Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-27 / 151. szám

SZOMBAT, 1992. JÚN. 27. BELÜGYEINK 3 Hiányrekord a költségvetésben A költségvetés hiánya a jövő esztendőben eléri a 200 milliárd forintot, a pesszi­mistább változat érvényesülése esetén pedig a 250 milliárd forintot - jelentette be Nagy Zoltán pénzügyminisztériumi államtitkár pénteken a kor­mányülést követő sajtótájé­koztatón. Elmondotta: a Pénzügymi­nisztérium a jövő évi költség­vetést két változatban készíti elő. Amennyiben sikerül janu­árban bevezetni a kétkulcsos általános forgalmi adórend­szert, úgy a bevételek 40-50 milliárd forinttal növeked­hetnek, s ennek következtében a deficit csak 200 milliárd forint lesz. A rekordméretű költség­vetési hiányt a Pénzügyminisz­térium továbbra is a pénz­piacról kívánja finanszírozni. A terv még nem készült el, a szakemberek egyelőre a pénz­szerzés lehetőségeit vizsgálják. Egyébként a jövő évi költ­ségvetési tervszámokat a ma­gyar kormány még nem egyez­tette a Nemzetközi Valutaalap képviselőivel. Erre várhatóan ma kerül sor, mivel az IMF­szakértők jelenleg Buda­pesten tartózkodnak. Felhőszakadás, vízözön (Folytatás az I. oldalról.) Több milliósra becsülik a vízkárokat a Jószef Attila Tudományegyetemen - tájé­koztatott dr. Monok István, az egyetem titkára. A legnagyobb mérvű a pusztítás a klubban, ahol az esti felhőszakadás után 30 centiméres víz állt. Egy hete sincs, hogy befejezték a klub helyiségeiben a padlózat cseréjét; az új parketta tönk­rement, eláztak a bútorok. Az ugyancsak a központi épület­ben működő egyetemi könyv­tár folyóiratraktárában 60 centiméter magas volt a „víz­állás", elborította az alsó két polcsort - és persze, az ezeken tárolt köteteket. A Dugonics tér 12. alatti épületben, a könyvraktárba pakolták le ideiglenesen azt a kétezer kötetnyi könyvajándékot, amelyet Király Béla adomá­nyozott az egyetemnek; a víz körülbelül az anyag tíz száza­lékát tönkretette. (Július 6-án kezdték volna a könyvtárosok az ajándékkönyvek feldolgo­zását.) A Jogtudományi Kar könyvtárában a ládákban tar­tott könyvek károsodtak. „Elvitte" a víz a sokszorosító­üzem papírkészletét a Petőfi sugárúti épületben, s a sok­szorosító melletti Altajisztikai Tanszék is teljes felújításra szorul. A Bölcsészettudományi Kar (Egyetem utca) pincéjében FOTÓ: SOMOGYI KÁRÓLYNÉ Vízitatás a Somogyi Könyvtárban szerencsére, csak selejtezett iratokat-könyveket „talált" a víz, plusz, sajnos, a történé­szek szakdolgozatainak egy részét. Volt egy-két centis víz a Béke épület, a Szenthárom­ság utcai irattár és a Rákóczi téri épület pincéjében is, de minden ott őrzött anyagot magasabban, polcokon táro­lnak. Kizárólag a klub volt biz­tosítva. Az egyetemi épületek és műszerek biztosítása cél­jából a rektor már korábban kért pótköltségvetési pénzt a minisztériumtól, tekintettel arra, hogy a biztosítási díj elvinné a jelenlegi intézményi költségvetés ötödét. Pénzt nem kapott. Most pótberuházási igényt nyújtanak be, ebből szeretnék fedezni a vízkárok miatt szükséges felújítások költségeit. Ha ismét nem kapnak a minisztériumtól pénzt, nem lesz más választás: le kell mondani néhány ter­vezett, az egyetem „európai­zálását" célzó beruházásról. KÖZÉLETI NAPLÓ VASARNAP ÁRPÁD-NAPI MEGEMLÉ­KEZÉSRE, az összmagyarság jeles ünnepére hívjuk nemzeti érzésű honfitársainkat. A ren­dezvény június 28-án, vasárnap 11 órakor kezdődik az ópuszta­szeri Árpád-emlékműnél. Be­szédet mondanak: Grandpierre K. Endre, Kunszabó Ferenc, Romhányi László, Siklósi And­rás és Szalay Róbert, továbbá a határainkon túli és a nyugati magvarság képvi-elpi. HÉTFON A MUNKÁSPÁRT Belvá­ros Il.-móravárosi szervezete 16 órakor taggyűlést tart a Kálvária sgt. 8. szám alatt. Előadó: Kraj­kó Gyula, a városi koordinációs bizottság elnöke. A tarján-petőfi­telepi szervezet taggyűlése 17 órakor kezdődik a Csap utca 62. szám alatti pártházban. INGYENES JOGI TANÁCS­ADÁST tart 16-18 óráig dr. Kó­szó Ágnes a MUNKÁSPÁRT Csap utca 62. szám alatti szék­házában. AZ SZDSZ Földváry utca 3. szám alatti irodájában jogsegély­szolgálatot tart dr. Pesti Gábor ügyvéd, 16-17 óráig. Üldözöttek kárpótlása A kormány megalkotta a politikai üldözöttek kárpótlását célzó törvény végrehajtási rende­letét - hangzott el a csütörtöki kormányülés szünetében tartott szóvivői tájékoztatón. A technikai jellegű szabályozás szerint - miként Sepsey Tamás, az Országos Kárrendezési és Kár­pótlási Hivatal elnöke a tájékoz­tatón ismertette - július 2-ától jelenthetik be igényüket az érin­tettek a postahivatalokban kapható formanyomtatványokon a kár­pótlási hivatalokhoz. Egyidejűleg csatolniuk kell az igazoló doku­mentumokat is. Azoknak, akik Sarokba szorítva Alkotmányjogi kiskáté ix. 28. Nem furcsa, hogy az Alkotmánybíróság az al­kotmányosságot éppen azzal a parlamenttel szemben védi, amely az alkotmány elfo­gadására jogosult? Első pillanatra valóban az lehet, de gondoljuk meg: a hatalomgyakorlás legfonto­sabb alaptörvényének, az alkotmánynak a védelmét kapta feladatául. Az össze­tételéből is kitűnik, hogy szakmai, jogászi védelemről van szó, aminek független­nek kell lenni a napi politikai „széljárástól", aktualitástól. Ez a demokrácia és a szak­szerűség problematikája, annyiban, hogy tudomásul kell venni: a többségi (főleg pártérdekek által diktált) parlamenti döntések nem mindig esnek egybe az al­kotmányossági szempontok­kal, követelményekkel, akár­mekkora többség hozza is. Az Alkotmánybíróság az ilyen - „demokratikus" bár, de alkotmányellenes - hatá­rozatokat hivatott megsem­misíteni. Másrészt, mivel az alkotmány az államrend, a jogrend stabilitását van hi­vatva biztosítani, maga sem eshet áldozatul a napi aktuál­politikának. Ennek garanci­ája az, hogy a parlament csak különleges eljárás során (nálunk az összes képviselők legalább kétharmadának egyetértésével) változtathatja meg. Ha pedig a jogrendszer - mint nálunk most - nem kiforrott, letisztult, stabil, akkor kifejezett alkotmányi rendelkezések híján kény­telen az Alkotmánybíróság a felmerült problémákat az ún. „láthatatlan alkotmány" elvi alapjain megoldani, azaz fi­gyelembe venni a legmo­dernebb külföldi alkotmá­nyok rendelkezéseit. (Ezért, persze, támadják is az Al­kotmánybíróságot, mondván, hogy feladata a hatályos al­kotmány értelmezése, nem valamiféle külső, a Parlament által nem „szentesített" elem „becsempészése" jogren­dünkbe. Ám erre éppen az alkotmányi rendelkezések hiánya miatt kényszerül.) Igen fontos azonban, hogy az Alkotmánybíróság jogot (jogszabályt) nem alkothat! 29. A „láthatatlan alkor­mányra" hivatkozás jelenti azt is, hogy Alkotmányunk ismét módosításra szorul? Nem módosítgatni-toldoz­gatni kellene, hanem teljesen új alkotmányt elfogadni. Sajnos, a két éve választott Országgyűlés ezt a „törté­nelmi" lehetőséget akkor elszalasztotta, így formailag ma is az 1949. évi XX. tv. (a sztálini alkotmány!) van ha­tályban, bár kétségtelenül ez az alkotmány ;,már nem az az alkotmány". Úgy szoktak ér­velni az új alkotmány kidol­gozását és elfogadását ellen­zők, hogy az 1949-es alaptör­vényből csupán annyi ma­radt, hogy „Magyarország fővárosa Budapest", az egész jogszabály teljesen átalakult, megfelel a mai legmoder­nebb európai felfogásnak. Ez igen tetszetős, ám csak lát­szatra igaz érvelés. Valójá­ban a sok módosítás révén nem állt össze egységes egésszé a szöveg, szerkezeti, arányossági problémái van­nak stb., (amik elemzését túlságosan szakmai jellegük miatt ehelyütt mellőzhetjük). Az, hogy az alkotmány lép­ten-nyomon alkotmánybí­rósági értelmezésre szorul, hogy alaptörvényünket az utóbbi három évben szám­talanszor módosították, min­denki számára világosan mu­tatja, hogy nincs minden rendben vele. Szerencsére, mostanában egyre erősödnek az új alkotmányt követelő hangok, remélhetőleg ered­ményes is lesz a szakmai ér­velés a politikai tényezők számára. (S persze már csak azért is szorgalmazni kellene új alaptörvény kidolgozását, mert a jelenlegi tulajdonkép­pen „ideiglenes", hiszen kimondja, hogy „hazánk új alkotmányának elfogadá­sáig" szól!) Dr. Tóth Károly alkotmányjogász nyugdíjemelési kérelmükhöz már korábban benyújtották a bizo­nyítékokat, nem kell még egyszer előtárniuk azokat. Novemberig - a kárpótlási igénykérelem benyúj­tásának határidejéig - minden­kinek egységesen - ideiglenes, havi 5 ezer forintos alapösszeg szerint - számolják ki járandó­ságát. A kárpótlási összeget úgy határozzák meg, hogy az alap­összeget megszorozzák a szabad­ságelvonásban töltött hónapok számával, a kapott adatot pedig elosztják a sértett várható élet­korával. Utak Ullésen Leállósáv épül Üllés község belterületén, mintegy 300 méteres szakaszon. A Felszabadulás utcán e napokban készülő útszélesítés megoldást jelent a település leg­forgalmasabb helyén a megállásra, parkolásra a forgalom zavarása nélkül. A leállósáv kialakítása folytatólagosan történik, a műve­lődési ház előtti szakasz már tavaly elkészült. A közúti igazgatóság az üllési önkormányzat anyagi rész­vállalásával végzi a munkát. A belterületi útszélesítéshez hason­lóan a Sipos-malomnál is leállósáv kialakítását végzik. Ugyancsak az úthálózat építéséhez-javításához tartozik: az Üllés-Ruzsa közötti összekötő út felújítása is folya­matban van. Öböl S TABILITÁS. Láttad a Hankisst? - kérdezte a legutóbbi néhány napban tévénéző a tévénézőtől, s hogy pontos legyen a korkép, tegyük hozzá: alig-alig maradt el az elé­gedett vagy borzongó fejcsóválás. Ritka dolog az, szögezzük le egymás közt, hogy honunk fontos emberei, azaz a választó­polgárok ugyanúgy cselekszenek, vagyis egyformán rázzák a fejüket, s ez a nemzeti fejcsóva már-már a stabilitás jeleként vonulhatna be a közéleti szimbólumtárba, ha nem tudnánk: egészen különböző okokból ingatódik a fej. A kormánypárti ugyanis kormánypárti módon képed el az elnök kivagyiságán, az ellenzéki pedig ellenzékiként borul önnön agyába, ha a differenciálatlan politikai agressziót látja. Összességében viszont mégiscsak létrejön a stabilitás, mégha kétféle alapon is: aki nem csípi Hankisst, az egyetlen válaszát sem fogadja el, aki viszont a kormányt nem szereti, mindent elfogad a tévéelnöktől. Holott nem lenne nehéz belátni, hogy egyik félnek sem lehet teljességgel igaza. A tévé - csakúgy, mint az egész társadalom - következménye annak, ami volt, ezért nem lehet tökéletes, de még jól működő sem. Az elnök lehet szuper­intelligens, de nem lehet hibátlan, ezért talán fölvethető, hogy valóban jól költötte-e a pénzt, vagy hogy tényleg ezeket a gyerekműsorokat kellene sugározni. Mondom, a szakmai kérdések is elemzendőek volnának. Amit sugallók, az középutas. Úgy vélem, van benne némi stabilitás. Sajtóhajó lágyan ring Jobb körökben divat mostanság, hogy meghajókáztatják partnereiket. Tegnap a Dunán, a Táncsics fedélzetén látták vendégül a hazai közlekedésügy szakemberei egymást és a hírlapírókat. A megjelentek a '96-os Expo közlekedési viszonyairól beszélgettek, s impresszionálták a társaságot, hangsúlyozva, az a vágyuk, hogy az Expo idejére a Duna déli szakaszának partjai is legalább olyan szépek legyenek, mint az északiak. Sőt! Az államtitkár, az elnökök, hatósági főemberek, valamint az utak, sínek, légifolyosók, hajózó vonalak és a hírközlés minisztere, Siklós Csaba a magas fedélzetről lenéztek a kék habokra, s így nyilatkoztak: „A Dunát szeretnénk helyzetbe hozni!" Erre vártunk. Mi ennek a módja? (Budapesti tudósítónktól.) Először is, hogy a Duna­Rajna-Majna-csatorna bekap­csolódásával, nem csak a csekélyke fekete-erdei, passaui kanyarok, hanem komoly vízi utak kötik Budapestet Európá­hoz. Tehát már nemcsak utunk, de európai víziutunk is lesz. Szóba került, hogy a kormány­vendégeket is lehetne vízi úton szállítani a Parlamenthez, a pesti forgalom lezárása, aka­dályozása nélkül. Csökken majd a hidak ter­helése is, mert a lágymányosi híd beruházása elkezdődött. Siklós Csaba hangsúlyozta: „Az ott élő emberek is megér­tik, hogy nem lesz az olyan hátrányos nekik!" S hozzá­tette, hisz '96 még messze van: „Mindenre nyitottak vagyunk, ami törvényileg lehetséges. Várjuk az ötleteket, nem csak a vízi közlekedésben, hanem az egész területen." Barsiné Pataky Etelka cím­zetes államtitkár még hegyme­netben, a Hungalu magasságá­ban vette át a szót, s megtudtuk tőle, hogy a dél-budai-rákos­palotai metró helyett, ő a cse­peli gyorsvasutat pártfogolja. Ez segítené az autómentes világkiállítást! Szállodák helyett, mert na­gyobb építkezésekre már idő sincs, hisz '96 közel van, azt hallottuk a Táncsicson, szálló­hajókatfognak beállítani. Akár négyezer férőhely úszkálhat föl-le a helyzetbe hozott Du­nán. A vámosokat, rendőröket, metrósokat és mávosokat pedig még a kellő pillanatban be fogják íratni illemtan tanfo­lyamra és nyelvet tanulni. Hogy ne legyen probléma... A völgymenet, a visszafelé csurgás már szabadfoglalko­zással, szendvicseszegetéssel telt-múlt. A Gellért-hegy tetej­éről bánatosan nézett ránk a szabadság kísértete, a lepe­dőbe burkolt szabadságszobor. Épp csak meg nem szólalt, s nem mondta, hogy „uuúúú, huhuhúúú!" Csepel polgármes­tere suttog a hátam mögött: „Hát az nem normális, aki ezt eltalálta! Arról beszélnek, hogy négyszázezerbe került..." Reménykedjünk, hogy '96­ig nevetni is megtanulunk. És lesz pénzünk is rá, hogy jó nagyokat röhögjünk majd a másik - és a magunk - dilis ötletein. A képviselői átvilágítás néhány meglepő eredménye

Next

/
Thumbnails
Contents