Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-18 / 143. szám

4 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. JÚN. 18. FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN Várható a Puli Kft. részvénytársasággá alakulása Kovács összekovácsolja a Hódgépet Megegyezés a nagyhitelezővel Még messze áll a Hódgép ­a megmaradt vállalati központ - attól, hogy jön a Rotschild báró, és befekteti a pénzét a cégbe - nyilatkozta lapunk­nak Kovács Attila, a január 22-én államigazgatási fel­ügyelet alá vont Hódgép vál­lalati bizfaosa. Egyelőre annak is örülne a 24 emberrel adós­ságokat rendező vállalat, ha sikerülne megegyeznie a hite­lezőkkel. A privatizáció a jelenlegi helyzetben másod­rangú kérdés. Az előzményekről röviden annyit, hogy tavaly a Hód­gépből két társaságot hoztak létre, a Járműgyártó és a Puli Kft.-t (a járműgyártó időköz­ben részvénytársasággá szer­veződött). Mindkettő tekin­télyes alaptőkével (a Jármű­gyártó 43, a Puli 320 millió forintossal) jött létre, az adós­ság azonban maradt a Hód­gépnél. S mivel a két társaság a tavalyi tört esztendőt veszte­séggel zárta, a vállalati köz­pont sem juthatott olyan bevételhez, amiből törleszt­hette volna az adósságait. (A* tartozások összegét különben Kovács Attila nem óhajtotta nyilvánosságra hozni.) Ilyen körülmények közepet­te állt elő az a helyzet, hogy 1991 decemberétől tucatnyi hitelező kért felszámolást a 950 millió forintos, részint befektetett, részint ingatlan vagyonnal rendelkező Hódgép ellen. Közülük mindössze kettővel nem sikerült a leg­utolsó hetekig megegyezni, a Taurusszal és a Dunai Vas­művel. Ez azért lett volna fontos, mert a amennyiben a „nagyok" visszavonják felszá­molás iránti igényüket, a Hód­gép azonnal öncsődöt jelent­het. Később a Taurusszal sikerült odáig eljutni, hogy kész elfogadni a vásárhelyiek ajánlatát, amennyiben a Dunai Vasmű is igent mond. Az ajánlat különben azt tartalmaz­ta, hogy a hitelek fejében a DV nem készpénzt, hanem tulaj­donrészt kapna a profilöröklő Járműgyártó Rt.-n belül. A Dunai Vasmű szerencsére vevő volt a Hódgép elgon­dolására - a napokban kézfo­gással, s a feltételek írásba foglalásával végződött a szállí­tók közül is a legnagyobb hitelezővel lefolytatott tárgya­lás. A megegyzés mindkét fél számára előnyös: a Jármű­gyártó Rt. biztos anyagbá­zishoz jutott, a DV pedig olyan fix belföldi partnerhez, ame­lyik évente 5 ezer tonna vasat használ föl. Kovács Attila vállalati biz­tos - akinek a megbízása mellesleg június 30-ig szól ­következő feladata az, hogy az ingatlanok és egyéb vagyon­tárgyak értékesítéséből szár­mazó bevételekből rendezi a kishitelezőkkel szemben fenn­álló tartozásokat. Ezáltal, ahogy ő fogalmazott, homo­genizálja a hitelezőket, a ke­vesebbel ugyanis könnyebb egyezkedni, mint a pár százzal. Megkezdheti a privatizációs tárgyalásokat is, hiszen mind­két társaság iránt érdeklődnek azok a külföldi cégek, ame­lyekkel partnerkapcsolatban állnak. Ráadásul mihamarabb várható a Puli Kft. részvény­társasággá alakulása, ami a leendő partnerek belépését könnyíti meg a cégbe. FEKETE KLÁRA Bátor avagy vak a ló? Eladjuk a jövőt Rúzsán június 12-én megszü­letett Csongrád megye első új típusú szövetkezete. A válto­zás egyelőre annyi, hogy a tagokból tulajdonosok lettek, különben minden a régi. így az elnevezés - a Népszabad­ság Tsz - is. Ábrahám Vince téeszelnök nyugdíjba ment, de ez a döntés nincs szoros ösz­szefüggésben az átalakulással. Az új elnök Balogh AntaJ korábbi főállattenyésztő. O maga saját elhatározásáról a következőket mondta a Mező­gazdasági Termelők Csongrád Megyei Szövetségének teg­napi, szerdai sajtótájékoz­tatóján: a közmondás szerint, amikor a ló fejjel megy a falnak, akkor vagy bátor, vagy vak. S majd a jövő dönti el, rá, az „első fecskére" melyik jel­ző illik. A Rúzsai Népszabadság Tsz vagyona jelenleg 326 millió forint, ennek csak 2,2 száza­lékát viszik ki azok, akik egyénileg szeretnének gazdál­kodni. A gazdaság tavaly nye­reséges volt, ám azzal kapcsolatban, hogy mi vár a szövetkezőkre 1992 végén, ma nem mer senki jóslatokba bo­csátkozni. Stadler Ferenc, a szövetség ügyvezető igazga­tója, s Tóth László elnök a rossz példákat is sorolták: a 61 téesz közül 13 jelentett be öncsődöt, kettő (Deszki Maros, Szeged-Algyői Rákóczi) ellen pedig felszámolási eljárás folyik. Nagy kérdés, hogy az öncsődösök meg tudnak-e egyezni hitelezőikkel. Ameny­nyiben nem, áron alul eladnak minden eladhatót, a földek pedig parlagon maradnak. De már a többi, nehéz helyzetben lévő téesz sem tehát mást, mint eszközeit értékesiti, hogy fi­zethesse tartozásait, vagyis: a jövőjét adja el. Annak ellenére, hogy most már naponta kétszer is esik, a június elejéig tartó időszakot az évszázad aszályának kellett kikiáltaniuk a szakemberek­nek. A ma lehulló csapadék ugyanis már csak az őszi növényeknek, az amúgy is szárazságtűrő napraforgónak, s a kukoricának, cukorrépának kedvez. Csongrád megyében hektáronként 3,2-3,5 tonnás búzatermés várható, ami körül­belül 150 ezer tonnát tesz ki, ha az 50 ezer hektárnyi ve­tésterülettel beszorozzuk. Ez lényegesen kevesebb az 1991­es 250-260 ezer tonnánál. A gabona ára ráadásul a tavalyi marad, ismerve a Csongrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat első ajánlatát. Az inflációt tehát a termelő kárán fékezi a kor­mány - állapította meg Stad­ler Ferenc. A szövetség különben üd­vözli azt a kárpótlási törvényt módosító indítványt, amelyet ma tárgyal a parlament. Esze­rint a Fidesz javaslatára elvetik a paraszttól idegen licit fogal­mát és gyakorlatát. Helyette a következőt terjesztik a Tisztelt Ház elé: aki 1992. augusztus 20-ig bejelenti kárpótlási igényét a téesznek, az ezer fo­rint aranykoronánként értéken részaránytulajdont jegyeztethet be. így meggyorsíthatják a kárpótlást és a tulajdon­viszonyokban is hamarabb következik be a régóta áhított változás. F.K. Ha a DAM Magazin első, tavaly decemberben megjelent számáról azt mondtuk: doku­mentumértékű, akkor nehéz jelzőt találni a másodikra. Amíg ugyanis a Dél-alföldi Média Kft. kiadásában útjának indított Dél-Alföldi Magazin első füzete az 1991-ben tör­téntekkel, a parasztság és a szövetkezetek sorsát megha­tározó kérdésekkel foglalko­zott, addig a második is leg­alább ilyen, ha nem fontosabb dokumentumokat tartalmaz. A hagyományosan kék színű kiadványt érdemes azok­nak megvásárolniuk, akik oda­figyeltek az idei első negyedév legnagyobb agrárrendezvé­nyére, a több napos gödöllői tanácskozásra, arra a fórumra, amely a mezőgazdaság és a falusi társadalom gondjait elemezte. DAM De miért is rendezték meg ezt a tanácskozást? Azért, mert ezekben a hónapokban, évek­ben dől el: mi lesz a vidék sorsa, hogyan sikerül a magyar történelem legnagyobb föld­rendezése. Magyarországon ugyanis a jobbágyfelszabadítás idején - szintén történelminek mondott átalakulással - az ország földterületének 47 százalékát „mozgatták meg", majd az 1945-ös földreform idején a több százezer új földhöz juttatott az ország földterületének 26 százalékára tartott igényt. Az idén megszü­letett, új törvények szerint hosszas vajúdás után az arány a 70-80 százalékot is elérheti. Ebből következik, hogy nem mindennapi átalakulásnak néz elébe a magyar társadalom, főként a magyar vidék. Aki az újságárusoknál megvásárolja a DAM Maga­zint (főszerkesztője Sz. Lukács Imre), az áttanulmányozhatja a gödöllői dokumentumokat: az EK-társult tagsággal járó kedvezményeket, szabályo­zásokat, elolvashatja Raskó György véleményét az agrár­piaci rendtartással, a garantált árakkal és az export-szub­venciókkal kapcsolatban. Hogy mit nyújt a hitelszövetkezet, melyek a megalakult termék­tanácsok, mit kell tudni a szövetkezeti tagok végkielé­gítéséről, s a kárpótlási össze­sítőről, az mind kiderül a DAM Magazin idei első, sorrendben második számából. F.K. Szalámigyár: a versenyhivatali döntés háttere (Folytatás az I. oldalról) - Hosszan sorolhatnám az előzményeket, de vágjunk a közepébe. 1991 II. negyedévében ha lehet mondani, a keleti piac helyzete tovább romlott, így kiszállítatlan maradt az első negyedévben feldolgozott sertések jelentős része és nem volt lehetőség arra sem. hogy második negyedévre leszerződött állomány számára piacot találjunk. Ennek ellenére teljes kapacitással vágott a vállalat. Ez a szituáció egy olyan krízishelyzetet teremtett, amelyhez hasonló az ország 1945 utáni fejlődésében még soha nem volt. A válságot a kormányzati szervek is felismerték és annak levezetésére kormánybiztost jelöltek ki dr. Szőke Károly, a földművelésügyi minisztérium államtitkár-he­lyettese személyében. A lehetőségek felmérése után a kormánybiztos a 19 megyei húsipari vállalat közül 6 céget kiválasztott a válság menedzseléséhez, melyek között vállalatunk is szerepelt. E hat vállalat kötelezettsége volt nemcsak a saját megyében jelentkező beszoruló állomány átvétele és feldolgozása, hanem az országos helyzet megoldása. - Most a segítséghői lett a haj? - A válsághelyzet természetesen okozhatott egyéni sérelmeket és megértjük azokat a ter­melőket, akik különféle központi szervekhez, közöttük a Gazdasági Versenyhivatalhoz is bejelentéseket tettek, de úgy véljük, nem lehet néhány eset alapján vállalatunk egész tevé­kenységére következtetéseket levonni. - Mire koncentrált a vizsgálat? - A Gazdasági Versenyhivatal négyhónapos munkája eredményeként egy több mint 50 oldalas vizsgálati jelentés készült, amelynek nyomán eljárás indult ellenünk. Szerintük az 1991. június havi árcsökkentés indokolatlan volt, mivel a válsághelyzet már megoldódott, a támogatást nem szabályszerűen számoltuk el ­ellenkezőjéről most értesített bennünket az FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Mindenkinek felkínálják a vágás utáni minősítés és ármegállapítás lehetőségét Apeh -, nem vettünk át minden kitermelói sertést, illetve az ármegállapításnál hátrányos megkülönböztetést alkalmaztunk a kisterme­lőkkel szemben. Úgy számoltak, hogy vállalatunk 64 millió forint jogosulatlan vagyoni előnyre tett szert. - Hogyan lett ebből végül csak másfél millió forint? - A versenytárgyalási eljárás során fokoza­tosan összeomlottak az ellenünk felhozott vádak, s ami végül is terhünkre róható maradt, az csupán a kistermelői és nagyüzemi sertések átvételi árának különbsége. A korábban említett bírságalap helyett mindössze másfél millió forintban marasztaltak el bennünket. - Jól gondolom, hogy itt már nem az összeg, inkább a presztízs számít? - Mi ezt az összeget is tűrhetetlenül soknak találjuk, hiszen nem éltünk vissza gazdasági erőfölényünkkel. Dr. Szőke Károly a tanúki­hallgatások során elmondta, hogy az ország összes vállalata közül mi fizettünk legtöbbet a válság időszakában, sőt - véleménye szerint ­lényegesen nagyobb árcsökkentés ís indokol­ható lett volna abban a helyzetben. - Tehát vitatják a Versenytanács döntését? - A hivatal ez ügyben semmiféle szakértőt nem hallgatott meg, hanem egyszerű számításra alapozva hozta meg döntését, ami a piaci hatásokat egyáltalán nem vette figyelembe. Egyébként a 64 millió forintos vizsgálati bírságalappal szemben kiszabott másfél milliós első fokú bírság meglehetősen súlytalanná tette az eljárást. - Ez az első fokú úgy hangzott, hogy az ítéletet megfellebbezik. - Nem kaptuk még meg írásban a határo­zatot, de én már inkább a jövőről beszélnék. Alapvető célkitűzésünk, hogy a sertésforgal­mazásban résztvevő felek mindenkor a mi­nőségnek megfelelő árat kapják, ami termé­szetesen függ a mindenkori piaci helyzettől is. Hangsúlyozni kell, hogy mindenkinek felkínál­juk a vágás utáni minősítés és ármegállapítás lehetőségét is, bár ezzel a kistermelők nem szívesen élnek. Az 1992. évi helyzet megnyug­tató, mind termelői, mind vállalati oldalról megteremtettük az átadás-átvétel biztonságát. Termelési igényeink 92-97 százalékát szer­ződéssel lekötöttük az első, illetve a második félévre, ami a bizalom jeleként is értékelhető. Változatlanul fő törekvésünk a termelési biztonság, s úgy érzem, hogy az élelmiszergaz­daságban betöltött szerepünk biztosítéka annak, hogy ezt sikerül is megteremteni. KOVÁCS ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents