Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-08 / 134. szám

6 EZ-AZ DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. JÚN. 8. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Pünkösdi virágkoszorú... Ahol a pünkösdi pipacsok ruhája közt a szél ujjai bogozzák a csöndet, s kék a szeme az égnek... ott járom a szögcdi rónákat. Csodálatos az eső utáni kitakarodzó. szömérmctlenül nyújtózkodó virágos rétek ncktámás/.a. Homoki pimpó sárga csillaga vezeti szemünk, s árvalányhaj selymét simogatja szellő. Kinyíltak az orchideák! A pókbangó, agárkosbor, vitéz- és bibircsvirág, békakonty. A mocsári kosbor lilája vonja lepelbe a zöldsömlyékek ruháját. A poloskaillatú kosbor rozsdavörös sziromfáklyája sem ritkaság. S ott a pacsirtafű, s a milliónyi kakascímer, mög a mezei zsálya! Nem tudom, de sejtem, tudja-e még a városon élő ember „mi fán terem" ez a sok - kosbor, pimpó bangó - fű- s virágnév? Bizony aligha ismerősek már e szép növénynevek! S a nevek ismeretlensége mögött ott az élő iránti közömbösség is! Ezért hiszem, hogy az egyoldalú természetvédelem hatástalan erőlködése ott, ahol nem a magyartanár is neveli gyerekeit természetismeretre, szeretetre... Mondhatjuk illetlen Madách parafrázissal - „oly sok a gyom, s létünk oly rövid", hogy valahány vadvirágot ismerősként köszönthessük. Igen, gyűlnek egyre szókincstárunkban az emlékrészleg szóállomány, együtt anyanyelvünk szegényedésével, a júniusi szögedi róna elidegenedésével... S ha most megkérdezi az olvasó, miért írtam erről az érzésemről, a sajnálatról a szép emberi hangok iránt...? bangó... holdviola... anyanyelvi s természetbeli ismeretlenségéről. Csak azt mondhatom, most pünkösd virágkoszorús rétjeiről, amit a mindszenti koszorús-dűlő tanyáján élő Margit néni: „Szödtem ezt a pünkösdi vadvirágcsokrot... s mikor nézőm a pipitért, pimpót, valami szentségös béke vösz körül, s úgy érzem az emlékek és a mai nehéz élctöm összeférnek..." a szirmok lehullnak, s ugye újra bimbóznak... bennünk is. CSIZMAZIA GYÖRGY Rendkívüli tisztújítás a mozgáskorlátozottaknál A beszámolóban elhangzott: nehéz év áll az egyesület mögött. Megváltozott politikai és gazdasági viszonyok között, új gondok közepette és új rendeletek útmutatása alapján végezte munkáját a vezetőség. A Csongrád megyeieket a múlt esztendőben egyébként személyi ellentétek is sújtották. Némileg akadályozta a gördülékeny munkát a szegedi városi csoporttitkár megválasztását követő feljelentéssorozat. (Az ügyészség vizsgálata szerint azonban törvénytelenség nem történt a választáson.) Tavaly decemberben lemondott a megyei elnök, mondván: nem tud a vezetőség tagjaival együtt dolgozni. Helyét ideiglenesen helyettese, Szabóné Kátai Kornélia töltötte be, az irodavezetői, valamint a titkári teendők együttes ellátásával is új munkatársat bíztak meg. Ez az átmeneti állapot kényszerítette a mozgáskorlátozottak Csongrád megyei közösségét arra, hogy rendkívüli tisztújító közgyűlést hívjon össze. A szombati rendezvény alkalmat adott a számvetésre is. Egy év alatt háromszázzal Kiegészítő tisztújító és beszámoló közgyűlést tartott szombaton a Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesületének vezetősége a Forrás Szállóban. nőtt a megyei egyesület létszáma, amely jelenleg csaknem eléri az 1100 főt. A fokozott érdeklődés azt bizonyítja, hogy a legutóbbi kormányrendeletek óta egyre nyilvánvalóbbá válik: a sérült emberek közös érdekeiket együtt eredményesebben képesek megvédeni. Elhangzott az is, hogy a valóban segítő szándékú paragrafusok végrehajtása azonban gyakran nehézségekbe ütközik, s nem ritka, hogy abból az ügyeskedők, s nem az igazán rászorulók húznak hasznot. Jó szolgálatot tesznek a mozgássérültek ügyének a különböző alapítványokra befolyt összegek, a lakásátalakításra, a rehabilitációs eszközök megvásárlására átutalt támogatások, szükség lenne azonban a szegedi Alfa vállalat és a Perdix Kft. mellett több, rehabilitációt segítő kisszövetkezetre, vállalatra is. A társadalomban meglévő, tettekben is megnyilvánuló együttérzés mellett sajnos visszaélésekre is akad példa hangzott el a közgyűlésen. Előfordul ugyanis, hogy a mozgáskorlátozottak javára meghirdetett rendezvényre - például az Együtt-lét Alapítvány vándorkiállítására éppen az egyesület nem kapott meghívót, és ugyancsak nem kereste a kapcsolatot velük az állítólag őket képeslap-árusítással támogató HIT alapítvány sem. A közgyűlés résztvevői végül kinyilvánították reményüket: az újonnan megválasztott vezetők a jövőben békésebb körülmények között végzik munkájukat a tagság javára. A jelenlévők a megyei egyesület elnökévé Szabóné Kátai Kornéliát, titkárává Varga Ottónét választották meg. CH. A. wmmmmmmmmm Földárverések ütemezése Sepsey Tamás, a Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke a kormányülésről beszámolva elmondta: a II. kárpótlási törvény késedelmes hatályba lépése miatt ki kellett egészíteni az I. kárpótlási törvény végrehajtási rendeletét. A végrehajtási rendelet előírja a földárverések ütemezését. Ennek értelmében az első árverést akkor lehet megtartani, ha egy adott szövetkezet termőföldjére bejelentett kárpótlási igények aranykoronaértékre vetített 30 százalékáról van jogerős kárpótlási hivatali határozat. Bent Mezőszeg központjában ébresztették fel. Borsos még mindig alig eszmélve nézett körül; az ég már sötétedett a város fölött, a lebukott nap után narancssárga fényben égett a felhők alja. Egy kocsma előtt álltak meg, beültek és sört rendeltek. - Ez majd magadhoz térít! - mondta nagybátyja biztatóan, Borsos ivott és valóban megenyhült az egész testét feszítő görcs: - Köszönök mindent, ne haragudjon, hogy berúgtam. - Nem tartozol köszönettel, te is megtennéd értünk. Nem akarsz eljönni hozzánk Nyíregyházára? Ennél az életnél százszor különbet találsz, egy év múlva emeletes házat építhetsz. Borsos tudta, hogy a család minden vér szerint hozzájuk tartozó férfi rokont megpróbál magához kötni és belevonni üzleteikbe. Nem mondták meg, mivel foglalkoznak, de az elejtet fél szavakból és célzásokból arra következtetett, hogy autókkal kereskednek mind a ruházatuk, mind az asszonyok gazdag ékszerei szerint nagymértékben és sikeresen. A fiú nem válaszolt rögtön, nézte poharában a sör ülepedő habját. Szívcsen kilépett volna magányából, nélkülözéseiből, hogy ebben a gazdag és összetartó közösségben éljen. Aztán az anyjára gondolt, aki az ország túlsó végébe menekült, hogy ne kelljen részt vennie a család üzleteiben, úgy érezte, neki sem szabad kezdeni velük. - Köszönöm, hogy rám gondoltak, de én még tanulok. Meg akarom szerezni az érettségit. Az öregember meglepődött Moldova György A félelem kapuja 37. rész a visszautasításon, de nem kezdett vitatkozni: - Tc tudod. Ha mégis meggondolod magad, minket megtalálsz. Egy papírra felírta a címét. Borsos elrakta. - Indulnunk kell, így is csak reggelre érünk haza. Isten adjon neked feledést devlám kádé tál! Megcsókolta a fiút, egy ezrest gyűrt anorákja zsebébe. Kifizette a számlát, aztán intett az asztal körül ülő családnak: - Menjünk! - mondta és mintha meg akarna bizonyosodni benne, hogy senki sem maradt le, mindenkit előreengedve ő lépett ki utolsónak az ajtón. Haza kellett volna mennie a kollégiumba, hogy megfürödjön, eltüntesse ruhájáról a hányás és a ráömlött ital nyomait, Borsos mégis tovább könyökölt a kocsmaasztalon. Idegei fokozatosan kitisztultak, feltámadt benne a szégyen otthoni viselkedése miatt. Most érthetetlennek találta: miképp engedhette meg, hogy leitassák, mikor tudta magáról, hogy az alkohol a legrosszabb tulajdonságait szabadítja fel benne. Vigasztalásul arra gondolt, hogy nem tartozik felelősséggel senkinek. Ez a szégyenérzet is elmúlik majd, feloldódik a mindennapokban és, újra visszaáll lelkében a rend. Mint máskor, ha nagy fizikai terhelések után túljutott a mélyponton, most is új erőkszabadultak fel benne. A második szél! - gondolta megkönnyebbülten. Elszánta magát és kilépett az utcára. VIII. fejezet Martint több mint egy hétig tartották fogva a kapitányság fogdájában - 72 óránként kihirdették előtte, hogy meghosszabbítják az őrizetbe vételét. Előző büntetését egy közös cellában töltötte Vojtekovszkyval és más társaival, most egy magánzárkában őrizték. Ügyvédet, látogatókat nem fogadhatott, a napi sétára is egyedül vezették ki, magányosan járkált fel-alá a téglalap alakú, betonfalakkal körülvett udvari ketrecben. Ajtaja egyébként csak naponta háromszor, ételosztáskor tárult fel. Martin étvágy nélkül és keveset evett, a maradékot a WC-be fordította, a csésze egyszer el is dugult és kézzel kellett kikotornia. Az ágyát napközben felhajtották a falra, a rögzítő hevedert lakattal lezárták. A fűtőtest csak dél körül langyosodott fel valamennyire, Martin a stokin ülve hamar elgémberedett, felállt és kezét a radiátor elválasztó rácsához szorítva próbált átmelegedni. A hidegtől és a félhomálytól még inkább magába süllyedt, az első napok után felhagyott rendszeres tornagyakorlataival, és a versek memorizálásával, mellyel idegei készenlétét szerette volna fenntartani, a gondolatok csapongva, minden ellenőrzés nélkü! törtek fel benne. Tekintete végigfutott a zárka gödrösen kikopott padlóján, próbálta elképzelni, kik járkálhattak itt előtte az évek hosszú során át. Fantáziája hamarosan ebbe is belefáradt, csak a maga emlékképein tűnődött tovább. Mély lelkiismeretfurdalást érzett amiatt, hogy nem tett meg mindent azokért az emberekért, akik mellette éltek. Elfeledettnek hitt apró események merültek fel gondolataiban, például, hogy anyja többször is kért tőle egy Kipling verseskötetet és ó nem szerezte meg neki. Leggyakrabban a felesége jutott az eszébe, vádolta magát, hogy nem törődött vele eléggé, nem tudta kimutatni a szerelmét. Éjszaka a pokrócokból összehajtogatott hevenyészett hálózsákban vacogva, gyöngéd és hosszas szeretkezésekről ábrándozott. Képzelgéseiben elmerülve mind kevésbé vett tudomást a külső világról, összerázkódott, mikor egy délelőtt nyitották rá a zárka ajtaját. Az őr kifelé intett: - Hozza a törülközőjét és a szappant. A fürdőbe mentek, Martin levetkőzött. Letartóztatása óta nem váltott fehérneműt, fekete ingének hónaljában szürkésfehér körben kirakódott az izzadtság. Beállt a zuhany alá, eddig csak a zárka kis mosdókagylójánál tisztálkodhatott, most a meleg víz alatt érezte meg, hogy teste menynyire elmerevedett a hosszas mozdulatlanság alatt, megpróbálta kissé átgyúrni az izmait. Mikor kilépett a fülkéből, az őr egy ecsetet és önborotvát nyújtott felé: - Húzza le a szakállát! (Folytatjuk.) Családi események Házasság Csemus-Lukács Endre és Czimer Edina Mária, Farkas István és Lipták Anna Emília, Unyatinszki Zsolt és Kuzma Ildikó Anna, Kovács Lajos György é» Kurai Andrea, Rádai György és Szabó Magdolna, Balogh László és Szabó Mária Csilla, Molnár Sándor és Szendrei Éva, Horák Sándor és Héger Ildikó Mária, Vida Márk és Gyuris Éva, Tóth András és Péterfi Ildikó, Varga Jenő és Kovács Angéla Mária, Somogyi Mihály és Kiss Erika, Bercsényi Ferenc és Kovács Melinda, Lauer István és Avar Ibolya Beatrix, Várady Károly és Redcncki Katalin, Wang Xiao Zong és Baróczi Éva, Csányi József és Sztranyánszki Zsuzsanna házasságot kötött. Mórahalmon Szűcs István és Csiszár Edit házasságot kötött. Születés Ábrahám Lászlónak és Bogdán Ilonának Krisztián, Császár Sándornak és Papp Ibolyának Ottilia, Huszka Sándor Antalnak és Fődi Ildikónak Renáta, Fekete Istvánnak és Gulyás Máriának Anett Fanni, Rónai Szabolcsnak és Varga Katalinnak Nikolett, Lehoczki Ferencnek és Szalai Erikának Lilla Szabina, Zakupszki Jánosnak és Gárdián Évának Krisztina, Márton Győző Lászlónak és Bérezi Máriának Dorottya, Fábián Józsefnek és Csillag Klárának Endre, dr. Kopasz Zsoltnak és Horváth Klárának Réka, Csige Jánosnak és Fialka Piroskának János Zsolt, Madarász Józsefnek és Kurucz Margitnak Éva, Ungi Jánosnak és Sugár Mária Magdolnának Bernadett Mária, Simon József Lászlónak és Juhász Gyöngyinek Gergely József, Kalmár Tibornak és Kovács-Bera Évának Ádám, Ócsai Béla Attilának és Czinkóczki Gabriellának Gábor, Fehér Csabának és Nagy Ibolyának Ákos, Flaisz Zoltánnak és Kapás Zsuzsannának Zoltán, Megyesi Zoltánnak és Kecskés Erika Évának Nikolett, Szalai Józsefnek és Kéfer Melinda Gyöngyinek József Alex, Csik Károly Jánosnak és Mankovits Erikának Enikő, Lippai Lászlónak és Szatmári Ildikónak Lilla Amarilla, Farkas Zoltánnak és Pap Renátának Amarilla, Cobor Istvánnak és Beck Ritának Richárd, dr. Szabó Tamásnak és dr. Bóna Renáta Andreának Orsolya Katalin, Tóka László Sándornak és Tuska Mártának Réka, Ábrahám Gábor Józsefnek és Gyuris Ágnes Margitnak Máté, Kovács Lászlónak és Brcnner Erzsébet Angélának Karola, Kiss Sándor Tibornak és Sebők Hajnalkának Olivér, Csordás József Zoltánnak és Császár Szilviának Szabolcs József, Hajdú Miklósnak és Kovács Klára Juliannának Zsófia, Tóth Ferencnek és Sallai Gabriella Erzsébetnek Ferenc, Pisanó Marionak és Bozsó Zsuzsannának Szandra, Róth Antalnak és Kollár Arankának Zsolt, Hamusi Mátyás Józsefnek és Czakó Andreának Andrea Judit, Pap Pálnak és Simon Etelkának Norbert, Hunyadi Károlynak és Kapás Erikának Patrik, Gajdán László Péternek és Koczka Erzsébet Tündének Adrienn, Kiss Antalnak és Koza Ágnes Ildikónak Árpád, Vörös Lászlónak és Zsikai Andreának Timea Csilla nevű gyermeke született. Halálozás Szekeres Erzsébet, Wentzel Ágostonná Dankó Margit, Bozóki István Ádám, Fodor Ferenc, Zsiros Ferencnc Hadobás Julianna. Lakatos Zoltán, Matuszka Gábomé Menyhárt Anna. Muhol Péter, Boros András, Madok Miklós, Keresztes Jánosné Király Ilona, Csánk József, Szabó Istvánné Kiss L.idia, Palotás Fcrencné Palotás Viktória, Vecsey Gézáné Lovász. Éva, Klivinyi Sándor, Bálint Mihály, Csókási Istvánné Balogh Erzsébet, Visnyei Istvánné Lajkó Anna, Hódi István, Csuka Andrásné Beri Ilona, Katona Mihály, Pesti Menyhért, Árva Anna Mária, Dávid Pálné Pesti Ilona Irén, Balogh Imre, Juhász Imréné Váradi Mária, Márta Józsefné Ördögh Anna, Gulyás János, Szécsi Istvánné Pataki Julianna, Hódi Györgyné Batki Julianna, Juhász Imre Mihály, Ludányi Sándor, Budai Sándor, Szabó Ferencné Hrabovszki Gizella, dr. Földi Lajos, Miklós Józsefné Szabó Anna, Molnár Ferenc. Papdi Ferenc, Kása Antal Józsefné Ábrahám Ilona. Lénárt Sándor, Kanász István, Csiszár István, Csák János, Tóth Károly, Ocskó Istvánné Nagypál Margit, Bulik Ferencné Farkas Julianna meghalt. Mórahalmon Rózsa Antalné Fodor Anna meghalt.