Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-14 / 165. szám

KEDD, 1992. JÚL. 14. BELPOLITIKA 3 Ismét az abortuszról (2.) Tiltás helyett ingyenes védekezőeszközöket! - Professzor úr, élete során hány csecsemő születésénél bábáskodott? - Úgy szoktam mondani: nekem 35—40 ezer gyerekem van. Ha nem is én segítettem mind a világra, 12 évig a klinikán vezettem szüléseket, 1953-tól a kórház osztályvezetőjeként valamennyi ott született csecsemő életéért én feleltem. - A mai ötvenesek édesanyja éppoly biztonsággal nézhetett a szülés elé, mint mi, vagy a lassan anyányivá cseperedő lányaink? - Akkor a konzervatív szülészet dominált. Csak végső esetben választottuk a császármetszést, akkor, ha az anya élete veszélyben forgott. Mindössze a szülések 1-2 százalékában. - Az akkori fölfogás szerint kinek az élete volt a fontosabb: a mamáé vagy a babáé? - Mindenekelőtt az anya megmentése volt a cél... - ... a magzat életének árán is? - A császármetszés elterjedése előtt, gyakran fogóműtétet kellett alkalmaznunk. Az úgynevezett „magasfogó" veszélyt jelentett az anyára és a magzatra nézve is. Hányszor esett meg, hogy a könnyek folytak az arcomról, mert a gyereket meg kellett ölnöm, hogy esetleg az anya megmenekülhessen. A transzfúzió és az antibiotikumok elterjedéséig, a császármetszés feltételeinek megteremtéséig sajnos sok babának és anyának meg kellett halnia. - Hogyan emlékszik vissza professzor úr az 50-es évek rémére, a ma is kísértő Ratkókorszakra? - Egy belgyógyász társammal az I. fokú abortuszbizottság vezetője lettem 1952-ben. Ha nem találtuk szakmailag indokoltnak a terhességmegszakítást, azaz nem szenvedett valami súlyos betegségben az asszony, a másodfokú bizottsághoz küldA Magyar Nőorvos Társaság Dél-magyarországi szekciójának orosházi tudományos ülésén dr. Kovács László professzor, a társaság elnöke Semmelweis-emlékérmet nyújtott át dr. Bódis Lajos nyugalmazott címzetes egyetemi tanárnak 75. születésnapja alkalmából. A pályán 50 évet eltöltött szegedi szülész-nőgyógyász orvossal arról beszélgettem, milyennek ítéli meg a szakma fél évszázados fejlődését, mi a véleménye anyaságról, abortuszról, családtervezésről. tük: ott már szociális szempontokat is figyelembe vettek. - Döntéseiket nem akarta senki - hogy úgy mondjam pénzzel befolyásolni? - Dehogynem! Rettenetes pénzeket ajánlottak föl, átkoztak is bennünket, szóval, nem volt valami népszerű feladat. - Ennyi tapasztalattal a háta mögött: mi a véleménye az abortuszról, amelynek törvényi szigorítása ismét napirenden van? - Nem vagyok abortuszpárti, mégis, szakmai szempontok azt mondatják velem: az egy kényszerhelyzet. Miként a nő mindenre képes, hogy gyereke legyen, mindent megtesz azért is, hogy ne legyen. A népet erkölcsileg föl kell menteni: teremtsen olyan gazdasági helyzetet az ország, amelyben nem jut eszébe senkinek, hogy lemondjon megfogant gyermekéről. Emlékszem, 1959-60-ban részt vettünk egy nemzetközi fölmérésben, feladatunk volt kinyomozni, mi az oka, hogy a világon az akkori NDK-ban és Magyarországon születik a legkevesebb gyerek. Kérdőíveket töltettünk ki az AB-re jelentkező asszonyokkal: a túlnyomó többség a szegénységre és a lakáshiányra hivatkozott. - Ön vállalt ilyen műtéteket? -Én magam - 1956-tól, az új liberális AB-rendelet után nem csináltam, ha