Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-29 / 152. szám

[SPORTJA Petrovicj Béla nyerte a kajakosok maratoni versenyét EB-bronzérmes a női íjászcrapat! A magyar íjászok meglehetősen régen produkáltak nemzetközileg is számottevő eredményt. A hét végén jócskán törlesztettek viszont az adósságból a nők, akik kiemelkedő sikert értek el a máltai Európa-bajnokságon. A gárda ugyanis bronzérmes lett La Vallettában a csapatviadalon, amelynek lebonyolítása közben orkánszerü szél zavarta "a versenyzőket. Utoljára 26 éve tudtak ilven jó eredménnyel "szolgálni a sportág magyar művelői. Wimbledon '92 Olhovszkij, a meglepetésember Hadd „csipkelődjünk" egy kicsit: a derék ferencesek megint tanultak valamit... Még az idő is jótékony voit o jótékonysági mérkőzés alatt Ferencesek-Világiak 2-4 (1-0,1-1) Nagyon lelógott az eső lába ezen a szent célú déli sporteseményen, de mintha megérezték volna, nem illik most ilyennel elrontani az egészet, egy-két ijesztgetésképpen ledobott vízcseppet leszámítva az időjárásért felelős égiek az aznapra tervezett áldásukat későbbre halasztották. Mint kiderült, nagyon jól tették. Szép számban gyülekeztek a Kisstadion füves pályája körül azok a sport- és gyermekszerető emberek, akik úgy gondolták, személyes megjelenésükkel s természetesen adományaikkal segítenek az Egészségügyi Gyermekotthon fogyatékos gyermekeinek nyaralásához hozzájárulni. A mintegy két-háromszáz néző között sok ismert arc tűnt fel - így Lóczi István, a Szegedi Dózsa, Molnár Ferenc, az SZTC női, Török György, a Zsombó labdarúgócsapatának edzője, Bodó Antal, a Szeged SC elnöke, hogy csupán néhányukat említsem - de voltak itt olyanok is, akik Szeged szinte valamennyi jelentős sporteseményén megjelennek. (A szervezők közül néhányan azt furcsállották, hogy még az „újpesti" Véber és a „svájci" Kovács Gábor is ott ült a lelátón, ugyanakkor a jelenleg is Szegeden élő sportolók közül csak kevesen „vállalták a részvételt"...) A mérkőzést megelőző rövid beharangozóban Kiss Huba ferences főiskolai hallgató sajnálattal tudatta a jelenlévőkkel, hogy Gyulay Endre megyés püspök más irányú elfoglaltsága miatt nem tudott megjelenni az eseményen, s egyúttal felolvasta a püspök úr személyes jókívánságait mindazoknak, akik valamilyen módon hozzájárulnak a nemes kezdeményezéshez. Isten áldását kérte mindehhez... A gazdagréti plébános, a Vasárnapi Újság c. rádióműsor népszerű László atyája ezt követően az evangélium szavaival köszöntötte a résztvevőket. Koha Róbert önkormányzati képviselő pedig már a mérkőzés világi csapatának összeállítását mondta mikrofonba, nem kevés derültséget okozva azzal az egyébként valós állapotot tükröző megjegyzésével, mely szerint a ferencesek úgyis háttérben szeretnek maradni, így csapatuk bemutatásától eltekint... Ezután már semmi sem akadályozhatta az akár történelminek (is) nevezhető meccs megkezdését. Élesebb látásúak rögtön, gyengébben látók, vagy csak elmélázok kicsit későbben vették észre, hogy a ferencesek rendkívül szigorú taktikával, fegyelemezetten küzdő csapatában egy-két, korban nem igazán oda illő focista is fellelhető, igy Thékes István egykori labdarúgó, jelenlegi teniszező és sportújságíró, továbbá Máté János, a Pécs és a Fradi valamikori villámlábú, válogatott játékosa. Hát, szó mi szó, ezek a játékosok igazi fazont adtak a katolikus papok Napsugár SC névre keresztelt válogatottjára épülő gárdájának, s ha még a termeténél fogva leginkább Balogh „Torony"-ra, a Ferencváros centerére hasonlító László atyát is figyelembe vettük, bizony fabatkát nem adtunk az egyébként igen jó nevekből álló világiak győzelméért. Ezt látszott igazolni az első harmad játéka, melyben az összeszokott, fiatalabb átlagéletkorú ferences csapat Máté János góljával vezetést szerzett (1-0). A világiaknál szóhoz jutottak ismert edzők (Nyári, Kővári, Szalai), önkormányzati képviselők (Szabó, Kosztolányi, Kerekes, Nagy), újságírók (Dlusztus, Réthi, Süli, Kovács), de bekapcsolódtak színészek (Somló, Masa) és még sokan mások is. A második harmad meghozta az egyenlítést Markó 1 l-ese révén, majd a nyurga center kapufája már némi „világi" fölényt jelzett. Mindeközben a pályán kívül is „zajlott" az élet. Szerzetesi csuhába öltözött ferencesek kis, piros kosárkákkal járkáltak a nézők között, akik nem bírván kibújni az igen látványos mérkőzés hatása alól, szép számban dobálták piros, lila és egyéb színű bankóikat azokba a már említett kosárkákba. Az bizonyos, hogy többször kellett „kasszát" üríteni... (Vasárnap esti információ: 22 696 forintot adtak össze a nézők!) Örömmel vettük tudomásul, hogy az egyéni adakozáson túl a csekken történő intézményi adományozás sem marad el. A „Jövőnkért" Alapítvány számlaszámára - OTP Csongrád Megyei Igazgatósága 289-98008-665-7123 „Kicsinyekért" jeligére ugyanis többen jelezték fizetési szándékukat. Bodó Antal a Szeged SC nevében kért csekket, Koha Róbert az önkormányzati résztvevők nevében jelentette ki, azon lesz, hogy a testület járuljon hozzá az alapítványhoz, de hasonlóan nyilatkozott a színház képviselője és a Tisza Volán SC vezetője, Kővári Árpád is. A városi sportigazgatóság labdát juttat el a fogyatékos gyermekekhez. A pályán pedig továbbra is varázslatos dolgok történtek. A jóval több cserével rendelkező világiak fokozatosan kerekedtek felül. A harmadik harmad középkezdéséből Dlusztus „parádés" gólt lőtt félpályáról (1-2). A lelkes ferencesek ezt még kiegyenlítették (volna), amennyiben téves bírói ítélet nem szól közbe. A megzavarodott ellenfélnek pedig ismét Dlusztus rúgott szép, kapufával kombinált szabadrúgásgólt (1-3). Az előnyt egyéni bukdácsolást követően, a gravitációt ideiglenesen legyőzve, Réthi növelte (1-4). A végeredményt a Szalai-Tamás (hátvéd és kapus) duó .Jiozta össze" (2-4). A nézők hangorkánja és a hölgyek gyakori sikolya sem tudta a ki tudja honnan erőt merítő és egykapuzó ferenceseket ezután góllövésre késztetni, ők csak a kapufáig jutottak. A mérkőzés gigászi küzdelme sem ment a sportszerűség rovására: az orvos dolgavégezetlcnül távozott... A hármas sípszó után méltán szólt a vastaps. Megható volt látni, mennyire elégedetten kelt fel helyéről a fogyatékos gyermekek kicsiny kis csoportja... A ferencesek által adományozott és mindenki által aláírt mérkőzéslabdát, továbbá a játékot vezető domaszéki plébános, Laczkó atya által felajánlott, II. János Pált ábrázoló ezüst pénzérmét a városi tévé műsorában fogják elárverezni. Lehet licitálni, miként az alapítvány számlája sincs lezárva... PIGNICZKI JÓZSEF Nagymaroson szombaton szép számú közönség előtt látványos és színvonalas maratoni kajak-kenu versenyt rendeztek. Délelőtt a San-Team Kupa küzdelmeit bonyolították le 9 kilométeren, majd délután Nagymarosról Budapest felé 146-an rajtoltak hat kategóriában a kajak-kenu maratoni vetélkedőben. A népes mezőnyben ott voltak a hazánkban tartózkodó kanadai ifjúsági válogatott versenyzők és Mannheimből két kajakos, így a viadal nemzetközivé vált. A rajtolók táborában találhattuk a két kiváló szegedi kajakost, Petrovics Bélát és Petrovics Kálmánt is. Mindketten a Szegedi Olajbányász színeiben indultak, és nem is akármilyen eredménnyel. A több mint 42 kilométeres táv megtétele után a férfiak kajak l-es versenyében Petrovics Béla az első, míg Petrovics Kálmán a harmadik helyen végzett. A verseny során nagyon sokan biztatták a küzdőket, Vácnál és Gödön is, amikor a küzdelem szabályai szerint partra szálltak, és 150 méteren át futva vitték hajójukat, majd újra a vízen folytatták a versenyt. Kitett magáért a két fő támogató, a San-Team és a Mahart a maratonisták díjazásában. A hatalmas kitartást, állóképességet követelő verseny után a hat kategória győztesei egy-egy mountain bike kerékpárt és a Budapest-Bécs-Budapest szárnyashajóra szóló jegyet kaptak. A Nagymaros-Budapest maratoni verseny végeredménye: K-I. 1. Petrovics Béla (Szegedi Olajbányász) 2:36:31.20, 2. Kulcsár (Bp. Honvéd) 2:36:37.88, 3. Petrovics Kálmán (Szegedi Olajbányász 2:37:46.50. Még szombaton szűkítették a keretet Szalai Szilvia mégsem lesz ott Barcelonában... Nem egészen két évvel ezelőtt, amikor Franciaországban ifjúsági Európa-bajnokságot nyert, mindenki biztosra vette: Szalai Szilvia, a Szeged SC remélhetőleg töretlenül fejlődő „pillangókisasszonya" 1992-ben simán befér majd a barcelonai olimpiára utazó úszóválogatottba. Nos, még szombaton délután is úgy hittük, hogy Vida Csaba tanítványa ott lehet Spanyolországban. Szilvia a Budapesten rendezett országos bajnokságon a 100 méteres pillangóúszást l:04,09-es idővel nyerte, míg 200 méteren Egerszegi mögött a második helyen végzett (2:18,23). Bár egyik időeredménye sem nevezhető szenzációsnak, számunkra mégis érthetőnek tűnt a MUSZ elnökségének „első" döntése, amelynek értelmében (sajnos, csak órákra...) több fiatal úszóval együtt ő is bekerült a 16 főt számláló barcelonai különítménybe. Mert a „vezérkar" arra is gondol - vélhettük sokan -, hogy a dobogóra esélytelen úszóknak sem árt „beleszagolni" egy világverseny légkörébe, uram bocsá' egy kis tapasztalatot szerezni... Aztán a testület derék tagjai szombaton este „belátták": mégiscsak érdemesebb lenne egy szűkített keretet javasolni a MOB-nak, hiszen az OB-n nem mindenki igazolta az előzetes bizalmat. Összeültek, vitatkoztak, majd határoztak: Szalai Szilvia, Balyi Györgyi, Moldvai Katalin és Kalaus Valter kimarad a csapatból, bekerül viszont - „menedzselési szándékkal"... - egy veszprémi hosszútávúszónő, Kiss Judit... Tehát nagyjából véglegesnek tekinthető: egy hónap múlva összesen tizenhárom magyar úszó paskolhatja majd egy Katalóniában lévő, pazar medence vizét. Akikért természetesen egytől egyig érdemes lesz szorítani. Az pedig alighanem csak a szegedi polgárok fájdalma marad, hogy egy tizennegyedikért nem izgulhatnak júliusban, a világ legnagyobb sporttalálkozóján. Ami viszont már nem érzelem, hanem tény: Szilvia két éve, a serdülő OB-n, 100 pillangón 1:03,83-as idővel csapott a célba. Vagyis gyorsabban úszott, mint most... RÉTHI A világiak együttese nem csak létszámfölényben volt... (Fotó: Hárs) Alighanem meglehetősen kevesen keresték fel az angliai fogadóifodákat, hogy felvegyék a győztes kilétének eltalálásáért járó pénzüket az Olhovszkij-Courieúmérkőzést követően. Tudniillik előzetesen csak az abszolút meglepetésre számítók tippelhettek a 26 éves orosz teniszező sikerére a világelső amerikai elleneben. Arra, hogy a világranglista 193. helyezettje jutott a legjobb 16 közé Jim Courierrel szemben, maga az amerikaiak kiválósága sem igen talált magyarázatot. - Nem tudom az okot, de az kétségtelen, hogy Olhovszkij teljes mértékben rászolgált a győzelemre - nyilatkozta a mérkőzésük után Courier. - Ugyanakkor filozofikusan is meg lehet közelíteni a kérdést tette hozzá mosolyogva -, mert van az úgy. hogy kikap az ember, máskor pedig győz, míg olykor az eső szól közbe. Ma az esőre nem lehetett panaszom... De minden rosszban van valami jó: ezek után én már nyugodtan összpontosíthatok a barcelonai olimpiai felkészülésre. Andrej Olhovszkijjal kapcsolatban az ITAR-TASZSZ megjegyzi, hogy a moszkvai játékos szenzációs győzelmével egyszersmind felzárkózott a legismertebb orosz teniszezők, Andrei Csesznokov, Andrej Cserkaszov és Alekszandr Volkov mellé. A folytatásban sem ígérkezik azonban könnyebb dolga, hiszen a nyolc közé jutásért hétfőn a 33 esztendős, de még mindig nagy tudású John McEnroe, tehát egy másik amerikai világsztár lesz az ellenfele. - Kitűnően érzem magam - nyilatkozta McEnroe, aki derülátó a továbbjutást illetően. - Ugyanakkor azt is tudom, hogy Olhovszkij ellen nagyon kell összpontosítanom, változatos taktikával és sok mozgással nyerhetek.