Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-15 / 166. szám

DÉLMAGY SZERDA, 1992. JÚL. 15., 82. ÉVF. 166. SZÁM ORSZÁG FOTÓ: SOMOGYI KÁROLYNÉ Nem fog ki rajtuk a pénztelenség Svédek is érdeklődnek a „kis-Pető" iránt A csak üzletben, érdekben és haszonban gondolkodók bátran megróhatnak avítt beidegződésemért: engem még mindig megindít - és megnyugtat -, ha olyan példával találkozom, amely azt igazolja: azért nálunk még nem csak a pénz beszél. Maradt ugyanis az emberekben némi együttérzés, erkölcsi indíték, amely olykor a forintoknál is nagyobb teremtő erő. Itt van például a Ságváritelepi Általános Iskolában működő „kis-Pető", amely 1989 óta mozgássérült és enyhén értelmi fogyatékos 6-15 éves gyerekek foglalkoztatását végzi. (A budapesti intézet megszüntette fölső tagozatát.) Az országban egyedülálló, szegedi pedagógiai vállalkozás a még nem inflálódott humánus értékeknek köszönheti létét. Három esztendeje, hogy a szegedi iskolák közül egyedüliként a ságváritelepi engedte falai - és egészséges diákjai - közé a sérült, de tanulni éppúgy vágyó kisgyerekeket. Azóta sok-sok jó szándékú ember közreműködésével a rengeteg buktató ellenére is - működik az intézet. A gyógypedagógus-logopédus, két konduktor és két pedagógiai asszisztens nagy szakértelemmel, példás türelemmel küzd meg tanítványai egy-egy újabb lépéséért, mozdulatáért, szebben kiejtett szaváért. Az általános iskola tanárjai - és diákjai is - mindent megtesznek azért, hogy a jó képességű mozgássérült gyerekek a szellemi fejlődésben is lépést tarthassanak az egészségesekkel. A Forrás Szálló a mozgásterápiában segít. Fölajánlotta: medencéjében hetente egy alkalommal ingyen úszhatnak a ,Jós-Pető" diákjai. Ennyi jóakarat ellenére tavaly mégis veszélybe került az intézet léte: az iskolának szüksége lett a kölcsön adott négyzetméterekre. Ott volt ugyan az épületben egy nyugdíjas tanárházaspár fölszabadítható lakása, ám a gyors költözés nehézségekbe ütközött. Végül úrrá lettek ezeken is: a távközlési vállalat mindent megtett, hogy a késlekedés ne az ő lelkén száradjon. Tavaly az év végére megkapta az intézet a 74 négyzetméteres üres lakást. Az átalakításra azonban nem volt pénze az oktatásés egészségügy mezsgyéjén, a tulajdonképpeni „senki földjén" működő intézménynek. így aztán kész csoda, hogy az idei tanév végére mégis befejeződött az építkezés, és az új speciális berendezések között elkezdődhetnek itt szeptemberben a foglalkozások. (Folytatás a 11. oldalon) Ybl-zászló, félárbocon Munkabért már fizettek Amikor kora délután felhívtam az Ybl Bank területi igazgatóját, Motzwickler Kálmánt, azzal az újsággal kezdte, hogy minden rendben van. Már a lehetőségekhez mérten, azaz kedden délelőtt mindeki hozzájutott a pénzéhez, pontosabban csak a munkabérhez. A direktor már reggel fél nyolckor beszélt a bankbiztossal, néhány dolgot újra leszögeztek majd lassan megérkeztek a faxok is. Fél 11 kor ment el az utolsó ügyfél a csekkel és a láttamozott fax-szal, olyan visszajelzés pedig nem érkezettt, hogy valaki sikertelenül próbálkozott volna pénzfelvétellel az MNB-nél. A hqlyzet természetesen még korántsem rózsás, hiszen változatlanul - és kicsit kacifántosán - csak munkabérre vehető fel pénz. Ha. Ha a banknak van saját forrása, azaz hiteltörlesztésként érkezik pénz a számlájára. Az ügyfelek nevére érkező összegeket ugyanis elviszik egy zárolt számlára, abból nem lehet munkabért fizetni. Arra a kérdésemre, miszerint egy szerdán reggel munkabérért érkező ügyfél hozzájuthat-e aznap a pénzéhez, nem kaptam igazán meggyőző választ. Ebből mindjárt az is következik, hogy koránt sem értünk még el az utolsó fejezethez. KOVÁCS ANDRÁS ARA: 10,10 FT Menekülnek Európába (2. oldal) Polgári védelem a vándorokért (4. oldal) Kafka táncszínpadon (5. oldal) (Pont)határtalanul? Érettségizett, ám az életre korántsem érett fiatalok ezrei számolgatták szerzett pontjaikat ezekben a napokban, s várták a híreket a ki tudja hol meghúzandó határvonalakról. Ezek az egyenesek a többség számára sajnos kissé meggörbítik az eddig meglévő sínen futó életutat: akit nem vettek föl, lélek- és akaraterősítő gyakorlatok után kénytelen munkahely után nézni. Ha némi szerencséje van, diákból hirtelen kenyérkeresővé válhat, peches esetben azoban rádöbbenti az élet: a puszta érettségi bizonyítvánnyal nem kell senkinek. S mi történik azokkal a boldog szerencsésekkel, akik fölkészültségük és rátermettségük alapján, szeptembertől főiskolai és egyetemi polgárrá válhatnak? Akik között olyan kiválóságok is elindulnak az értelmiségivé válás rögös útján, mint a tanulmányi versenyek, nemzetközi diákolimpiák sikeres résztvevői. Ki tudja, mi az oka, hogy kiváló eredményeket fölmutató, gyakran embertelenül szigorú iskolarendszerünk ellenére nem jutunk ötről a hatra? Teljesítménycentrikus követelményrendszerünkkel elraboljukdiákjainktól gyermekkorukat, s mikor végre belépnek a fölnőttek világába, ott óriási zűrzavart, fölfordulást és visszájára fordított értékrendet találnak. t Csoda-e hát, ha nem nálunk következett be a gazdasági csoda? Amerikai kutatók szerint azonban az az elmélet, mely szerint az oktatás-nevelés és a nemzetgazdaság növekedése között összefüggés lenne - sántít. Hiszen, mint mondják, itt a beszédes ellenpélda: Magyarország diákjai hiába érnek el kiváló eredményeket, ez a kis ország hihetetlenül szegény, és nagyon eladósodott. Velük szemben alighanem mégis azoknak a nyugati közgazdászoknak van igazuk, akik állítják: a nemzetgazdaságot csak jól képzett munkaerő képes föléleszteni és megerősíteni. A szükségesség tudatával kezdjék hát szeptemberben egyetemi éveiket a gólyák. Öt év múlva hátha nem csalódnak, s itt lesz a művelt emberfők határtalan lehetőségeinek hazája. Chikán Ágnes Aratják a/; árpát a szejL»edi határban FOTÓ: GYENES KÁLMÁN