azonban baj volt, odaálltam a kollégám mögé. - Vannak-e korábbi, a tiltás okozta tragédiákról emlékei? - Rengeteg. Húsz-, harmincéves asszonyokat szállítottak az osztályra, akiken már nem lehetett segíteni. - Ők hogyan próbáltak „megszabadulni" nem kívánt gyermeküktől? - Falun elmentek a kuruzslóhoz, a javasasszonyhoz, nem egyszer a bábához, aki egy zsák kukoricáért katéterrel, kihegyezett fapálcikával, gyökérrel, meg miegymással nyitogatta a méhszájat. Ebbe sokan Jpelehaltak... - Az idő tajt családtervezésről nemigen esett szó, s noha az anya élete volt az értékesebb, hol ő, hol a baba, hol mindhettő áldozattá vált. Mi hozott szemléletváltozást a szülészetben, mikorra tehető ez a fordulópont? - A 60-as évek elején, amikor széleskörűen alkalmaztuk az antibiotikumokat és működött a vértranszfúziós állomás, az anya és a magzat egyaránt fontossá vált. A fogóműtéttel világra hozott újszülöttek száma hamarosan 6 százalékra csökkent az osztályon, majd elvétve alkalmaztuk ezt a módszert, helyette egyre többször választottuk - életmentő céllal és a bajt megelőzendő - a császármetszést. Ezáltal látványosan csökkent az újszülöttkori halálozás, amelyben szerepet játszott a 70-es évektől a kiépült terhesgondozó hálózat, és az intézet jó kapcsolata. Az idő tájt kezdtünk foglalkozni a családtervezéssel, akkor jelent meg Sarokba szorítva Alkotmányjogi kiskáté XIX. 63. A képviselők parlamenti munkájával kapcsolatos a közelmúlt úgynevezett „gombnyomogatási" botránya, amikor a képviselő egy távollévő társa helyett is megnyomta a szavazatszámláló gombot. Ez olyan súlyos dolog volt, hogy a képviselő bukásához kellett vezetnie? Igen, a képviselőnek erre nem volt joga, ezért kulturált megoldást választott, hogy lemondott. Nálunk ugyanis a házszabályok (az Országgyűlés ügyrendje) rendelkezései eléggé nyersek, nem kellőképpen kidolgozottak. A testületi ügyrendeknek, szervezeti és működési szabályzatoknak azért kell helyenként precízeknek, részleteseknek lenniük, hogy különleges helyzetekben is alkalmazhatók legyenek. Más államok ügyrendjei sokkal finomabban kidolgozottak, főképpen azokban a kérdésekben, amelyek a vitát és a határozathozatalt érintik. 64. Szavazni például hogy lehet? Nálunk az Országgyűlés ügyrendje szerint a nyílt szavazás kézfelemeléssel vagy szavazatszámláló gép alkalmazásával történik, más megoldást nem ismer az ügyrend. Az olvasók közül bizonyára sokan emlékeznek, milyen megütközést keltett annak idején Király Zoltán, amikor azt vetette fel, hogy az adott javaslat mellett szavazók álljanak fel, a többiek maradjanak ülve. Pedig csak az történt, hogy ő ismert olyan más szavazási módokat is, amelyekről képviselőtársai nem tudtak. 65. Milyen szavazási módok vannak még? A nyílt szavazásnak tehát a kézfelemeléses, szavazatszámláló-gépes és „felállásos" (pl. Ausztriában alkalmazott) módját említettük. Ezen túl például úgy is lehet szavazni, hogy a javaslat mellett szavazók egy adott terem egyik sarkában gyűlnek össze, az ellene szavazók (tartózkodók) pedig a másik (harmadik) sarkában. így félreérthetetlenül meg lehet számlálni a voksokat. Van emellett az „emelvényen lebonyolítandó" nyilvános szavazás (Franciaországban), vagy pl. olyan mód is (a német Budestagban), hogy a szavazás előtt a képviselők elhagyják az üléstermet, majd az ajtókat - három „szavazóajtó" kivételével — lezárják. A házelnök jeladására a képviselők az „igen"-nel, a „nem"-mel vagy a „tartózkodom"-mal megjelölt ajtókon ismét belépnek az ülésterembe és a jegyzőkönyvvezetők hangosan megszámolják őket. - E módszereket azért érdemes megemlíteni és megjegyezni, mert másutt is alkalmazhatók (közgyűléseken, kongresszusokon stb.), ahol sok ember szavazatát kell megszámolni. 