Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-22 / 146. szám

2. II! SPORTJA 1992. június 22. Valami beindult fiigyön... Egészen tavaly nyárig az Algyői Sportkör amolyan egy szakosztályos egyesületnek számított - megyei II. osztályú labdarúgás azután az is a mélypontra zuhant, kiesett a csapat a Hl. osztályba. A település sportszerető lokálpatriótái és néhány lelkes „betolakodó" gondolt egyet, s megpróbálta a lehetetlent: igazi sportéletet teremteni elsősorban a helyi fiatalok számára. Az egyik „betolakodó", a 36 éves Szabó István már eddig is sokat tett a SPORT-ért, korábban labdarúgóként, testépítőként, később utóbbi sportágában edzőként, de jelenleg mint a sportkör elnökségi tagja és a tömegsport szakosztály vezetője, társaival együtt az eddiginél is nagyobb fába vágta fejszéjét... - Hogyan kerültél az algyői sportkör elnökségébe ? - Még algyői focista időszakomban láttam, valami nem stimmel. Kezdeményezték a korábbi elnökség távozását, újat választottak, én is bekerültem. Mindez tavaly nyáron történt. Az. új sportkör már bírta az önkormányzat támogatását - elsősorban Piri József képviselő jóvoltából -, de adott pénzt az olajipari vállalat és az Algyői Takarékszövetkezet is. Az önkormányzat és a sportkör alapítványt hozott létre a tömegsport szervezésére. - Alakult-e más szakosztály? - Természetesen. Működik alapfokú férfi kézilabdacsapat, a tömegsport keretében pedig női torna, karate, kispályás foci és testépítő klub. Ez utóbbi a sportkör barakképületében minden délután üzemel és várja látogatóit, bárki légyen is az. Tervezzük női kézilabdacsapat indítását is az alapfokú bajnoságban. Építünk teniszpályákat Juhász Sándor elnökségi tag hathatós segítségével. - Két szerelmed van: a foci és a body-building. - Igen. Az utóbbi kedvéért segítettem megszervezni és beindítani a testépítő termet, amihez az SZVSE elnöke, Halász Antal támogatásával sikerült az ottani régi gépeket az alapítvány pénzéből jutányos áron megszerezni. A testépítéssel nem szakítottam, természetesen az algyői klubot is én vezetem. Az SZVSE modem termében pedig kizárólag versenyzőkkel foglalkozom. Bakai János tulajdonossal a magas szintű, eredménycentrikus versenyzőnevelés a célunk. - Foci? - A tavalyi őszi szezon első tíz fordulójában én edzettem a fiatalokat. A hatodik fordulóig veretlenek voltunk. Amit nagy eredménynek könyvelhetünk el, hogy csupán algyői fiatalok játszottak a korábbi időszakkal ellentétben. Utánam két algyői sportember vállalta a csapat felkészítését: a Portörő testvérek. A nevük - azt hiszem sokunk számára ismerősnek cseng. Végül a 8. helyen zárták a bajnokságot, ami, az előzményeket és a csapat átlagéletkorát tekintve, jó eredmény. - Mi a sportköri munkátok célja? - Elsősorban algyői fiatalokkal megteremteni, szélesíteni a település sportéletét, lehetőséget adni az egészséges életmód választására, alternatívát nyújtani a diszkóval, a kocsmával, az ivászattal, a verekedéssel szemben. Az algyői fiatal ne Szegedre kényszerüljön menni, ha sportolni akar. Az algyőiek tekintsék sajátjuknak az egészet, támogassák erejük, lehetőségük arányában. - Kik segítik a munkátokat? - A már elmondottakon kívül Tóth Mátyás, a labdarúgó szakosztály vezetője, dr. Major József, a sportkör elnöke fáradozik nap mint nap közös ügyünkért, de sokan vannak, akik a felsorolásból most kimaradtak, mégis rengeteget köszönhet nekik a sportkör. - Gondolom, egyikőtök sem ebből gazdagszik meg. - Mindenki társadalmi munkában tevékenykedik. Nincs fizetés, teljesen ingyen dolgozunk. A tagdíjakat a sportkör fejlesztésére fordítjuk. Személy szerint saját súlyzóim és gépeim egy részét is rendelkezésre bocsátottam. PIGNICZKI JÓZSEF fi hét vége - képekben Mint azt Hárs László felvételei is bizonyítják, az elmúlt hét vége sem telt el Szegeden érdekes sportesemények nélkül. A Napfény Kupa országos serdülő cselgáncsversenyen például Szécsi Attila ilyen szép dobásokat is bemutatott az Etelka sori csarnokban, míg a Tiszán megrendezett Hanzok Örs-emlékversenyen ifjú kajakosok küzdöttek egymással, a hullámokkal és persze a Nap sugaraival. (A részletes eredményeket holnapi számunkban közöljük.) SZVSE-remények - három szemszögből fiz NB Ili. újonca a második vonalról álmodik - Ha egy csapat bajnoki címet szerez, azaz egy osztállyal feljebb lép, a vezetők általában nem csupán határtalan boldogságukról mesélnek, hanem a korábbiaknál jóval nagyobb kiadásokról is... - Nekünk a „megye egy" is 1,5 millió forintba került, és a/. NB 111-ban is igyekszünk majd ennyi pénzből gazdálkodni válaszolta Halász Antal, a Szegedi VSE ügyvezető elnöke. A stadionunkra gyakorlatilag nem kell áldozni, hiszen ezen a szinten a legjobbak közé tartozik, a játékosokat pedig ezután sem mi fizetjük, hanem az a cég, ahol dolgoznak. Esetleg az utazási költségek nőnek, de ezt a problémát reményeink szerint a nézőszám gyarapodásával „kipipálhatjuk". - Többen meglepődtek, amikor megjelent a DM-ben a következő mondata: „Remélem, a Szeged SC-vel együttműködve belátható időn belül elérjük, hogy egy NB l-es és egy NB ll-es csapata is lesz a városnak." - Ezt nagyon is komolyan gondoltam. A MÁV vezérigazgatósága a fenntartáshoz és az üzemeltetéshez szükséges 12-13 millió forintot a jövőben is biztosítja számunkra (köszönet érte!), így „csak" azt az összeget kell előteremtenünk, ami az erősítéshez, a minél jobb szerepléshez elengedhetetlen. A Szeged SC-től már az idén is kölcsönkaptuk Demetert. Krajczárt, Illyést, Paksit, Lévait, Kunt, Nagy Sz.-t, Kispáll és Pikót, akik nálunk folyamatosan játéklehetőséghez jutottak-jutnak, és adott esetben azonnal visszakerülhetnek anyaegyesületükbe. Tényleg hiszek benne, hogy legkésőbb három év múlva nemcsak a Szeged SC mondhatja magát NB l-es együttesnek, hanem mi is ugorhatunk (még) egyet. A mostani keret szerintem már az első esztendőben alkalmas lesz az 1-8. hely valamelyikének megkaparintásásra, de a nyáron azért még igazolni szeretnénk néhány jó labdarúgót. Egy szakosztály sorsa egyébként A „gólvágó" Puskás T. csalódott a Szeged SC-ben mm "f •' • •l'W| IÉÉÉ& i^SÉMÉhMIH \ / VI flP' 0 V KvWlÉ •Áf^r, > f/f % HÓ mCSf-.- % |i , Ha ezek a fiúk együtt maradnak, „nincs okuk a félelemre..." Igen, egy évadzáró vacsorán már minden olyan egyszerűnek és magától értetődőnek tűnik... Néhány nappal ezelőtt, a Kisbakter étteremben a Szegedi VSE megyei I. osztályú bajnokságot nyert labdarúgói önfeledten mókáztak, és csak „óvatlan" pillanataikban csevegtek az elmúlt egy esztendő harminc fordulójáról. A szombatok és vasárnapok jobbára győzelmekkel megédesített izgalmaira ezen a jeles eseményen már kizárólag az evés-ivás közben is nyakukban „lengedező" aranyérmek emlékeztették a fiúkat. A siker kivívásában több-kevesebb rés/.t vállaló ügyvezető elnök, játékos-edző és csapatkapitány dicséretére szóljon: ők hárman az öröm óráiban is képesek voltak tárgyilagosan beszélni a múltról és a jövőről. attól is függ. hogy áldoz-e rá a város, a bázis és maga az egyesület. Abban bízunk, hogy előbb-utóbb az önkormányzat is belátja: érdemes „foglalkozni " a szegedi focival! Nem önzetlen támogatásra gondolok, hanem arra, hogy egy szigorúan eredményességi szempontok szerint kialakított hierarchiában minden klub annyi pénzt kapjon, amennyivel megfelelhet az elvárásoknak. Ha valaki nem teljesít, legközelebb nem nyújthatná a markát... * - Egy bajnokcsapat mesterére hamar ráfogják, hogy csodaedző, hogy mágus, hogy nagy szakember. Téged mostanában nem „gyanúsítottak" ilyesmivel? - Azt hiszem, mindenki tudja, hogy ezzel a játékosállománnyal „illett" aranyérmet nyerni - mosolygott dr. Tóth János, a vasutasok játékos-edzője. - Tehát nem azért lettünk bajnokok, mert jó (vagy éppen rossz) edző vagyok, hanem azért, mert sikerült „realizálni a dolgokat". Megkockáztatom: ha Puskás Tibit tavaly januárban nem viszi el a Szeged SC, már egy évvel ezelőtt is célba értünk volna. - Azért a kilenc, Szeged SC-től érkezett fiatallal minden könnyebben ment... - Kétségtelen, hogy idejövetelük sokat nyomott a latba, ám rajtuk kívül Süli L., Simon, Puskás T., Tóth A., Schachinger, Gréczi, Csányi, Kapitány, dr. Szűcs, Horváth, Török, sőt az állandóan mellettünk lévő Nagy Zoltán és Kónya Zoltán munkája is kellett a sikerhez. Én is úgy ítélem meg, hogy egy ilyen erős csapattal az NB III-ban is nyolc között lehetünk. - Június végén lejár a szerződésed, de szavaidból kitűnik, hogy maradsz az SZVSE-nél. - Szóban már megállapodtunk a vezetőkkel, vagyis már biztosra vehető: újabb két évig én ülök a kispadon... * - Hadd legyünk szerénytelenek: 1991 januárjában, nem sokkal azután, hogy a Délmagyarország „felfedezte" a Szegedi VSE gólerős csatárát, Puskás Tibort, egy tehetségesnek mondott 23 esztendős fiatalember a Szeged SC-hez igazolt, és „látszólag" az NB I. közvetlen közelébe került... - Óriási csalódás volt számomra a Felső Tisza-parton eltöltött fél év - mondta keserűen Puskás Tibor, akinek testvére egyébként ma is a Szeged SC játékosa. - A junioroknál 13 meccsen kilenc gólt lőttem, de a „nagyoknál" egyetlen perc sem jutott nekem. Szalai István tavasszal csak a „rutinos" öregekben bízott, és ezt látva már szezon közben vissza akartam jönni a „szveséhez". A nyáron aztán sikerült is, és nem bántam meg. Itt sokkal jobb a légkör, magyarul felszabadultabban lehet futballozni. Lehet, hogy furán hangzik, de magamban már letettem arról, hogy (Szegeden) valaha is az NB I-ben kergessem a bórt. - Pedig, ha egy támadó harminc bajnokin 26-szor talál be az ellenfelek hálójába, arra alighanem újra és újra felfigyelnek. Jelenlegi edződ, dr. Tóth János mellesleg azt mondta rólad, hogy az alapadottságaid elsőrangúak, gólérzékeny vagy, jól fejelsz, de a „beállítottságoddal", hangulatváltozásaiddal finoman fogalmazva sincs kibékülve... - Megértem őt. Remélem, az NB III-ban kiderül, mit is érek valójában. Tudom (hallom eleget...), hogy egy meghatározó játékosnak egy idényben 12-13 meccsen hoznia kell magát, mert csak így segíthet igazán csapatán. Egy biztos: ha együtt marad ez a társaság, nincs okunk a félelemre... RÉTHI J. ATTILA Ma temetik Ács Nem hiszem, hogy volt olyan szegedi sportember, aki ne ismerte volna Ács Gézát, a dorozsmai kézilabdasport megalapítóját, s legeredményesebb művelőjét. Nem is hiszi el az ember, hogy többet nem nyit be a szerkesztőségünkbe, hogy elmondja legújabb terveit a Tornádó SE megmentéséről. Ötlete volt bőven, azok megvalósítására pedig megmozgatott minden követ. Élete 48. évének nagy részét a kézilabdapályán töltötte, előbb mint játékos szerzett elévülhetetlen érdemeket a Hódgép-Dorozsmai színeiben, majd utánpótlás-nevelőként járt az élen. Azt hiszem, elegendő Balogh Sándor, Hódi Tamás, Borbély Ilona, Csomor Magdolna nevét megemlíteni, akik tőle jutottak a korosztályos válogatottba, s az első osztályú bajnokságba. Ács Géza a sportban nem ismert fáradtságot, hiszen több éve egyszerre volt a dorozsmai női és férficsapat edzője. Előbb a férfiakat jutatta a Nemzeti Bajnokság harmadik vonalába, második esztendeje pedig a nőkkel szerepel az NBben. Jutott ideje a közéletre is, hiszen részönkormányzati képviselő volt. Ebben a minőségében egy egységes dorozsmai sportért igyekezett híveket szerezni. Nehezen nyugodott bele abba, hogy a bázisvállalat új tulajdonosa nem sokat törődött a nevét reklámozó női csapattal. Ács Géza sajnos nem kopog már be újabb elképzelésével a napokban tragikus hirtelenséggel elhunyt. Alakja nagyon hiányozni fog úgy a kézilabdás berkekben, mint szűkebb pátriájában Dorozsmán, s szerkesztőségi szobánkban. Temetése ma, 14.45 órakor lesz a dorozsmai temetőben.