Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-18 / 169. szám

SZOMBAT, 1992. JÚL. 18. BELPOLITIKA 3 Ismét az abortuszról (6.) Életre szóló bűntudat - Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főigazgatója, dr. Veér András pszichiáter szakmai tapasztalatai miatt ellenzi az abortusz tiltását. - így igaz, hisz a kényszerszülés mérhetetlen lelki károdat okoz a gyermeknek, az anyának, a családnak egyaránt. Pszichiáterek a megmondhatói, hogy rengeteg a fiatalkori személyiségzavarral küszködő nem kívánt gyermek, és esetükben, ritkán ugyan, de még skizofrénia is felfedezhető, Ugyanis a nem kívánt gyermek és szülője kapcsolata sajátos. Úgynevezett „kettős kötés" alakulhat ki közöttük, mert a szülő formális érzelmeket közöl a gyerekkel. Ellátja, törődik vele, de ugyanakkor tudja, hogy kényszerből, s nem igazi szülői érzelmektől vezérelve teszi. Ezért a szülő is élet?eszólóan károsodik, hurcolja magában a bűntudatot, az állandó szorongást. Abban a családban pedig, amely egy kényszerszülött gyermek köré szerveződik, nem ritka a bűnözés, a mentálhigiénés probléma, a súlyos deviancia. Éppen ezek miatt a következmények miatt tartanám pszichológiailag hibásnak az abortusz tiltását. - Az elmondottakból számomra az következik, hogy az Ön álláspontja szerint senki másnak, kizárólag az anyának lenne joga dönteni. - Ha csak a pszichológiai károkat nézzük, amelyek az abortusz tiltásából fakadnak, már beláthatatlan következményekkel kell számolnunk. S ekkor még nem szóltam az illegális műtétek életveszélyéről, az állami gondozottak számának ugrásszerű növekedéséről, és számos más veszélyről. Véleményem szerint, az anya kompetenciája eldönteni, hogy megtartja-e, megszüli-e magzatát vagy sem. Már csak azért is ő jogosult a döntésre, mert neki kell elviselnie a döntéssel együtt járó lelki szenvedést. O gyötrődik, kínlódik érzelmileg kiszolgáltatottan napokig, álmatlan éjszakákon át, amíg határoz. A nemleges döntés számára azt is jelenti, hogy a nő életének legszebb érzéséről, élményéről, az anyaságról mégha csak időlegesen is -fosztja meg magát. Ugyanakkor hangsúlyoznám az apa jogait, részvételét a döntésben, hiszen mint mondottam az egész család (lelki) életét, szerveződését meghatározza egy kényszerűségből megszült gyermckj - A kérdés persze az, hogy meddig dönthet az anya, vagy a két szülő a terhesség megszakításáról, illetve megtartásáról. Az európai jogállamok gyakorlatában a fogantatás pillanatától tekintik személyiségnek a magzatot. Önnek más javaslata van arra, hogy mikortól tekintendő élőlénynek. -A liberális álláspont szerint, az anya döntheti el a terhesség fenntartását, illetve megszakítását egy meghatározott időpontig. Ez a határdidő a terhesség 8-12 hete, amikorra megjelennek az agyi elektromos hullámok, s amikor biológiailag másfajta élet kezdődik. A világon mindenütt elfogadják és alkalmazzák azt az elvet, hogy a halál akkor következik be, amikor az agyi elektromos hullámok nem jellennek meg többé. Ha az agyi elektromos hullámok megszűnése az élet véghatára, akkor ezek megjelenése tekinthető és elfogadható az életkezdés jelzéseként. Az agyi elektromos hullámok megjelenése élettanilag pontosan megállapítható, s így a biológiai élet kezdete pontosan meghatározható. Eddig a pillanatig dönthetne az anya-apa szabadon az abortuszról, ezt követően azonban már csak orvosilag indokolt esetben lenne elvégezhető a művi terhességmegszakítás. KALOCSAI KATALIN KÖZÉLETI NAPLÓ MA A MÓDOSÍTOTT KÁRPÓTLÁSI TÖRVÉNNYEL kapcsolatban tájékoztatót tart dr. Szakács Gyula, a parlamenti frakció tanácsadója, 15 órakor Röszkén, a Művelődési Házban, 18 órakor pedig a tápéi Heller Ödön Művelődési Otthonban. HÉTFŐN A SZOCIALISTA PÁRT irodáján (Szeged, Tisza L. krt. 2-4. I. em, 123.) 15-16 óra között dr. Bálint János ügyvéd, ingyenes jogi tanácsadást tart az érdeklődőknek. A MUNKÁSPÁRT (MSZMP) Csap utca 62. szám alatti székházában 16-18 óráig dr. Zlehovszky Ilona ingyenes jogi tanácsadást tart. JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT OT tart dr. Pesti Gábor ügyvéd az SZDSZ Földváry utca 3. szám alatti irodájában, 16-17 óráig. Kisebbségi törvény a Parlament előtt A kormány hamarosan a Parlament elé terjeszti a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletéről rendelkező törvényjavaslatot - jelentették be a kabinetülés döntéseit ismertető szokásos pénteki szóvivői tájékoztatón. A törvényjavaslat - miként Wolfart János, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke ismertette - választások útján, de olyan pozitív diszkriminációval, könnyítésekkel teszi lehetővé a kisebbségek parlamenti képviseletét, amely minden kisebbség számára biztosít helyet a törvényhozásban. A tervezet szerint valamennyi kisebbség állíthat egy listát a választásokra: a jelöltekről az illető kisebbségen belüli szervezeteknek maguk között kell megállapodniuk, miután egy etnikum egyetlen országos listát adhat. A kedvezmények közé tartozik, hogy a listát indító kisebbség pártként működik, ám könnyített indulással. A lista első helyének megszerzéséhez ugyanis csak 3000 szavazatszám szükséges - a pártok esetében ennek körülbelül a tízszeresét kell elnyerni -, továbbá nem kell kopogtatócédulákat gyűjteni, s a maridátum elnyeréséhez nem szükséges a szavazatok 4 százalékát megszerezni. Ki az igazi főtitkár? Németh Béla nem birtokolja, hanem bitorolja az FKGP főtitkári címét - nyilatkozta Gyimóthy Géza a 24 óra című Komárom-Esztergom megyei napilap pénteki számában. Elmondotta, hogy a pártalkotmányuk értelmében egyedül a nagyválasztmány döntőképes, s annak törvényesen megválasztott tagjai őt bízták meg a főtitkári teendők ellátásával, s miután Németh Bélát az országos vezetőség június 12-én kizárta a pártból, nem is lehet kétséges, hogy melyikük az igazi főtitkár. Gyimóthy Géza szerint (aki egyébként tatai lakos) az sem igaz, hogy Németh Béla lenne az elnöki jog gyakorlója, hiszen a párt első számú vezetője továbbra is Torgyán József. Sarokba szorítva 84. Több kérdés kapcsán is szóba került a „határozatképtelenség." Mit jelent ez? Testületek (pl. Országgyűlés, önkormányzati képviselő-testületek, vállalati tanácsok, szövetkezeti közgyűlések stb.) szavazása esetén merül föl ez a fogalom. Azt jelenti, hogy az adott testület csak akkor határozhat, ha egyidejűleg jelen van a szavazásra jogosultaknak több mint fele (esetenként legalább a fele). Az egyidejű jelenlétnek igen egyszerű és kézenfekvő a magyarázata. Ha pl. úgy is lehetne szavazni, hogy az elnök egyesével fölhívhatná telefonon a tagokat, mondhatná azt a legelső fölhívottnak is, hogy már mindenki igennel szavazott a javaslatról, csak az ő voksa hiányzik - erre persze valószínű, az is igent mondana. Arról nem is beszélve, hogy az elnök bármilyen szavazási eredményt bejelenthetne, hiszen a tagok nem látták egymás állásfoglalását. (Hasonló, ám ennél valamivel jobb a helyzet az ún. levélszavazásnál, amikor a tagok levélben küldik el szavazólapjukat egy megadott helyre. Ez annyival jobb, hogy a szavazatok utólag ellenőrizhetők. Megjegyzem, levélszavazást időnként maguk a testületek is