetnének veszélybe. Például ha Erich von Daniken feltételezései bizonyítást nyernek, akkor az elég érzékenyen érintené a vallásokat. - Melyek ezek a feltételezések? - Az egyik például arról szól, hogy azok az Istenek, akik a Földre szálltak, nem Istenek, hanem egy földönkívüli civilizáció küldöttei voltak. És azzal a feladattal jöttek, hogy a tudást és az erkölcsi normákat elterjesszék az emberek között. Ez az ő alaptétele, minden kutatása ebből indul ki. A másik nagy feltételezése, hogy régen a Földön egy sokkal fejlettebb civilizáció élt, mint ahogyan azt mi gondoljuk. A végső bizonyítás még várat magára. - Voltak-e már a tudomány mai állása szerint megmagyarázható esetek? - Igen, de ezek nem az ufók meglétét bizonyították. Ellenkezőleg. Például amit ufónak véltek, bizonyították róla, hogy csak egy fényesebb csillag. Sok meteort, vagy éppen re­pülőgépet néznek ufónak. - Véleményem szerint az olyan jelenségeket, amelyek nem illenek bele a mai tudományok modelljeibe, azok nem is magyarázhatók ezen modellek törvényeivel, megismerési eszköztá­rával. - Erről van szó. Az ufóknak tulajdonítják azt a jelenséget is (magyarázat nélkül), hogy a térben ugrásokkal, úgynevezett térugrásokkal tudnak mozogni. - A térugrás dimenzióváltást jelent? - Nem feltétlenül. A jelenség úgy néz ki, hogy egy égi objektum a tér egy pontján eltűnik, aztán egy másik pontján megjelenik. - Ezt hasonlíthatjuk a teleportációhoz, lévén ott is anyagátvitelről van szó? - Igen, hasonló. Az objektum eltűnik a mi három dimenziónkból - valószínűleg egy másik dimenzióba lép át -, majd pedig visszalép, csak a mi három dimenziónk más koordinátáin. - A térugrás közben mennyi idő telik el? Vagy egyáltalán köthető-e ez az időhöz? - Megfigyelték, hogy a két pont közötti távolság megtételéhez gyakorlatilag nincs szü kség időre. Ez azt jelentené, hogy abban a másik dimenzióban való „közlekedés" nincs időhöz kötve. Például Dávid Kopperfield „szabaduló művész" páncélszekrénybe záratta magát, majd azt a házat, ahová szintén bezárták, felrobbantoták. És mégis olyan gyorsasággal jelent meg a háztól több száz méterre felállított helyen, ami meghaladja az ember fizikai teljesítőképességét. - Hol húzható meg a megfigyelések hitelességének határa? Mi az, ami alapján eldönthetik, hogy a megfigyelő valóban látta, amit látott? - Ez két részből áll. Egyfelől az elbeszélő személy hitelességét, másfelől az elbeszélés hitelességét is vizsgáljuk. Az elbeszélő személyt már a jegyzőkönyv felvételekor megvizsgáljuk, hogy mennyire szavahihető. Ha valaki valóban látta azt a tárgyat, akkor rá jellemző, hogy hatalmas félelmet érez, sokszor reszket, vagy az elbeszélés közben cigarettáról cigarettára gyújt az izgalomtól, mert a történtek visszaidézése is nagy hatással van rá. Az elbeszélés hitelességét pedig az eddigi megfigyelésekkel összevetve tudjuk ellenőrizni, illetve a különbségeket megállapítani. PODMANTCZKY SZILÁRD Jiddis népdalok a Zsinagógában Szerda este, különös atmoszféra, kissé elfogódottan ünnepélyes várakozás a Nemzeti Filharmónia első nyári hangversenye előtt. A fekete ruhás szereplők némán jönnek-mennek. Kevéssé ismert világba készül belépni a zenei élményre kíváncsi koncertlátogató. Ám a műsort bevezető kötetlen beszélgetés során annyi humorral, melegséggel zendül meg Gryllus Dániel ismerős beszédhangja, hogy ­bár szavait nehezen érteni a visszhangos templomi teremben - az elfogódottság, az idegenség érzése könnyű léptekkel távozik a csillagboltozatos kupola alól. A nagy tehetséggel, kiváló stílusérzékkel hangszerelt, különös szépségű dalokat már egyforma önfeledtséggel hallgatjuk valamennyien: akit a megismerés vágya hozott ide, akit a népdalok szövegét fordító Kányádi Sándor neve és aki a gyökereit keresi vagy tudja a jiddis népdalok világában, mindenki. Az élet teljessége - lánykérés, születés, vigasság, sorscsapás, gyász és tánc - tárul fel ezekben a dalokban, az élet maga, a sajátunk és a másoké, az ismerősnek és az ismeretlennek oly vonzó vegyülete. Jó hallgatni a dalokat. Némelyik dallamnak jellegzetesen keleti ornamentikája van, ám a legtöbb két-, olykor háromszólamú, jól harmonizálható. „Kisfiam, kis madárkám, szundi-szundikálj" - hangzik az ének Chopin polonézeire és az északi madrigálokra emlékeztető akkordépítkezésben. Az együtt élő népek, lám, otthagyták arcuk lenyomatát egymás kulturális örökségén, nyelvében, dallamkincsében. A két meleg férfihang, a Gryllus-testvéreké, mintegy közrefogja Tihanyi Szilvia drámát hordozó mezzóját. Á hangszerek: gitár, furulya, szintetizátor - éppen azok, amelyek a ka­rácsonyi énekeket és a Villon-dalokat kísérik. No, és a hegedűs, Sárközi Gergely - Chagall zöld hegedűse, ezúttal feketébe öltözötten. „Mélységes mély a múltnak kútja" - így kezdődik a Thomas Mann-i Jákób-József­történet, s mint a zsinagógabeli est tanúsítja: együtt ülünk a kútnak szélén. DOHÁNY EDIT Mi az ember? Ez a kérdések kérdése. Nem csak a filozófus, nem csak a pedagógus, nem csak a szülő kutatja, hanem - legalábbis önmagunkba nézve - mind­annyian keressük a választ erre a kérdésre. Az ember a kérdésektől nyugtalan lény... Az ember a világmindenség leggyengébb nádszála, de gondolkodik... Az ember nem írható le az egyszerűsítő „eszes lény" képlettel... A személyiségnél bonyolultabb tünemény nincs a földön... Az ember konflik­tusoktól tördelt , asszimetrikus teremtmény... Az ember ott kezdődik, ahol a biológiai evolúció véget ér. Az ember semmi mások nélkül, egyma­gában védtelen, de az össze­tartozás szövedékén belül mindenre képes... Az ember érzékeny, mert minél élőbb valami, annál érzékenyebb... Ember és ember viszony­latában nincsenek semmiségek. Embert csak ember köthet a földhöz, nem a nehézkedés... Minél több felelősség-kötelék fűz másokhoz, annál szaba­dabb vagyok... E töredékek arról szólnak, amit egy filo­zófus az emberről tudni vél. A tanárjelöltek nyári egye­temének résztvevői a tegnapi megnyitó, Ancsel Éva filo­zófus előadása után - a szerdáig tartó rendezvényen ­szociológusok, pszichológusok válaszait hallgathatják, vitat­hatják, tanulhatják a JATE Aulájában és a Károlyi kol­légiumban. UJSZÁSZI Tavasszal legnagyobb a por „Amit a műszerek beszélnek Portódról" Történt, hogy a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat egy porkoncentráció mérése alkalmas műszert ajándékozott az Élelmiszeripari Főiskola Technológia tanszékének. A műszer béta-sugárzás segítségével állapítja meg a levegő porkoncentrációját. Csakhogy a béta­sugárzás kibocsátó izotóp már tűi volt a felezési idején, ezért mérni ugyan lehetett vele, de a pontossága már nem volt a régi. Hogy az izotópcserét végrehajtsák a műszeren, ehhez 300 ezer forintra volt szü kség, amit a főiskola anyagi kereteihez mérten nem engedhetett meg magának. Nem' maradt más hátra, minthogy pályázatot nyújtottak be a Szegedért Alapítványhoz. És 1991 tavaszán az alapítvány 130 ezer forinttal támogatta a