Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-18 / 169. szám

SZOMBAT, 1992. JÚL. 18. A műemlékvédelem árnyoldalai Szeretjük-e igazán múltunkat? KULTÚRA 5 - Az önkormányzati vagyontörvény többek között foglalkozik a műemlékek önkormányzati tulajdonba adásával. Hazánk ezen értékei közül mennyi marad állami felügyelet alatt? - Valóban az önkormányzati vagyontörvény 46.§-a felhatalmazta a kormányt arra, hogy ideiglenesen határozza meg, melyek azok a műemlékek, amelyek nem adhatók ki az állam tulajdonából. Természetesen ez nem jelent államosítást, hiszen ma még a hazánkban található mintegy 10,5 ezer műemlék több mint fele állami tulajdonban van, de a kormány ezek közül csupán 403-at kíván megtartani. Ez a szám ideiglenesnek tekinthető, hiszen az említett 46.§ a végleges felhatalmazást a Parlamentnek adja. így várhatóan csak a műemlékvédelmi törvénnyel egyidőben véglegesítik ezt a jegyzéket. A tervek szerint így majd alig 250 műemlék lenne az, amire továbbra is igényt tartana az állam. Persze, ez tényleg egy feltételezett adat, hiszen elindult ugyan a vagyonátadási folyamat, az önkormányzatok mégsem veszik át a területükön lévő műemlékek mindegyikét. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy műemlék birtoklása nem csak előnyökkel, dicsőséggel jár, hanem anyagilag is jelentős terhet róhat a tulajdonosra. • - Információim szerint Csongrád megyében többnyire igényt tartanának az önkormányzatok ezekre az értékekre. - Valóban így van, s az külön öröm számomra, hogy itt még a megyei közgyűlés is pluszfigyelmet és anyagi segítséget ígért a műemléképületek felújításához, állaguk megóvásához. Ez nagyon előnyösen befolyásolhatja majd a helyi önkormányzatok igénybejelentési szándékát. A műemlékvédelem finanszírozásáról ugyanis tudni kell, hogy azt mindig a tulajdonosnak kell biztosítani, azzal együtt, hogy az állam a költségvetésből ad bizonyos támogatást az épületek helyreállítására, mivel közérdekből korlátozott azok hasznosítása. A jövőben azonban ennek formáját, illetve az anyagi hozzájárulás mértékét szintén a műemlékvédelmi törvényben határozzák meg. - A műemlékvédelem fontosságát senki sem vitatja, mégis miként oldható ez meg, ha a tulajdonos cég vagy önkormányzat a szűkös anyagi helyzete miatt esetleg évekig nem tud erre pénzt áldozni? - A helyi védelem nyilvánvalóan azt jelenti, mint ahogy már említettem is, hogy ez a tulajdonosok kötelessége, mi csak szakmai tanácsot adhatunk, ha kérnek tőlünk. Az kétségtelenül igaz, hogy nem minden érintett tud majd erre pénzt biztosítani, ők előbb-utóbb arra kényszerülnek, hogy túladjanak ezeken az értékeken. Szélsőséges esetben olyan is elképzelhető, hogy a hatóság nem csak bírságolja a tehetetlen tulajdonost, hanem esetleg elvégezteti a munkát, s annak árát rátáblázza az adott ingatlanra. Közvetlenül ugyanis nem áll módunkban kötelezni a tulajdonost az állagmegóvásra, a felújításra. - Az intézményüknél a közelmúltban lezajlott átszervezések következtében sokan még a korábbinál is problémásabbnak látják a műemlékvédelem jövőjét. Kifogásként említik az engedélyezés, a kivitelezés, a pénz és az ellenőrzés egy kézben tartását. Ön szerint alkalmat adhat-e ez a feltételrendszer bizonyos - mások által hangoztatott - összefonódásokra? - Semmiképpen sem, sőt az átalakulás kulcspontja éppen az, hogy a korábbi szervezeti rendszer hátrányait kiküszöbölje. Éppen ott volt ugyanis túlságosan egy kézben minden, most önálló igazgatóságok, független főosztályok működnek, a kivitelezést pedig a piaci törvényeknek kívánjuk alárendelni. A szegedi kirendeltség is majd „gazdálkodáskényszerben" fog dolgozni, és ez remélhetőleg elősegíti a hatékonyabb munkát. Csupán a jelenlegi átmeneti helyzetben, amíg a tulajdonos a műemlékszervezet, addig mondhatjuk esetleg, hogy vállalásaik során ne a haszonszerzés legyen az elsődleges szempont, hanem a jó minőségű műemlékvédelem. Ezért most még felróhatjuk nekik azt is, hogy miért hagyták félbe az óföldeáki templom tetőfelújítását, hiszen a fóliázás nem biztosítja igazán a templombelső értékeinek védelmét. A jövőben viszont erre már azért kell ügyelniük, hogy a helyi önkormányzattal megfelelő kapcsolatot tudjanak kialakítani, mivel az állami költségvetés sohasem tudja teljes mértékben átvállalni egy-egy műemlék helyreállítási költségeit, ezért szükség van a helyi erőforrások igénybevételére is, de nyilvánvaló, hogy a helyhatóságok megnézi^ majd, kit bíznak meg a munkák elvégzésével. N. RÁcz JUDIT A pedagógus példája Befejeződött a nyári egyetem Az ország minden részéből ideérkezett pedagógusok azt mondták a július 13-án kezdődött és tegnap zárult továbbképző kurzusról, hogy rövid volt. Ez a vélemény csak látszólag negatív, éppenhogy többféle tetszést rejt. Azt jelenti, hogy az érdekes előadásoknak köszönhetően röpült az idő, hogy a témáról értékek az iskolában szívesen hallottak volna még, s azt is jelenti, hogy a tudományos előadásokat hagyományosan kiegészítő, szórakoztató, kulturális programok, a szegedi nyár eseményei vonzzák a szabad idejükből az önképzésükre áldozó tanárokat. A pedagógiai nyári egyetem szervezői, mint dr. Komlóssy Ákos kandidátus, a kurzus szakmai irányítója elmondta, el is határozták, hogy az egyre szorongatóbb anyagi szűkösséggel dacolva jövőre is megrendezik a kultuszminisztérium által is országos továbbképző fórumnak elismert nyári egyetemet. Annál inkább, mert az 1993-as lesz a harmincadik előadássorozat. A tegnapi zárónapon Ancsel Éva filozófust hallgatták a résztvevők, aki a többi között arról beszélt, hogyan és miért jár együtt a szabadsággal a felelősség. Az iskolában autonóm, szabad embereket kell nevelni, akik dönteni képesek, felelősséggel választani az értékekből. Hogy mi segít leginkább nekik? A példa, a pedagógus példája. Remélhetni, hogy a gyakorló tanárok szellemi feltöltekezését és fizikai pihenését egyszerre szolgálta a szegedi program, s ezzel segített a hazai közoktatás jobbításában. SULYOK r A Kozmikus Ut A Kozmikus Út társaságot társadalmi egyesületként 1989-ben jegyezték be Budapesten. Az erkölcsi mozgalmat - az USA és Németország után - hazánkban dr. Pető Ferenc filozófus professzor indította el, s magyarországi központját most hozza létre Szegeden. A Szegedről elszármazott, jelenleg Houstonban élő professzor tegnap délután tartott előadást a mozgalom céljáról a Deák Ferenc Gimnáziumban. Az előadás előtt a sajtó képviselőinek is vázolta a Kozmikus Út lényegét. A társadalmi egyesület teljesen politikamentes szervezet. A professzor rendszere nem csupán filozófia, hanem emberi igényeket, inspirációkat is ki akar elégíteni. Szerinte az egyént kell megerősíteni, hogy ne fogadja el a tömegpszichózis által rákényszerített esztelen doktrínákat. Céljuk, hogy a garázdálkodó szellemi rendszerek, úgynevezett ideológiák szűnjenek meg; ne legyen balek, aki a zászlójukat viszi. Az amerikai társadalom bomlóban van -jegyezte meg, - s egy új Európa születik, melynek szíve táján élünk. Az új központról szólva hangsúlyozta: Szegednek nemcsak a múltjában, hanem a jövőjében is hisz. Aki részt akarnak venni a •Kozmikus Út építésében, azok a 6701 Szeged, Pf. 233 címre írjanak, az érdeklődők pedig két hét múlva egy hasonló előadáson ismerkedhetnek meg az új erkölcs- és hitfogalommal. Két koncertről Izraeli mandolinosok a Zsinagógában Érdeklődéssel várt és igen nagy tetszéssel fogadott bemutatkozó előadásként könyvelheti el az Izraeli Mandolin Együttes a csütörtök este Szegeden tartott első magyarországi koncertjét. A hangverseny színhelyén behangoló, bejátszó zenekar már jóval hét óra előtt becsalogatta a padsorokba a Zsinagóga kertjében levegőző közönséget. Bár a Moshe Jacobson által vezetett zenekar jelentős műsorváltozással lepte meg azokat, akiket a kiadott meghívón.vagy a lapunk csütörtöki számában közölt program szerzői csábítottak el az előadásra, a műsor felépítése, koncepciója alapvetően nem változott: az első részben az egyetemes zenetörténet klasszikusainak műveit hallhattuk, természetesen átiratban, másodikként pedig különböző népek zenéjéből, dalaiból hangzott fel egy ötletesen hangszerelt összeállítás. Ez a sorrend valószínűleg nem véletlen. Az együttes célja bevallottan az egyes nemzetek zenéjének megismertetése, bemutatása. A programban szereplő izraeli, cseh, román, lengyel és spanyol dalok karaktere jól összeillett a mandolin, e szintén népi eredetű hangszer hangzásával. S bár tompította ugyan a dalok autentikusan román, vagy spanyol jellegét az egységes hangszerelés, az összeállításnak kétségkívül volt bizonyos fajta folklorosztikus bája. Jacobson karmester - mint képzett zenész helyesen ismerte fel, hogy ami helytálló az egyik műfajban, az veszélyes lehet a másikban. Ezért egyrészt a mandolin-átiratban felhangzó klasszikus repertoárt az instrumentális hangzás alapján válogatta össze, másrészt együttesét klarinéttal, fuvolával és vonósokkal egészítette ki. Ezzel oldotta a pengető színezet túlsúlyát, valamint eleget tett a szerzők hangszerekre vonatkozó legszigorúbb utasításainak. Az átírást indokolta az is, hogy az együttes zenészei képesek voltak olyan meglepő dinamikai bravúrok végrehajtására, amelyeket szimfonikus zenekaroktól szokott meg a koncertlátogató. S így szokatlan, de élvezetes előadásban hangzott fel Mozart egyik szerenádja, Rameau táncszvittje, és - mily meglepő Bartók művei közül talán éppen az, amely a legkevésbé feszül ellene a mandolinzenakarra való átírásnak: az Este a székelyeknél. Mind a Bartók-, mind a Rameau-mű tolmácsolásakor kiemelkedett az együttes produkciójából Yigal Coheh klarinétszólista érzékeny dallamvezetése, finom muzikalitása. Az együttes érzethetőén némi szorongással tekintett a magyarországi debütálás elé, így aztán nemcsak ők arattak sikert a szegedi Zsinagóga közönsége előtt, hanem maga a lelkes publikum is, az izgatott és hálás zenészeknél. D. E. Svéd orgonista a dómban A Pro Organo sorozatban ír, német, francia és osztrák művészek után svéd vendégművész volt a dóm vendége. A csütörtök esti koncerten Lars Angerdal, az uppsalai dóm orgonistája néhány csemegét is kínált a szép számú közönségnek. Magyarországon ritkán hallhatók svéd barokk és kortárs szerzők művei, így ezek külön örömöt jelentettek. Olsson szokatlan hangnemű (disz-moll) Preludium és fúgájának belsőségességét az orgonista szépen érzékeltette a finom pianokkal. Román B-dúr concertojában felfedezhető volt a nagy példakép - Hándel - hatása. Forsberg művében, a Musica solenne-ben érezhettük a szólista vonzódását a modern zene iránt. Nagy hozzáértéssel építette fel az izgalmas akkordokat. A svéd blokkot Wiklander ritmikus műve zárta. A nemzetközi részben a szinte kötelező Bach-mű után Messiaen izgalmas Madarak és források című alkotása szólalt meg. A szerencsésen választott mű a dóm orgonájának néhány különlegességét is megmutatta a madarak dalán keresztül. A koncert igazi meglepetését a nálunk alig ismert Rheinberger-mű jelentette. Húsz szonátája közül a művész a 11-es számú d-moll szonátát játszotta, kihasználva az orgona-adta lehetőségek széles skáláját, érzékeltetve a gondos hangolást. A műsorválasztáson és az érezhető svédes visszafogottságon is átütött a tehetség, s a közönség lelkes tapssal köszönte meg a koncertet. MOGYORÓSI FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ „Hóbortos volt, akár mindannyian" Készül a szabadtéri musical „Bocsásd meg barátom, hogy alkalmat adtam arra, hogy téged ugyanolyan bolondnak tartsanak, mint amilyen én voltam s hogy téged is megbolondítottalak kicsit. " - ezt mondta Don Quijote de la Mancha a halálos ágyán a jó Sancho Panzának. Talán ezt teszi velünk immár közel négyszáz éve Cervantes lovagregénye: egy kicsit megbolondítja minden olvasóját. Mert nevetünk bár a lovag hóbortosságán és anakronisztikus magatartásán; mégis pontosan tudjuk, igaza van: szükségünk van az ideákra, elfojthatatlan az igazságvágy bennünk és tudjuk, bár vereségre ítéltettünk, a küzdelmet abbahagyni nem szabad. Nem árulta el a Búsképű lovag leghitelesebb életrajzírója sem, hogy la Mancha melyik faluja, városa a lovag szülőhelye; versengjenek a dicsőségért, amint annak idején a görög városok Homéroszért - zárta Cervantes a regényét. És azóta ezer meg egy feldolgozásban elevenednek meg a hórihorgas, nem evilági lovag és a földönjáró kis köpcös szolga történetei. Most a kor divatos műfajában, a musical-ben: a La Mancha lovagja című zenés játékban az író, Cervantes azonosul hősével, amikor a spanyol inkvizíció börtönében kitalálja, hogy rabtársaival játsszák el a Búsképű lovag történetét. A musical-ben - amelyet egyébként először szabadtéren mutattak be Manhattan-ben - kettős szerepe van tehát mindenkinek. A párhuzamos cselekmény egyszerre érdekessé és nehézzé teszi a mű színrevivőinek dolgát. A Szegedi Szabadtéri Játékok műsorán az idén a La Mancha lovagja lesz az egyik önálló produkció (a másik a Carmen). A Dóm téren csütörtökön kezdődtek a próbák Iglódi István irányításával. Az író és a lovag kettős szerepében a fiatal Méhes László játszik és énekel, Sanchót pedig Haumann Péter formázza, aki az idén mégegyszer fellép itt, a Macskákban. Aldonsa-Dulcinea Sáfár Anikó lesz, a tavalyi musical, a Mária evangéliuma címszereplője. Két szegedi színházi művész is szerepet kapott, Király Levente (fogadós-kormányzó) és a frissen ide szerződött Czifra Krisztina (Femina, a szolgáló). A próbafolyamat persze nem most kezdődött, hanem júniusban Budapesten. A július 24-i szezonnyitó bemutatóig mindazonáltal rettentő sok még a feladat, addig tehát minden este kemény munkával telik a Dóm téren. S. E. Magyarság Alapítvány A Magyarság Alapítvány kuratóriuma megtartotta alakuló ülését. A kuratórium elnöke Losonczy Tóth Árpád könyvtáros, tagjai: Fekete Gyula író, Halász Péter néprajzkutató, Zétényi Zsolt országgyűlési képviselő és Fodor András Attila országgyűlési képviselő. Az alapítványt a magyarságtudat ápolását szolgáló kezdeményezések támogatására Fodor András Attila képviselő hozta létre. Amint arról pénteken az MTI-t tájékoztatta, az alapítvány megőrzi függetlenségét és politikamentességét. Céljának tekinti azt is, hogy támogassa az „együttgondolkodást és cselekvést a határon túli magyarsággal, sorskérdéseinkben". A Magyarság Alapítvány részére forintban: az OTP 218-98196-os pénzforgalmi jelzőszám feltüntetésével a 24431-6-os pénzforgalmi számlára: devizában: az OTP külföldi partnerbankjain keresztül az OTP Budapest XIX. kerületi fiókjánál vezetett B 68956-os devizaszámlára lehet adományokat befizetni.