66. Más képviselő szavazatszámláló gombjának megnyomása nem mindenütt „csalás"? Nem. Általában igaz, hogy a képviselők szavazati joga személyhez kötött, de pl. a francia Nemzetgyűlés ügyrendje lehetőséget ad a szavazati jog „átruházására" egy másik, név szerint megjelölt képviselő részére (ám még ez is tovább „ruházható" az eredeti képviselő előzetes hozzájárulásával egy harmadik, ugyancsak név szerint megjelölt képviselőre). Minderről persze a házelnököt a szavazás megkezdése előtt írásban (beleértve a táviratot is) tájékoztatni kell. - Nem nehéz kitalálni, hogy ezen az alapon pl. a frakció valamennyi tagja átruházhatja szavazati jogát akár egyetlen személyre (pl. a frakcióvezetőre), s ebben az esetben nem szakad meg az ülés határozatképtelenség miatt, és természetesen nincs „gombnyomogatási botrány" sem - Franciaországban. Dr. Tóth Károly v alkotmányjogász az első fogamzásgátló tabletta, az Infecundin. - Fölvilágosultabbak lettek a nők, tudtak már a méhen belüli eszközökről, a Szontághféle hurokról. Csökkent-e ezáltal az abortuszok száma? - Csodálkozni fog: szemmel láthatóan nem. A nők úgymond „emancipálná" váltak, az orvost rákényszerítették, hogy elvégezze a hóhérmunkát. Erről a szempontról keveset hallunk. - Ön szerint mi hát a megoldás? - A jelenleginél intenzívebb, szélesebb körű fölvilágosítás és ingyenes védekezőeszközök. Valósággal rá kell tukmálni ezeket a nőkre, ha azt akarjuk, 1-2 hónapos terhesen ne a műtőben kössenek ki. Véleményem szerint csak ez, és nem a törvényi tiltás lehet a járható út. - Professzor úr, így 75 évesen, mivel múlatja az időt? Látom az asztalán lányának, unokájának, fiának képét, a falat az oklevelek beborítják: a New York-i Tudományos Akadémia 1991-ben tagjává választotta. Itt az édes semittevés ideje? - Nyugdíjazásom óta aktívan részt veszek a tudományos életben, dolgozatokat írok, a SZOTE-n speciális kollégiumot tartok szülészeti és nőgyógyászati műtéttanból, szigorlatoztatok, tagja vagyok az államvizsga bizottságnak. - Milyen a kapcsolata a kórházzal? - Eddig semmilyen nem volt. A napokban azonban hívott az új igazgató: átadta nekem a Posonyi Ignácz-díjat a Semmelweis-emlékünnepségen. Nagyon jólesett... CHIKÁN ÁGNES Bankot robbantott az Ybl Pénzhagyó hétfő Szegeden (Folytatás az 1. oldalról.) - Az úr nem Budapesten, a központban tartózkodik? - Faxon továbbítjuk ezeket, pontosabban már el is küldtük őket, de vissza eddig még egy sem érkezett. Amennyiben a faxok láttamozva visszaérkeznek a kifizetéseket teljesíti az MNB. - Az MNB? Miért nem a Fő fasori területi igazgatóság. - A rendelkezések szerint a csekkel és a faxszal be kell menniük az ügyfeleknek az MNB-hez. Már pénteken is így volt. Egyébként ma technikailag sem juthatott volna senki pénzhez, miután az annyira várt értesítés csak 13 óra után érkezett, ezután pedig már nincs készpénzfelvétel a Deák Ferenc utcában. - Hány vállalkozásnak