Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-02 / 129. szám

} ALAPÍT DELMAQY 10-BEN nmaaHMBnRti KEDD, 1992. JÚN. 2., 82. EVF. 129. SZÁM Jugoszlávia elszigetelődik ORSZÁG HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 222 FT, ÁRA: 9,60 FT A blokád kapujában A Jugoszlávia ellen hozott ENSZ-szankciók ügyében tegnap délután ülést tartott az a tárcaközi bizottság, melynek az embargó érvé­nyesítéséről egységes előter­jesztést kell a magyar kor­mány elé vinnie. Az intéz­mények zöme a hírek szerint felkészült a blokád alkal­mazására. Eközben az ENSZ tagál­lamai sorra jelentik be a szankciók végrehajtását, London kiutasította Jugosz­lávia nagykövetét is. Bosz­niában változatlan heves­séggel folynak a harcok, törékenynek bizonyult a néhány napja kihirdetett tűzszünet. (Bővebb tudósításaink a 2. oldalon) Ötszörös túljelentkezés Menedzserdiplomát ad a SZÉF (3. oldal) Az eszkimó és az infarktus Lipoidokról Szegeden (5. oldal) I K Sarokba szorítva Alkotmányjogi kiskáté - mindenkinek (3. oldal) Szeged: Leeds-projekt Önkormányzati menedzser­képzés indul Szegeden a JATE közreműködésével. A Leeds Egyetemről Ken Woolmer és munkatársai, Kevin Keasey, Denise Preslon, és Chris Swin­dells nemrégiben két napot városunkban töltött. Munka­látogatásuk célja volt a leeds-i szakemberekkel részleteiben is megism^tetni az itteni ön­kormányzati struktúrát, s feltárni, milyen képzést óhaj­tanak a szegediek; tárgyaltak a polgármesteri hivatal munka­társaival és az önkormányzati vállalatok vezetőivel is, és előkészítették egy 4-5 fős sze­gedi delegáció júniusi, angliai tanulmányútját is. Ken Woolmer professzor még tavaly kereste meg Sze­ged városát azzal a javaslattal, hogy a helyi egyetem segít­ségével indítsanak menedzser­képzést az önkormányzat részére. (Ennek anyagi hátterét a British Council által ajánlott Know-How Alapítvány bizto­sítja, három éven át összesen 30 ezer font értékben.) A prog­ramban részt vesz az Eurome­nedzser Kft. is. OST-WEST '92 Sikerlista az üzletekről Minden résztvevő sikeresnek ítélte a tegnap befejeződött háromnapos üzleti találkozót. Az OST-WEST '92-t a FAK-kal való gazdasági kapcsolatok elősegítése érdekében rendezték szakértők és különböző cégek képviselőinek részvételével. Káprázatok Olvasom, hogy egy washingtoni újságírónő balkáni háborút jósol. Esélyekről, meg időpontokról ír: 50 százalék, mondja, hogy az albánok, 30, hogy az év végéig, 20, hogy a görögök is, és Szerbiával összefogva, aztán az iszlámok, meg az olaj, meg a határok, meg a fegyverek; aztán innen még egy lépés, és ott van északon is egy állam, amelyikhez szintén tartozik majd egy bizonyos százalék, úgy hívják, hogy Magyarország. Ezek vagyunk mi. mihozzánk is rendelnek egy kis százalékot. Mi, a boldog-boldogtalan sokfélék, akik egymás között oly nagy önérzettel vitatjuk a költségvetési hiányt, a köztársasági elnököt meg a médiákat, majd arra eszmélünk, hogy mi mind egy kicsiny színes bábbá gyúrva állunk egy háborús játék térképén, amely fölé érdeklődve hajolnak egy távoli országban. Vagy feltehetjük, hogy ők látják jól, s azt mondhatjuk, hogy a mi saját különbözőségeink jótékony káprázatok csupán egy nemzet újjáalakulásakor, amelyek elhalványodnak, mihelyt egy más színű nemzet-bábuval kerülünk szembe? Ha igen, csak azt ne higyjük, legalább mi ne, hogy egy másik nemzetnek nincsenek káprázatai. Hogy, miközben mi magunk szívesebben folytatnánk azokat a sértegetős, ámde máris bensőségesebbnek tűnő parlamenti vitákat, addig odaát, nem volna, aki ugyanezt tenné a saját országában. Higgyük, mert ha nem, akkor hogyan számolnánk el a Hajnali háztetőkkel, az újvidéki Alexander Tisma Ottlik-fordításával, s hogyan a Nemzeti alig kéthetes Dusán Kovacevic bemutatójával? Tudom, kelletlenül hangzik, ha az áll itt, hogy a kirekesztők maguk is kirekesztődnek valahonnan. Mégis olyasmit kell latolgatnunk, amit nem volna szabad latolgatni. Csak mert közel vagyunk. Az elhúzódásunk is fontos, mert egy véres belháborúhoz vagyunk közel, és fontos a közelítésünk is, ha másért nem, mert Jung Károlyt, Gion Nándort és Dudás Károlyt várjuk a szegedi könyvhétre. Nem lehet választani, és nem lehet nem választani sem. De valami keveset mégis lehet tenni. Esetleg megelőlegezni a hitet a különbözőségben és emberségérzetben egy másik nemzet tagjainak, azt, amelyet magunknak őrzünk. Talán segít a hajnali ágyúdörgés ellen, amikor földszinti boltunk előtt ládákat raknak le éppen. Panek Sándor Egy business-találkozó eredményességét az jelzi leginkább, köttettek-e konkrét üzletek. Az OST-WEST ered­ményessége ebből a szempont­ból vitathatatlan; áruszállításra, vcgyesvállalatok alapítására, termelési kooperációra számos szándéknyilatkozatot írtak alá. Magyar vállalkozók hávonta 100 használt Ladát és 100 ezer használt autógumit szállítanak majd ki a független államokba. A Szocsi szállodahálózat fejlesztésére és közös üzemel­tetésére egy osztrák-magyar cég tett 10 millió dolláros szándéknyilatkozatot. A Sze­gedi Sütőipari Vállalat komp­lett pékségeket, a Média 6 Kft. rádióstúdiókat adott el. Szán­déknyilatkozat született közös szellőzőberendezés, ablak- és, reszelőgyártásra, sőt, ukrán hegesztők képzésére is. A találkozó végén a részt­vevők közös nyilatkozatot adtak ki, melyben leszögezik, hogy „kölcsönös igény merült fel sok technikai-technológiai és szervezési probléma meg­oldására, valamint azon nagy hatásfokú faktor gyakorlati felhasználására, amely orszá­gaink territoriális közelségéből származik. A magyar, orosz, ukrán, belorusz, örmény és üzbegisztáni vállalkozók és termelő vállalatok vezetői kifejezésre juttatták azon közös törekvésüket, hogy új nemzet­közi piacot hozzanak létre, erőfeszítéseket tegyenek e piac fejlesztésére és a piaci érdekek és a honi konkrét árutermelői érdekek összeegyeztetésére. Ennek elérésére aktuálisnak tartják az üzleti kapcsolatok kiépítését az aktívan fejlődő új gazdasági struktúrák között, hogy az erőfeszítések és a tőke egyesítésével kikerüljön egy nagy földrajzi egység gazda­sága a krízis állapotából." Ennek érdekében szeptem­berben a vendéglátás-turizmus, novemberben a mezőgazdaság körében szerveznek hasonló találkozót. KECZER E naptól lapunk harmadik oldalán új rovatot indítunk, mely ha egyetemi tárgy lenne, azt a nevet kapná, hogy Be­vezetés a rendszerváltás alkot­mányjogába. Tudjuk, tudomá­nyosabb lenne, ha csak alkot­mányjogról beszélnénk, de hát maguk a példák jelzik: egy korszak kérdéseire válaszol e rovatban a szakértő. Igen, kérdésekről van szó, és egy régi, a reformkorban di­vatos műfaj, a kiskáté föltá­masztásáról. Aki a Délmagyarországban kérdez és válaszol: Dr' Tóth Károly í47 éves) alkotmány­jogász, aki a tudományegye­tem adjunktusaként most ké­szül kandidátusi disszertáció­jára, melynek tárgya Finn­ország alkotmányos berendez­kedése. A tanár úr egyébként 1988 márciusától közel négy évig dolgozott a JATE főtit­káraként. A rovat tehát életre kel. És ahogy önmaga is érdeklődik, várja az olvasó kérdéseit. Hosszú kések hétvégéje Szurkálás itt, meg ott Az elmúlt hét végét Sze­geden ketten is arra használták föl, hogy késsel rendezzék el megoldásra váró családi ügye­iket. Péntek délután a Szent­háromság utcából telefonált egy nő a mentőknek, s arról értesítette őket, hogy szem­tanúja volt egy szurkálásnak, s ha lehet, jöjjenek azonnal. Az asszony látta, amint szomszédja, egy 42 éves férfi veszekedés közben kést döf élettársába. A rendőrök is gyorsan kijöttek, s a járőr még ott találta a kapu alatt az idegesen dohányzó tettest, aki azt állította, csak véletlenül esett meg a szúrás. Élettársát életveszélyes hastáji sérüléssel vitték egyenesen a műtőbe. Az ügyet a megyei kapitányság vizsgálja. A szombat sem múlt el döfés nélkül. Egy 48 éves férfi és annak élettársa a kis­kundorozsmai „Pecus" ven­déglőben iddogáltak, s velük mulatott a férfi nagyfia és annak három barátja is. Már esteledett, amikor hazafelé indultak, s a fiú az utcán szidalmazni kezdte a papa élettársát. Azt is szóba hozta, hogy amíg az édesanyja élt, az apja rosszul bánt vele, s ezért egyszer bosszút áll. A bosszú ideje akkor jött el, amikor Búza utcai házukhoz értek: a gyermek bal felső­karján szúrta meg édesapját, akit a mentők vittek kórházba, ahol összevarrták a fiúi elég­tétel nyomát. NY. P. Véét a szöciaiiz „Kétszáz dolgozó kenye­réről van szó" - mondta a tehergépkocsi-vezető, mint­egy jelezve, mennyire fontos, hogy ottlegyek egy hétfői munkásgyülésen. „Kirúgnak bennünket, végkielégítést se kapunk, a vezetők meg nyil­ván szétosztják maguk között a pénzt" - csigázta tovább az érdeklődésemet. A helyszí­nen, a Tisza Volán szegedi l-es számú teherforgalmi üzemében azonban kiderült: nem eszik a kását ennyire forrón. De hogy nem lehet rózsaszínű álmokat kergetni a jövővel kapcsolatban, az már egészen biztos, (írásunk a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents