Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-30 / 153. szám

KEDD, 1992. JÚN. 30. KULTÚRA 5 Bartók és Kodály szellemi társa 100 éve született Lajtha László Ünnepelhetik Budapesten és Párizsban, néprajzkutatóként és zeneszerzőként, a Néprajzi Múzeum, a Nemzeti Zenede vagy a Magyar Rádió egykori munkatársa, majd igazgatójaként, jogászdoktorként és a Nemzetközi Népzenei Tanács (International Folk Music Council) alapító elnökségi tagjaként, Kossuth-díjasként vagy a francia Académie des Beaux Arts első magyar tagjaként - ünnepelhetik akár a magyar népzene nagy kutatójaként és historikusaként, akár a század első felének európai szellemű zenetudósaként. Lajtha László életműve és zenei szervezőmunkája oly kiterjedt, hogy mindez belefér. Száz éve, 1892 június 30-án született, Budapesten. Zenei tanulmányait a budapesti zeneművészeti főiskolán, majd Lipcsében (1910), Genfben (1910-11) és Párizsban (1911) folytatta, aztán 1913ban jogi doktorátust szerzett a budapesti tudományegyetemen. Első zenei sikereit Párizsban aratta, a Vincent d'Indy növendékeként, s később, amint műveiben a francia hangszerelési iskola hagyományait egyesítette a magyar népzenei hangvétellel. Utóbbiban Bartók és Kodály szellemi társa, akiknek kezdeményezésére 1910-től részt vett az itthoni népzenegyűjtő mozgalomban. Gyűjtéseit az erdélyi Mezőségen (Szépkenyerűszentmárton, Szék, Köröspatak) és a Dunántúlon végezte. Később, 1928-tól tag, majd 1930-tól a népzenei szekció elnöke a Népszövetség mellett működő Commission Internationale des Arts et Traditions Populaires-ben. Nemzetközi hírét az 1929ben kapott Coolidge-díj alapozta meg, melyet III. vonósnégyesével nyert. A Nemzeti Zenede tanáraként 1919-től dolgozott, 1945-től az intézet igazgatójaként 1949ben történt nyugdíjazásáig. Ugyancsak 1945-től egy évet töltött a Magyar Rádió élén. Két évvel később Párizsba, majd Londonba költözött, részt vett a Nemzetközi Népzenei Tanács alapításában. 1951-ben népzene-kutató tevékenységéért Kossuth-díjat kapott, 1952-ben a zeneművészeti főiskolán népzenegyűjtést és lejegyzést tanított. 1955-ben az első magyar művészként tagja lett az Institut de France-nak (Académie des Beaux Arts). Etnomusicológiáról tartott előadásai a Sorbonne-on (1959) és Svédországban (1960) is nagy visszhangot keltettek. Budapesten halt meg, 1963ban. S. P. S. Rúzsa Ha kész az iskola Az önkormányzat gazdasági programjának áttekintése közben súlyponti kérdés Rúzsán az iskola. Nem csupán a felnövekvő nemzedék képzése ürügyén, ennél közelibb és köznapibb okai vannak. Kétségtelen ugyanis, hogy egyegy községben manapság évekre szólóan nagy eredmény, ha épülhet közintézmény, bővül az iskola. Ez tehát kézenfekvőn megannyi tervezés, átszervezés kiindulópontja is. Például befolyásolja a könyvtár esetleges átköltöztetéséről való véleménycserét: van aki a készülő (és augusztus 20-i átadásra várt) iskolaszárny tetőterébe szánja a könyvek hónát, mások az iskolabővítéssel felszabaduló erdei iskolát tartanák alkalmasnak e célra. Újabb vélekedések úgy tartják, hogy az elavult tartalmú kötetek, korszerűtlen ismeretnyújtó művek selejtezésével akkorát csökken a könyvtári állomány, amely nem igényel új, netán bővebb helyet a könyvkölcsönzőnek. Nem a gyors döntés a fontos, hanem a közös gondolkodás. Amelynek kiváltó oka valójában az iskola. Egészen praktikus összefüggések is előkerülnek a rúzsai iskolaszárny ürügyén. Az üllési úton elkészült szennyvízAz Üllés és Vidéke Áfész bérbe adja a Forráskúton üzemelő Park vendéglőjét. Érdeklődni: 62-82-144-es telefonon. Szeretnéd hasznosan eltölteni a nyári szünidőt, és pénzt is keresni? GYERE. \ EGEZ1) EL AZ INTKNZÍX BABY-SITTKR TANFOLYAMUNKAT! Kiközvetítés díjtalan! Érd.: 62/21-021-es telefonon, 10-15 óráig. 71MPER, 4F SAMSUNG AKCIÓ AKCIÓ AKCIÓ QÜ IMQKIA Azok a vásárlók, akik üzletünkben június 30-ig i TV-t, videót, music-centert, mikrohullámú sütőt vásárolnak, Moulinex háztartási gépet kapnak ajándékba, melyet Önök választanak ki-több készülék közül.j Most nálunk kétszeresen jól jár! Előleg nélküli hitelakció! Szeged, Tisza L. krt. 42. Tel.: (62) 22-786 ... ahol az árak megrázóan Jók. csatornára folyamatban van az iskola rákötése, s ez növeli a tisztító kapacitását is. Az iskola új szárnya gázfűtéssel üzemel majd, a terv elkészült, jelenleg engedélyezésen van, a kivitelezést az önkormányzat saját dolgozókkal kívánja elvégezni. A kivitelezés költségének csökkentése érdekében a művelődési ház egyik kazánja kerül beépítésre az iskolánál, míg a művelődési házhoz kisebb kazánt helyeznek el, mivel az túlméretezett volt a közművelődési intézmény ellátásához. B.P. Közlemény A Miniszterelnöki Sajtóiroda az alábbi közleményt juttatta el az MTI-hez: „A Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsának hétfői ülésén elhangzottak alapján, a munkavállalói oldal kérésére közöljük, hogy a június 26-ai kormányszóvivői sajtótájékoztatón nem hangzott el bejelentés az oktatási, közgyűjteményi, közművelődési és művészeti területek dolgozóival kapcsolatosan. Természetesen nem változott az 1991. december 31-i parlamenti költségvetési döntés, ezért szeptember l-jétől az oktatási, közgyűjteményi, közművelődési és művészeti területen dolgozók megkapják a 2000 forintos bérfejlesztést, az előirányzott 3 milliárd 210 millió forint keretöszszegnek megfelelően. Feltehetően a sajtó munkatársai közül néhányan a köztisztviselők jogállásában július l-jétől bekövetkező változás említését értették félre." A Szegedi Ifjúsági Házban működő ifjúsági információs és tanácsadó iroda munkatársakat keres. Követelmény : diploma, középfokú nyelvtudás, jó kommunikációs készség, szociológiai-pszichológiai érdeklődési terület. Jelentkezni: rövid önéletrajzzal az intézmény vezetőjénél lehet 1992. július 1-2-án, 14 órától. Ha kedd van, akkor ez Belgium. Ahol a tenger a Balaton. Más - szerencsésebb, nagyobb, büszkébb és gazdagabb - or-szágokban ez persze úgy van, hogy a tenger határolja a szárazföldet nyaldossa a partot, dagálykor végighízik a fövenyen, majd visszafogyaszt az apály idején -, míg a belgáknál az ország fogja körbe a tengert. Ami tehát tó, nem érdemes kérkedni tovább. Nem is sós és nem is nagy, akkor sem, ha a környéken a legnagyobb. De nem ezért lehet szeretni. Lehetne például sokkal kisebb, mint egy kacsaúsztató, vagy beleférhetne egyetlen pohárba, egyetlen cseppbe ez a tenger, akkor mondhatná valaki; szeretem a Balatont. Ilyen mondatokra senki sem figyel ugyan ez pontosan olyan mondat, hogy; szeretem ezt és ezt az erdőt, ezt a puszta és esténként furcsán hallgató földet, ezt a fát itt a házunk előtt vagy azt a felhőt az égen, azt, amelyik nemsokára már semmi lesz; szétoszlik, felszívódik, visszahull. Az ilyen dolgokat lehet szeretni ugyan, de mondani, azt kinek és miért mondanánk? Az asztalnál ételről meg gyerekről folyik a szó, ha meg hűs hosszút lépünk egy párás borospohárral, mindjárt visszaturkálunk az eldobott csomagok, elfelejtett bőröndök aljára néhány régi rémtörténetért. Igaz is, az üdülőbe belépésre jogosító cédulámon az áll a nevem és a -v 3 fő után, hogy elvtárs. Tehát itt úgy volt, hogy, aki üdült, az elvtárs, s bár már nincsen így (s gondolom ezen a tévés és rádiós alkotmányos-jogállami-demokratikus meghallgatás sem változtat - bár az is lehet, hogy éppen egy alkalmatlansági bizonyítékot tartok a kezemben), azért a nyomtatásban ez mégiscsak úgy maradt. Ez azután elég is volna ahhoz, hogy kikérjem magamnak, a nép nevében, a nemzet becsületébe történő gázolás okán, és egyébként is, mert szeretnék egyet anyázni. Egy ilyen „elvtársozás", sőt ennek a töredéke is elég ahhoz, hogy mások mindjárt egymás lelkében gázoljanak csüdig, ám nekem ez kevés. Nem azért, mert annyira különc volnék, meg nyugis, meg annyira tetszene, hogy annak neveznek, aminek a múltban sem. Hanem én, egy félmosoly után, visszatértem a vízhez. Megnéztem, hogy milyen. Megkérdeztem tőle, hogy hívják. Fújt a szél. Ez volt a válasz- Egyre nagyobb szél. Ez ismerős volt, láttam már ilyen estét - tehát ez az ami volt. Meg a hegyek is szemben. Fényfürtökkel a zöld kontyok között. A víz pedig langyos volt - esti langy - pedig a levegő már hideg, mégis enyhület lovagolt a szellő paripákon. S bár lett volna min bosszúsan rágni és nyelni még vagy nyolcat-tízet lemondató leveleken, választás vesztési hepcián, aztán azon, ami itt csal, drága és nyerészkedő és talmi és bóvli és selejt és hitvány és hivalkodó, csak éppen üres, mint egy kiszáradt tök - lett volna éppen elég ügy, szereplő, okoskodni való, bosszú és bosszúság és kek mísz - mégis inkább csak egy bántott. Ahogy ez kinéz, nem fogok már az apukámmal együtt ugrálni szembe a hullámok tarajával. Ahogy voltunk itt már. Ahogy nem is voltunk elvtársak. S ahogy - mindettől függetlenül - mégis ugráltunk. Szemben is, s ha úgy tetszett vissza. Aztán pedig megálltunk, s nevetve szórtuk szemünkből a cseppeket szerteszét. Csörömpölt és gurult a tó. Mi pedig dőltünk vele tovább. Most egyedül próbálom ugyanígy. Szembe először. Szembe. S amelyikkel jó, vissza is. Közben pedig kinézek a fiúkra. Sülnek a kőmólón, felém integetnek. Kiáltásukat elviszi a szél. Nap tűz, pára kél. A víz édes, csak a szemem körül gyűlnek a fehér sókoszorúk. BALOG JÓZSEF Moldova György A félelem kapuja A falakon labdarúgó-mérkőzésekből vett jelenetek és különböző csapatfotók lógtak. A kocsmát Orsós Béla, egy régi válogatott futballista bérelte, sport pályafutását gyerekkorában Borsos is követte, büszke volt rá, hogy a csatár cigány származású. Miközben blokkot váltott a pénztárnál, körbeforgatta a fejét, abban reménykedett, hogy meglátja Orsóst, de az egykori híres játékos nem tartózkodott a helyiségben. Kezében a söröskorsóval és a konyakos pohárral az ivópulhoz lépett, alig helyezkedett el, mikor valaki rászólt: - Na, mi van, fiatal barátom? Járt fenn az Olimposzon? Borsos a hang irányába fordult; nem tudta hová tenni ezt a bajuszos idősebb férfif, aki az ivópulton mellé rakta le a poharát. - Nem ismer meg? - Nem, hol találkoztunk? - Az előbb, fenn Martinéknál - kezet nyújtott -, Káplár Jenő vagyok, talán hallotta már a nevemet. Valaha még Móricz Zsiga bácsinál kezdtem, a „Kelet Népé"-ben jelentek meg az első írásaim. Annyi idős lehettem, mint most maga és egy egész ország beszélt rólam. Borsosnak úgy rémlett, hogy látta ezt a nevet abban a háború előtti antológiában, melyet a népi írók műveiből állítottak össze: - „A bodzafa tinta" r idézte fel a novella címét, Káplár felkapta a fejét: - Nem bodzafa, hanem bodza tinta, de nem érdekes. Maga olvasta ezt a novellát? Hihetetlen, úgy látszik, csakugyan semmi sem veszik el ebben a világban. Szabad megkérdeznem, mikor született? - 1968-ban. - Én 1948-ban teljes szilenciumot kaptam, azóta egy soromat sem engedték meg47. rész jelenni. Szellemi segédmunkás lettem, tanyasi iskolában tanítottam, négerként dolgoztam újságokban, most is utolsónak térhettem vissza az irodalomba, mikor már mindenki publikálhat. Na de hagyjuk, aki panaszkodik, annak soha sincs igaza koccintásra emelte a poharát -, az idősebb jogán, ha megengeded: szervusz. Én már bemutatkoztam, megmondod te is a nevedet? - Borsos Ferenc. - Isten éltessen, Feri. Hová valósi vagy? - Zalába. - Ott főzik a legjobb pálinkát, ha legközelebb hazamész, hozzál nekem egy literrel, megfizetem. - Nem fogom elfelejteni. - Mit csinálsz? Hogy élsz? - Dolgozom, amellett írogatok. - Derék fiú vagy, benned lesz erő, hogy kiverekedd magadnak azt a helyet az Életben, ami jár neked. Én az ilyesmiben nem tévedek, több mint negyven év tapasztalatom van „csalatásban és fenében". Egészségedre! Ittak, aztán Káplár megtörölte a bajuszát: - Gondolom te is a „Soroksári Rádió" felhívására jelentkeztél. Milyen anyagot vittél fel Martinnak? - Verseket. - Politikai témájút? - Az életből vettem őket. Nem tudom, mit szól majd hozzá. - Szerintem le fogja hozni. Szüksége van olyan művekre, melyeket munkások írnak, a való életből hoznak üzenetet, most az egész „Jelzőtűz"-et polgárgyerekek petézik tele. A poharak kiürültek, Borsos egy újabb kört hozott ki, Káplár egy bólintással megköszönte: - Adok neked egy tanácsot, Ferikém: akármit is mondanak neked Martinék, egy szavukat se hidd el - az öregember óvatosan körülnézett és csak aztán folytatta. - Te most kerültél bele ebbe a világba, nem ismered ezt a társaságot. Ezek nem olyanok, mint a te falusi cimboráid, akiknek ami a szívükön, a szájukon! Ok mindig egy-egy divatos szerepet alakítanak, most például a forradalmárt játsszák meg, kiállnak a barikádokra: ide lőjetek! Engem nem tudnak becsapni, én már túl sokat láttam ahhoz, túl sok szoborral voltam pertu barátságban. Én tudom, hogy ez az egész ellenzéki társaság a Rákosi óvodából került ki. Hivatali kocsin hordták-vitték őket, kakaón nőttek fel, amíg a te anyád vagy az én feleségem örült, ha üres levest tudott az asztalra tenni. Mindegyiknek állami vagy pártfőnökök voltak a szülei, Martin mamát láttad, mit gondolsz, hol dolgozott régebben? - Nem tudom. - A Pártközpont kulturális osztályán, ítélkezett élők és holtak fölött. Engem is megpróbált a föld alá dugni. Mikor harminc év hallgatás után ki akarták adni az egyik regényemet, ő közbeszólt és visszavonatta az engedélyt az öregember egy sipító női hangot utánzott -, „Káplárnak csak posztumusz kötete jelenhet meg." - De most olyan szépen beszéltél vele. - Annyit már tanultam tőlük, hogy nem adom ki magam. Majd eljön az idő erre is. Már a Párton belül is elindult a bomlás, őt már az első hullámban lapátra tették, de kerül még lejjebb is. Várj, most én hozok ki egy kört. Borsos az italtól lassan elbódult, de igyekezett összeszedni a figyelmét, úgy gondolta, hogy pótolhatatJanul fontos tájékoztatást kap Káplártól. (Folytatjuk)