Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-16 / 167. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. JÚL. 16. KULTÚRA 5 Pedagógiai Nyári Egyetem - két beszélgetés Az „illúzió csalétke" veszélyes A tolerancia jegyében Fábián Ernő erdélyi közíró, tanár a nemzetiségi értékekről és nevelésről Tóth Lajos újvidéki egyetemi tanár a vajdasági magyar nevelésről - Előadásában a nemzetiségi kérdést következetesen az egyfn nemzet, nemzetiség - egyetemesség kontextusába helyezte, és a kisebbségekkel kapcsolatos minden részproblémát ebben a hármas összefüggésben vizsgált. Miért? - Amikor ebben a témában felkértek az előadásra, számomra az volt a fő kérdés, hogy van-e külön nemzetiségi értékrend és nevelés, vagy nincs. Szerintem annak van értéke, ami egyetemesen igaz. Tehát a kisebbségi kérdést is ebbe az egyetemes perspektívába kell helyezni. Az identitását kereső ember egyrészt egy nemzeti közösség tagja, másrészt egyén, individuum. - A kisebbségi lét az egyes - különös - általános összefüggésében kétszeresen is különös helyzet? - Igen, mert a kisebbségi ember csak úgy lehet önmagával azonos, ha a közösségével való identitását is megőrzi. Gondoljunk a kultúra, a nyelv alaprétegére. Rendszerek jönnek-mennek, de az identitás marad. A kisebbség is akkor éri el a legfelső értékmagasságot, ha preferálja az egyén szabadságát. S ez mélyebb probléma, mint bizonyos jogocskák biztosítása, itt emberi mivoltunkról van szó. Heidegger azt mondja: a kisebbségi lét halálhoz mért lét. Ezért erkölcsi parancs az identitás megőrzése. Ügy gondolom, ha létezik egyáltalán a nemzetiségi kérdésnek megoldásra, az csakis az önkép és a máskép revíziójából indulhat ki. A közösséghez való tartozással együtt kell, hogy járjon, az önvizsgálat. Mert a modern társadalomban a nemzeti ideológiák formálják a nemzettudatot, tehát adott egy bizonyos mennyezeti megvilágítás. Ha az egyén ezzel azonosul, nem biztos, hogy jól azonosul. S ez a nemzetiségek szempontjából különösen veszélyes. Már Kemény Zsigmond írja, hogy a végzet az illúzió csalétkével dönti romlásba a vigyázatlan népeket. - Van-e valami különös feladata a nevelésnek a nemzeti kisebbségeknél? - Hogyne. Az identitás megőrzése. Ez nálunk Erdélyben egyben a transsylvanizmus legjobb hagyományainak megőrzését is jelenti. Elsősorban a tolerancia hagyományára gondolok. A liberalizmus benne van az erdélyi lélekben, de a mai iskolában ezt meg kell tanítani, mert a gyerekek nagyon különböző szellemiségű családokból jönnek. Rendkívü 1 nagy szerepe van az értelmiségnek, hogy ne fusson meg a feladatai elől, Erdélyből. A kisebbség értelmiség nélkül fej nélküli test. Hiszen az is fontos kérdés, hogy egy közösség folklórnemzetiség marad-e, vagy korszerű nemzetiség lesz. A kisebbséget mindig fenyegeti az a veszély, hogy tulipánosládás. dalcsokros miliőbe zárja be magát. Ez baj lenne. Az biztosítja a fennmaradást, ha a nemzetiség a kor színvonalán tud megfelelni a népek nagy intelligenciaversenyében. - Miért tartja a kisebbségi helyzetben meghatározó szerepűnek az oktatást? - A kisebbségi sorssal mindig együtt járnak bizonyos hátrányok. Ezek váltják ki a harcot, amelynek legfontosabb területe az oktatás. Az utóbbi két évtizedben nálunk nagyarányú tanulói létszámcsökkenés ment végbe a magyar nyelvű oktatásban. Az okok rendkívül összetettek. Szerepet játszik az alacsony természetes szaporulat és az asszimilációs tényezők is. Jugoszláviában a helyzet 45-től kezdve csaknem ideális volt. A nemzetiségek jogainak alkotmányos és törvényes szabályozása létezett. Húsz fővel már lehetett magyar nyelvű iskolai tagozatot nyitni, de még ezt a limitálást is nagyon rugalmasan kezelték. S mégis, valójában a szavak és a tettek között különbség volt. Az alkotmány szintjén minden rendbenlévőnek tűnt; de a törvény már konkrét számokkal, határok, feltételek megszabásával jelent meg. 1948-ban volt egy törvényi szintű jogtiprás-sorozat a magyar nyelvű oktatással kapcsolatban. Az akkor írt cikkeink hatására visszavonták a törvényt. Vagyis mindig volt értelme harcolni, Jugoszláviában konkrét eredményeket érhettünk el azzal, hogy felemeltük a szavunkat. - Mi volt az indítéka ennek a kezdeti „ideális" nemzetiségi politikának? - Az első Jugoszlávia összeomlásának oka a szerb hegemónia volt. A második Jugoszlávia vezetői tanultak az első bukásából, és látták, hogy ez az állam csak úgy maradhat fönn, ha a nemzetiségi jogokat biztosítja. De voltak olyan körök, amelyek megsokallták a jogokat, és csorbítani igyekeztek azokat. Horvátországban mindig jobb volt a helyzet egy kicsit, mint Vajdaságban, Szlovéniában pedig kifogástalan. A kisebbségi jogok érvényesítése terén nagyon sok múlik az embereken. Döbbenetes számomra, hogy a szülők gyakran nem igényelték és ma sem igénylik a magyar nyelvű óvodai foglalkozást. Volt olyan óvoda, ahol a pedagógusok nem tudtak összehozni tíz gyereket, hogy megindíthassák a csoportot. Sokan úgy gondokoznak, hogy jobb a gyerek érdekében, ha szerbhorvát nyelven tanul. Számomra is kérdés, mi készteti arra a magyar szülőket, hogy önként lemondjanak a jogaikról. Én nem a szülőket hibáztatom, ezt egységesen kellene megoldani. Az utóbbi időben valóban erős a visszaszorítás. Az újvidéki egyetem jogi karán például a dékán megtiltotta a magyar nyelvű oktatást. De a hallgatók is hibásak. Azokkal a lehetőségekkel sem élnek, amelyekkel élhetnének. - Mihen látja a jövő biztosítékát? - A kiutat az önkormányzatban látjuk. Nem állammá akarunk válni az államban, mindaz amiért küzdünk, a tolerancia jegyében zajlik. DOHÁNY EDIT Játsszunk! .BRIO-s" 5V óvodák Ezúttal nem a kedvelt, csigába tekert, kristálycukorral meghintett süteményre utaltunk a címben: a BRIO egy svéd játékgyár neve, amely már a múlt század végétől igyekszik a gyerekek kedvében járni fából faragott játékszereivel. Budapestre, a Pasaréti útra, a Külügyminisztérium óvodájába hívták kedden délelőttre a sajtó munkatársait, hogy bemutathassák: miként vélekednek a fajátékokról a legilletékesebbek, maguk a gyerekek. A BRIO-játékok kizárólagos hazai forgalmazója, a Heted 7 Kft. képviselői beszéltek arról a pályázatról is. amelyet az óvodák támogatásának céljából írtak ki. A pályázat lényege: BRIO játékkészlettel látnának el tíz óvodát (intézményenként 150 ezer forintot ítélnek oda). Elsősorban olyan vidéki óvodákra gondoltak, amelyek eleve nehezebb helyzetben vannak a gyerekek fejlődését leginkább szolgáló játékok beszerzését illetően. A pályázati feltételek az Óvodai nevelés májusi számában olvashatók. Azt kellett megfogalmazni, miképpen tudnák beépíteni a BRIO-játékokat a módszertani munkába. Tekintettel a nagy érdeklődésre, a jelentkezési határidőt július 30-áig meghosszabbították (eddig több. mint 3 ezer óvoda jelezte igényét). A kiválasztott tíz óvoda megkapja a játékokat, s egy év múlva fölmérik, hol, milyen eredménnyel használták az ajándékot. A legjobb öt óvoda számára máris fölajánlották, hogy Svédországban gyűjthetnek további nevelési-módszertani tapasztalatokat. Ny P. Könyv a narkóról Meztelen ebéd A narkósokról és a kábítószerek fogyasztásáról, mindezek szociológiai előzményeiről már számos tanulmány megjelent, amelyek alapos útbaigazítást nyújtanak e lassan világméretűvé alakuló jelenségről. De mintha a szépirodalom nemigen tudna mit kezdeni a kábítószeresek világával, mintha félne mélységében alászállni, mintha nem merné megragadni ezt a félelmetes világot, ami az égi pokol földi megfelelője lehet. Talán ezért is támadták oly nagy erőkkel William S. Borroughs Meztelen ebéd (Naked lunch) című könyvét, amely először 1962-ben jelent meg az Egyesült Államokban. Ki tudja, hogy könyvkiadásunk hányadik lemaradását pótolta az idén, mikor a Holnap Kiadó Elmi József hihetetlen nyelvi leleménnyel készült fordításában megjelentette a Meztelen ebédet. Borroughs könyvének betiltásával több helyen is próbálkoztak az obszcenitás vádjával. 1965-ben Los Angelesben is lefolytattak egy pert, majd 1966 július 7-i határozatában Massachusetts állam Legfelső Bírósága is kimondta, hogy a mű nem obszcén. A Meztelen ebéd mellett tanúskodók között nem kisebb neveket találunk, mint Norman Mailer, Allcn Ginsberg és John Ciardi. A magyar fordítás első részében ezeknek a pereknek az anyagából olvashatunk kivonatokat. Talán a legérdekesebb és legizgalmasabb érvelés Norman Maileré, aki nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy logikusan bizonyítsa a bíróság előtt, hangsúlyozom: bizonyítsa a Meztelen ebéd művészi értékét, s azt az el nem titkolható hatást, amelyet az amerikai irókra, irodalomra gyakorol. Nagyon valószínűnek látszik, hogy e hatást a mű nyelvezetével érte el. Szinte nincs olyan durvának, vagy nyersnek ható szóhasználata. amely elő ne fordulna a drogosok világában. Olyan földi pokolba vezet el az író - aki maga is majd két évtizeden keresztül krónikus kábítószer-élvező volt -, amelyben az ember már teljesen elvesztette- az örökkévalósággal való kapcsolatát, elvesztett minden romantikus és szentimentális álmot, és helyette ott maradt neki a nyomorúság, a hallucinációk, a kegyetlen képzelgés, a bűnözés, a testi, lelki és fizikai leépülés, ott maradt neki csupaszon a halál visszavonthatatlan ténye, s az, ami mégis életben tartja, összetartja ezt az embert: a kérlelhetetlen, morbid humor, és irónia. Ezek után szinte természetes, hogy a kozmetikázáshoz szokott amerikai olvasó (de szerintem a magyar olvasó is ilyen) felháborodott. Mert annak is elég nagy a valószínűsége — mivel az olvasónak fogaim* sem volt a drogosok világáról -, hogy miután a hagyományos irodalmi talajt kirántotta Borroughs a lábuk alól, abban a pillanatban elfelejtették a mű egészét látni, és pusztán szavakat olvastak, számukra durvának és érthetetlennek ható szavakat. Már csak a könyv nyelvi nehézségei, az argo fordítása miatt is gigászi munkát végzett a fordító, Elmi József. Ugyan az eredeti művet nem olvashattam, mégis azt gondolhatom, hogy a könyv semmit nem vesztett értékéből az átfordításban. A nagy port kavart Meztelen ebéd óta is megoszlanak a már klasszikusnak számító William S. Borroughsról alkotott vélemények. Van aki James Joyce utódját látja benne, ám van aki csak egyszerűen „disznó ponyvaírónak" tartja. PODMANICZKY SZILÁRD Mandolinmuzsika Izraelből Először játszik Magyarországon az Izraeli Mandolin Együttes. Ma, július 16-án, 19 órakor kezdődik hangversenyük a Szegedi Zsinagógában. A meghívón - kellemes meglepetésként - még az is olvasható, hogy a koncertre díjtalanul léphetünk be. A zenekar 1950-ben alakult Meir Shefeya ifjúsági faluban, ahol a világ minden tájáról bevándorolt fiatalok találkoztak. Izrael vezető együttesének mondhatják magukat, s számos nemzetközi elismerés birtokosai. Turnéztak Hollandiában, Kanadában, az Egyesült Államokban. Mexikóban és Angliában. Skóciában és Svájcban. Legfőbb törekvésük, hogy minden korosztálynak bemutassák a különböző országok és népek nemzeti zenéjét. A mandolinegyüttest Moshe Jacobson dirigálja, szólót Yig A1 Cohen, Ofra Allboher, Aviva Kimron és Tsion Sharon játszik. Műsoruk első része: W.A. Mozart: Church Sonata No. 11., K.274., C.W. Gluck: „Orpheus" Ballet Music (Overture: Dance of the Happy Spirits Melody), A. Vivaldi: Concerto for Orchestra in C, J.Ph.Rameau: Suite for Clarinet and Strings. A program második felében népzene következik: Hassidic Suite (Israel), Old Spanish Songs (Spain), Gyermektáncok (Magyarország), és a szinte „slágernek" számító Havah Nagila (Israel). NY. P. Az „angyalos címer" a budai vár falán Ismét a régi fényükben ragyognak az aranyszemcsék, a címerállatok kékje, ezüstje, fodrozódnak az angyalok szoknyái a budai vár falán, a sikló alsó állomása mellett: újjászületett Lotz Károly mozaik-remeke, az úgynevezett „angyalos címer." Száztizenkét éves története néhány zaklatott évtized után végre szép szakaszához érkezett. A háború alatt megrongálódott műemlékről előbb a koronát verették le, majd a címert is, és 1949-ben ítélet született a mű megszüntetésére. Mérnökök és munkások összeesküvése azonban meghiúsította az ítélet végrehajtását, a mozaik-maradékot elfalazták, megmentették. A nyolcvanas évek derekán kezdték életre kelteni az alkotást, kibontották, s hozzáfogtak újraalkotásához. Ráday Mihály városvédő igyekezete sürgette az akadozó munkát. Majd 1990-ben új csapat fogott hozzá, akik a húsz százaléknyi megmaradt felületből, régi és újabb fotók segítségével újraálmodták a vonalakat, ábrákat, korona-ékköveket, és kétévnyi munkával, a kétszázezer üvegmozaik-szemcsét számtalanszor kézbe véve, előbb kirakták, majd a helyére illesztették a hatalmas, három és félméterszer ötméteres műalkotást. „Köszönet érte a szorgos kezeknek - mondta Katona Tamás államtitkár az ünnepélyes átadáskor -, amelyek újjávarázsolták ezt a művet." A köszönet Andróczi Alajos, Brutyó Mária, Bujdosó Anna és Forrai Kornélia restaurátor-művészeket illeti. Munkájukat a szakértő zsűri így minősítette: „A szakszerű újrakezdés, a sokrétű felkészültséggel párosult makacs szorgalom és felelősségérzet eredménye a kiváló színvonalú restaurálás és rekonstrukció... a kompozíció eredeti gazdagságát, szépségét, művészi kvalitásait megőrizve újraalkották a mozaikot." A Lotz-mű az úgynevezett ,.középcímert" foglalja magába, amely 1895-től volt az ország címere (a parlamenti ülésteremben gyakran látjuk az elnök széke fölött), közepén a Habsburg-Lotaringiai-ház címerével. A kompozícióban, a plasztikusan forduló kartus, a szalagok, a címert és a koronát tartó, elevenné formált angyalok együttese az egyszerű címerábrázolást műalkotássá teszi. Egy új szín - ezer szín a Lánchídról a budai várhoz érkezők szemének. F/L Kulturális napok - értelmi fogyatékosoknak Tegnap, szerdán mintegy 17o értelmi fogyatékos gyermek és fölnőtt érkezett Szegedre az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szövetsége Csongrád megyei elnökségének meghívására. A szervezők vállalták, hogy öt napon át gondoskodak a Jancsó kollégiumban elszállásolt vendégek ellátásáról és programjáról. A részükre rendezett kulturális napokon színes élmények sokaságát igéri a város. Az intézeti kisérőkkel, családtagokkal érkező értelmi fogyatékosok megismerkedhetnek Szeged nevezetességeivel, orgonamuzsikát hallgatnak a dómban, ellátogatnak a füvészkertbe, az állatkertbe és hajókirándulást tesznek a Tiszán. Az Ifjúsági Házban és a Százszorszép Gyermekházban csoportos foglalkozásokon vehetnek részt, ahol a legügyesebbek bábokat, rongybabákat készíthetnek. Szombaton versenyen dől majd el, hogy ki mit tud. Az elkészített munkákat kiállításon tekinthetik meg az érdeklődők. A kulturális napok rendezvénysorozata vasárnap ópusztaszeri kirándulással és esti diszkóval zárul, majd hétfőn hazautaznak az ország különböző városaiból ideutazott értelmi fogyatékosok. Az érdekvédelmi szövetség központi elnöksége által finanszírozott kulturális napokat a szegedi önkormányzat 41 o ezer forinttal támogatta, a Fonalfeldolgozó Vállalat pedig termékeiből összeállított ajándékcsomaggal kedveskedett a vendégeknek. CH. Á.