Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-22 / 172. szám

SZERDA, 1992. JÚL. 22. 1% GAZDASÁGI MELLÉKLET III. A nyomtatott áramkörtől a velőrózsáig - Főiskolásként nősültem, a hetvenes évek végén nagy kölcsönnel vásároltuk a panelt. Sehogysem sikerült anyagilag megkapaszkodni. Amikor a feleségem gyesen volt egy fizetésből éltünk. A kábelban majd a textilben a szakmámban dolgoztam, s azt kellett látnom, hogy kevesebbet keresek, mint a takarítónők. Elfigyeltem a strandon a lángosost és a kukoricást, s addig számolgattam, míg meg nem világosodott, többre jutnak egy hónap alatt, mint én a gyárban egész év alatt. - Meglelte a sémát, mostmár csak azt kellett eldönteni mibe fogjon. - Barátommal, Hambek Tiborral 1982-ben megalakítottuk a Termo-tronic Gmk-t, amely ma is működik. Tibor fizetéséből éldegélt a két család, miközben én egy bérelt pincében a nyomtatott áramkörök gyártmány- és gyártástechnológiáját fejlesztettem. Az első eladható termék fél év alatt született meg, de négy évbe tellett míg eljutottunk a profi minőséghez.A következő lépés a saját telephely kialakítása volt. Közben elektronikai műszerek gyártásába is belefogtunk. - Szóval egyenesbe jöttek. - Nem olyan forrón eszik a kását. A politika rátenyerelt a géemkákra, se szeri se száma nem volt a hátrányos megkü lönböztetésnek. A nagy cégek félvállról vették a kiszolgálásunkat. A géemká nem szerezhetett saját tulajdont, így a kerülő úton megszerzett telekért annyi bírságot fizettü nk, mint az ára volt. Mi a két FOTÓ: SCHMIDT ANDREA „AZ egy évtized tanulsága: növeszd a körmöd, védd meg magad!" Nemrégiben cukrot, étolajat vásárolni mentem a családsegítők Tavasz utcai garázsboltjába. A sorállás kitikkasztott, nem tudtam megállni, hogy ne térjek be egy tonikra a szomszédságban lévő Öregház kisvendéglőbe. Meglepetésemre egy régi ismerőst láttam a pult mögött rendezkedni. Tudtam róla, hogy elektronikával foglalkozó mérnökember, s jó évtizede szakított az állami iparral. Beszégetni kezdtünk, s eközben az is kiderült, miként lett Nagy Tiborból 38 éves korára vendéglős. gyerekkel, Tiborék a hárommal ismét anyagi mélypontra kerültünk. Egyébként is azt a filozófiát vallottuk, hogy minden pénzt vissza kell forgatni a vállalkozásba. Ma se járok „nagyautóval", s a romosán megvett magánházunk is félkész még. - Valahogy csak átvészelték. - Könyvelőt nem tudtunk fizetni, így nekünk kellett bebiflázni a sűrűn változó jogszabályokat. A sorozatos adóbírságok megtanítottak, nincs egyértelműen egyenes út, nekem is csűrnöm-csavarnom kell a dolgokat, hogy létrejöjjön az egyensúly. - Csődközeiben voltak-e? - A géemkáknál rendelőkre kiszabott 20 százalék „bü ntetés" majdnem betette a kaput. A téesz átalányelszámolásos részleggé válás mentett meg. Később mikor megszűnt ez a forma, Mikroelektronikai Bt.-vé alakultunk. Azért az eredeti géemká végig megmaradt, csak a feladatokat csoportosítottuk át az épp aktuális széljárás szerint. - A vendéglőről még szó sem esett. - Nem annak indult, amikor megragadta a képzeletemet ez az akkor még romos épület. Megvettük, átalakítottuk. Használt német videókat és tévéket kezdtünk árulni. A német egyesítés után a keletiek felverték az árakat, felvásárolták a készletet. Megint váltani kellett. A recessziót látva, már nemcsak a termelést, hanem a műszaki kereskedelmet is kockázatosnak láttuk. Gondoltuk csak ez a terület maradt, hisz, ha nem eszik és iszik, akkor megszűnik az emberiség. Azóta már ez az elv is megdőlni látszik. Nagyon meg kell küszködni a forgalomért, s minden időmet leköti. - A család mit szól mindehhez? - A feleségem számára nem újdonság. Időközben mérnökközgazdászi képesítést szerzett, ő a cégek könyvelője, a bt. vezetője. Elveim ellenére évek óta nem mentünk nyaralni, se pénz se idő nincs rá. Talán a hétvégeken lehetne egy kicsit lazítani, hogy többet lehessek együtt a gyerekekkel. Tóth Szeles István Bankközi devizapiac Júliusban indult Magyarországon a