Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-11 / 163. szám

SZOMBAT, 1992. JÚL 11. MONOKLI Egy slukk lórúgás - Hej, amikor még srácként a padláson megbújva, kukoricabajuszt meg szőlőlevelet tömtünk újságpapírba, meggyújtottuk, szívtuk, ahogy csak bírtuk, az volt az igazi! Sokan emlékeznek így vissza első bagózási élményeikre. Talán a szegedi Varga úr is siheder korán nosztalgiázott, amikor kipattant a szikra. A nagy ötlet. Autóba vágta magát, és két, méretes, sopianaes papírkartont. Ezeket természetesen szépen leragasztotta. A kocsi meg sem állt Szentesig. A Fekete Bárány (!) étterem előtt cövekelt le. Varga úr bement, és eladásra kínálta fel a két karton cigarettát. Az annyi mint 800 doboz „Szofi" ahogy a márkát becézik. Az étteremben dolgozó hölgy kedvezőnek találhatta az ajánlatot, mert az üzlet megköttetett. Az eladó 24 ezer csengő magyar forintot tett zsebre, maja távozott. Lett meglepetés, amikor a dobozokat kinyitották. Abban olyasmit talaltak, ami bizony a nikotinedzett dohányosokat is megköhögtette volna. A csomagokat fűrészporral és újságpapírral gyömöszölték tele. Ebből egy dózis lórúgással felért volna. Varga út nem először követett el törvénybe ütköző csintalanságot. Hivatali vesztegetés miatt 6 hónap javító-nevelő munkára, ittas vezetés és súlyos testi sértést okozó gondatlan közlekedési vétségért szabadságvesztésre ítélték. Egy újaDb ittas vezetés és orgazdaság szerepel még listáján. A „fűrészporos-cigarettás" húzásáért első fokon a bíróság 6 hónap szabadságvesztesre ítélte, amelynek végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette, illetve pártfogol felügyeletet rendelt el. A vádlott az ítélet enyhítéséért fellebbezett. Másodfokon dr. Szabó Lóránt megyei bírósági tanácselnök vezetésével tárgyalták az ügyet a napokban. Figyelembe véve Varga csaladi körülményeit munkanélküli-segélyből és felesége alacsony fizetéséből tartják el három gyermeküket -, és azt, hogy beismerő vallomást tett, a kicsalt pénzt visszafizette, annak összege alig haladta meg a húszezer forintot, a következő ítélet született. A 6 hónap szabadságvesztés végrehajtását egy év próbaidőre függesztették fel és mellőzték a pártfogói felügyeletet. V. F.S. Lukács úr cinkelt Subitói A számítógép fityiszt mutatott Tessenek csak elképzelni: megspórolhatjuk a Subito sorsjegy kapargatásának fáradságát. Micsoda üzlet! Egy nyerő szelvényt kínálnak féláron. Negyvenezret húszezerért. Ez már döfi! - Ehhez mit szól? - toltak elém egy sorsjegyet a már említett antipatikus szakállassal díszített fajtából a szegedi rendőrkapitányságon. - Úgy néz ki, mintha nyerő lenne, de akkor nem őriznék itt... A három negyvenezres fölirat becsülettel ott sorakozott. Csupán annyi szépséghibája volt a szelvénynek, hogy több sorsjegyből ragasztották össze. A kivitelezés viszont profi. Nem csoda, hogy egyesek lépre mentek. - Egy péntek este jött be hozzánk a férfi - emlékezett vissza a szegedi Dominó Pizzéria felszolgálója. Előadta, hogy hétvége lévén nem tudja kiváltani a 40 ezer forintot érő szelvényt. Ahhoz Pestre kellene utaznia. Viszont sürgősen készpénzre lenne szüksége. - Nem kételkedtek benne? - Dehogynem. A sorsjegyet alaposan megvizsgáltuk. Semmi kivetnivalót nem találtunk benne. Ráadásul a subitós nagyon készségesnek mutatkozott. Rögtön ideadta a személyi igazolványát. Lukács Ferenc budapesti lakos. Kiírtunk belőle minden lényeAz eset szereplői szerint még mindig szerencsésebb, ha a sorsjegyet kaparja valaki... (Fotó: Schmidt Andrea) Marcona, szakállas fickó. Fején bőrkalap. Nyakában kendő. Szája sarkában flegmán fityeg a cigaretta. Nem valami bizalomgerjesztő pofa. A bizalmatlanság megenyhülhet, ha a figura alatti négyzetet megkapargatva három azonos szám mosolyog elő. Ha az a szám 40 ezer, akkor még rikkanthatunk is hozzá. Stílusosan: öllé! ges adatot. Végül is hárman 15 ezer forintért megvettük a szelvényt. Aztán elég hamar rádöbbentünk arra, hogy bennünket „beültettek a hintába". - Én meg egyedül meg akartam venni a sorsjegyet - szólt közbe a pincér egyik kollegája. - De jó, hogy nem tettem! Most aztán futhatnék a pénzem után. Ha egy üzlet beindul, felszálló ágban van, akkor azt nem szabad abbahagyni - fogalmazhatta meg magának az aranyszabályt a sorsjegyet hamisító, „cinkelő" úr. Fogta magát és besétált a Retek utca egyik butikjába. Itt is előadta szívhez szóló történetét. Momentán nincs ideje Pestre utazni, ezért a 40 ezret érő Subitót 20 ezerért átpaszszolja. Az üzlet megköttetett. A személyit itt is bátran lobogtatta. Zsebében a pénzzel balra távozott. Esetleg jobbra... Néhány órával később az alsóvárosi vendéglőben bukkant fel „hősünk". Egy társasággal szórakozott együtt. Amikor számlarendezés következett, ismét előkerült a Subito a la Lukács. Harmincezer forintra taksálta. Az egyezkedés után ebből húszezer lett. Természetesen, amikor a nyereményt szerették volna felvenni, akkor a számítógép fityiszt mutatott. Ilyen sorszámú jegy nem szerepelt a nyerők listáján. Miért is lehetett megtévesztő a budapesti kiváltás meséje? Ha valaki négyszáz forintig nyer, akkor az árus kifizeti az összeget. Ezerhatszáztól negyvenezerig a kijelölt bankban," illetve a sorsjegyet kibocsátó kft. budapesti székhelyén vehető fel a nyeremény. A legnagyobb, 1 millió 200 ezer forintos összeg pedig kizárólag a kft. pénztáránál söpörhető be. Egyébként ha valaki elolvassa a Subito hátulján lévő tájékoztatót, minden világosan kiderül belőle. A szegedi rendőrség a budapesti kollegáktól kért segítséget Lukács Ferenc kézre kerítésében. Hamar fülön is csípték. Nem maradt el a meglepetés. Szegeden derült ki, hogy nemcsak a sorsjegyek voltak „cinkeltek", hanem az azokat eladó Lukács úr is. Ez a Lukács úr nem az a Lukács úr. A személyi igazolványt viszont azért lobogtathatta oly bőszen, mert igencsak hasonlított a fényképen lévő úrra, aki elveszítette. A hamis sorsjegyeket kínáló férfi nyomát azóta bottal ütik. Hogy is mondta a pincér a Dominóban? - Ez drága tanulópénz volt! V. Fekete Sándor Haj-báj (Frizurakalauzunk Nagy Sándor, a Sáned-Frisco szalon mesterfodrásza) Roppant meglepő jelenségnek lehetünk tanúi ezen a nyáron a frizuradivatban: szempont a praktikum. A módikreátorok azt mondták magukban, nyár, meleg, strand, legyen hát divat a rövid, egyszerű és természetes haj. És lett; a rövid, jól vágott, könynyen kezelhető fazonok dívnak, amelyeket otthon, akár nap mint nap el lehet készíteni. Kifelé megyünk a 60as, 70-es évek módijából, most alakul ki, mi lesz a következő elsöprő divathullám. A nőknél hosszú haj esetén a konty ajánlatos, de inkább csak a fiataloknak. A rövid és félhosszú formák gömbölyűek, a „tépett" vágás könnyűvé, lazává teszi a fazont. A színek egyre természetesebbek, a szőke hamvas, a barna rezes, gesztenye, rubin vagy korallszínű. Divat a kékesfekete. A dauer legfeljebb kiegészítő szerepet játszik. Az egylovú zsokék Csevely Szörényi Leventével Fotó: Enyedi Zoltán - Mikor volt nehezebb ellenállónak lenni, a hatvanas években vagy most? - Ha így leszűkítjük a kérdést, azt mondom, hogy most. Talán a kifejezés, hogy ellenálló, nem igazán jó... - Mit használna helyette? - Nem nagyon szeretem ezeket a kifejezéseket, de mondhatnék egy divatosat, ami az elmúlt évtizedekben rengeteg embert megtévesztett, a feltupírozottságával. És ez a kifejezés a másként gondolkodás. - Egyszerűbb helyette a gondolkodás, csak úgy? - Erről van szó! Mindenkinek van rá lehetősége, hogy kifejtse az ő szűkre szabott véleményét. Azért mondom, hogy szcfkre szabott, mert egyemberes vélemény. De ha ez találkozik másokéval, akkor kialakulhat egy közösség, egy kör. Azoké például, akikkel szívesen dolgozom együtt a Nemzeti Társas Körben: Grosics Gyula, Csurka István, Czine Mihály, Fekete Gyula, Fekete György, Kunszabó Ferenc, Király B. Izabella... Úgy gondolom, a magyar lélek az elmúlt száz-százötven évben nem képviselhette igazán azt a kultúrát, ami az övé. Ezért a kulturális képviseletért dolgozunk. Aprólékos mozdulatokkal újra elkezdtük építeni a templomot. Mert templom az, amit a nemzet a saját kultúrájából, a saját lelkiségéből maga fölé tud emelni. Én úgy érzem, hogy az elmúlt évtizedekben is a magunk eszközeivel én ezen az építkezésen dolgoztam. Mért nehezebb most? Mert nincsenek egyforma eszközeink. Ahhoz hasonlatos a helyzet, mintha a lóversenypályán két zsoké volna, de csak az egyiknek van lova is ahhoz, hogy bemutassa a tudományát. És a másik, amelyik szentül hiszi azt, hogy talán szebben parádézhatna a közönség előtt, térden állva könyörög, adják már kölcsön azt a lovat, hadd mutassa meg ő is, hogy mit tud! Itt tartunk most. Világosan fogalmaztam? - Tökéletesen. De ki a ló? - A ló az eszköz. De mondhatnám lónak a rádió és a televízió hullámhoszszait is. - Van két zsoké, az egyik lovat lovagol, a másik kizárólag a takarítószerek között tud parkolni, mert csakis söprűnyélen közlekedik? Egyszerűek voltak a hatvanas évek! Könnyedén és ízlésesen lehetett bármilyen tevékenységbe, vagy foglalkozás szürke mindennapjaiba bevinni, becsempészni az ellenállás mozzanatát. Könnyű volt az Illés együttesnek is. Egy dús akkord - máris lázadásra csábult a buli népes tábora, és lázadt a hajnali első hányásig. Az egykori Illés néhány tagja ma is éli közéletét. Szörényi Levente például a népnemzeti eszme ihletében. - Mindegy. A példát lehet érteni. - Elég sok művészi és emberi tragédiát láttunk az elmúlt évtizedekben, ezeknek beteljesülésére mindig azzal lehetett rákérdezni, jót tesz-e a művésznek, ha politizál? - Köszönöm a figyelmeztetést, nem ért váratlanul. - Nem figyelmeztetés volt. Kérdés. - Semmi baj nincs. Nem vettem zokon. Általában egyetértek azzal, hogy a művész ne politizáljon. Mégis, azt hiszem, hogy én eddigelé sikerrel egyensúlyoztam a kötélen. Megtartottam az egyensúlyt, belül is. Úgy érzem, most erőteljesen a szólás idejét éljük. De én nem felejtettem el, s nem felejtem el ehhez megírni a zenét is, a kísérő zenét. És a kettő együtt, az elképzelésem szerint, segít eligazodni az embereknek ebben a rendkívül bonyolult világban, amiben most élünk. - A régi Illésből különfelé vittek a politikai utak... - Bizonyos folyamatokat nem lehet, hogy is mondjam, meggátolni vagy megszüntetni. Esetleg talán lelassítani, de akkor is törvényszerűen mennek a maguk útján, bármily sajnálatos. - Akkor régen megvoltak-e ezek a különbségek? - Ha valaki veszi a fáradságot, és elkezdi kutatni a dalokon keresztül, az akkori nyilatkozatokon keresztül, mert hiszen akkor is nyilatkozgattunk, döbbenetes különbségeket venne észre. Ami nem baj. A baj ott kezdődik, ha valaki kizárólagosságra akar törni. És az előbbi példára gondolva, amit az egy lóról meg a két zsokéról mondtam, ma erről van szó. Zelei Miklós