Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-25 / 122. szám

HÉTFŐ, 1992. MÁJ. 25. Elmaradott vidék(ek) BELPOLITIKA 3 Gazdasági-társadalmi szempontból elmaradott térségek Jelentős munkanélküliséggel sújtott térségek Elmaradott és munkanélküliséggel sújtott térségek A mostani, szabadon választott Parlamentben minden korábbinál többet beszélnek elmaradott térségekről, településpolitikáról. Általában arra szűkülnek le a honatyák, hogy a piacgazdaság Tirtw törvényei vagy inkább a központi pénzalapok pályáztatása adjon keretet a helyi törekvéseknek. Senki nem vitatja, hogy az állami beavatkozás elkerülhetetlen kezdetleges demokráciánk és a pénzszűke viszonyai között. Csakhogy mit és mennyit szóljon bele az állam? Az ellenzék szerint az önkormányzatok központi függősége nem enyhült. Az elgyöngülő megyei vezetés helyébe nyomultak a köztársasági megbízottak, s újmódi küldetéstudattal újragombolják a központi hatalmat. A kormányon lévők ezzel szemben azzal érvelnek, hogy kényszerhelyzetben vannak. A piacgazdaság teljes ránkszabadításával ugyanis- a gyöngék veszítenének, s az amúgyis nyomasztó színvonalbeli különbségek tovább mélyüléSzázéves vita a magyar politikai gondolkodásban, hogy miféle helyi hatalomra törekedjünk? Erősre, gyöngére, alávetettre, függetlenre? A választ régen is, most is a modernizációs törekvések föllángolásakor kutatták, akiknek erre szólt a mandátumuk. Méghozzá szenvedélyesen, mert a „miféle vármegyét akarunk?" hagyományosan eburafakós kérdés minálunk. Szabó Dezső szerint több nemzedék sírban fekvő csontvázainak azért' lyukas a könyöke, mert ott jött ki a központi-helyi hatalom dilemmája. sével, a „ridegtartás" végzetes szakadáshoz vezetne, egymástól pár órányi autózásra lévő régiók között. Vadonatúj településfejlesztési koncepciót eddig sem a kormánytól, sem konstruktivitására oly büszke ellenzékétől nem kaptunk. Gazdája sincs az ügynek, hisz valamennyi tárca, mely „ad magára", működteti területfejlesztési főosztályát, helyenként éles vitákat gerjesztve egymás között is. Mi pedig itt állunk keskeny e hazában tanácstalanul, ellaposodó, önálló feladatok után kutakodó megyei önkormányzatokkal, bennük a sok régi motorossal. Szépen szól a közmegegyezés óhaja: a megyék alakuljanak át társulási alapon működő, koordináló testületekké. Az állam pedig KÖZÉLETI NAPLÓ MA A MÉRNÖKI KAMARA Csongrád megyei csoportja 15 órakor tartja klubnapját a Szegedi Vízművek és Fürdők Tisza Lajos körút 88. szám alatti szabadidőközpontjában. A kamara vezetősége számit az érdeklődő mérnökök megjelenésére. A MUNKÁSPÁRT (MSZMP) Belváros IL-móravárosi szervezete 16 órakor taggyűlést tart a Kálvária sugárút 8. szám alatt. - A párt Csap utca 62. szám alatti székházában 16-18 óráig dr. Kószó Ágnes ingyenes jogi tanácsadást tart. A SZOCIALISTA PÁRT Szegedi Szövetsége 17 órai kezdettel összevont taggyűlésen beszéli meg politikai feladatait a III. kongresszus döntései alapján, amelyre a városban és a környező községekben lakó tagjait várja a Tisza Lajos körút 2-4. szám alatti irodaház nagytermébe. A fórum vendége Szekeres Imre, a párt ügyvezető alelnöke, előtte, 15 órakor, Kisteleken a szocialisták gyűlésén vesz részt. DR. DÖMÖTÖR LÁSZLÓ, az 1. számú választókerület képviselője fogadóórát tart 16-17 óráig a városháza (Széchenyi tér 10.) 113-as helyiségében; 17-18 óráig pedig a Tabán Utcai Általános Iskolában. A BELVÁROSI KÉPVISELŐI FÓRUM vezetője, Gyimesi Kálmán lakossági fórumot tart 17 órakor, a városháza klubjában. A téma: utcaelnevezési javaslatok megvitatása, lakossági bejelentések. HOLNAP A MUNKÁSPÁRT (MSZMP) városi koordinációs bizottsága megemlékezést tart Kádár János születésének 80. évfordulója alkalmából 17 órakor, a Csap utca 62. szám alatti pártházban. Előadó: dr. Krajkó Gyula városi elnök. KATONA GYULA, a 13-as számú választókerület képviselője fogadóórát tart 16-18 óráig, a vízművek Tisza Lajos körúti székházában. széles körű programmal támogassa őket, hisz még a gazdag németek sem lennének meg a tartományok közötti kiegyenlítő rendszerek nélkül. Különösen most, a volt NDK nagy mmmmmmm faladatával torkukon. Ha lenne egy érett településfejlesztési terv, módosítani kellene miatta az önkormányzati törvényt. Ám erre csak legyintenek a szekértáborok lakói. Nem időszerű. Ahogyan semmi sem az, amihez a képviselők kétharmadának szavazata kell. A végletes megosztottságban vajon meddig jegelhetők az átalakulás hiányzó statútumai? Egy paktumot már elsütöttek a fejünk fölött. A kétharmados törvények köre aligha szűkíthető tovább. Egyébként az elmúlt héten is foglalkozott a Tisztelt Ház a helyi önkormányzatokkal. Kollégiumokra és tornatermek építésére szavaztak meg „pántlikázott pénzeket"... GAZSÓ L. FERENC Becsapottak kerestetnek A Szegedi Rendőrkapitányság vizsgálati alosztálya nyomozást folytat csalás bűntettének alapos gyanúja miatt Pálinkó Istvánná, Szeged, Építő u. 1 l/a. szám alatti lakos ellen. Nevezett személy alaposan gyanúsítható azzal, hogy ingatlanközvetítésre hivatkozva különféle magánszemélyektől vett fel pénzt, arra az esetre, hogy azok ingatlanát más személyeknek kiközvetíti. Pálinkó Istvánné ennek nem tett eleget, és az átvett pénzt sem fizette vissza. Későbbiekben tőkekiközvetítést is hirdetett, mely alapján szintén vett fel előlegeket, melyeknek az összege általában 2000 Ft volt. Kérik mindazon személyeknek a jelentkezését, akik a napilapokban megjelent hirdetésre válaszoltak, arra jelentkeztek és pénzt fizettek Pálinkó Istvánnénak. Jelentkezni lehet személyesen a Szegedi Rendőrkapitányság, Szeded, Párizsi krt. 22-26. szám alatt, illetve a 23-01 l-es telefonszámon a 13-55-ös melléken Serfőző Zsolt r.hadnagynál, illetve Molnár Tamás r. hadnagynál. Ellenzéki győzelem Békéscsabán Az időközi parlamenti képviselőválasztás második fordulójában Békéscsabán öt jelöltre voksolhattak a választópolgárok: Bánhegyi Józsefre (MSZMP), Bottyánszki Györgyre (FKgP-MSZDP), Hideg Gáborra (MSZP), Kádár Bélára (MDF) és Sarkadiné Lukovics Évára (SZDSZ): A lapzártakor érkezett hír szerint a békéscsabai választáson az 51 ezer 304 választópolgár közül 17 ezer 258 voksolt érvényesen. Közülük 6 ezer 209 Sarkadiné Lukovics Évára, az SZDSZ jelöltjére szavazott. Öt egyébként a második fordulóban a Fidesz is támogatta. A második helyen Hideg Gábor (MSZP), a harmadikon pedig Kádár Béla (MDF) végzett. Öböl P

ASSZ. Diákkörökben új divat uralkodik, mely szokás eleddig ismeretlen volt számomra. Arról van szó, hogy a feleletet nem tudó csak annyit mond tanárának: passz. Mintha egy labda továbbításának száraz tényét közölné, kommentálva egy futballmeccset, vagy a kártyaasztalnál ülve a talont továbbtolná az ultipartnernek, mert ez most nem az őjátéka. Ilyen módon ez a passz mindent megmagyaráz, múltat, jelent és jövendőt, és sokszor legalább olyan jogos, mint maga a kérdés. Lévén kifejező. Tegnap este a televízió A Hét című műsorában a médiaháború volt terítéken. Figyeltem az összeállítást, melyben az elmúlt hetek tömegkommunikációs csörtéjét néhány fővárosi illetőségű lakos az ország egyik legfontosabb gondjaként elemezte, s egyikük még azt is mondotta, hogy kommunista volnék. No persze ez nem így hangzott el, csak utalás történt arra, hogy a sajtó kilencven százaléka a régi rendszer embere - gondolom, azok az újak, akiket az új rendszer nevezett, jelölt és választott -, ilyen módon én a régiek, tehát a kormányellenesek közé tartozom. (A félreértések elkerülése végett e mondatot úgy kell érteni, hogy nem szeretem a differenciálatlan ítélkezéseket.) Szóval besoroztattam valahová, és elképzeltem, hogyha a mi lapunkat is nemzeti médiumként értelmeznék - mint ahogy két éve tervezték a nagy példányszámú vidéki napilapok nacionalizálását -, akkor most mehetnék a Parlamentbe, és válaszolhatnék olyan bizottsági kérdésekre, hogy vajon miért szólalhatott meg nálunk Horn Gyula, és milyen okból közlünk ellenzéki nézeteket az egyházi ingatlanok visszaadásának kérdésében. Összességében, ha ezek a tanári kérdések elhangzanának - a semleges lapról szóló érvelés helyett, ha már odakerültem alighanem a diákdivat szavával válaszolnék: passz! Háborús turizmus Békés vasárnap délelőtt a Stefánián: két autóbusz a rakparton, az egyik éppen indul, s elviszi az orrom elől a turistákat (a másik üres), A vár mellett kis embergyűrű, a közelükbe settenkedem, s a csoportvezető angol nyelvű kalauzolásából csípek el néhány szót. Már éppen meg akarom szólítani őket, amikor a színház előtt megpillantom az én emberemet: csővázas hátizsák, oldaltáska, farmer, edzőcipő. Ráérősen nézdegél, majd lassan elindul a híd felé. Már attól féltem, turista nélkül maradok, így vasárnap, délidő táján, és most szine tálcán kínálkozik a lehetőség. Annál is inkább, mert a fiatalember igen készségesnek látszik már az első pillanatban. Aztán rögtön jön a meglepetés: két órája van Magyarországon, Zentárói jött, és nem szándékozik visszatérni. Fogalmazása szerint: menekült turista, ha ugyan összekapcsolható e két fogalom. Ő mindenesetre így vélekedik, mert most, hogy átjött, először is utazni szeretne. Leghőbb vágya Erdélyt látni, búcsúkba, vásárokra menni, falusi embereknél megszállni. Azt már a Virág cukrászda teraszán, egy narancslé mellett mondja el, hogy miért is hagyta ott Zentát. Tavaly ősszel, a nagy menekültáradat idéjén még az volt a véleménye, hogy nem szabad így FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Fölvételünk nem a bemutatott menekült tanárról készült gyöngíteni az ottmaradó közösséget. Bízott az ENSZkatonákban, a kedvező fordulat lehetőségében - egészen tavaszig. „Erkölcsi menekült vagyok" - mondja magáról. A középiskolában, ahol filozófiát, szociológiát és politikai tárgyakat tanított, nem tudott már a diákjai szemébe nézni, merthogy ő még itt van, egészséges, néha még mosolyog is, a tanítványok közül nem egynek apja, rokona, egyik-másik lány udvariója pedig ölni kénytelen, különben őt ölik meg. Nehéz szívvel jött: a felesége nem akart vele tartani, édesanyja is maradt. Nem ismeretlen itt nálunk, vásárolni, könyveket beszerezni gyakran átjárt korábban is. Most - fogalmazása szerint - hazátlan. Jövője nincs, legföljebb megmaradási esélyei. Menekült rokonai, barátai majd befogadják, bár nem tudják még, hogy itt van. Hogy mit jelent neki most Szeged? A békét. A nyugalmat. Ennyi elég is - legalább az ő számára. * És hogy a vállalt feladatot se felejtsük: a dorozsmai kempingben úgy nyilatkozott egy kedves hangú hölgy, hogy a közeli háború miatt lényegesen kevesebb a vendég (úgy látszik, ma minden erről szól), bár a szokásos év végi diákcsoportok (belföldről) most is itt vannak. De aki Bulgáriába, Török- vagy Görögországba tartott korábban, s megpihent náluk - az most inkább máshová utazott. A partfürdőn is kevesebben ütnek sátrat: bizonytalan az idő, se nem esik, se nem süt, és persze a háború... bár mutatóba olyan (német) vendég is akadt, aki - talán kalandvágyból - kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy Jugoszlávián át utazzon tovább. Vannak persze (ugyancsak német) törzsvendégek, akik a Tisza miatt jönnek vissza évről évre. NYILAS PÉTER Csengelei színfolt FOTÓ: GYENES KÁLMÁN A hajdan szebb napokat megélt csengelei dohányszárítás múltjával szembesültünk a minap, amikor fotós kollegámmal a falu határában jártunk. Ott a helyszínen, közel az öreg Templomhalmi iskolához ugyan még nem tudtuk mindezt, hiszen egy lélek sem akadt a környéken, akit megkérdezhettünk volna; mire szolgáltak a sorsukra hagyott, pusztuló épületek. Csak később tudtuk meg, széles levelek otthona volt, a helybeli gazdák hozták ide ültetvényeikről a termést, hogy a pajtákban addig forgassák, gondozzák, míg a zöld növény barnára vált. Auer Mihály, az Aranyhomok Tsz elnöke mondta el, szinte nem akadt olyan család a vidéken, amelyik ne foglalkozott volna dohánytermesztéssel. A nyolcvanas évek elején azonban a jövedelmezőbb, gyorsabb hasznot ígérő fóliás zöldségtermesztést részesítették előnyben a környékbeli kistermelők. így maradtak kifosztva, rútul mutatkozva a képen látható pajták. Csúfoskodnak az út mentén, de már nem sokáig, ugyanis, ha a téeszben lezajlik az átalakulás - hozta tudomásunkra az elnök -, itt is változik a kép. Lebontják a pajtákat és az épületek tégláit jutányos áron bocsátja áruba a szövetkezet a községben építkező családoknak. Talán az utdlsó (szín)foltként tűnik el ez a két pajta, amely az egykori csengelei „bagósok" foglalatosságára emlékeztetett. GOMBOS ERZSÉBET