Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-02 / 129. szám

KEDD, 1992. JÚN. 2. / Átszervezés a polgári védelemben Városiak helyett körzeti parancsnokságok A HELYZET 5 Az még régi beidegződés •>­mondta kérdésünkre az al­ezredes -, hogy a tűzszeré­szeket nálunk keresik. S rög­tön meg is ragadnám a le­hetőséget, hogy olvasóikat informáljam: a szegedi pa­rancsnokság május 27-e óta körzeti lett, azaz huszonöt település is hozzánk tartozik. A polgári védelmi szervezet átszervezését egy januári kormányrendelet nyomán májusban közzétett belügymi­niszteri rendelet írja elő. Eszerint Szegedhez tartozik ezentúl Ásotthalom, Balástya, Bordány, Csengele, Deszk, Domaszék, Dóc, Forráskút, Kistelek. Kübekháza. Móra­halom, Ópusztaszer. Öttömös, Pusztamérges, Pusztaszer, Röszke, Rúzsa, Sándorfalva, Szatymaz, Tiszasziget. Új­szentiván. Üllés, Zákány­szék és Zsombó. Egyelőre nem tisztázottak a kibővült körzet pv-szolgálata működésének feltételei, hiszen például gépkocsink sincs, amivel riasztás esetén a A minap egy szegedi illetőségű férfi - rozsdás kézigránátot találván valahol - nem akarta elhinni Korondi Csabának, Szeged polgári védelmi parancsnokának, hogy a bejelentéssel a rendörséghez kell fordulnia. (Egyébként a budapesti tűzszerész szolgálat sem fogad el állampolgári bejelentést, annyi a fals riasztás...) helyszínre mehetnénk - tájé­koztatott a körzeti parancsnok. Az önkormányzatok sem tud­ják még, hogy jut el hozzájuk a polgári védelmi célokra fel­használt pénzek ellentétele a BM központi keretéből. De a tájékozódás napjaiban vagyunk csak még, s kérdéseinkre bi­zonyára hamarosan választ kapunk. Mindenesetre azt szeretnénk, ha a polgármesteri hivatalok nem kikerülhetetlen, hatósági, vagy katonai szer­vezetnek tekintenék a szolgá­latunkat, hanem valóban szolgáltató szerepkörünkhöz adnának segítséget. Korondi Csaba szolgált még egy friss információval: egy hete - dr. Major Tibornak, a környe­zetvédelmi felügyelőség igaz­gatójának pártoló segítségével végre - aláírhatták a megyei riasztási rendszer működését szabályozó dokumentumot. Ez azt jelenti, hogy akármilyen rendkívüli esemény bekö­vetkeztekor kidolgozott rend szerint kap információt a rendőrség, s persze a tűz­oltóság, a mentők, a köz­igazgatás képviseletében a köztársasági megbízott, az egészségügyi, vízügyi és környezetvédelmi szolgálatok, valamint a leggyorsabb tájé­koztatási eszköz: a rádió kör­zeti stúdiója. Ne legyen rá szükség, de azért megnyugtató: a váratlan történésekkor már nem kapkodva értesülnek az érintettek: elfogadtatott a riasztási terv. Az eszkimó nem kap infarktust Lipid-szeminárium Szegeden Régtől fogva hirdeti az orvosi statisztika, hogy élen járunk a szívinfarktus okozta halálozási gyakoriságban, és a másfajta érrendszeri megbetegedésben. Azt is az orvosi statisztika derítette ki, hogy az elsősorban halhúson élő eszkimók, illetve a szintén sok halat fogyasztó japánok alig kapják meg ezeket a betegségeket. Kézenfekvő volt a kérdés: mit esznek, vagy mit nem esznek az eszkimók? Zsírokra az ő szervezetüknek is szüksége van, hiszen a munka­és életenergia nagyobbik részét a tudományosan lipideknek nevezett anyagokból nyerik, de ők a halhússal jutnak hozzá. Ennek a fölismerése vezette a kutatókat a halakban lévő természetes anyagok vizs­gálatához. Tegnap délben a szegedi SZAB-székházban lipid-sze­mináriumot tartottak a téma alaposabb megismerése ér­dekében. A Biokémiai és Élelmiszerkémiai Munka­bizottság évente áttekinti a legújabb eredményeket. Sze­geden azért is aktuális egy ilyen konferencia, túlmutatva álta­lános jelentőségén, mert sok kutatási és fejlesztési eredmény kapcsolódik a városhoz. Farkas Tibor akadémikus, a szegedi biológiai központban a lipid­biokémia nemzetközi szak­értőjeként ért el alapvető ered­ményeket. Neki köszönhető például, hogy a hazai tenyész­tésű busa felé fordult a táplál­kozási szakemberek és a fo­gyasztók figyelme. O tartotta az első előadást, őt követte Biacs Péter, Csengeri István, Gaál Ödön, Szabó Erzsébet és Literáti Nagy Péter.Valamennyien a halban föllelhető zsírsavakkal, illetve e zsírsavakra épülő gyógyszerekkel és gyógytermé­kekkel foglalkoztak. Örömünkre szolgál, hogy már ilyenek is vannak. A BIÓGAL munkatársa, illetve a BIOREX Rt. kutatási igazgatója már ilynekről szá­molhatott be. Mint minden gyógyszerrel, ezekkel is úgy vagyunk azonban, megelőzni lenne jobb a bajt. Szerencsénkre erre is lenne már lehetőségünk. H. D. Pályázati felhívás A Dugonics Társaság, Sze­ged Város Önkormányzatának Közművelődési és Közoktatási Irodája, valamint a Dugonics András Tollforgató Társaság a Dugonics Társaság fennállásá­nak 100 éves jubileumára centenáriumi pályázatot hirdet a szegedi és Szeged környéki középiskolás tanulóknak. A pályázat témái: 1. Szépirodalmi: a) Líra: 5 vers, ebből 1 óda klasszikus mértékben vagy Arany János Széchenyi em­lékezete formáját követve Dugonics dicséretére (a többi szabad). b) Epika: 2 elbeszélés, ebből 1 történelmi tárgyú, Dugonics életéhez kapcsolódjon (a másik szabad). 2. Kritikai: Egy Dugonics­mű értelmezése max. 10 gépelt oldal terjedelemben. 3. Színjátszói: Dugonics egyik drámája vagy annak keresztmetszete (lehet drama­tizálni epikus művet is!) A pályázat az 1-2 témában jeligés. A gépelt pályázatokat, illetve a színjátszói jelent­kezést 2 példányban a Dugo­nics András Tollforgató Társaság címére kell eljuttatni (dr. Árpás Károly, 6723 Szeged, József Attila sgt. 118­120. Deák Ferenc Gimná­zium). A pályázatok benyújtási határideje: 1992. október 15. A Dugonics Társaság fenn­tartja magának a zsűri kijelölé­sének a jogát, valamint, hogy a színvonal alatti, igénytelen pályaművek esetében díjakat ne adjon ki. A pályadíjak kategóriánként 1000-10 000 Ft közötti értékben lesznek. Azok a munkák, amelyek erre érdemesek, a társaság ünnepségein és felolvasásain fognak elhangzani, illetve a helyi sajtóban és egyéb kiadvá­nyokban megjelenni. Ha kedd van, akkor ez Belgium. Ahol megáll az ember esze, nem is, hogy áll, álldogál, de inkább elmegy, elmegy az ész. Ül, üldögél tehát az ember egy sötét szobában, mondjuk - ész nélkül s végre szabad, hiszen ész helyett a benti sötéttel rímelhet az odakinnre. S akkor aztán felkiált. A király meztelen! Fény nem gyű! ugyan, nem lőnek sort, nem zengik a fanfarok e kiáltást tovább, mégis, mégis elegendő ennyi, hiszen ész nélkül bármi eszébe juthat az embernek, még az is, amit sűrűsödni napról napra hall, hogy ím, meztelen a király, veszélyben a demokratikus királyság, alkotmányos a válság, a többiről nem is beszélve. Mert bizony az efféle kiáltozást csak úgy mérheti meg az ember - színéről és visszájáról egyaránt -, ha épelműségét maga kétségbe vonva, jól bezárkózik egy üres fekete szobába, s ott addig kiáltozza a marhaságait, míg maga is elhiszi aztán - s lön sötétség! - vagy leszokik a kiáltozásról egy életre, s úgy kifinomul a hallása, hogy végül már a suttogásban is meghallja, itten ebek vonítnak, ha még nem hallik is eleinte. Mert, ha én nem vagyok normális, akkor azok normálisak, akik összehozzák a műbalhékat. És még mindig könnyebb nekem az idiótának lennem, mint azoknak, kiket ismertem valaha, és egyáltalán nem tűntek közelről sem klinikai esetnek. Az is lehet persze, hogy politikai esetek lettek, és én azt már a kívülálló, nyavalygó értelmiségi - semmivel sem igazolható - létformájából szemlélem, s akkor persze megint én vesztettem el az országépítés fonalát, s egy csomó mártírba verem bele a csúfot, akik pedig annyi jót akarnak, hogy csak győzzük kapkodni majd a fejünket. Azt az üreset. Szóval elvégzi az ember a próbát, aztán kijön a szobából, s fülel, hogy a handahandából kihámozza, hogy most ki akarja a kicsodának a nyakát szegni, ki kiált farkast farkas létére, és a bárányoknak meg miféle akol készülődik itten? Ezzel persze nem sokra megy, hiába olyan érzékeny a fül, mert hát mit kezdjen azzal; meg tud még különböztetni mondatot mondattól, s tudja, amit az arcra írnak végül, az mint szorító szómaszk az arcon is marad. Ki ez a sok görcsbe merevedett figura? Mosoly, nevetés nélküli, gondterhelt alak. S miből gondolják, hogy ezt így kell csinálni? Mondta nekik valaki, hogy a politika az egy Amnézia nevű forrás vizéből csillapítja szomját? Ott tülekednek tehát most a csapnál, s aki kortyolt már, az sugárzó komorsággal fog munkájához, úgy, mintha eddig itt sem lett volna? Mi ez az öngyilkos vakság? Egy fekete alagútban fekete macskát kergetni akkor is nehéz, ha van macska. De hát itt tényleg csak a kor mocska van, ahogy költő írta volt nagy vígasságában, néhány esztendővel ezelőtt. Semmi más. Meg némi magánöröm. Magánbéke. Vagy úgy gondolják az urak, hogy amit mi veszünk el, azt mi is osztjuk majd széjjel? Mert én, az önként hülye, az agyament meg azt mondom erre, hogy a fenének sem fog kelleni a maguk osztozkodása. Éppen ezzel lett tele már a sárcipő. Hogy a szolgait lojálisnak híjják, a hódolót objektívnek, az ellenkezőt ellenségnek, a kívülállót felelőtlen könnyelműnek. A másik TÖBBSÉG inkább szabad maradna ­ész nélkül szabad -, s nem állna be kapirgálni a kurták közé. Ameddig szabad, így tesz bizonyosan. BALOG JÓZSEF Főorvosi értekezlet Szentesen Kiket illet a tomográf? Megdöbbentő és elfogadha­tatlan az a fajta álláspont és érvelés - a sajtóban és más médiákban napvilágot látva —, amelyik kétségbe vonja a CT (computer-tomográf) szentesi kórházba való telepítésének indokoltságát! Először is a pályázatok alapján a megyei közgyűlés már megelőzőleg jóváhagyta - egyebek között ­a szentesi intézmény mű­szerfejlesztésére szánt idei összeget. A kérdéses 60 millió forint tehát másokat nem illet meg. Egyáltalán nem mindegy, hogy Szegedig ötven kilo­méteren át zötyögtetik men­tőautóval Szentesről a beteget, amikor Szentes város kórhá­zában is képesek olyan esetek ellátására, akik többnyire agyi sérültek. Az más kérdés, hogy Szegeden a városi kórház öt percnyi távolságra van a klinikától a szükséges vizsgálat elvégzésére. Az is közismert, hogy a klinikák igen nagy ellátási segítséget jelentenek. Ezek a vélemények, gon­dolatok és nézetek hangzottak el tegnap délben Szentesen a területi kórházban összehívott rendkívüli főorvosi értekez­leten. Egyben felhatalmazták dr. Kovács Ágnes orvos­igazgatót a szükséges lépések megtételére. Az orvosigazgató külön hangsúlyozta, hogy nem mások rovására akarják a szentesiek az oly fontos műszert beszerezni, ugyan­akkor ne tegyék ezt mások a szentesiek hátrányára! Meny­nyire lenne erkölcsös az, hogy az egyik városban több CT működik, a másikban pedig egy sem? Sz. R. Az Ünnepi Könyvhét ugyan csak június 5-én kezdődik, de a kiadók már jóval előre összeállították könyvlistájukat. E lista tanúsága szerint negyven kiadó 92 könyvet hoz forgalomba, amelyek között számos műfaj megtalálható. Most néhány, számunkra fontos munkát szeretnénk figyelmükbe ajánlani a már hagyományosan megjelenő Szép versek, és Körkép mellett. Azt persze koránt sem ígérhetjük, hogy a felsoroltak közül mind eljut a könyv­árusokhoz - de aki keres, az legfeljebb egy másik könyvet Könyvheti tallózó talál. Márai Sándor: Napló 1950-1967 (Akadémiai). Kornis Mihály: Végre élsz (Cserépfalvy). Karinthy Frigyes: Az elátkozott munkás­kisasszony (Aqua). Umberto Eco: A Foucault-inga (Euró­pa), Milán Kundéra: A lét elviselhetetlen könnyűsége (Európa). Határ Győző: Az őrző könyve (Életünk). Kertész Imre: Gályanapló (Holnap). Marno János: Az albán szálló (Holnap). Nádas Péter­Richards Swartz: Párbeszéd (Jelenkor). Lengyel Péter: Holnapelött (Jelenkor). Bo­humil Hrabal: Zsebcselek (Kalligram). Grendel Lajos: Einstein harangjai (Kallig­ram). Ancsel Éva: Az ember mértékéről vagy mérték­hiányáról (Kossuth). Mándy Iván: Huzatban (Magvető). Tatay Sándor: A szezon vége (Magvető). Tolnai Ottó: Árvacsáth (Orpheusz). Sla­womir Mrozek: Leckék a legújabb kori történelemből (Pesti Szalon). Konrád György: A városalapító (Pesti Szalon). Pilinszky János összes művei I. (Századvég). Juhász Gyula: A tápai Krisztus (Szent István Társulat). Krasz­nahorkai László: Az urgai fogoly (Széphalom). Örkény István: Egyperces levelek (Szépirodalmi). Szöcs Géza: Vendég-szerető, avagy Szind­bád Marienbadban (Szépiro­dalmi). P. Sz. AZ IBUSZ-Bank Rt. szegedi fiókja felsőfokú szakképzettséggel és többéves pénzintézeti gyakorlattal rendelkező munkatársat keres hitelezési területre, azonnali belépésre. Fizetés megegyezés szerint. A pályázatokat június 15-ig kérjük a fiókvezető részére beadni, Szeged, Klauzál tér 2. szám alatt. Az Ady Endre utcában 374 ezer forintért bővítették a vízhálózatot, ami azért em­lítésre méltó, mert ezen a területen hamarosan 16-18 építési telket bocsátanak áruba. Mintegy 1500 négyzetméter nagyságúak ezek, áruk várha­tóan 90-100 ezer forint lesz. A rendezési terv szerint a fog­híjas Árpád utcában és a sport­pálya környékén jelölnek ki még megvételre portákat. Előreláthatólag húszhek­tárnyi területen, hat méter mélységben termelik ki a földet Csengelén a tervezett Déli Autópálya megyei szaka­szának építéséhez. Több kép­viselő felvetette: fontos lenne mielőbb szakvéleményt kérni arról, milyen következményei lehetnek ennek a „beavatko­zásnak". Tudni szeretnék ugyanis, veszélyezteti-e a település biztonságos és folya­matos vízellátását ekkora A vonalban Csengele A telefonnál a község jegyzője. Borbély József, aki a legutóbbi képviselő-testületi ülésről tájékoztatta lapunkat. Mindenekelőtt arról: befejeződött a faluban a zárt kertek villamosítása. Önerős beruházásról lévén szó, a helyhatóság pusztán a szervezést vállalta magára. Huszonhét kiskert tulajdonosa igényelte a Démásztól az áram bevezetését, két, illetve három fázisút kértek. Az előbbiért 26, az utóbbiért 41 ezer forintot fizettek ki a kertek gazdái. mennyiségű föld eltávolítása. Természetesen az autópálya építésével kapcsolatban azt is szóba hozták, milyen nagy hátrányt jelent a településnek, ha nem épül lejáró a pályáról Csengele irányába. Márpedig egyelőre, úgy tűnik, enélkül szalad majd el itt az út. A tanácskozás fontos mo­mentumaként módosították a költségvetést. Másfél millió forintot hagytak jóvá az utcák önerős portalanításának tá­mogatására. Ahhoz, hogy a szilárd burkolat elkészülhes­sen, a lakóknak az építési költség 30 százalékát kell fizetniük, a többit az önkor­mányzat állja. A Béke és a Csatorna utca lakói máris bejelentették, hajlandók ál­dozni erre a beruházásra. Az éjszakába nyúló ülésen a legtöbbet a kulturális ren­dezvények, egyáltalán, a mű­velődés finanszírozásáról vitatkoztak. Arról, hagyják-e teljesen magukra azokat, akik még merik vállalni a közösségi programok megszervezését, vagy pedig a helyhatóság já­ruljon hozzá a település kul­turális felemelkedéséhez, és erre kész legyen pénzt is áldozni. A döntés nehezen, de megszületett: a tartalékalapból 400 ezer forintot szánnak a hajdani pártház korszerűsí­tésére, amely közművelődési centrumként szolgálja majd a falu lakóit. Ebből a pénzből vásárolhatnak videót, sőt mű­soros estek, különböző elő­adások, hangversenyek meg­szervezésére is félretehetnek belőle. GOMBOS ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents