Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-25 / 122. szám

HÉTFŐ, 1992. MÁJ. 25. KULTÚRA 5 • • Önkormányzat, művelődés, népfőiskola A dél-alföldi régió önkormányzatainak és kulturális közösségeinek párbeszédét rendezi meg a Magyar Népfőiskolai Társaság, a Német Népfőiskolai Szövetség (DVV) Budapesti Irodája, a szegedi KALOT Népfőiskola és a Délalföldi Népfőiskolai Alapítvány ma, 10 órától Szegeden, a Csongrád megyei közgyűlési hivatal tanácstermében. A tanácskozást dr. Farkas László államtitkár, köztársasági megbízott nyitja meg. Ezt követően A népfőiskolák és az önkormányzatok közös lehetőségei címmel Sz. Tóth János, a Magyar Népfőiskolai Társaság titkárának előadása hangzik el. A népfőiskola, az állam és az önkormányzatok viszonya Németországban - előadó: Jákob Horn, a DVV Budapesti Irodájának igazgatója. Kultúra, közösség, önkormányzatok - a megyei, városi, községi önkormányzatok felelőssége és lehetősége. Kérdések, hozzászólások az elhangzottakkal kapcsolatban. Délután: népfőiskolák, egyesületek, közösségi fórumok bemutatkozása, javaslatai. Új bérletek, régi helyek A Szegedi Nemzeti Színház értesíti kedves bérlőit, hogy az 199293-as színiévadra bérleteiket május 11-től június 19-ig adhatják le, illetve jegyeztethetik elő a színház szervezésiés jegyirodájában (Kárász u. 15. Tel.: 12-392). Bérletvásárlás: augusztus 10-től. Felhívjuk kedves régi bérlőink figyelmét, hogy aki június 19-ig bérletét nem adja le, annak aug. 10-től régi helyét már nem tudjuk biztosítani! Az 199293-as évad műsorajánlatát és bérlettájékoztatóját kérje a jegyirodában. (x) Pünkösdi virágterápia A lelki és testi egyensúly megőrzésének, visszaállításának módszerét dr. Edward Bach dolgozta ki. A múlt hét végén Budapesten nemzetközi tanácskozáson osztották meg szakmai tapasztalataikat a természetgyógyászok - közöttük a virágterápia elkötelezettei és gyakorlói. Ma este 18 órától, a Teleki utca 3. szám alatt, Rajda Cecília tart előadást a virágterápiáról, mint a természetgyógyászat hatékony módszeréről. Kovács István-emlékkönyv A Szegedi József Attila Tudományegyetemen csütörtökön ünnepélyes keretek között adták át az 1990-ben - a 70. életévének betöltése előtt - elhunyt Kovács István akadémikus családjának a Kovács István-emlékkönyvet. A JATE hagyományai szerint az intézmény 70 évet betöltött professzorai előtt tisztelegnek a kollégák és a volt tanítványok az emlékkönyvek elkészítésével. A jogi kar alkotmányjogi tanszékének volt vezetője, Kovács professzor nem érhette meg 70. születésnapját, a könyv azonban elkészült. Az oktatókon kívül a társkarok professzorai is elküldték munkáikat a 26 tanulmányt tartalmazó kötetbe, amelynek kiadását az egyetemen kívül a Szegedi Akadémiai Bizottság is támogatta. Felújított Aida a szegedi színházban í\ Nincs mese: az opera az a műfaj, melyet énekesek adnak elő. Énekes kell hozzá, énekes hanggal. No, nem mondom, hogy ez minden, de ha a voce (hanganyag, énektechnika, kifejezőkészség) a helyén van, az szinte mindenért kárpótol, szinte bármit feledtet. Az opera: dramma per musica. Azaz: dráma a zene által. S az olasz kifejezés különösen érvényes a klasszikus olasz szerzőkre. Mindenekelőtt Giuseppe Verdire, kit én a legnagyobb zenedrámai mesternek tartok, de aki protokoll komponistának se utolsó. Az Aidában például ott van a Pthá-templom jelenete. Radames átveszi a kardot. Semmi cselekmény, a történet áll, a szereplők is csak állnak, közben persze balett, kórus, tűzijáték stb. No és egy pompás együttes. Persze nem ettől zenedráma az Aida, de ez az az opera, ahol a monumentalitás, a tömeg (a szereplők és a zene tömege egyaránt) leginkább organikus, legkevésbé illusztratív elem. Az Aida a négy pompás főszereptől jó mű. Attól, hogy Amneris, Amonasro, Aida és Radames (nagyjából ebben a sorrendben) zeneileg kitűnően, erőteljesen jellemzett alakok, igazi egyéniségek, s így találkozásaik, összeütközéseik igazi drámai szituációkat hoznak létre. S e nagyszabású lehetőséget Verdi nagyszabású muzsikában kottázta le. Bármenynyire fontosak és népszerűek a tömegjelenetek, a mű szempontjából a négy főszereplő megformálása sokkal fontosabb. A szegedi Aida már öt éve is attól volt jó előadás, hogy a legtöbb szerepre nagyformátumú előadók álltak rendelkezésre. A mostani felújítás „másfél" szereposztása a régi. által FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ A két Aidát igen tanulságos egymás mellett hallgatni. Mintha egy művész két alakítását látnánk-hallanánk. Matkócsik Éva és Misura Zsuzsa hangja, művészi alkata igen hasonló egymáshoz. Két világos színű, átütő erejű drámai szoprán, mindkettő pontosan intonál, szépen frazíroz. A két alakítás azonban úgy viszonyul egymáshoz, mint egy ceruzavázlat a kész festményhez. A fiatal Matkócsik Éva helyesen vázolja föl az alak fő vonalait. Jól győzi a szólamot, hangja természetesen szárnyal a nagy tuttik fölött is. Aida drámai figurájából azonban egyelőre csak a Nílus-parti jelenet két duettjéban éreztet meg valamit. Első nekifutásra, ilyen kevés próbával ez jó teljesítmény, s ami még lényegesebb: egy későbbi teljes értékű megformálás ígérete. Hogy mi lehet a távlata ennek az alakításnak, azt Misura Zsuzsa mutatta meg. Az utóbbi években ő az ország első számú drámai szopránjává fejlődött. Noha a Moldova György Martin a szeme sarkából látta, hogy Vojtekovszkyt a kísérő rendőrök tovább vezették. A százados kinyitott egy ajtót: - Menjen be! Egy nagyobb méretű, feltehetőleg magasabb parancsnoki irodába jutottak, Osváth egy székre mutatott: - Üljön le. - Inkább állva maradnék. - Ez most nem vitatéma, hanem utasítás. Martin leült és körülnézett: a kopott íróasztalra egy Dzserzsinszkij mellszobrot tettek ki, a sarokban egy régi típusú, úgynevezett „Wehrmacht" páncélszekrény állt, zöld festékbevonata már csak foltokban maradt meg rajta. - Kér egy kávét? - kérdezte Osváth. - Nem. Hová vitték a barátomat, szeretnék együtt maradni vele. - Nem maradhatnak együtt, maga is pontosan tudja, mi miért. Egyébként ezen semmi sem múlik. - Miért nem kezdi el a kihallgatást? - Nem én foglalkozom magával. Legfeljebb a jegyzőkönyvet vezetem. - Hanem ki? Osváth nem válaszolt, néhány mozdulattal rendet rakott a kisasztalon, papírt fűzött be az írógépbe, aztán cigarettára gyújtott, s hátradőlt a székén. Mintegy negyedóráig várakoztak, mikor egy magas és testes ősz hajú férfi lépett be az irodába. Martin rögtön felismerte benne Szokolai vezérezredest, a poliA félelem kapuja 31. rész tikai rendőrség egyik irányítóját. Annak idején együtt járt Szokolai fiával az orosz nyelvű Gorkij iskolába, és gyakran látta a rendőrtisztet a különböző ünnepi rendezvényeken. Ostváth felugrott a helyéről és jelentett, átadta a kéziratokat, melyeket Martin és Vojtekovszky dobott ki a lakás ablakán. Szokolai futólag belenézett a kötegbe, aztán Martinhoz fordult: - Üdvözlöm, Martin úr, azt hiszem, már korábban kellett volna találkoznunk, sok bajt és fáradságot megtakaríthattunk volna magunknak. Kér egy kávét, vagy teát inkább? - Köszönöm, nem kívánok. -Én viszont innék egy teát. Legyen szíves, százados elvtárs, küldessen be. Maradjon a szobájában, ha szükségem lesz magára, majd átszólok. Ostváth engedélyt kért a távozásra, és behúzta maga után az ajtót. Szokolai leült Martinnal szemben az asztal túloldalára: - Hogy van az édesanyja? - Jól, honnan ismeri őt? - Még az illegalitásból, 1941 tavaszán együtt buktunk le. Lehet, hogy nem hiszi el, de szegény apja is személyes jó barátom volt. Az édesanyja mit szól a maga politikai nézeteihez? - Ő újfy gondolja, hogy felnőtt vagyok, jogom van a saját véleményemhez. Szokolai felsóhajtott: - Igen, valamit elrontottunk a maguk nemzedékének nevelésében, és ezért mi is felelősek vagyunk. Egy titkárnő behozta a teát, Szokolai különös udvariassággal köszönte meg, bókokat mondott, mikor a nő kiment, Martinra hunyorított: - Még egy, amiben különbek vagyunk maguknál, jobban tudunk bánni a nőkkel elkészítette a teáját, közben ugyanazon a bizalmas hangon folytatta -, nem akarok érzelmi húrokat pengetni, túl drága az időm ahhoz, hogy lelki áhítatórákat tartsak itt magának. Őszintén reméltem, hogy tanult a múltkori büntetésből. Vagy most sem tartja jogosnak, hogy lecsukták? - De, teljesen jogszerű volt. Akkor még hittem abban, hogy a rendszer megreformálható és a hülyeséget büntetni kell. Szokolai elvörösödött: - Ha úgy akarja, beszélhetünk más hangnemben is. Gondolom, elhiszi nekem, hogy mindent tudunk magáról, onnan kezdve, hogy telefonon egyenesben közvetítette a Szabad Európának a március 15-i tüntetést, egészen eddig a paksamétáig, ami, ha jól látom, a .Jelzőtűz" harmadik száma volna. - Ez nem titok, mi szerkesztők kezdettől fogva névvel és címmel vállaltuk a lapot és a cikkeinket. - Igen, azt akarják, hogy az ügyfeleik könnyebben kerülhessenek kapcsolatba magukkal. De ezeknek a cselekedeteknek jól körülírt ismérvei és büntetési tételei vannak a törvénykönyvben Szokolai az asztalon heverő jogi zsebkönyv után nyúlt és hosszan lapozgatott benne -, 139. paragrafus; államellenes összeesküvés. Ha a gazdasági és a politikai rendet súlyosan veszélyezteti, a támogatók és résztvevők kettő-nyolc, a kezdeményezők Öt-tizennyolc évet kaphatnak és a bírói megítélés, mint tudjuk, igen szubjektív is lehet. Mit szól hozzá? - Nagyon jól hangzik, de ma már egyetlen olyan bírót sem lehetne találni, aki a mi működésünket hajlandó volna összeesküvésnek minősíteni. - Azt hiszem, túlságosan nagy véleménnyel van a bírókról. De, tegyük fel, hogy magának van igaza, akkor még mindig megáll a 148-as paragrafus: nagy nyilvánosság előtt elkövetett izgatás bűntette, és ebből is kinéz legalább két év, márpedig arra emlékezhet, hogy bent a börtönben egy óra is sok. - Igen, emlékszem, de nem értem, hogy mit akar tőlem. (Folytatjuk.) kritikának nem feladata az erkölcsi értékítélet (csak az esztétikai) a recenzens mégis kénytelen kifejezni őszinte csodálatát, ahogy ez a jó képességű énekesnő - nem utolsósorban szegedi évei alatt ilyen nagy művésszé érett. S a tisztelet nem is annyira a végeredménynek szól, mint inkább annak a türelmes, szisztematikus munkának, amivel ezt a művésznő elérte. Csodálatosan könnyedén formál, a szólam minden titkát tudja, Turandot, Izolda és Gioconda után is mennyei szépségű magas pianókra képes. Az ő éneklésében például nyilvánvalóvá válik, miért írt Verdi magas cét a második ária csúcsára. Misura életkorban, alkatban nem nevezhető ideális címszereplőnek. De amint elkezd énekelni, a hang kifejezésbeli gazdagsága, a jelenlét intenzitása evidenssé tesz mindent. Különösen, ha olyan hang-nagybitrokos partnerekkel lép föl, mint Németh József, és Juhász József. Ahogy ez a három megfellebezhetetlen hang áttör a Győzelmi jelenetben, vagy együtt szól a Nílus-parton - a hatás leírhatatlan. Némethnek egyébként is egyik legjobbja Amonasro, Juhász pedig hatvanon túl is meggyőző a szerep nagy részében. Sajnos, a zárókettősre ezúttal elfogyott az ereje. Gyimesi Kálmán repertoárján az etióp király határeset, de a tapasztalat és a személyiség nagyrészt pótolja azt, ami az orgánumból hiányzik. A másik Radames, Vajk György éneklése kiegyenlítettebbé vált. Noha tenorja némely fekvésben és hangzókon fényét veszti, az alakítás meggyőző. Szonda Éva nagyzengésű mezzója jól illik Amnerishez, s alakítása is kidolgozott, megnyerő. Varsányi Éva főképp a magasabb régiókban erős, „alul" néha nem jött át a hangja. Molnár László a tőle megszokott profizmussal tartotta kézben a hatalmas együttest, de a Verdi-zenével nincs olyan bensőséges kapcsolatban, mint Puccini Toscájával, mely legjobb vezénylése. Kocsár Balázs nagyszerű pillanatokat hozott létre, az ő interpretációja kevésbé áttetsző, ám drámaibb. A Hamupipőke óta legígéretesebb teljesítményét nyújtotta. Az Aida egyike a legnépszerűbb műveknek, a közönség rajong érte. Másfelől igazi csapatmunka, az egész társulatot megmozgatja. Mind a négy előadás telt házzal ment, s az általam látott két estén a publikum el volt ragadtatva. MÁROK TAMÁS Kamarazene-majális Ezzel a címmel rendeznek hangversenyt május 26-án, kedden este 7 órakor a Bálint Sándor Művelődési Házban (Szeged, Temesvári krt. 42.). A változatos összeállítású műsorban föllép Iván Ildikó, a Szegedről elszármazott kiváló fiatal szoprán énekesnő, zongorán Bódás Péter művésztanár kíséri; Bakos Zsolt, Nyerges Attila, Lauer Zsolt (harsona), Nyíry Ferenc (basszusharsona), Miklós Imre (klarinét), valamint a Vásárhelyi Ütőegyüttes. A koncert során Bach, Beethoven, Carmichael, Charpentier, Liszt, Oláh Tibor, Serocki műveiből hallhatunk válogatást. Az est két különlegessége: Bach koráljaiból Nyíry Ferenc írt át egy sorozatra valót négy harsonára; Rózsa Pál Kamarazene című műve Gyermekmondóka című tételének ezen a versenyen lesz az ősbemutatója. Rendorakadémisták a dékán előtt A rendőrtiszthelyettes-képzőn sokban különböznek az idei vizsgák az elmúlt évekéitől. A napokban kollokváló kisrendőrök tudását külső szakemberek mérik fel, méghozzá a számonkérésben meglehetős nagy rutinnal rendelkezők. A Repülő téri iskolások dr. Nagy Ferenc, a tudományegyetem jogi kara dékánja előtt abszolváltak a büntető jog rendőri tudnivalóiról. - Egészen jó fölkészültséget mutattak - értékelte teljesítményüket kérésünkre a dékán. A hallgatók többsége közel jó rendű minősítést kapott. Bizonyos kérdésekről, így a közlekedési balesetek ismeretéről egyetemi szinten sem lehet többet várni a tiszthelyettesek által előadottaknál. Meglepődve tapasztaltam a hallgatók egy részének tájékozottságát, persze akadt néhány nagyon gyenge tudású is, akikkel alapvető gond van. Az oktatás általános színvonaláról is jó benyomásokat szerzett a dékán a Repülő téri iskolán. Ahol egyébként a közelmúltban tett látogatást Jan Dikkels, a holland rendőri oktatási központ igazgatóhelyettese, aki a magyar rendőri képzés megreformálásán dolgozó munkacsoport vezetője. MAG