Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-16 / 141. szám

KEDD, 1992. JÚN. 16. A VÁROS 5 Harminckilenc halott! A közlekedésrendészet „bekeményít" Csongrád megye baleseti helyzetére az évek óta országosan is tapasztalható negatív irányú tendencia a meghatározó. A közútjainkon 1991 első öt hónapjában 415 személyi sérüléses közlekedési baleset történt, amelyből 25 halálos volt, 185 súlyos és 205 könnyű sérüléssel járt. Az 1992. év azonos idő­szakát vizsgálva sajnos még döbbenetesebb számokkal találkozunk: a 437 bekövet­kezett baleset során 39-en haltak meg, 248-an súlyos és 290-en könnyű sérülést szen­vedtek. Az adatokból egyértel­műen kitűnik a súlyossági fokok eltolódása. Milyen alapvető okokra vezethetők vissza ezek a tra­gédiák? Úthálózatunk színvonala messze elmarad az európaitól, áteresztőképességét tekintve nem tudja kielégíteni a ro­hamléptekben mobilizálódó társadalmunk biztonsági igé­nyét. A járműpark összetéte­lében és minőségében gyö­keres változás következett be, és ezt nem követte közlekedési kultúránk új alapokra helye­zése. A külső környezeti hatások egyértelműen vissza­tükröződnek a közlekedésetika és moralitás kedvezőtlen alakulásában. A szubjektív okok közül elsősorban a már klasszikusnak mondható szabálysértő maga­tartások emelhetőek ki, így a sebesség helytelen megválasz­tása, elsőbbségi jog meg nem adása, irányváltoztatás, kanya­rodás és az ezekkel szorosan összefüggésbe hozható figyel­metlenség, gondatlanság, de szembetűnő az ittas jármű­vezetés magas aránya is. Megyénk közlekedés­biztonsági helyzetét kapi­tányságvezetői értekezleten e főbb mutatók tükrében tekin­tette át 1992. június 12-én a Csongrád Megyei Rendőr­főkapitányság vezetése. A tanácskozáson részt vett a Csongrád Megyei Főügyészség közlekedési ügyésze is. A kapitányságvezetők beszá­molói alapján megálla­pítható, hogy az említett tendenciák ellenére a szak­területen színvonalas rendőri munka folyik. Feladatként fogalmazódott meg, hogy a kedvezőtlen jelenségek visszaszorítása érdekében még következe­tesebb és célirányosabb rendőri intézkedésekkel szi­gorítani kell az ittas jár­művezetőkkel, a súlyosabb megítélésű, valamint a „vissza­eső" szabálysértő magatartást tanúsító elkövetőkkel szembeni felelősségrevonási gyakorlatot. Ugyanakkor nagyobb toleran­ciával kell eljárni az első és kisebb súlyú szabálysértést elkövetőkkel szemben. * A legutóbbi példa: W. A. Hódmezővásárhelyről gép­kocsizott Szeged irányába. A sebesség helytelen meg­választása, a figyelmetlenség és a nedves úttest együttes „játéka" eredményeként letért az úttestről és út menti fának ütközött. A baleset követ­keztében a gépkocsi utasai közül S. M. 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, kettőjük leánya, az egyéves W. V. kórházba szállítás közben elhunyt. A finn iparművészet története A Magyar-Finn Baráti Kör szegedi szervezete ma délután fél 6 órai kezdettel tartja a városháza klubtermében az első félévi utolsó rendez­vényét. Az érdeklődők diaké­pekkel illusztrált előadás ke­retében a finn fa-, üveg-, kerá­mia- és textilművészet jellemzőiről hallanak Diny­nyésné Szverle Mária művé­szettörténésztől. A szegedi baráti körösök autóbuszos kirándulást szer­veznek Szentendrére, a Szent Iván-napi ünnepségre. A mai rendezvényen még elfogadnak jelentkezéseket a június 20-i programra. Kiment a pályaudvarra és a menetrendi táblázatok előtt állva próbálta megtervezni a következő napját. Éjszaka még aludhatott volna a régi helyén, de a hajnali vonattal csak tíz óra után ért volna fel Pestre és nem tudta, mennyi időbe telik, amíg megtalálja kiszemelt munkahelyét, a Csatornázási Vállalatot. Végül a késő esti, Győrön át köz­lekedő postavonatot válasz­totta, melyhez egy személy­kocsit is csatoltak. Visszatérve a kollégiumi szobába, Borsos kirakta hol­miját a szekrényből. Az is­kolában töltött hónapok alatt annyi ruhát vásárolt, hogy nem fért el a bőröndjében és a sporttáskájában, a portástól vett egy nagyalakú bevásárló szatyrot. Mielőtt elindult volna, még egyszer meg­fürdött, nem tudta, hogy mi­kor jut hozzá legközelebb. Poggyászát berakta a pályaudvar ruhatárába, csak a rádiós magnóját tartotta magánál. Előtte állt a hosszú délután, megebédelt a resti­ben, aztán sétára indult. Hosszan ácsorgott a Megyei Könyvtár előtt, abban re­Testvérvárosi kapcsolatok Szegedi virág a darmstadti Rosenhöhe-n - Városaink két évre visz­szatekintő együttműködésében egyre több a gyakorlati, kézzelfogható eredmény. Is­meretes, hogy jelenleg Sze­geden még nyitva tart a darmstadti Jugendstil kiállítás, amelyet május 21-én Metzger polgármester úr nyitott meg. Két hónap után a kiállítás anyagát Ungvárra, Darmstadt új testvérvárosába viszik. A Móra Ferenc Múzeum szer­vezésében július végén és augusztus elején Szegeden és Csongrádon képzőművészeti alkotótábort tartanak a két város művészeinek részvé­telével. A Szegedi Szimfo­nikus Zenekar október közepén ad koncertet Darmstadban. A Szegedi Nemzeti Színház balett együttesének fellépését most szervezik. Metzger pol­gármerster úr és Peter Benz alpolgármester is látta már az előadásukat, nagyon tetszett nekik, és darmstadti vendég­szereplésre hívták meg őket. - A fentieken kívül, úgy tudom, az iskolák kapcso­lataiban történt eddig legtöbb „esemény"... - A testvérvárosi kap­csolatok első megnyilvánulása a darmstadti Eleonoren Schule és a szegedi Deák.Ferenc Gimnázium közötti tanár-diák csere volt. Évente kétszer találkoznak, idén a darmstad­tiak már voltak nálunk, a szegediek pedig augusztus végén viszonozzák a láto­gatást. Ez volt az első, de nem az egyedüli. Már nyolc iskolánk tart fenn kapcsolatot a Valóra vált Günther Metzger darmstadti polgármester hosszan dédelgetett álma: „kis Európa-házat" hozott össze az elmúlt hét végén a dél-hesseni városban. A hagyományos testvérvárosi találkozóra Darmstadt 14 európai partnerének képviselői jöttek el, hogy véleményt cseréljenek az együttműködésről, s részt vegyenek a hét kilométeres Grenzgang-túrán, amely egyben sajátos bemutatkozása volt egy-egy testvérvárosnak. Szeged küldöttsége is részt vett a találkozón. Az ott folytatott tárgyalásokról és az eddigi konkrét kapcsolatokról dr. Ványai Éva alpolgármestert kérdeztük. német testvérvárossal. Sze­rintem ez mindennél fonto­sabb, mert a gyerekek fiatal korukban ismerkedhetnek meg a német nyelvvel, a németek pedig a magyar családok életével. Itt-tartózkodásunk alatt is megkerestek hasonló együttműködési lehetőséggel. - S adott ez a lehetőség? - Igen. Fél évvel ezelőtt a Rókus I. Altalános Iskola keresett német partnert. Most a német fél jelentkezett, tehát létrejöhet egy újabb kapcso­latfelvétel. De a további konkrétumokról is beszámol­hatok: a Tömörkény gimná­zium a Justus Liebig iskola, a 600-as szakmunkásképző iskola és a Martin B. Heinz Gimnázium, a Széchenyi gimnázium és a Bertold Brecht iskola között már rendszeres együttműködés folyik. A Kari Ulrich Iskola is most keresett meg azzal a bejelentéssel, hogy augusztusban várják a Tarján III. Általános Iskola német tagozatát, és azt üzenik a szegedieknek, hogy két hét múlva küldik az ott-tartóz­kodási programot, ne aggód­janak a szülők, minden rendben lesz. - Tartalmilag új kapcso­latok felvételére van-e kilátás? - Egy új együttműködési szerződéstervezetet kaptak tőlünk a darmstadtiak, ami azt jelenti, hogy nem csak kultu­rális, hanem gazdasági, keres­kedelmi téren való kapcso­lataink kiszélesítését szorgal­mazzuk. Konkrétan: egy alapítványt szeretne Szeged város és Csongrád megye létrehozni, nemcsak a testvér­városokkal, hanem azokkal a városokkal is, amelyekkel kapcsolatba kerültünk, még­hozzá azzal a céllal, hogy a gazdaság ily módon finan­szírozni tudná a kultúrát. Különben ittlétünk alatt ke­resett meg a Schiba keres­kedelmi vállalat képviselője, hogy továbbítsam a szegedi Gazdasági Vállalkozói Ka­marának együttműködési készségüket. Dr. Ványai Éva beszámolt arról is, hogy a testvérvárosok találkozóján Darmstadt egyik legszebb pontján, a Ro­senhöhe-n cserjét, virágot ültettek, ami tulajdonképpen azt szimbolizálja, hogy ez a kapcsolat tovább él, terebé­lyesedik a jövőben is. KISIMRE FERENC Vállalkozóknak Minőség - New Yorkból Menedzsment - motiváció ­minőség a címe annak a kétnapos tanácskozásnak, amely tegnap kezdődött a Magánvállalkozásokat Fejlesztő Központ és a Ma­gyar Minőség Társaság rende­zésében. Az előadó Peter Duchessi, a New York-i egyetem professzora, tegnap a minőség fő összetevőit te­kintette át a különböző gaz­dasági szférák gyakorlatát elemezve. Foglalkozott a ter­mék, a minőségtervezés és gyárthatóság kérdéseivel, a szállítók minősítésével, a minőség követelményeinek Moldova György meghatározásával a szerződés­kötés területén. Ma az ame­rikai, japán és az európai minőségértelmezést, a vezetők feladatát tekinti át. Az előadás elméleti anyagának gyakorlati megvalósítását a szolgáltató­iparból vett esettanulmányok alapján mutatja be az előadó. A szeminárium nyitánya egy ősszel induló előadás­sorozatnak, mely során a New York-i egyetem szakemberei nyújtanak betekintést a nyugati piacgazdaságokban alkalma­zott minőségpolitikába. ÍÜG Képviselői tiszteletdíj a szegényalapra „Nem az a lényeg, hogy ki mennyit izzad, hanem, hogy milyen eredményeket ér el." ­Csapó Balázs önkormányzati képviselő Liska Tibor, a neves közgazdász szavait citálva bírálta nemrégiben a vá­rosházán a közgyűlés mun­káját. Csapó doktor véleménye az, hogy a testület minimális hatékonysággal dolgozik, a városunkban berendezkedett politikai rendszer ugyanolyan kontraszelekciós alapon működik mint a szocialista tanács; a politikusok egy része önigazolásul tesz-vesz, hogy felvehesse magas tiszteletdíját. Csapó Balázs kijelentette, nem kíván részt venni ebben a ­fogalmazása szerint — pénz­osztogató önkormányzati látszatmunkában, ezért kép­viselői javadalmazásáról le­mond - 1/3 részben a város elesett öregjei, 2/3 részben a szegények egyesületének ja­vára. (Egyúttal csatlakozásra szólította fel képviselő­társait.) ménykedett, hogy Zsóka épp most látogatja meg ismerősét, de belátta, hogy remény­telenül várakozik. Megpró­bálta felhívni az asszonyt, de a lakásban senki sem vette fel a kagylót. Elkerült a piac felé, de itt sem látta egykori kollégáit, az egész várost olyan üresnek találta, mint egy lebontásra ítélt, elhagyott házat. A pályaudvar előtti vegyes­boltban kenyeret, felvágottat és üdítőitalt vásárolt az útra, majd próbaképpen felhívta Zsókát. Keresztes jelentkezett: -Tessék! Borsos a megdöbbenéstől dermedten nem akasztotta vissza a kagylót a horogra, az ügyvéd hangja felcsattant: - Tudom, hogy te vagy az! Ki fogom törni a nyakad, te szemét csirkefogó! A fiú lógni hagyta a te­lefont és kilépett a fülkéből. Hét körül járt, még több mint egy óra hiányzott