Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-09 / 161. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. JÚL. 9., 82. ÉVF. 161. SZÁM ORSZÁG ARA: 10,10 FT Inflációkövető bércsökkentés: közgazdasági számmisztika a pult mögött Kinyit-e szombaton a Nagyáruház? Minden a pénteki fizetések­től függ. A Nagyáruházat tegnap délután kivételesen nem vásárlási szándékkal kerestük fel: híre ment ugyanis a város­ban, hogy a cég vezetősége drasztikus, 30 százalékos bér­csökkentésre készül. Napok óta egymást érik a munkásgyű­lések és termelési tanácskozá­sok, a hangulat meglehetősen feszült, nincs ember, legyen vezető vagy beosztott, aki függetleníteni tudná magát tőle. A helyszín, az épület egyik alagsori helyisége felé haladva már az élelmiszerosz­tályon eladónők gyűrűjébe kerültünk. A bizonytalanság a nagyobb, nem az elkeseredés. Egyelőre képtelenség pontosí­tani az információt. A pincé­ben a gazdasági igazgató és a főkönyvelőnő felfokozott ideg­állapotban készültek tárgyalni a dolgozókkal. A sajtó jelen­léte, persze, mindezt tetézte. Előbb velünk egyezkedtek. ­Most még ne. Majd valamelyik nap. Nyugodt körülmények között, az irodában. Egyébiránt óva intettek a téves adatköz­léstől. Szó nincs az említett bércsökkentési formáról, állí­tották. (Közben lelkiismeretes megjegyzések arról, hány perce is várakoznak a dolgozó emberek a sajtó miatt.) Azért természetesen sikerült megtud­nunk néhány számadatot is. A közel egymilliárdos nyereség az idén 720 millióra esett vissza. A dolgozók bére ­alapbére - nem sérül. A nye­reség reményében tett 20-30 százalékos bérfejlesztési ígé­FOTÓ: SCHMIDT ANDREA „Bérfalak" között... Munkásgyülés a pincében reteit azonban a vezetés nem tudja valóra váltani, esetleg számottevően csökkenhet a forgalom utáni mozgóbér. Minden szinten. Senki, tehát a vezetők sem kapnak többet. Másképp látták a helyzetet a pult mögül. A közgazdasági számmisztika őket kevésbé érdekelte. - Kértem, számolják ki, mennyit kapok ezentúl. Meg is tették, de megmondani már nem merték - panaszko­dott az egyik elárusító hölgy. ­Alig lesz föle a tízezernek a korábbi tizennégy-tizenöthöz képest! - így a másik. - Ne nyissunk ki szombaton! ­srófol valaki még egyet a han­gulaton. Leintik, a büfébe invitálnak. Most még senki sem haragszik igazán. Minden­ki a péntek 10 órát várja. Re­mény mindig van. Csak a na­rancslé keserű. ÓDOR Keressen, mert megnyerhet! Ha többre kíváncsi, figyelje pénteken faáfé­a D ÉLMAGYARO RSZÁG-ot! / / VASABUAPOK A Délmagyarország Kit. éa a Szegedi _iMK^ Nemzetközi Vásár közös kiadványa Sajtóház a Stefánián Régi-új utcanevek Szegeden (3. oldal) Szegedi segély Szabadkára és Zentára A szegedi önkormányzat segélyszállítmányt küldött nemrégiben Szabadka és Zenta kórházainak. A küldemény több mint 300 ezer forint ér­tékben tartalmazott életmentő gyógyszereket, amelyeket a SZOTE és városunk kórház­rendelőintézete biztosított. A gyógyszerek mellett 900 kg tartós élelmiszer, valamint bébiétel került a csomagba a Máltai Szeretetszolgálat jóvol­tából. A szervezet a helyszínre szállítást is magára vállalta. Tegnapi hírünk szerint az adomány szerencsésen cél­ba ért. m m Örömök Nemcsak én, valószínűleg mások sem felejtik el azt a kétségbeesett arcot, amelyet a napokban láttak a tévé képernyőjén. Jelesül annak a bosnyák menekült fiatalasszo­nynak az arcát, aki néhány hetes gyermekét karjában tartva, magához szorítva, a vonatról leszállván a kelebiai állomáson, riadtan, zavartan tekintett körül, mintha csak azt kérdezte volna: Istenem, most mi lesz?... Szívfacsaró, szemel nedvesítő, torokszorongató érzést kelt az emberben a sajnos, egyre gyakrabban elénk tárul­kozó látvány. De ebben az elembertelenedett, gyilkos indu­latokat kiváltó világban, még ilyen körülmények között is, bár csak pislákoló, halvány fényű mécsvilágként jelentkezik - az öröm. A maga puszta, egyszerű, elemi megnyilvánulá­sában bugyog elő az emberekből. Látom ugyanis az örömöt annak az agyas-fejes kis muzulmán gyereknek az arcán, aki a menekülttáborban a használt holmik közül egy színes pólót próbál magára. Meg azét is, aki nagyobbacska társaival egyetemben hatalmas műanyagtálcát cipel, tele finom falatokkal. Végre jóllakik. S szinte látni az arcán, hogy előre élvezi a menekültkonyha hatalmas kondérjában főzött étel ízét-zamatát. Örül. S az a hirtelenszőke, égszínkék szemű csöppség is, aki színes fejkendős édesanyja ölében gubbaszt és görcsösen szorít két csomag kekszet. Gondolkodom az örömnek e megnyilvánulásain. Az öröm anatómiáját próbálom „boncolgatni." Kérdezek, válaszolok, vívódom. Végül belenyugszom abba, hogy az öröm e formája is — öröm. A XX. század és a második évezred utolsó éveinek silány öröme... Kisimre Ferenc lL_ Újítás a utcán FOTÓ: SOMOGYI KÁRÓLYNÉ Újak a padok és a növénydé­zsák is. Ennek legalább örülni lehet: aki belefáradt a belvárosi sétálgatásba, vagy egyszerűen csak megszédült a kirakatokban olvasható áraktól (a hőségről már nem is beszélve), huszonegy pad közül választhatja ki a neki legmegfelelőbbet egy kis pihenés céljából. A növénydézsákba nem érde­mes (sőt: nem is szabad!) be­leülni, azok a gyönyörködtetést szolgálják. A polgárok úgyis régóta fölróják - és joggal - a Belváros virágtalanságát, most végre történt valami. Tizennégy tartóban zöldellnek növények, s a városgondnokságtól megtud­tuk, hogy a költségekben egy éves gondozás is benne foglaltatik. Dr. Kerekné dr. Petri Ildikó területi képviselő sokat tett azért, hogy a Fekete Zoltán kert­építőmérnök tervezte bútorok ott álljanak a város szívében. Csillag János képviselő pedig abban segített, hogy a szegedi vasöntödében elkészítsék a tár­gyakat. Pénz a képviselői alap­ból került - összesen mintegy 600 ezer forintra volt szükség. Sok? Egyetlen pad 20 ezer forintot ér. Vigyázzunk rájuk. NY. P. Ugye, már régóta tervezi, hogy eljön? Látványos műsorok! Kedvező vásárlási lehetőségek. 330 kiállító ötletgazdag bemutatója. SZEGEDI NEMZETKÖZI VASAR alapítva: 1876 Egyszeri belépődíj: 60 Ft. Kedvezményes: 30 Ft. 50%-os MÁV-kedvezmény. RÉSZLETES PROGRAM a 3- oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents