Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-16 / 141. szám

KEDD, 1992. JÚN. 16. A VÁROS 5 Harminckilenc halott! A közlekedésrendészet „bekeményít" Csongrád megye baleseti helyzetére az évek óta országosan is tapasztalható negatív irányú tendencia a meghatározó. A közútjainkon 1991 első öt hónapjában 415 személyi sérüléses közlekedési baleset történt, amelyből 25 halálos volt, 185 súlyos és 205 könnyű sérüléssel járt. Az 1992. év azonos időszakát vizsgálva sajnos még döbbenetesebb számokkal találkozunk: a 437 bekövetkezett baleset során 39-en haltak meg, 248-an súlyos és 290-en könnyű sérülést szenvedtek. Az adatokból egyértelműen kitűnik a súlyossági fokok eltolódása. Milyen alapvető okokra vezethetők vissza ezek a tragédiák? Úthálózatunk színvonala messze elmarad az európaitól, áteresztőképességét tekintve nem tudja kielégíteni a rohamléptekben mobilizálódó társadalmunk biztonsági igényét. A járműpark összetételében és minőségében gyökeres változás következett be, és ezt nem követte közlekedési kultúránk új alapokra helyezése. A külső környezeti hatások egyértelműen visszatükröződnek a közlekedésetika és moralitás kedvezőtlen alakulásában. A szubjektív okok közül elsősorban a már klasszikusnak mondható szabálysértő magatartások emelhetőek ki, így a sebesség helytelen megválasztása, elsőbbségi jog meg nem adása, irányváltoztatás, kanyarodás és az ezekkel szorosan összefüggésbe hozható figyelmetlenség, gondatlanság, de szembetűnő az ittas járművezetés magas aránya is. Megyénk közlekedésbiztonsági helyzetét kapitányságvezetői értekezleten e főbb mutatók tükrében tekintette át 1992. június 12-én a Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányság vezetése. A tanácskozáson részt vett a Csongrád Megyei Főügyészség közlekedési ügyésze is. A kapitányságvezetők beszámolói alapján megállapítható, hogy az említett tendenciák ellenére a szakterületen színvonalas rendőri munka folyik. Feladatként fogalmazódott meg, hogy a kedvezőtlen jelenségek visszaszorítása érdekében még következetesebb és célirányosabb rendőri intézkedésekkel szigorítani kell az ittas járművezetőkkel, a súlyosabb megítélésű, valamint a „visszaeső" szabálysértő magatartást tanúsító elkövetőkkel szembeni felelősségrevonási gyakorlatot. Ugyanakkor nagyobb toleranciával kell eljárni az első és kisebb súlyú szabálysértést elkövetőkkel szemben. * A legutóbbi példa: W. A. Hódmezővásárhelyről gépkocsizott Szeged irányába. A sebesség helytelen megválasztása, a figyelmetlenség és a nedves úttest együttes „játéka" eredményeként letért az úttestről és út menti fának ütközött. A baleset következtében a gépkocsi utasai közül S. M. 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, kettőjük leánya, az egyéves W. V. kórházba szállítás közben elhunyt. A finn iparművészet története A Magyar-Finn Baráti Kör szegedi szervezete ma délután fél 6 órai kezdettel tartja a városháza klubtermében az első félévi utolsó rendezvényét. Az érdeklődők diaképekkel illusztrált előadás keretében a finn fa-, üveg-, kerámia- és textilművészet jellemzőiről hallanak Dinynyésné Szverle Mária művészettörténésztől. A szegedi baráti körösök autóbuszos kirándulást szerveznek Szentendrére, a Szent Iván-napi ünnepségre. A mai rendezvényen még elfogadnak jelentkezéseket a június 20-i programra. Kiment a pályaudvarra és a menetrendi táblázatok előtt állva próbálta megtervezni a következő napját. Éjszaka még aludhatott volna a régi helyén, de a hajnali vonattal csak tíz óra után ért volna fel Pestre és nem tudta, mennyi időbe telik, amíg megtalálja kiszemelt munkahelyét, a Csatornázási Vállalatot. Végül a késő esti, Győrön át közlekedő postavonatot választotta, melyhez egy személykocsit is csatoltak. Visszatérve a kollégiumi szobába, Borsos kirakta holmiját a szekrényből. Az iskolában töltött hónapok alatt annyi ruhát vásárolt, hogy nem fért el a bőröndjében és a sporttáskájában, a portástól vett egy nagyalakú bevásárló szatyrot. Mielőtt elindult volna, még egyszer megfürdött, nem tudta, hogy mikor jut hozzá legközelebb. Poggyászát berakta a pályaudvar ruhatárába, csak a rádiós magnóját tartotta magánál. Előtte állt a hosszú délután, megebédelt a restiben, aztán sétára indult. Hosszan ácsorgott a Megyei Könyvtár előtt, abban reTestvérvárosi kapcsolatok Szegedi virág a darmstadti Rosenhöhe-n - Városaink két évre viszszatekintő együttműködésében egyre több a gyakorlati, kézzelfogható eredmény. Ismeretes, hogy jelenleg Szegeden még nyitva tart a darmstadti Jugendstil kiállítás, amelyet május 21-én Metzger polgármester úr nyitott meg. Két hónap után a kiállítás anyagát Ungvárra, Darmstadt új testvérvárosába viszik. A Móra Ferenc Múzeum szervezésében július végén és augusztus elején Szegeden és Csongrádon képzőművészeti alkotótábort tartanak a két város művészeinek részvételével. A Szegedi Szimfonikus Zenekar október közepén ad koncertet Darmstadban. A Szegedi Nemzeti Színház balett együttesének fellépését most szervezik. Metzger polgármerster úr és Peter Benz alpolgármester is látta már az előadásukat, nagyon tetszett nekik, és darmstadti vendégszereplésre hívták meg őket. - A fentieken kívül, úgy tudom, az iskolák kapcsolataiban történt eddig legtöbb „esemény"... - A testvérvárosi kapcsolatok első megnyilvánulása a darmstadti Eleonoren Schule és a szegedi Deák.Ferenc Gimnázium közötti tanár-diák csere volt. Évente kétszer találkoznak, idén a darmstadtiak már voltak nálunk, a szegediek pedig augusztus végén viszonozzák a látogatást. Ez volt az első, de nem az egyedüli. Már nyolc iskolánk tart fenn kapcsolatot a Valóra vált Günther Metzger darmstadti polgármester hosszan dédelgetett álma: „kis Európa-házat" hozott össze az elmúlt hét végén a dél-hesseni városban. A hagyományos testvérvárosi találkozóra Darmstadt 14 európai partnerének képviselői jöttek el, hogy véleményt cseréljenek az együttműködésről, s részt vegyenek a hét kilométeres Grenzgang-túrán, amely egyben sajátos bemutatkozása volt egy-egy testvérvárosnak. Szeged küldöttsége is részt vett a találkozón. Az ott folytatott tárgyalásokról és az eddigi konkrét kapcsolatokról dr. Ványai Éva alpolgármestert kérdeztük. német testvérvárossal. Szerintem ez mindennél fontosabb, mert a gyerekek fiatal korukban ismerkedhetnek meg a német nyelvvel, a németek pedig a magyar családok életével. Itt-tartózkodásunk alatt is megkerestek hasonló együttműködési lehetőséggel. - S adott ez a lehetőség? - Igen. Fél évvel ezelőtt a Rókus I. Altalános Iskola keresett német partnert. Most a német fél jelentkezett, tehát létrejöhet egy újabb kapcsolatfelvétel. De a további konkrétumokról is beszámolhatok: a Tömörkény gimnázium a Justus Liebig iskola, a 600-as szakmunkásképző iskola és a Martin B. Heinz Gimnázium, a Széchenyi gimnázium és a Bertold Brecht iskola között már rendszeres együttműködés folyik. A Kari Ulrich Iskola is most keresett meg azzal a bejelentéssel, hogy augusztusban várják a Tarján III. Általános Iskola német tagozatát, és azt üzenik a szegedieknek, hogy két hét múlva küldik az ott-tartózkodási programot, ne aggódjanak a szülők, minden rendben lesz. - Tartalmilag új kapcsolatok felvételére van-e kilátás? - Egy új együttműködési szerződéstervezetet kaptak tőlünk a darmstadtiak, ami azt jelenti, hogy nem csak kulturális, hanem gazdasági, kereskedelmi téren való kapcsolataink kiszélesítését szorgalmazzuk. Konkrétan: egy alapítványt szeretne Szeged város és Csongrád megye létrehozni, nemcsak a testvérvárosokkal, hanem azokkal a városokkal is, amelyekkel kapcsolatba kerültünk, méghozzá azzal a céllal, hogy a gazdaság ily módon finanszírozni tudná a kultúrát. Különben ittlétünk alatt keresett meg a Schiba kereskedelmi vállalat képviselője, hogy továbbítsam a szegedi Gazdasági Vállalkozói Kamarának együttműködési készségüket. Dr. Ványai Éva beszámolt arról is, hogy a testvérvárosok találkozóján Darmstadt egyik legszebb pontján, a Rosenhöhe-n cserjét, virágot ültettek, ami tulajdonképpen azt szimbolizálja, hogy ez a kapcsolat tovább él, terebélyesedik a jövőben is. KISIMRE FERENC Vállalkozóknak Minőség - New Yorkból Menedzsment - motiváció minőség a címe annak a kétnapos tanácskozásnak, amely tegnap kezdődött a Magánvállalkozásokat Fejlesztő Központ és a Magyar Minőség Társaság rendezésében. Az előadó Peter Duchessi, a New York-i egyetem professzora, tegnap a minőség fő összetevőit tekintette át a különböző gazdasági szférák gyakorlatát elemezve. Foglalkozott a termék, a minőségtervezés és gyárthatóság kérdéseivel, a szállítók minősítésével, a minőség követelményeinek Moldova György meghatározásával a szerződéskötés területén. Ma az amerikai, japán és az európai minőségértelmezést, a vezetők feladatát tekinti át. Az előadás elméleti anyagának gyakorlati megvalósítását a szolgáltatóiparból vett esettanulmányok alapján mutatja be az előadó. A szeminárium nyitánya egy ősszel induló előadássorozatnak, mely során a New York-i egyetem szakemberei nyújtanak betekintést a nyugati piacgazdaságokban alkalmazott minőségpolitikába. ÍÜG Képviselői tiszteletdíj a szegényalapra „Nem az a lényeg, hogy ki mennyit izzad, hanem, hogy milyen eredményeket ér el." Csapó Balázs önkormányzati képviselő Liska Tibor, a neves közgazdász szavait citálva bírálta nemrégiben a városházán a közgyűlés munkáját. Csapó doktor véleménye az, hogy a testület minimális hatékonysággal dolgozik, a városunkban berendezkedett politikai rendszer ugyanolyan kontraszelekciós alapon működik mint a szocialista tanács; a politikusok egy része önigazolásul tesz-vesz, hogy felvehesse magas tiszteletdíját. Csapó Balázs kijelentette, nem kíván részt venni ebben a fogalmazása szerint — pénzosztogató önkormányzati látszatmunkában, ezért képviselői javadalmazásáról lemond - 1/3 részben a város elesett öregjei, 2/3 részben a szegények egyesületének javára. (Egyúttal csatlakozásra szólította fel képviselőtársait.) ménykedett, hogy Zsóka épp most látogatja meg ismerősét, de belátta, hogy reménytelenül várakozik. Megpróbálta felhívni az asszonyt, de a lakásban senki sem vette fel a kagylót. Elkerült a piac felé, de itt sem látta egykori kollégáit, az egész várost olyan üresnek találta, mint egy lebontásra ítélt, elhagyott házat. A pályaudvar előtti vegyesboltban kenyeret, felvágottat és üdítőitalt vásárolt az útra, majd próbaképpen felhívta Zsókát. Keresztes jelentkezett: -Tessék! Borsos a megdöbbenéstől dermedten nem akasztotta vissza a kagylót a horogra, az ügyvéd hangja felcsattant: - Tudom, hogy te vagy az! Ki fogom törni a nyakad, te szemét csirkefogó! A fiú lógni hagyta a telefont és kilépett a fülkéből. Hét körül járt, még több mint egy óra hiányzott az induláshoz, de a postavonat már benn állt az első vágányon, kis motoros targoncáról csomagokat dobáltak fel a vagonokba. Borsos beült a szerelvény végéhez csatolt személyA félelem kapuja 42. rész szállító kocsiba; a kis kerek égők épphogy pislákoltak, a gyenge fényben műszakból hazatérő vasutas kompániák kártyáztak, félrehúzódott tőlük, csomagját felrakta a poggyásztartóba. Bár a hosszú és feszült nap után elálmosodott, addig nem akart elaludni, amíg a vonat el nem indul. Halványan élt benne a remény, hogy Zsóka meghallotta férje kiabálását a telefonba, kitalálta, hogy ő akart elbúcsúzni tőle és kinéz a pályaudvarra. Várakozásának a forgalmista sípszava vetett véget, a szerelvény meglódult. A kártyások már a következő állomáson leszálltak, Borsos magára maradt, evett néhány falatot, aztán hátradőlt és behunyta a szemét. Elelnyomta az álom, de a megállásoknál felriadt a megfeszülő és oldódó fékek csikorgására. Budapest felé közeledve Borsos kiment a WC-be és a pumpálós csapnál megmosta az arcát, a hideg víztől kissé felélénkült. Bekapcsolta a rádiót: az éjféli híreket mondták, fél egy körül befutottak a Keleti pályaudvarra. A fiú megfogta a csomagjait és elgémberedett tagokkal lekapaszkodott a lépcsőn. Bokája megduzzadt, nehezen indult el a kikopott betonjárdán. Körülnézett: a csarnokot és néhány külső vágányt a különböző irányokból szinte egyszerre érkezett postavonatok foglalták el. Már folyt a küldemények feldolgozása, kézikocsikon, targoncákon hurcolták a zsákokat, ládákat, kosarakat a különböző elosztók felé. Borsos meglepődve látta, hogy több rakodómunkás is pisztolytáskát visel az övén. Egyetlen rokona vagy ismerőse sem élt a fővárosban, nem tudta, hol töltse el az éjszaka hátralévő óráit. Töprengve állt meg a szerelvény végénél, de a mellette elsiető postások gyanakvó pillantásokkal méregették, nekiindult, hogy megkeresse a várótermet. A helyiség zsúfolásig megtelt éjszakára. Borsos alig néhány utast látott: egy-két külföldit, katonát, akik átszállásra várakoztak, a padokon többnyire hajléktalanok feküdtek. Ócska paplan- és pokrócdarabokkal takaróztak, nyomorúságos holmijukkal megtömött reklámszatyraikat tették párna helyett a fejük alá. A fiú nem akart leülni a lábukhoz, attól félt, hogy felszed tőlük valamilyen élősdit. A falhoz húzódott és a bőröndjére telepedett le, sporttáskáját és szatyrát szorosan maga mellé tette, hogy rögtön megérezze, ha valaki el akarná vinni. Elaludt, két óra felé felriasztotta egy átvonuló razzia. A rendőr sokáig forgatta kezében a Csatornázási Vállalat levelét, melyet Borsos igazolásként felmutatott, végül visszaadta, de figyelmeztette, hogy minél hamarabb álljon munkába. Öt óra után szinte egyszerre mozdultak meg a teremben várakozók, percek alatt eloszlott a tömeg. Borsos átment a büfébe, elfogyasztotta maradék ennivalóját és ivott egy teát, hogy átmelegedjen. Nem ismerte Budapestet, csak négyszer vagy ötször járt a fővárosban, nem tudta, milyen messze fekszik a Csatornázási Művek székháza, nem akarta magával cipelni a holmiját, leadta a poggyászmegőrzőbe. Anorákja cipzárát felhúzta az álláig és kilépett a pályaudvarról, a lépcső tetején megállva körülnézett: a teret körbefogó szállodák és házak mintegy ellenséges sorfalként álltak vele szemben. Úgy érezte, reménytelen harcra vállalkozott, mikor itt próbál érvényesülni, útja előbb-utóbb a váróteremben látott nyomorultak közé vezet majd. Térde megremegett, kényszerítenie kellett magát, hogy újra elinduljon. (Folytatjuk.)