vezetnek számlát Szegeden? - Kettőszázharmincnak, kettőszáznegyvennek. Közülük 12 cég képviselői reggel óta kényszervendégei voltak a pénzintézetnek, s az igazgató nem tehetett mást, mint kávéval és aprósüteménnyel próbálta a helyzetet valamiképpen tartani. Bemutatkoztam, majd kezdetét vette egy sajátosan kollektív interjú, amely során tovább tisztult - ha máshonnan nézzük bonyolódott - a kép. Kiderült, hogy semmi bajuk a bankkal, még kevésbé Motzwickler Kálmánnal, sőt amennyiben az utóbbi netalán bankot alapítana, elmennének hozzá ügyfélnek. Megtudtam azt is, hogy már a pénteki, munkabéres nap sem volt az igazi, hiszen csak déli 12 és 13 között lehetett pénzhez jutni. Az akkora tulajdonképpen már céltalanul várakozó társaságban az egyik úr egy többségi német tulajdonba levő kft-t, valamint 130 alkalmazottat képviselt, egy hölgy mindössze ötödmagáért várakozott. Egyikójüknek sem volt még elképzelése, mit mondanak a dolgozóknak, illetve milyen képet vág a német tulajdonos a szokatlan hír hallatán. Az esetet tovább bonyolítja, hogy a banknál vezetett számlákra tulajdonképpen még hétfőn is érkeztek átutalások jó néhányan persze már letiltották azokat - kifizetésekről mégsem lehetett szó. Még munkabérről sem, bár azon sem nagyon lehetne csodálkozni, ha most néhányan soron kívül szeretnének bért fizetni. A lényegében hangos szó nélkül távozó ügyfelek mára, kedden reggelre adtak újabb randevút egymásnak. Az eseményekre természetesen mi is visszatérünk. KOVÁCS ANDRÁS KÖZÉLETI NAPLÓ MA A MUNKANÉLKÜLIEK és ÁLLÁSTALANOK EGYESÜLETÉNEK alakuló értekezlete lesz 17 órakor a szakszervezetek Eszperantó utca 3-5. szám alatti székházában. Várják az érdeklődőket és az egyesületbe jelentkezőket. Ugyanott, szintén 17 órakor, szakszervezeti területi alapszervezet létrehozására is sor kerül, melyre várják azokat a dolgozókat, akiknek munkahelyükön nem működik szakszervezet; a munkanélkülieket, állástalanokat és nyugdíjasokat, akik szakszervezeti tagok szeretnének lenni. HOLNAP ÁGOSTON JÓZSEF, a 25-ös választókerőlet képviselője, a terület utcaneveinek megváltoztatása ügyében, 18 órától, a Petőfi Sándor Általános Iskolában lakossági fórumot tart. Gyorsfénykép Röszkén és Nagylakon Európa határa, avagy a Balkán kapuja (Folytatás az 1. oldalról.) A kimenő forgalom tökéletes ellentéte a bejövő. Egyetlen kalapos öregember könyörög, a kiskatonát ezredes úrnak titulálva. A bejövő forgalmat egyébként elterelik Csanádpalota, Kövegy felé, hiszen a 43-as utat teljes szélességében elfoglalja a kocsisor. Az útkereszteződésnél álló rendőr megkönynyebbülten mondja: incidens szerencsére nem történt a hétvégén. Éjfélre talán elfogy a várakozók tömege is, teszi hozzá. Odafele a kerülő úton közelítettük meg a határt, ugyanis a sorbanállók mellett elmenni nem lehetett, visszafele azonban már a 43-as úton jövünk. A sor szemlátomást rövidül, s bár a parancsnok objektív akadályokról beszélt, figyelmet érdemel az egyik rendőr elejtett megjegyzése is: most a doigozós műszak lépett munkába. A kifele tartó török vendégmunkás invázióra gondolva pedig, hogy nemsokára jönnek vissza. Igaz a sor a túlsó oldalon lesz, de a vízumot vásárlók tömege a hazautazókat tarja fel. TAKÁCS VIKTOR FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Nyolc kilométeres sor Nagylaknál