bankközi devizapiac, amely a forintkonvertibilitás megtakarításainak útján egy újabb fontos intézmény lesz. Mindezt Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank elnöke jelentette be. Elmondta: a piacon a kereskedelmi bankok vesznek részt, számukra megszűnt a korábbi deviza-beszolgáltatási kötelezettség. Ügyfeleitől szabadon vásárolhatják forintért a konvertibilis fizetőeszközöket, és ugyancsak szabadon árusíthatják ezeket a pénzeket. Az új szabályozás csupán a kereskedelmi bankoknál kialakuló úgynevezett nyitott pozíció nagyságát határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a kereskedelmi bankoknál kialakuló devizatu§talékok összege nem haladhatja meg az érintett pénzintézet szavatoló tőkéjének 30 százalékát. Bizonyos mértékig változik az árfolyam-megállapítási rendszer is. A Magyar Nemzeti Bank továbbra is naponta fix árfolyamot határoz meg, de nem délelőtt 10 órakor, hanem két órával később, délben. Az árfolyamokat egy valutakosár alapján alakítja ki, melyben 50 százalékos részaránnyal szerepel a dollár és az ECU,.a közös európai valuta. A devizapiacon kialakuló kereskedelemben a bankok eltérhetnek az MNB által közölt fix árfolyamoktól. Az MNB azonban figyeli a piacot, és szükség esetén beavatkozik, azaz interveniál, vagyis devizát vásárol vagy elad. Az új rendszerben egyébként az MNB korlátlanul vállalja a kereskedelmi bankok számára a devizavételt, illetve -eladást. Továbbra is fennmarad a vállalatok, a vállalkozások számára a devizabeszolgáltatási kötelezettség. Ez azt jelenti: nem vezethetnek a pénzintézeteknél devizaszámlát. Amennyiben hozzájutnak külföldi fizetőeszközhöz, azt forintra kell váltaniuk valamelyik kereskedelmi banknál. Ám a jelenlegi liberalizált importrendszerben külföldi vásárlásaik esetében szabadon hozzájuthatnak az igényelt pénzhez. Hárshegyi Frigyes arról is beszámolt, hogy a Magyar Nemzeti Bank a következő* időszakban enyhén felértékelő árfolyampolitikát folytat. Az eddigi gyakorlat ugyanis eredményes volt, hozzájárult a külkereskedelem, a kivitel gyors bővüléséhez. Április végéig az idén az export értéke elérte a 3,7 milliárd dollárt, s az előző időszakhoz képest 23 százalékkal bővült. Az év végére valószínűleg a kivitel 11 milliárd dollár lesz. A behozatal az első négy hónapban viszonylag visszafogottan alakult: hárommilliárd dollárt tett ki, és csupán négy százalékkal bővült. Várhatóan az idei import 10 milliárd dollár lesz. Mindezek alapján az MNB-ben úgy számolnak, hogy az év végén a folyófizetési-mérlegben egymilliárd dolláros többlet kerletkezik. Április végén az aktívum 485 millió dollár volt, s jelenleg mintegy 600 millió aktívummal lehet számolni. A működőtőke-beáramlás a múlt esztendőhöz hasonlóan alakul. Április végéig mintegy 490 millió dollár pénztőke érkezett az országba, a félév végére a tőkebeáramlás nagysága 600 millió dollárra tehető, és a prognózis szerint az év végére pedig eléri az 1-1,5 milliárd dollárt. Magyarország hitelképessége A japán hitelminősítő intézet, a Japan Credit Rating Agency Ltd. (JCR) a közelmúltban megerősítette Magyarország tavaly megszerzett „BBB-plusz" hitelképességi besorolását. A besorolás közvetlenül arra a 280 milliárd yenes kötvénykibocsátásra vonatkozik, amelyet a Magyar Nemzeti Bank legutóbb hajtott végre, de „a magyar gazdaság átfogó elemzésén alapul." Az AP-DJ beszámolója szerint a JCR emlékeztetett a magyarországi gazdasági reformok terén tapasztalható haladásra beleértve a privatizációt is továbbá a gazdaság stabilitására, az Európai Közösség államaival folytatott kereskedelem bővülésére, a Magyarországra irányuló külföldi beruházások növekedésére és az ország külföldi adósságának csökkenésére. A JCR még egy évvel ezelőtt minősítette lejjebb - egy fokozattal - az MNB kötvényeit „A-mínuszról" „BBB-pluszra." A búzaártól a kenyérig 600. • búza • liszt X kenyér 1980 1988 1989 1990 1991 1992 máj. Nehéz követni, hogy a búza egységárának növekedése mellett milyen tényezők alakították a kenyér mindenkori fogyasztói árát. Egy biztos, hogy az 1980-as évtizedben már a piacgazdálkodás előtti években is követhetetlen volt a kenyér árkalkulációja. Az agrárolló talán e tekintetben nyílt ki legjobban. Az évtized kezdetén 1 kg kenyér fogyasztói ára olcsóbb volt 1 kg liszt fogyasztói áránál, és valahol középtájon helyezkedett el a búza és a liszt ára között. Az évtized közepétől a kenyér árnövekedése némileg elmaradt a búza és a liszt árnövekedésétől. 1990-től azonban a gabonafeldolgozó-ipar árai - a támogatások megszűnésével - elszakadtak a búza azóta is gyakorlatilag változatlan felvásárlási árától. A kör azonban egyszer bezárul, s vajon mennyi lesz a kenyér ára akkor, amikor a termelő a saját fogyasztásának árait érvényesíti a búza eladási árában. Elvégre diktálhatna árat már az idén is, mint az aratott (korábbiaknál kisebb mennyiségű) búza jelenlegi tulajdonosa. Bár az is lehet, hogy szűkös anyagi helyzete ismét kényszerbe hozza a termelőt. Don káné Verebes Éva KSH Szegedi Hangszergyár Disszonáns dallamok Hangszert eladni jó üzlet. Különösen akkor, ha az Szegeden készült, hiszen Európaszerte elismerik a helyi mesterek keze munkáját. Talán ezért is csinált jó üzletet a Konzumex Külkeresedelmi Vállalat öt évvel ezelőtt, amikor is megvette az akkori tanácstól a jól jövedelmező kis üzemet. Meg azért is bizonyult jó vásárnak a hangszergyár megszerzése, mert a 17 milliót érő cégért csak 8 milliót kellett fizetnie az új tulajdonosnak (sok hiányzott a tanácsi költségvetésből a színház befejezéséhez). Igaz, a vételárban az is benne volt, hogy a géppark inkább múzeumba való, no de a szakemberek csodálatos zenét tudtak varázsolni a fába. Tudnak persze ma is, csak lenne fa hozzá. Ez ugyanis a mai gondok egyike. Nincs fa. Pontosabban most épp van, de a jövő évi mennyiség még kérdéses. Miért akkora gond ez? Azért, mert a ma érkező fából csak két év múlva lesz hangszer. Addig pihentetik, szárítják. Jellemző, hogy egy hegedű elkészítéséhez 8 óra szükséges effektíve, de ez az idő 2 évre húzódik szét. Azaz, ha most nem sikerül megvenni a lucfenyőt és a hegyi juhart két évre előre, akkor két esztendő múltán nem lesz miből bőgőt és csellót gyártani. (Importálni pedig annyit tesz, hogy azon árak mellett be lehet csukni a kaput.) Mit tehet ilyenkor a jövőjét joggal féltő hangszergyár? Jelenleg ugyanis egy gyufaszálnyi készletük sincs! Fordul az osztrákokhoz. Ott elképesztő az ár, ha egyáltalán találnak a hangszergyártáshoz megfelelő minőségű alapanyagot (ritka az anyaga, elnyeli a hangot). Meg egyébként is: a „sógorok" inkább tőlünk vesznek, a hazai vásárlók árainak dupláját kínálják az erdőgazdaságoknak. Próbálja feleleveníteni a kapcsolatot a déli szomszédunkkal. De ott meg lőnek, mint ahogy az üzletnek is. Fa helyett csak golyóval tudnak szolgálni e térségben. Marad ismét a régi partner, akivel egyszer már megszakadt a kereskedelem. Újra csak Oroszország, pontosabban Kárpátalja tudna segíteni. A széthulló birodalomban követhetetlenné váltak az üzleti kapcsolatok, ezért is szűnt meg három éve a lucfenyő importja. Ma azonban közvetlenül egy erdőgazdasággal vették fel a kapcsolatot, ahol még kiviteli engedélyt is ígértek. A jövő héten kiderül... Legalább ekkora problémát okoz a hegyi juhar beszerzése. Amíg ugyanis a lucfenyő a hegedű tetőlapját adja (a legfontosabb, a „rezonátor"), addig ez utóbbi fafajtából készül a hátlap és a többi alkatrész. Eddig Magyarországon épp volt annyi, hogy a szegediek meg tudták venni a szükséges mennyiséget. Most ez is kifogyóban. Ha pedig a juhart is importálni kell, akkor oly magasra ugrik a hegedű ára, ami miatt a szegedi hangszer nem lesz versenyképes a piacon. Sajnos ez nem a szegedi hangszergyáron múlik... Most itt áll az üzem - jövő nélkül. Jelenleg nincs fa, nincs perspektíva. Csupán annyi a biztos: a szegedi hangszer jól eladható. Most még. Vass István Péter AMIT MÁR MEGSZOKTUNK...