műszer helyreállítását. Tehát megszületett az pénzalap. A Technológia tanszék 70 ezer forinttal, a főiskola pedig 100 ezer forinttal szállt be, s már együtt is volt a pénz, hogy Ausztriából meghozzák a megfelelő izotópot. Azóta a műszer pontosan és remekül üzemel. Ez valódi „hepiend" lehetne, de a történetnek itt még nincs vége. A műszernek hasznát vették az okta­tásban, de igazi kutató munkára a Kör­nyezetvédelmi Diákkör használta fel. Időt és energiát nem kímélve a diákkör tagjai 'dr. Tóth Lászlóné vezetésével a város kü­lönböző pontjain porkoncentráció mé­réseket végeztek. A műszer mozgatása nem volt könnyű, lévén 80 kilogram, ezért a mérőpontokat nem tudták az egész város területére kiterjeszteni, de az egy helyen mért legalább három eredményből reprezentáns adatokat kaptak. Az adatok feldolgozásából közös TDK munka is született, két diákköri tag, Polyákovics Zoltán ex 111. évfolyamos hallgató, és Győrfi László ex I. év­folyamos hallgató tollából, Amit a műszerek beszélnek Porlódról címmel. A dolgozatban a műszer kihasználási terü­letét módszeregyüttesek bemutatásával bővítették. A mintákat vegyi és szerkezeti vizsgálatoknak is alávetették. Ezzel a mérési eredményeket, és magyarázó szöveget tartalmazó munkával indultak el Budapestre a Tudományos Környezet­védelmi TDK-ra, ahol a 7. szekció első helyezettjei lettek. És még mindig nincs vége. Novemberben Frankfurtban rendezik meg a Fiatal Európai Kutatók Találkozóját (a korhatár 20 év), amelyre hazánkból két kutatót hívtak meg, egyikük Győrfi László, a győztes TDK munka társszer­zője. Előadásához videofelvételt is készítenek Szegedről. Nagy felelősség hárul rá, hiszen a mért adatok nem éppen kedvezőek „Porlódra" nézve, s ez bizony befolyásolhatja Szeged idegenforgalmi, és befektetési szempontjait. A mérések egyébiránt azt igazolták, hogy tavasszal legnagyobb a por városunkban. De a tudományos munka felhasználási területei nem merülnek ki ilyen egyszerű statisztikákban. A diákkör további tervei közé tartozik, hogy porkoncentráció méréseikkel az egész város területét lefedik, s akkor az így kapott térképet felhasználhatják a forgalomszervezés, a városrendezés szempontjaiból, de abban is nagy segítséget nyújthat, hogy mennyi időnként kell takarítani a közutakat, közterületek. Hát eddig a történet, amelynek nem tudtunk itt minden vonatkozására kitérni, de azt hiszem, jól példázza, hogy egy, az iparban már használhatatlan műszer felhasználása miként válhat az egész város számára jelentőssé. Persze ehhez kellett egy hozzáértőén ítélkező Szegedért Alapítvány, és a tanárok hallgatók kitartó munkája. PODMANICZKY SZILÁRD Magyar-spanyol kapcsolatok Anderle Adám két kötetéről A JATE Latin-Amerika Kutatócsoportjának az elmúlt években a hispán világ egészére tágult ki az érdeklődése. Ennek újabb jele Anderle Adám egyetemi tanár most megjelent két kötete. A spanyol nyelvű kötet (En contacto. História de las relacioreos hungaro-espanolas) ismeretterjesztő jellegű. A kötet elegáns, színes, korabeli képekkel illusztrált. A formája füzet, de a tartalma egy kisebb könyvre is elegendő. A sevillai expo magyar pavilonja számára készült, százezer példányban adták ki. Kilenc fejezet öleli fel a magyar-spanyol kapcsolatokat a X. századtól napjainkig. Elemzi az időben is változó módozatokat, amelyekben a két nép kapcsolata megnyilvánult. Úgy tűnik, a relációjának három főbb szakasza volt. Az első a magyar-aragón dinasztikus kapcsolatok a XII-XV. században. Erről szól a Magyarország a katalán nép emlékezetében és a Hercegnők és királynék című rész. A második szakasz a törökellenes szolidaritás fejezete. Két fejezetcím utal a gazdag tartalomra: A Szentszék tervei, Összefogás a török ellen. Ez utóbbi azokat a hadi, diplomáciai és pénzügyi erőfeszítéseket elemzi, amelyeket a Habsburg uralkodók a törökök ellen tettek. A XVIII. század érdemi kapcsolatok nélküli fejezet, amelyben a kötet II. Rákóczi Ferenc Rodostóból a spanyol Bourbon uralkodónak írt segítségkérő memoárjait és a törökországi spanyol követ fejedelemről írt jelentéseit emeli ki a könyv. A harmadik korszak mintha napjainkban kezdene kibontakozni. A diplomáciai kapcsolat 1926-tól létezik a két ország között (megszakításokkal), Franco halála után (1975) megélénkült a gazdasági és kulturális kontaktus is. Azokban a korszakokban, amelyekben úgy tűnt, nem elég közvetlen a kontaktus, a kultúra és a tudomány láthatatlan szálai, például a spanyol irodalmi művek magyarra fordítása tartották fenn a kapcsolatokat. Egyetlen példa: a Don Quijote: 1850-ben, aztán 1873-1876-ban jelent meg magyarul, Győri Vilmos evangélikus lelkész fordításában. A szerző e kötetben is jelzi, hogy a magyar-spanyol kapcsolatok története különböző korszakainak kutatása nagy meglepetéseket tartogathat, adhat a magyar történelem fontos aspektusaihoz is jelentő új ismereteket. A második kötet a kutatócsoport kiadásában éppen ezt a kutatást indíthatja el. Címe: Kalandozók és zarándokok. Magyar nyelven 500 példányban jelent meg. A kötet alcíme: Magyar témák a középkori spanyol történelemben. Historiográfikai vázlat, amely a spanyol forrásközlések és a spanyol szakirodalom áttekintésével kívánja jelezni - kritikai értékelését is adva a spanyol historiogriáfiának -, hogy érdemes lenne, ha a magyar medievalisták több figyelmet szentelnének a spanyol levéltáraknak. A könyv fő témái: a magyar kalandozás hispániai körülményei (942) II. András lányának Jolantának (Violante) házassága az aragon uralkodóval, I. Hódító Jakabbal; a magyar lovagok valenciai birtokaival kapcsolatos vitás ügyek: Peregrináció Santiago de Compostelába. Szó esik a kötetben a magyar-aragon diplomácia ügyeiről is Itália és a török kapcsán. A kötet értéke az is, hogy a fontosabb forrásokat mellékelten közli az eredeti nyelven. Lényegében a XIII. század második harmadától kezdve az okmányok már nem latinul, hanem zömében ókatalán és ókasztíliai (spanyol) nyelven születtek. A két mű új fejezet kezdetét jelentheti a magyar-spanyol kapcsolatok kutatásának még bizonyára számos meglepetéssel szolgáló történetének. ROZSNYAI JENŐ Ma: Szieszta A szokásos déli időpontban jelentkezik pénteken a TV2-n a Szieszta című műsor a Szegedi Nemzetközi Vásárról. A szó­rakoztató, információs magazin a megnyitó napján az újdonságnak számító különleges vásári termékeket igyekszik a nézőkkel megismertetni. Lesznek benne nyári sminktanácsok, exkluzív divatbemutató, fergeteges játékok és természetesen hangulatos zeneszámok. Az óránként je­lentkező dél-alföldi hírcsokor a Délmagyarország és a kék Dél­világ szerkesztőségében készül. A műsorvezetők: Kovács Zsolt, Réthi J. Attila, Sári Zsuzsa és Tóth István számítanak a nézők közreműködésére is. A műsor készítői várják az érdeklődőket és a játékos kedvű vásárlátogatókat az élő közvetítés helyszínén, a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójának pavilonjánál.

Next

/
Thumbnails
Contents