elhatároznak, s megfelelő garanciák megléte esetén ezt még kifogásolni sem lehet.) Az egyidejű jelenlétnél a résztvevők véleménye változhat, a vita alapján módosíthatnak eredeti elképzeléseiken, meggyőzhetők lehetnek. - Mivel testületi határozatot a többség hozhat, a tagok többségének kell egyidejűleg jelen lenni, ellenkező esetben bekövetkezik a „határozatképtelenség." (Országos vagy helyi választásoknál nem határozatképtelenséget mondanak - hiszen a választók nem „határozatot" hoznak -, hanem „eredménytelenség"-et. ha nem szavazott a választójogosultak több mint fele.) 85. A „több mint fele" mit jelent pontosan, 51 százalékot, vagy 50 százalék plusz egy főt? Egyiket sem, ez igen gyakran előforduló „súlyos" tévedés. Van persze olyan eset, amikor a három meghatározás egybeesik, ugyanazt az eredményt adja. (Pl. egy száz fős testület esetén amelynek, mint tudjuk: ötven a fele - az 51% és az 50% plusz egy egyaránt 51, azaz több mint a fele.) Ám pl. egy négyszáz fős parlamenti vagy közgyűlés esetén már van eltérés, mert a több mint fele = 201, az 51% viszont már 204. Ha tehát valaki automatikusan kiszámolja az 51%-ot, az határozatképtelenséget állapíthat meg pl. 203 fő jelenléte esetén, holott a tagok több mint fele jelen volt. (Az 51% tehát rossz meghatározás!) Hasonló a helyzet az „50% + 1" esetében is. Nálunk most az Országgyűlésnek 386 képviselője van, vegyünk ezért példaként egy 385 tagú szavazó testületet. Ennek a fele: 192,5 s ehhez kell még egyet hozzáadni, akkor 193,5 lesz. Mivel azonban a képviselő soha nem fél (ember), kerekíteni kell 194-re. S ha 193-an szavaznak igennel? - Az „50% + 1" nincs meg, mert az 50%-hoz csak felet adtunk, tehát a javaslatot elutasították? Nem, mert több mint fele elfogadta! (Az „50% +1" sem pontos meghatározás tehát!) - Könnyen lehetséges, hogy az olvasó most legyint egyet és sajnálja az erre fordított időt, hiszen gyakorlatilag igen ritkán áll elő olyan helyzet, amihez az előbbi, látszólag jelentéktelen megkülönböztetésre lenne szükség. Ám ne feledje: elmúltak azok az idők, amikor a testületek tagjai egyhangúlag szavazták meg a javaslatokat (sokszor egyhangúan is, monoton közömbösséggel), ezért helyes fölkészülni a pengeéles szavazási eredményekre. Erre kívánt szolgálni az iménti „számtanlecke." Dr. Tóth Károly alkotmányjogász Egy „kulák származású" szocialista kisgazdák között „A többi párt elsorvasztására szövetkezett az MDF és az SZDSZ, mikor paktumot kötött " - jelentette ki Géczi József „kulák származású", szocialista párti országgyűlési képviselő, aki tegnap délután a szegedi kisgazdák vendége volt. A kuriózumnak számító találkozón a honatya politológusként is bemutatkozott: bevezető előadásában elemezte a Kisgazdapárt fejlődéstörténetét. (Meglepő módon több megállapításával egyetértetta népes hallgatóság.) Közös érdek, hogy a magyar falu, a mezőgazdaság ne épüljön le, ne ez legyen a feltétele az Európához való csatlakozásnak. Ennek érdekében nemzeti összefogást sürget a képviselő, aki a Parlamenti Agrárklubnak is tagja. Megtudtuk: kikényszerítették a parlamenti agrárbizottság megalakítását. A tulajdonviszonyok gyors rendezésére azt javasolták, hogy őszig mérjék föl: kárpótlási jegyükért hányan kérnek földet. A helyi önkormányzatok gyűjtik össze az ilyen igényeket, s már a tél elején megtörténhetne az árverés nélküli földosztás, majd a második fordulót jelentő előrehozott árverés. így egy év alatt rendeződne az érintettek 80-90 %-ának tulajdonviszonyai. ÚJSZÁSZI ILONA Ez most az érettségi vizsga... A számlákat valakinek mindig ki kell fizetni. Persze nem mindegy, hogy ki fizet. Ami bizonyos, minél később teszi, annál többre és keservesebbre számíthat! Meglehet, ez a huszadik század egyik legdrágábban megszerzett, és mégsem teljesen megemésztett tanulsága. Még csak nem is kell olyan messzire menni, mint a szédült fejjel átfirkált térképek, a politikai tömeg-szédelgés, a természet gátlástalan kiszipolyozása a „haladás" jegyében. Van rendezetlen számlánk nekünk is. Itt van a város ivóvize például. Szerencsések vagyunk, mert még van jó vizünk bőven, és más városokhoz képest olcsón jutunk hozzá. Kérdés persze, hogy meddig? Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy ez a jó világ addig tart, míg ki nem isszuk a kútjainkat. Ha így lenne, aggódhatnánk más miatt! A helyzet azonban az, hogy a kutakat nem a kimerülés, hanem a fölülről lassan leszivárgó szennyvíz fenyegeti. Mifelénk a víz rétegekben helyezkedik el. A rétegek között szűrőként működő talajrétegek helyezkednek el. Szűrőképességük természetesen nem kimeríthetetlen: attól függ. mennyi és mennyire szennyezett víz szivárog át rajtuk. Vélhetően mondani sem szükséges: egyre több és egyre szennyezettebb, hiszen vízvezeték már van majd' mindenütt, csatorna meg a Belvároson kívül csak a lakótelepeknek járt. A szennyvíz tehát bolyong a talajban, amerre tud. Nem túlzás: mocsoktengeren úszunk immár. A szakemberek úgy mondják, jelenleg fölülről számítva az ötödik vízadó réteget fogyasztjuk. Ámde tíz-tizenöt évvel ezelőtt még a negyedik is kiváló lett volna. Más szóval, a jelenlegi ütem mellett 10-15 év elégséges egy szűrőréteg tönkretételéhez! Egy jó évtizedünk van hát arra, hogy cselekedjünk. Feltéve, ha a pénz nem számít! Végül is ma már koszos folyóvízből - szennyvízből akár képesek vagyunk pompás jvóvizet előállítani. Csak az kegyetlenül drága ital lesz! Csatornáznunk kell tehát, amilyen gyorsan lehet, és öt-hat éven belül föl kell számoljuk azt a szégyenteljes állapotot, hogy a város teljes szennyvize mindenféle tisztítás nélkül fut a Tiszába. A Kárpát-medence - ahol élnünk kell - olyan, mint egy óriási tálca: minden szomszédunk vizéből kapunk jócskán és ez nagy szerencse, de nagy gond is egyben! Mi azután igen könnyen tudjuk bizonyítani azt a tételt, amit végre a riói „Környezetvédelmi Világcsúcs" is megfogalmazott, és amit köztársasági elnökünk méltán húzott alá vastag ceruzával. Azt tudniillik, hogy természeti környezetünk védelme elképzelhetetlen a szomszédos országok összefogása és felelősségvállalása nélkül. Más szóval ez persze azt is jelenti, hogy mindenki legelsőbben is a saját portáját kell rendberakja! Ha Szeged ivóvizet vesz ki a környezetéből, azt hasonló minőségű vízként kell visszaszolgáltatnia. A magyar nagyvárosok - a kisebbekről nem is beszélve - mind hasonló cipőben járnak mostanában. Egyrészt fölismerték, hogy komoly befektetésekre, városfejlesztésre megfelelő teljesítőképességű és az európai normáknak megfelelő infrastruktúra nélkül gondolni sem lehet. Másrészt a gazdag nyugati országok jelentős pénzügyi és technikai segítséget helyeztek kilátásba a volt kommunista országok számára. Tisztában vannak azzal, hogy a csatornázás és szennyvíztisztítás bizony nagyon költséges és lassan megtérülő befektetés. Harmadrészt - és nem utolsó sorban - maga a hazai kormányzat is jelentós támogatást kíván adni azoknak az önkormányzatoknak, amelyek fejlesztési szándékukat megalapozott tervekkel támasztják alá. Szeged helyzete korántsem előnytelen. Először is a közgyűlés tavaly júniusban elfogadta azt a városfejlesztési koncepciót, amely nem csupán kulcsfontosságú feladatként jelöli meg a csatornázást, de rögzíti a külföldi pénzek bevonásának szükségességét is. Másodszor, már ezt megelőzően, de ezt követően is, több komoly cég kereste meg a várost és tett ajánlatot az építésre, sőt a finanszírozásra is. Van az ajánlatok között olyan részletesen kimunkált is, amely alapján a kiviteli tervezést azonnal meg lehetne indítani, és hozzáfoghatnánk az építkezéshez is hamarosan. Lévén a munka többmilliárdos, vélhetően jó hír lenne ez mindazoknak, akik szívesen vállalnának munkát egy ilyen évekig tartó építkezésen. Harmadszor, de nem utolsó sorban, előnyös helyzetben van a város azért is, mert a víz-csatoma díj végül öt-tíz év múlva lényegesen magasabb lenne ugyan a mainál, de még így sem lenne több annál, mint amennyit sok helyütt már ma fizetniük kell a fogyasztóknak. „Gyenge vigasz", mondhatná erre valaki. És talán igaza is volna, ha a vastag bukszájú nagybácsik kerülgetnék a várost. Bizonygatni is fölös: az ilyesmi csak vágyálom. Van pénz, de ingyen a legjobb barátnak sem! Mit lehet itt tenni? Sok mindent. Először is ki kell alkudni a lehető legelőnyösebb üzleti feltételeket. Ezzel párhuzamosan el kell érni, hogy a város vezetése minden követ megmozgasson, ahonnét kormányzati pénzt lehet fakasztani, és ehhez a munkához megszerezze minden számottevő politikai tényező cselekvő támogatását. Végül, de nem utolsó sorban, ki kell dolgoztasson egy olyan tarifarendszert, amely differenciál, illetve, amely lehetővé teszi a szűkös helyzetben lévők segítését, előmozdítja az ivóvízzel való takarékosság gyakorlattá válását és kedvezményt nyújt azokjiak, akik a közcsatornát maguk építették ki. Mindez azonban néhány felvillantott lehetőség csupán. A lényeg: a város felső vezetésének két hónapon belül döntenie kell, ha nem akarja lekésni a '93-as vonatot, a jövő évre szóló kormányzati támogatás elnyeréséhez szükséges pályázat beadási határidejét! Ami nagy szamárság volna, hiszen amennyivel több a támogatás, annyival kevesebbe kerül a fejlesztés, annál kevesebbet kell majd fizessünk... A kérdések kérdése persze az, hogy ez a vezetés, amely az elmúlt két évben sohasem riadt vissza attól, hogy megmutassa a körmeit, mer-e most bátran dönteni? Eddig ugyanis jórészt a piszlicsáré ügyekben kellett (?) oroszlánkodnia. Most azonban a város jövőjét meghatározó, 8-9 milliárd forintos ügyről van szó! így azután nem kizárt, hogy az elnapolás csábítása erősnek bizonyul. Mondhat azonban bárki bármit: az idő most aligha dolgozik nekünk! Égy év múlva sem lesz semmi olcsóbb. A kormánytői nyerhető támogatás sem növekszik, legfeljebb a pályázók száma. Jobb volna, ha a munkálatok minél hamarabb megkezdődnének. Inkább fizessünk munkabért, mint munkanélküli-segélyt! Bármilyen javaslatot is terjeszt azonban a polgármester a közgyűlés elé, és bármiként is dönt a T. Közgyűlés, tudniuk kell, hogy ez most az érettségi vizsga. Az elmúlt két évben a város jövője szempontjából ekkora fontosságú ügyben nem határozott és a hátralévő két évben sem igen fog. Ez a döntés mindenképpen belekerül a város történelemkönyvébe. Beteget jelenteni persze lehet. Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy ezt a svindlit, az elvesztegetett négy évet joggal kéri majd számon a „Szögedi Nemzet", ha majd újra az urnához szólítják. Végtére is a jobb jövő építésére és nem a csinnadrattás helyben járásra voksolt. Aki voksolt, de az is, aki nem! Borvendég Béla, a Városfejlesztési, Környezetgazdálkodási és Műszaki Bizottság elnöke