Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-10 / 136. szám

4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. JÚN. 10. Az Újvidéki Színház vendégjátéka Szomorú vasárnap A szegedi közönség számtalanszor találkozhatott az Újvidéki Színház társulatával - emlékezzünk vissza mondjuk a Woiczekre, vagy a Játék a kastélyban című színdarabra. Csupán egy baráti telefonhívás, s máris jöttek, vagy a szegedi trupp látogatott Vajdaságba. A jelenben korlátok, mély szakadékok gátolják az eddig magától értetődő összefonódásokat. A vajdasági magyarság és Magyarország között gyakorlatilag lehetetlen a kulturális együttműködés - az embargó áthág­hatatlanul áll a népek között. Színházak, alkotó emberek szinte egyik napról a másikra mondták le vendégszerepléseiket. A helyzet megköveteli a teljes elszigeteltséget. Azaz, lehetetlen len­ne a szellemi dialógus bármilyen formája, ha az emberek nem szegnék meg minduntalan az értelmetlenség parancsait. A heves polgárháború, szigorú embargó ellenére az Újvidéki Színház vendégszerepel Szegeden! Csupán néhány lelkes ember szükséges... A talán utolsó vajdasági magyar színház a Forrás Szállóban lép színre, a Szomorú vasárnap című zenés darabbal. Tévednek, ha a Jugoszláviában kialakult reménytelen események tükörképét vélik felfedezni a címben. A mű Seres Rezső, ismert magyar zeneszerző szomorú életéről szól. Egy olyan emberről, aki habár a Szomorú vasárnap című számmal világhírűvé vált, kecsegtető ajánlatokkal halmozták el, mégis hazájában marad, vállalva az 1945 utáni Magyarország diktatúráját, a letiltásokat, a megalázta­tást. Vállalta szülőföldjét minden hibájával, kirekesztve elméjé­ből a karrier csábító illatát. A Szomorú vasárnapot az egész föld­golyó hallgatta, hallgatja, számtalan nyelvre lefordították, Seres Rezső mégis szegény, elárvult bárzongoristaként köszönt el a világtól... A darab címszerepét Gálfi László művész úr alakítja, akit a békéscsabai színház igazgatójaként ismerhettünk meg, Helént, Seres Rezső élettársát Hiszák Júlia, az Újvidéki Szerb Nemzeti Színház operaénckesnője személyesíti meg. Jani, a pincér szerepét pedig Izelle Károly vállalta magára. A rendező: Soltis Lajos. Látszatra apolitikus darab, nem kapcsolódik a Balkánon kialakult fejetlenséghez. Csupán látszatra, hiszen a Szomorú vasárnap emberekről szól, akik vállalnak valamit, belezuhannak egy gonosz árba, mely kíméletlenül sodorja őket a vég felé, s ismervén sorsukat, mégsem lázadnak, mindvégig a becsületesség útját követik - modern Candide-ként -, nem akarnak a partra úszni... talán az acélkemény érzések az ideálok...? F. A. * Az Újvidéki Magyar Színház előadása ma, 20 órakor kezdődik a Forrás Szállóban. Városunk és az Expo „Szöged-imázs" Négy év múlva világkiállítás. Budapesten kívül a „vidék" is keresi a kapcsolódási pontokat, miként mutathatná meg magából azt, amivel büszkélkedhet. Szegeden világkiállítási koordinációs bizottság működik, feladata a város részvételi lehetőségeinek, s a megvalósítás módozatainak kigondolása. Borvendég Béla, a bizottság tagja a tárgykörben készített tanulmányában úgy fogalma­zott, hogy több szempontból is indokolt Szeged részvétele a világkiállítás eseménysoro­zatában. Városunk három or­szág határán fekszik, egyetemi centrum, nyaranta turisztikai központ, európai rangú kultu­rális és tudományos rendezvé­nyek, sportesemények otthona. Mindezekre tekintettel a koordinációs bizottság elvi célkitűzéseket fogalmazott meg, amelyek várospolitikai, fejlesztési feladatokra terjed­nek ki. „Az események rende­ző eszméje a kommunikáció, a kultúrák találkozása, a találko­zások kultúrája, a válság és megújulás hármas gondo­latköre." A tanulmány a „Szöged­imázs" megteremtésének szük­ségességéről beszél: a város sajátos és kívánatos arculatá­nak megformálásáról, és - ami legalább ilyen fontos - szé­leskörű tudatosításáról. A szabadtéri játékok meg­újítása régi feladat, a könnyű szerkezetű, évad végén szét­szedhető nézőtér, a korszerű színpadtechnika sok éve hi­ányzik. S a játékokhoz sok helyszínnel, színes program­együttessel kapcsolódhatának a szegedi művészeti élet ese­ményei. A város kereskedelmi és pénzügyi szerepét is erősíteni szükséges. Új regionális ki­állítás- és vásárkoncepciót kell kidolgozni, s fontos lenne egy nagyobb léptékkel működő ipari-kereskedelmi információs központ létrehozása is. Sport: a térséget európai normáknak is megfelelő komp­lexummá kell fejleszteni, amelynek működése kiterjed a vízi versenysport (Maty-ér), a szabadidő-, ifjúsági és diák­sport területére is (a felsorolás persze korántsem teljes). A városrehabilitáció sem halasztható tovább. Az épített értékek védelme, gazdagítása, az egyediség erősítése - ezek a vezérlő gondolatok. A belvá­rosi tömbök és terek össze­hangolt megújítása, az Indó­ház, Szent István, Mars, Hon­véd tér, a zöld- és parkterü­letek rehabilitációja, a lakóte­lepek megjelenésének lehetsé­ges javítása mind fontos feladat. A célok tehát ismertek. Már „csak" a megvalósítás van hátra. NY. P. Ismeretelmélet Több éve már hogy sofőri és férji minőségben elmentem korunk legjelesebb fiatal magyar zeneszerzőinek egy repre­zentatív koncertjére. A Zeneakadémia kistermének bejáratához érve, feleségemet elhúzta mellőlem egy szakmatársa, így egyedül léptem be a gyülekező nézők kö­zé. Úgy ötvenen lehettek és egy ember­ként bámultak rám. Sliccre, felpördült inggallérra gyanakodtam, de tévedtem. Amikor utolért az asszony, rögtön rájöttek, hogy kerülhet ide egy civil koncerthallgató. Összefoglalva: eddig nem ismertek, de megismertek és most már ismernek. Nemrég a Lauder Alapítvány által fenntartott zsidó iskola ünnepi műsorán jártam hasonlóképpen. A rádió egyik, számomra kedves szerkesztőhölgye vetette meg velem az ezerforintos, nemes célokat támogató belépőjegyet. Nem tartozom az általános műveltséghez, de koromból kifolyólag sokan megismertek, és látszólag zavartan próbálták megérteni mit keresek itt, amikor nem is vagyok... Vagy mégis?... Ekkor azonban odajött hozzám beszervezőm és rögtön kész volt egy ésszerű magyarázat, én vagyok az Éva új. fiúja. Ami ugyan nem teljesen felel meg a valóságnak, viszont a végkövetkezte­téseket illetően segített eloszlatni a velem kapcsolatos újkeletű tévhiedelmeket. Vagyis: eddig ismertek, most egy pillanatra félreismertek, de ezt felismerték, és most már újra ismernek. Szűkebb pátriámban egy megbeszélés körülményeit barátságosabbá teendő, egy sörözőbe lépek be egy reprezentatív külsejű hölggyel. Előremegyek helyet foglalni a kerthelyiségbe, addig vendégem elvonul toalettjét igazgatni. Leülök, a szomszéd asztaltól régi iskolatársam int át nekem. Tudom, hogy egyik oszlopa a koalíciónak a helyi politikai életben. Ö is hallott rólam egyet s mást, jó lenne pár mondatot váltani. Ekkor megérkezik hölgyvendégem. Az iskolatárs arcáról lehervad a mosoly. Én ugyan mint a múzeum igazgatónőjével szeretnék beszélgetni vele, ám az is köztudott róla, hogy alapító tagja volt a városi SZDSZ­szervezetnek, ahonnan nemrég az örök ifjúság titkát keresve, a harmincöt éves korhatár betöltése előtt egy héttel átlépett a Fideszbe. Ók természetesen nem beszélnek egymással. Ám legnagyobb megdöbbené­semre ezzel a meggondolatlan idejöve­tellel én is kompromittáltam magam. Távozáskor már nem tudok köszönni egykori iskolatársaiVinak, nincsen a szá­momra tekintete. Tehát eddig ismertek, most felismertek, de gyorsan kiismertek, és többé már nem akarnak ismerni. RIGÓ BÉLA Fészty-emlékérem augusztus 20-ra Lesznek magyar szakértők? A Feszty-körkép restaurálá­sát felügyelő szakértőbizottság tegnapi ülésén értékelték a lengyel Ars Antiqua csoport eddigi munkáját (mint arról már többször írtunk, a körkép helyreállításának feladatával lengyel szakembereket bíztak meg). Az első munkafázisba a kép állapotának felmérése, letisztítása és a dioráma ter­vének elkészítése tartozott. A minősítés „jeles", hiszen a bi­zottság megállapítása szerint az Ars Antiqua magas szín­vonalú, gondos munkát végzett. A restaurálást folyamatosan felügyelő - eredetileg hatfős ­bizottságnak három lengyel tagja van. Magyar részről egy német szakértő, dr. Erwin Em­merling vett részt a munkában - a másik két hely ntég mindig kiadó, a hazai szakemberek ugyanis mindeddig nem fo­gadták cl többszöri fölkérést sem. A szakma kamarájának megalakulásával még egy esély kínálkozik, a kuratórium megismétli a felhívást. Ha erre sem jön válasz, nem marad más választás, mint további külföldi szakembereket meg­nyerni az ügynek. Két javaslat is elhangzott a szakértőbizottsági ülésen. Az egyik a körkép részleteit föl­használó naptár-határidőnapló kiadásáról szólt. A kuratórium támogatja az ötletet, csak ép­pen a kiadásra nincs pénze ­ha szponzorokat találnak, meg­valósítható a mintegy kétmillió forintos költségigényű javaslat. A másik terv: az Ádler és Társa Kft. művészi kivitelű emléktárgyak kibocsátásának kizárólagos jogát kérte. Az ötletet „próbára bocsátják", augusztus 20-ra emlékérmek kiadását határozták el, s a bevétel 20 százaléka az alapít­vány tőkéjét gyarapítaná. A folytatásról később tárgyalnak. Dr. Trogmayer Ottó azt is bejelentette, hogy szeptember 5. és 8. között nemzetközi kör­kép-konferencia lesz Szegeden, amelyre meghívják a világ körképeinek szakértőit. NY. P. Körképre váró épület Egy kíváncsi katona Világbanki kölcsönből Újszerű középiskolai képzés Több mint tíz közgazdasági középiskolában már az idén ősszel megkezdődik a nyugati országokban régóta alkalma­zott - a munkahelyek speciális igényeire építő - korszerű ok­tatási forma. 1993 őszétől további mintegy 50 középisko­la alkalmazza majd ezt a szisztémát, de már különféle ntás szakterületeken, így pél­dául a számítástechnikai, az elektronikai, a vegyészeti, a gépészeti, az élelmiszer-ipari, a mezőgazdasági, a vendéglátási, idegenforgalmi ismeretek ok­tatása terén. Erről, a téma­körben Budapesten rendezett tanácskozást követően kedden tájékoztatták az újságírókat. A Világbank 36 millió dol­láros kölcsönére, illetve hazai forrásokra alapozva, több éves program keretében vezetik be hazánkban is ezt az újszerű - a gyakorlati használhatóságot előtérbe helyező - képzést. A programért felelős iroda biztosítja a fejlett ipari orszá­gokban alkalmazott tananya­gokat, felszereléseket, az ered­ményesen pályázó iskoláknak lehetősége van a tanárok to­vábbképzésére, külföldi szak­értők fogadására is. A tanul­mányi idő első két évében főként csak általános jellegű tárgyakat oktatnak majd, s csak ezután kezdődik a kétéves szakmai képzés. A negyedik év után - kifejezetten a majdani munkahely konkrét igényei szerint - egy-két éves speciális szakmai felkészítést végeznek az iskolák.

Next

/
Thumbnails
Contents