az in­duláshoz, de a postavonat már benn állt az első vágányon, kis motoros targoncáról csoma­gokat dobáltak fel a vago­nokba. Borsos beült a szerel­vény végéhez csatolt személy­A félelem kapuja 42. rész szállító kocsiba; a kis kerek égők épphogy pislákoltak, a gyenge fényben műszakból hazatérő vasutas kompániák kártyáztak, félrehúzódott tő­lük, csomagját felrakta a poggyásztartóba. Bár a hosszú és feszült nap után elálmosodott, addig nem akart elaludni, amíg a vonat el nem indul. Halványan élt benne a remény, hogy Zsóka meghallotta férje kiabálását a telefonba, kitalálta, hogy ő akart elbúcsúzni tőle és kinéz a pályaudvarra. Várakozásá­nak a forgalmista sípszava vetett véget, a szerelvény meglódult. A kártyások már a követ­kező állomáson leszálltak, Borsos magára maradt, evett néhány falatot, aztán hátradőlt és behunyta a szemét. El­elnyomta az álom, de a meg­állásoknál felriadt a meg­feszülő és oldódó fékek csi­korgására. Budapest felé kö­zeledve Borsos kiment a WC-be és a pumpálós csapnál megmosta az arcát, a hideg víztől kissé felélénkült. Be­kapcsolta a rádiót: az éjféli híreket mondták, fél egy körül befutottak a Keleti pálya­udvarra. A fiú megfogta a csomagjait és elgémberedett tagokkal lekapaszkodott a lépcsőn. Bokája megduzzadt, nehezen indult el a kikopott betonjárdán. Körülnézett: a csarnokot és néhány külső vágányt a különböző irányokból szinte egyszerre érkezett posta­vonatok foglalták el. Már folyt a küldemények feldolgozása, kézikocsikon, targoncákon hurcolták a zsákokat, ládákat, kosarakat a különböző el­osztók felé. Borsos megle­pődve látta, hogy több rakodómunkás is pisztoly­táskát visel az övén. Egyetlen rokona vagy ismerőse sem élt a fővárosban, nem tudta, hol töltse el az éjszaka hátralévő óráit. Töprengve állt meg a szerel­vény végénél, de a mellette elsiető postások gyanakvó pillantásokkal méregették, nekiindult, hogy megkeresse a várótermet. A helyiség zsúfolásig megtelt éjszakára. Borsos alig néhány utast látott: egy-két külföldit, katonát, akik átszállásra várakoztak, a padokon többnyire hajlék­talanok feküdtek. Ócska paplan- és pokrócdarabokkal takaróztak, nyomorúságos holmijukkal megtömött rek­lámszatyraikat tették párna helyett a fejük alá. A fiú nem akart leülni a lábukhoz, attól félt, hogy felszed tőlük va­lamilyen élősdit. A falhoz húzódott és a bőröndjére telepedett le, sporttáskáját és szatyrát szorosan maga mellé tette, hogy rögtön megérezze, ha valaki el akarná vinni. Elaludt, két óra felé fel­riasztotta egy átvonuló razzia. A rendőr sokáig forgatta kezében a Csatornázási Vál­lalat levelét, melyet Borsos igazolásként felmutatott, végül visszaadta, de fi­gyelmeztette, hogy minél hamarabb álljon munkába. Öt óra után szinte egyszerre mozdultak meg a teremben várakozók, percek alatt eloszlott a tömeg. Borsos átment a büfébe, elfogyasz­totta maradék ennivalóját és ivott egy teát, hogy átme­legedjen. Nem ismerte Bu­dapestet, csak négyszer vagy ötször járt a fővárosban, nem tudta, milyen messze fekszik a Csatornázási Művek székháza, nem akarta magával cipelni a holmiját, leadta a poggyász­megőrzőbe. Anorákja cipzárát felhúzta az álláig és kilépett a pálya­udvarról, a lépcső tetején megállva körülnézett: a teret körbefogó szállodák és házak mintegy ellenséges sorfalként álltak vele szemben. Úgy érezte, reménytelen harcra vállalkozott, mikor itt próbál érvényesülni, útja előbb-utóbb a váróteremben látott nyo­morultak közé vezet majd. Térde megremegett, kény­szerítenie kellett magát, hogy újra elinduljon. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents