Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-20 / 170. szám

4. iH'l SPORTJA 1992. július 20. 0 sem lehetett próféta saját hazájában... A Veszprém LC-nél „nem kívánatos" elnököt Siófokon tárt karokkal várták Honi labdarúgásunk egyik, talán legnagyobb nyári szenzációja, hogy Kiss József, a Veszprém LC elnöke lelépett a színről, mármint szülővárosa labdarúgásának színpadáról. A sikeres üzletember otthagyta azt a csapatot, amely nyolc éven át életének egy jelentős részét, hanem mindenét jelentette. Annak idején, segítő szándékkal, egyszerű mindenesként sodródott a város labdarúgásának vérkeringésébe. Egyvalamivel azonban már a kezdet kezdetén tanújelét adta annak, hogy halálos komolyan gondolja a mit csinál: áldozott a fociért! Hol ezt, hol azt vett a csapatnak, mindig ami éppen kellett. „Nyüzsgésével" elérte, hogy delegálták az elnökségbe, majd elnökké választották. Közben anyagi helyzete úgy hozta, hogy egyre többet és többet adhatott a klubnak. Ezt, érdekes módon, nem mindenki, főként ellenségei nem nézték jó szemmel. A Veszprém FC megalakulását követően kitört a „háború" a Bakony lábánál. Össze is fogtak ellen, ott tartottak be neki, ahol csak lehetett. „Jóakarói" szerint rászolgált erre... Szó mi szó, Kiss József tényleg nem az a bólogatós fajta, ő az aki a jó értelembe vett akarnokok, a mindig alkotni vágyó „nehéz emberek" közé sorolandó... Egy éve már foglalkoztatta a gondolat, hogy lemond, ám elhatározását megmásította, mondván: „Vállalom a harcot a helyi hatalmasságok ellen!" A nemrég véget ért bajnokság után mégis elege lett az örökös háborúskodásból, a fenyegetésekből. Megelégelte a bűnbakk szerepét, és önként felállt a Veszprém LC elnöki székéből! Szerelmével, a focival mégsem szakított, a Balaton északi partjáról a délire, Siófokra tette át székhelyét. A búcsú okairól, új feladatköréről veszprémi rezidenciáján beszélgettem vele. Kora reggel Veszprém is olyan, mint a többi, hasonló város. Az utcákon még kevés a ráérő, bóklászva bámészkodó turista, az emberek legtöbbje a munkahelyére siet. Az Óváros téren, a szecessziós, századfordulós házak között is hasonló kép fogadott. Vállalva a kockázatot, találomra megszólítottam egy-egy járókelőt, mondja el, mi a véleménye arról, hogy a város labdarúgó klubjának elnöke leköszönt. íme néhány vélasz, válogatás nélkül. Az újságárus: „ Uram, távozásával Veszprémben, ilyen szinten legalábbis, megszűnik a foci! Nem tudom, miért fájt a sok okosnak, hogy van egy jó bolond, aki ad. írja le, Kiss Józsefet egyszerűen elüldözték innen! Nagyon kíváncsi vagyok, ezután több lesz-e a pénz, amit a labdarúgásra költenek'. ' Én megmondom. annyi sem lesz, mint azelőtt!" Egy középkorú, munkába igyekvő hölgy: „Nem járok meccsekre, nem értek a labdarúgáshoz. Ahogyan a focit szerető férjemtől hallom, ez az ember rengeteget áldozott rá, mégis szidták. Kíváncsi vagyok, most jobb lesz-e, hogy ő elment?" Egy elegáns, Opel Astrát támasztó fiatalember, nem messze a városházától: „Ezeknek odabent - int fejével a hivatal felé - semmi sem jó, de adni nem adnak, csak a szájuk jár! Megoldást bezzeg nem találnak, de kritizálni, azt tudnak! Azzal, hogy a Jóska bedobta a törülközőt, vége a focinak Veszprémben. Sajnálom, hogy így döntött..." Miközben a ritka szép copfstílusú, 1793-ban emelt, rácsos, kovácsoltvas füzérekkel díszített ablakokkal hívogató Pósaház felé sétáltam az is foglalkoztatott, vajon Kiss Józsefet mennyire viselték meg a történtek, a tavaly látott ambiciózus, vagy egy törődött, megfáradt emberrel találkozom. Szerényen, de ízlésesen berendezett kisméretű szobájába lépve rögvest meggyőződhettem, külleme - divatos olasz ing. hozzá illő nadrág -, temperamentuma, cselekvőkészsége mit sem változott. Természetesen telefonált, éppen a húsüzemével kapcsolatos halaszthatatlanokat intézte. A kölcsönös üdvözlés, a szokásos „Hogy vagy, mi újság?" után ázonnal a dolgok közepébe vágtunk. Elmeséltem neki, milyen eredménnyel járt rögtönzött „közvéleménykutatásom". - Akik ismernek, azoknak nem kell bizonygatnom, nekem mit jelentett Veszprém sóhajtott rezignáltán. - Senki sem vitathatja, hogy megszállottként, hittel és becsülettel mit tettem a város labdarúgásáért, azért, hogy legyen NB l-es csapat! Isteni érzés, amikor megállítanak az utcán, hogy elmondják, mennyire fájlalják távozásomat. Persze olynok is vannak, akik ellenségüknek tekintettek, akiknek örökösen tüske voltam és vagyok szemükben. Remélem ezt igazán őszintén mondom ezután adakozóbbak lesznek „ellenfeleim", összekapják magukat, és miután én már nem vagyok, megmentik a csapatot... - Nem látszol megviseltnek, pedig bizonyára volt egy-két álmatlan éjszakád a lemondás előtt és után is... Érzékeny típusnak aligha mondható, most viszont, ahogy belekezdett mondandójába, kesernyéssé vált arckifejezése. - Nagyon fájdalmasan érintett ez az egész história, azért is, mert nyolc évet töltöttem el a klubnál, s nagyon alulról indulva értük el a szerintem igen komoly eredményeket. Mégis úgy éreztem, nincs más választásom... Mennem kellett, mert most ezzel tudtam segíteni a csapatnak. Több puccskísérlet is volt tavaly ellenem, s elhangzott: ha én megyek, kinyílnak a pénzes csatornák. Távozásra késztetett az is, hogy az önkormányzat által elnökségbe delegált képviselővel messze nem egyeztek szakmai nézeteink. Olyan vitákba bocsájtkozott velem, amire elnökségi tagsága révén sem volt, nem lehetett jogalapja. Úgy éreztem, ilyen mentalitással - reálisan nézve a dolgokat - semmi esélyünk az NB I-re, hiszen az alapvető feltételek hiányoznak ahhoz, hogy nyugodt körülmények között készülhessen feladataira a csapat. - Legutóbbi találkozásunkkor, tavaly ilyenkor is emlegetted: abbahagyod, befejezed. Mégis csináltad tovább... Most mi volt az utolsó lökés, mi késztetett arra, hogy bejelentsd: „ Uraim, átadom helyemet!". - Volt egy Veszprém FC, amelynél komoly adósságállomány halmozódott föl - sorolta higgadtan, szenvedélymentesen a múltba nyúló indokokat az ex-elnök. - Bizonyára emlékszel, említettem tavaly is, hogy önkormányzatunk - kötve az ebet a karóhoz - kizárólag úgy és akkor lett volna hajlandó pénzt adni, ha nulla adóssággal új klub alakul! Véghezvittük, teljesítettük az óhajt! Létrehoztuk azt a klubot, a Veszprém LC-t, amelynek nincs tartozása, tehát (Folytatás az 1. oldalról.) király és Zsófia királyné vasárnap látogatást tett az olimpiai faluban, s felkereste a spanyol sportolók szállásait. A „vizitnek" családi vonatkozása is volt: trónörökös fiuk, a 24 éves Fülöp herceg a vitorlás csapat tagja. „A spanyol sport nagy pillanata ez" - mondta Carlos Ferre, a Spanyol Olimpiai Bizottság elnöke. János Károly király - aki 1972-ben maga is ötkarikás résztvevő volt - pontosan 150 honfitárs-sportolóval fogott kezet. tiszta lappal kezdheti a jövő tervezését. Ezt annak rendje és módja szerint megbeszéltem az önkormányzattal, jelezve, részemről - szponzorok és üzleti kapcsolataim révén - 15-20 millió forintot tudok biztosítani a csapatnak, a többit „Hosszú sportpályafutásomnak ez az egyik leszebb eseménye. Bár már ötödször vagyok az ötkarikás játékok résztvevője, eddig még nem volt olyan megtiszteltetésben részem, hogy kezet foghassak a királlyal - mondta Jüan Segui Picornel, a sportlövő. A 44 éves versenyző egyébként ötödik olimpiai részvételével spanyol csúcstartó. • A Nemzetközi Evezős Szövetség (FISA) elnöke, a svájci Denis Oswald arról számolt be, hogy az olimpia versenyein a 85 tagállam több viszont a város teremtse elő! Mondanom sem kell, semmi sem történt... Mást se hallottam, mint: „Ha igy..., ha úgy..., ha amúgy lenne..." Az egyik elnökségi ülésen kértem, egy hét múlva adjanak garanciát arra, hogy lesz pénz a város labdarúgására. Nem vállalták, helyette „jövőbe látó" elképzelések hangzottak el, amiknek azonban nincs reális alapjuk. Ezért elérkezettnek láttam az időt és döntöttem úgy, tiszta lelkiismerettel felállhatok az elnöki székből, mert a csapat bent maradt az NB I-ben, amit óriási fegyverténynek tekintek! Fájó szívvel, könnyes szemmel, de átadtam helyemet... nyel egy nagyot, érzelmeit palástolandó. - Túl sokáig azért nem maradtál foci nélkül, a Balaton „fővárosába " tetted át székhelyedet, ahol tárt karokkal vártak. Ha értesüléseim nem csalnak, volt érdeklődő irántad éppen elég, te mégis ezt a várost választodtad. Hogyan, miként jött létre ez a „frigy"? Mintegy varázsütésre viszszatér jókedve, sokat sejtető hamiskás mosoly bujkál szája szegletében, ahogy feleleveníti „átigazolása" sztoriját. - Az igazság az, hogy focirajongóként átjártam Siófokra az Intertotó Kupa mérkőzéseit megnézni. A klubbal és elnökével, Illés Jancsival már korábban is jó kapcsolatban voltam. Beszélgettünk, így szó esett arról is, hogy Veszprémben befejeztem. Közölték velem, szívesen látnának Siófokon, mint a futball klub elnökét, és ha úgy gondolom én is, jöjjek! Döntésemet sok-sok tárgyalás előzte meg, mert - ahogyan jelezted - több fővárosi és vidéki klub is megkeresett. Elhatározásomban a város közelsége is közrejátszott, no meg az, hogy úgy látom, Siófokon lehet sikeresen dolgozni, eredményt elérni, hiszen olyan vezetői team alakult ki, amely tíz éve dolgozik együtt, és ez kell, hogy valamit jelentsen! - Elkötelezettséged milyen időtartamú? - Kérésemet, miszerint egyelőre csak egy évig vállalom, elfogadták. Amennyiben kölcsönösen megfelelünk egymásnak, úgy hosszabb távú elígérkezésről is lehet szó, de erről korai még tárgyalni. - Konkrét feladatod? Valósággal tűzbe jön, amikor elkezdi sorolni majdani teendőit. - Voltaképpen a Siófoki mint fele, szám szerint 44, képviselteti magát. • Az egységes német olimpiai küldöttségben túlsúlyban vannak a nyugati versenyzők: 290-en képviselik az egykori NSZK-t, míg 190-en a keleti részt. Az 1988-as szöuli olimpián a 288 NDK-beli sportoló 102 érmet szerzett, míg a 416 nyugati versenyző negyvenet. • Az öttusázás vezetői döntöttek arról, kik képviselik színeiket a július 26-án kezdődő viadalon. Uli Czermak, Pawel Olszewski és Dirk Knappheide indul harcba, míg a tartalék Bányász labdarúgóklubjának vagyok az elnöke. Mint üzletember, nem engedhetem meg magamnak, hogy naponta apró-cseprő dolgokkal foglalkozzam, most azonban végre azt tehetem, amit ilyen beosztásban tényleg csinálni kell. Nem napi apparátusi munkával töltöm időmet, hanem tényleg komoly döntésekkel, játékosvásárlással, edzők szerződtetésével, bármilyen szintű tanácsadással és hasonló dolgokkal törődhetek, szóval olyasmikkel, amelyeknek anyagi vonzatuk van. Ez a normális. Azt szerettem volna Veszprémben is elérni, hogy mindenben közösen döntsünk, ott viszont minden az én vállaimat nyomta. Említenem sem kell talán, amikor jött a siker - az „természetesen" közös volt... - Veszprémben, mint mondtad, 15-20 millió forinttal segítetted a klubot. Ha nem titok, áruld el, Siófokon menynyivel finanszírozod a focit? Az elnök úr kedélyesen fogta föl „beugrató" érdeklődésemet, amire a lélegzetvételhez szükségesnél jóval hosszabb ideig csak hümmögés és mosoly volt a válasza. - Úgy egyeztünk meg, hogy ez mindenki előtt szigorúan titok marad - hangzott az indoklás, amiből egyértelműen kiderült, tényleg valódi üzletemberrel állok, illetve ülök szemben. - Bízom, amit és amennyit szerezni tudok, az komoly segítség, előrelépési lehetőség lesz a Siófoknak! • Egy éve, amikor Siófokon jártam, a hamburgi üzletember, Andre Ritter nevétől volt hangos a város. Benne látták a pénzes „megváltót", a későbbi „nagy csapat" megalkotóját. Akkor azt írtam, valójában a bajnokság adja majd meg a választ arra, az a bizonyos „házasság" mekkora örömet avagy bánatot vált ki a későbbiekben a felekből... Mint tudjuk, azóta se Ritter úr, se pénz, ám a csapat nélküle is a 4. helyen fejezte be a bajnokságot. Az akkorihoz képest most egészen más a helyzet. Egy izzig-vérig, hozzáértését a fociban is bizonyító magyar üzletember óhajt ismét tenni Siófokon - honi labdarúgásunkért. Olyan ember, aki saját szülővárosában - megannyi jó szándéka ellenére - nem lehetett próféta. Jómagam szívből szurkolok neki, hogy most az lehessen... GYÜRKI ERNŐ szerepét Nico Motchebonra osztották. • A Nemzetközi Olimpiai Bizottság szóvivője, Michele Verdier vasárnap Barcelonában bejelentette: a NOB figyelmeztetett két amerikai atlétát, Carl Lewist és Leroy Burrellt, hogy tartsák be az Olimpiai Charta szabályait. A 100 méteres síkfutás világbajnokát és világcsúcstartóját, Lewist, valamint csapattársát, Burrellt az a veszély fenyegeti, hogy kizárják őket az ötkarikás játékokról, amennyiben nem hagynak fel újságírói tevékenységükkel. Az olimpián távolugrásban szereplő Lewis és az exvilágcsúcstartó Burrell ugyanis az amerikai csapat dél-franciaországi edzőtáborából egy francia magazin és egy spanyol napilap számára cikkeket küldött. Ez pedig az olimpiai játékok idején nem megengedett. fl totó 29. játékhetén szereplő mérkőzések eredményei: 1. Sparta Praha-Siófok 2. Vác FC-Samsung-Aarhus 3. B 1903—Admira Wacker 4. Stahl Ling-Hácken 5. Salzburg-Karlsruhe 6. Bründby-Helsingborg 7. Rapid Wien-Boshum 8. Lyngby-Caen 9. Schalke 04-Waalwijk 10. Aalborg—Hammarby 11. Leverkusen—Slavia Praha 12. Darmstadt-Hertha BSC 13. Friburg-Hannover Pilis/mérkőzés 14. Dordrecht-Saarbrücken l-l Olimpiai hírek Lázas előkészületek, a belépőjegyek 80 százaléka már elkelt