Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. JÚN. 11. Menni kéne... Menni, vagy maradni: e dilemma előtt áll most Szlohodan Milosevity szerb elnök, s nyilván nem lesz egyszerű döntenie. A választásokai igaz, megnyerték, s azon a szocialisták viszonylag sima győzelmet arattak, viszont az ellenzék egyre hangosabban követeli az elnök lemondását. Milosevityet főleg az érte váratlanul, hogy egykoron leghűségesebb szövetségesei, a pravoszláv egyház és a szerb akadémia is hátat fordítottak neki. A minap az akadémia 57 tagjának kezdeményezésére megalakult a Szerbiai Demokratikus Mozgalom, amely főleg írókat és „szakadár" akadémikusokat tömörít. A mozgalom létszáma a hét végén 500-ról 6500-ra nőtt. Ők a minap levelet intéztek az elnökhöz, amelyben felszólítják, hogy hatalmát ruházza át egy átmeneti kormányra, mely az alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztásáig az államügyeket intézné. Az ellenzékiek úgy vélik, Milosevity helyzete tarthatatlan, és politikai sorsa megpecsételődött. Felszólítják, nyolc napon belül tegyen eleget a követeléseknek, mert ha ez elmarad, e hó 21-én Belgrádban politikai tömeggyűlést szerveznek, amelyen az ellenzék a rendszerváltást nem a bukaresti, hanem a prágai „bársonyos" recept szerint kívánja megvalósítani. Akárhogy is alakulnak a dolgok, ebből a gubancbál az elnök csak vesztesként kerülhet ki. Ha az egyre nehezedő nyomásnak engedve, valami csoda folytán mégis lemond, azonnal a Szerbia határain kívül élő szerbek eldrulásával fogják vádolni. Tegyük hozzá, teljesen jogosan, hisz ő tüzelte fel a krajinaiakat, hogy fegyvert ragadva fellázadjanak az „usztasa" horvát szerbellenes hatalom ellen. Amennyiben viszont nem mond le, akkor várható, hogy megismétlődik a román-szindróma, azzal, hogy a vajdasági meg a déli front megnyitása sokkal de sokkal több vért, áldozatot követel majd, s az események beláthatatlan következményekkel végződhetnek. Ha tehát Milosevity lelép, utolsó áruló és senkiházi lesz, ha viszont marad, eleve vereségre ítélt tragikomikus hős válik belőle, kinek téves politikája folytán a szerb nép évszázadok múltán sem tudja majd lemosni magáról az agresszoroknak kijáró szégyent, megvetést. Nem beszélve arról, hogy nagy-Szerbia helyett jó lesz. ha megmarad a belgrádi pasalik. Akkor meg minek... T. T. Polgárháború Szerbiában? A szerb hatalom, élén Milosevity elnökkel, eddig könnyedén elbánhatott saját ellenzékével. A harmadik Jugoszlávia (szabad?) parlamenti választásait - május 31-ét - megelőzően ezt szolgálta a semmivel sem indokolható mozgósítás is. A behívókat elsősorban a választásokat nem bojkottáló VMDKszimpatizánsok kapták. Az amúgy sem egységes ellenzék március 9-i, félszáz ezres belgrádi megmozdulása a kormány ellenőrzése alatt álló sajtó előzetes - vérfürdővel fenyegető - rémhírterjesztése miatt sem lehetett sikeres. A; ENSZ embargója azonban már most felmérhető - megtette hatását. Láthatóvá vált, Szerbia és Montenegró gazdasága ellehetetlenült, tömegesen kényszerszabadságra utalják az eddig valamilyen mádon még szerény megélhetést biztosító nagy vállalatok dolgozóit. A Milosevity elnök lemondását követelő kampány - melyhez, ha más hangnemben, de pártja parlamenti képviselőinek egy része is csatlakozni látszik - a hónap végére válaszút elé állíthatja a szerb belpolitikát. Ami bizonyos, a meggyötört nép valóban csak az utcákon próbálhatja majd jobh belátásra bírni vezetőit. Ha a hatalom nem enged a ránehezedő nyomásnak. Belgrád, Újvidék, Krusevac, Nis és más nagyvárosok polgárháborús romhalmazzá válhatnak. A háború haszonélvezői - a belgrádi politikai elit és csatlósaik - egyelőre tovább makacskodnak. Utolsó esélyük a kisebbségek provokációja lehet. Eddig is arra apelláltak: ha a szerb nép egymás torkának esik, azt Horvátország, Albánia és Magyarország saját „területi követeléseinek" érvényesítésére használja majd. Ebben a helyzetben a szerb ellenzék „bölcsessége" csak abban merülhet ki, hogy nem hőzöng tovább. Ez pedig aligha elképzelhető. „Bölcsességről" inkább a várható provokációkat elszenvedő kisebbségek tanúskodhatnak majd. Ha fegyveres ellenállásra kényszerülnek, Bosznia tragédiája a Vajdaságot és Koszovót is elérheti. VARGA IVÁN ,Milosevity távozzék!" Több ezres diáktüntetés Belgrádban Szerda délben nagyszabású diáktüntetés kezdődött Belgrád központjában, a jogi kar épülete előtt. Sokezer egyetemista gyűlt össze, hogy meghallgassa a diákbizottság követeléseit: a parlament feloszlatását, ideiglenes nemzetmentő kormány létrehozását, Szlobodan Milosevity elnök távozását és új választások kiírását. A diákok hatalmas tapssal fogadták mind a négy pontot, a legnagyobb visszhangja az elnök lemondását sürgető követelésnek volt. A diákok perceken keresztül skandálták: „Szlobo távozz". A tüntetőkhöz sok felnőtt csatlakozott, a megmozdulás Nem lesz amerikai támadás Az Egyesült Államok elutasította Bosznia-Hercegovina elnökének azt a kérését, hogy lőjék a Szarajevó ellen támadó szerb irreguláris egységeket. Alija Izetbegovic, Bosznia elnöke kérte azt, hogy az Egyesült Államok indítson légitámadást a Szarajevót körülvevő hegyekben tartózkodó szerbek ellen. A kétségbeesett kérés célja az, hogy megtörjék az ostromot, és lehetővé tegyék humanitárius segélyek bejuttatását a városba. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője, Margaret Tutwiler kedden közölte, hogy a Bush-kormányzaton belül egyetlen felelős tisztségviselő sem foglalkozott ezzel a kéréssel. A jugoszláv légierő egységei szerdán - a bosnyák rádió jelentése szerint repeszbombákkal támadták Szarajevót. Ezt az APA közölte a HINA horvát hírszolgálati irodára hivatkozva. A HINA - a szarajevói rádió nyomán - azt állította, hogy mérges gázt is bevetettek. Görög felhívás A görög parlament felhívásban arra kérte a világ többi országának törvényhozását, hogy ne ismerjék el a volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia függetlenségét. A parlament, megismételve a korábban is hangoztatott athéni érveket, azzal indokolta határozatát, hogy Macedónia egy régi görög nép nevét bitorolja, s így akarja igazolni igényeinek jogosságát egyes görög területekre. A felhívás azt is leszögezi, hogy egy Macedónia nevű független állam létrehozása veszélyezteti a Balkán békéjét és stabilitását. közben érkeztek csoportok a többi karról. A szónokok többször figyelmeztették az embereket az esetleges provokációk veszélyére. A tömeg kifütyülte a jogi kar dékánját, aki az oktatói tanács nevében csak a kormány lemondását szorgalmazta, de nem sorolta a követelések közé Milosevity távozását. A diákszónokok köszönetet mondtak oktatóiknak a támogatásért, de legszögezték, hogy a négypontos követelésből nem engednek. Hangsúlyozták, hogy Szerbia soha ilyen nehéz helyzetben még nem volt, s áiogy teljes elszigeteltség vár az ország népére. A fő jelszó az volt, hogy a legfontosabb törvény a nép megmentése. Hangsúlyozták, hogy akciójukkal példát akarnak mutatni szüleiknek. A tüntetésen bejelentették, hogy az egyetemisták sztrájkba lépnek. A megmozduláshoz számos egyetemi kar és főiskola csatlakozott. A diákok ülősztrájkkal folytatták a tüntetést, a megmozdulás környékén, tehát Belgrád legforgalmasabb útvonalain megbénult a közlekedés. Kora délután rendbontás nélkül befejeződött az egyetemisták tüntetése. Amennyiben követeléseiknek nem tesznek eleget, hétfőn általános egyetemista sztrájk kezdődik. Budapestre jön a Macy's A kis-Jugoszláviát sújtó szankciók miatt Belgrádból Budapestre telepíti át irodáit a Macy's amerikai áruházi lánc, amely az elmúlt években sok millió dollárnyi jugoszláv áru amerikai exportját segítette elő - jeTentctte a Tanjug jugoszláv távirati iroda. A Szerbia és Montenegró elleni nemzetközi kereskedelmi szankciók lehetetlenné teszik a Macy's számára tevékenysége folytatását - mondta Milán Krstity, a belgrádi iroda vezetője. A Macy's az elmúlt másfél évtizedben igen sikeres ügyleteket kötött jugoszláv vállalatokkal, főleg textíliák és ruházati cikkek amerikai exportjáról. Népszavazás kora ősszel II. Erzsébet hittétele az EK mellett II. Erzsébet angol királynő tegnap Mitterand francia elnök társaságában a Louvre-ba látogatott Ismct igen határozott hangon nyilvánította ki NagyBritannia „európai elkötelezettségét" II. Erzsébet királynő Párizsban, a Francois Mitterrand elnök által tiszteletére adott díszvacsorán. Az uralkodó francia nyelven elmondott beszédében kijelentette, hogy az Európai Közösség „a mai, bizonytalanságtól, harcoktól sújtott világban a béke és a haladás mintaképe", az egyetértés és a gazdagodás jelképe, hatalmas vonzást jelent szomszédai számára, északon, keleten és délen egyaránt. Mitterrand francia elnök is kitért arra, hogy a közösség hatalmas vonzóerő más országok számára, s számos állam kíván csatlakozni hozzá. Kilátásba helyezte, hogy a lisszaboni csúcstalálkozón már konkrét javaslatokat tesz a 'tárgyalások megindítására. Egy pódiumról hívta fel kedden este a franciákat a maastrichti szerződés támogatására a francia jobboldali ellenzék legrangosabb vezetője, az UDF pártszövetség vezetője, Valéry Giscard d'Estqing volt köztársasági elnök és a szocialista kormány európai ügyekkel foglalkozó minisztere, Elisabeth Guigon asszony. A rendkívüli eseményre egy kis nyugat-franciaországi városban, Sclestatban került sor, az Európai Mozgalom nevű szervezet francia tagozatának kezdeményezésére. A cél az volt, hogy a szerződés különböző politikai nézeteket képviselő támogatói a várhatóan koraőszre esedékes népszavazás előtt annak elfogadására bírják rá a franciákat, mintegy demonstrálva, hogy az nem belpolitikai kérdés, hanem közös nemzeti érdek. Orosz—ukrán vita A Krím elrablása „Ha azt írod, hogy Krímben pattanásig feszült a helyzet, hazudnál, de ha a maga medrében csöndesen csordogáló életről írnál, úgyszintén nem mondanál igazat" - ez. az orosz újságírótól származó tanács hűen tükrözi a félsziget körül kialakult helyzetet. Az orosz és ukrán politikusok egymás után hozzák a Krím jövőbeni sorsát eldöntő határozatokat, melyek nem csak egymásnak, de saját köztársaságuk alkotmányának is ellentmondanak. A gyönyörű félsziget birtoklásáért folyó küzdelem a tengerről (flotta ügye) végleg átkerült a szárazföldre. A két rivális, magát egyaránt „jogörökösnek" tartó köztársaság parlamentjében az utóbbi hetekben megerősödtek a radikális megoldás hívei. Eközben Krím polgárai növekvő aggodalommal figyelik a fejleményeket. Nem kell nekik a hirtelenjében gavallérrá váló Ukrajna, nem kémek a tatárokból, örményekből, Oroszországot is igaz édes, de minél távolabb lévő testvérként tudják elképzelni. Ugyanakkor úgy tűnik, Oroszország még mindig nem a saját államiságának megteremtését tartja legfontosabbnak, sót, egyre kevésbé hajlandó lemondani valamikori hódításának gyümölcséről. Történelmi előjogokra hivatkozva a jelen esetben érzelmi húrokat is megpendíteni látszik. Teheti, hiszen az oroszok többségének Krím és Jalta Puskint, Tolsztojt, Csehovot, a bahcsiszeráji szökőkutat, Szevasztopol hősies és tragikus védelmét, és az orosz-török háborút lezáró megalázó párizsi békét jelenti. Az orosz-ukrán tárgyalást követő sajtóértekezletről valakik eltüntetik az orosz zászlót, a delegáció meg sem jelenik. Minden jel arra mutat, hogy Oroszország végleges döntésre készül, ám a megoldás kulcsa minden bizonynyal továbbra is Kravcsuk és a még mindig hatalmon lévő krími nómenklatúra kezében van. Az ukrán elnök nyílt területi követelésekkel vádolja az orosz parlamentet, miközben néhány, rögtönzött javaslata lassan a hruscsovi nagyvonalúságon is túltesz. Legutóbb például az országot egyre nagyobb számban elhagyni kívánó németeknek ajánlott fel krími letelepedési lehetőséget. Csak emlékeztetőül: Nyikita Szergejevics, akinek szüksége volt a XX. kongresszus előtt az ukrán vezetők támogatására, egy rövid tengerparti séta után repülőre ült és meg sem állt Kijevig. Itt nagylelkűen felajánlotta az ukránoknak; vegyék kezükbe az elhanyagolt félsziget sorsát és kezdjék meg annak felvirágoztatását, hisz bizonyára jobban értenek például a kukorica termesztéséhez, mint a kitelepített népek helyére északról ideköltöztetett oroszok. Ahogyan az már lenni szokott, az egyelőre csak politikai harc hevében ismét háttérbe került azoknak a sorsa, akik leginkább illetékesek a Krím félsziget kérdésében. Az 1944 nyarán egy nap alatt „hazaárulás vádjával" Közép-Ázsiába deportált több százezres tatár népesség egyre keserűbben veszi tudomásul, hogy nekik megint elfelejtettek lapot osztani. Megint, hiszen az 1967-ben legfelső szinten született döntés szerint elvileg már régen visszaköltözhettek volna hazájukba, csak éppen egy sajátos „kettős könyvelésre" emlékeztető megállapodás megakadályozta őket ebben. A döntéssel egyidejűleg ugyanis titkos utasítást kaptak a krími pártszervek: minden visszatérési kísérletet akadályozzanak meg, sőt a tatárok időközbeni ismételt ingatlanvásárlásait tekintsék semmisnek. A gyorsan változó események hatására a jelenlegi krími lakosság 70 százalékát kitevő oroszok is elbizonytalanodtak, akárcsak a jelenlegi hatalomgyakorlók, akik a napokban felfüggesztették a félsziget államiságának kikiáltását és az ezt szentesíteni kívánó népszavazás kiírását. Az egykori Galíciában, több száz kilométerre a tengertől, gyűléseket tartanak a félsziget megtartása érdekében. A régi, görögök alapította városkák főterein fehér-kék-piros orosz nemzeti zászlók lobognak. A kormányzósági épületek zászlórúdjai egyelőre üresek. TÓTH SZERGEJ Botrány készül Moszkvában Politikai botránnyal fenyegető levelet juttatott el a Moszkvában dolgozó külföldi újságírók szövetsége Borisz Jelcinhez és az orosz kormány vezetőihez. Konkrét esetek sorát említve az ellen tiltakoznak, hogy az állami tisztségviselők pénzt követeltek egy-egy interjúért vagy állami intézménybe való bejutásért. Az újságírók ugyancsak tiltakoztak a mozgásszabadság továbbra is érvényben lévő súlyos korlátozása ellen. Marco Politi, a háromszáz tagot - köztük a legnagyobb hírügynökségeket, fontosabb lapokat és a világhírű tévéállomásokat - tömörítő szervezet elnöke szerdán nemzetközi sajtóértekezleten ismertette a levél tartalmát, illetve a hozzá csatolt Fehér Könyvet, amelyben felsorolták az ügyben érintett több tucat állami intézmény nevét, vázolva a történteket.