Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-23 / 121. szám

CSALÁDI MAGAZIN SZOMBAT, 1992. MÁJ. 23. Kötelező játékok A gyermek játékigénye ösztönös, veleszüle­tett tulajdonság. Talán ezért is véli úgy sok szülő, hogy :„ eljátszik a kicsi magában is", és nemigen foglakozik vele. Megfosztva ezzel magát a közös játék örömétől, a kicsit pedig attól, hogy ezáltal jobban fejlődjön. Játszani tanulni kell! Közösen! Ha azt akarjuk, hogy a kisbaba ránk figyeljen, utánozni kell, azután ő visszautánoz, együtt kezd játszani a szüleivel, testvéreivel. A kiságy, a pelenkázó­asztal legyen az első közös játszótér: testközeli, együttes cselekvéssel alakítsuk a pici játékos ösztönét. Később a mozgás, a beszéd tanulása legyen az alapja a közös játéknak. Egyéves korától a gyerek „vevő" az összetettebb, bonyo­lultabb játékokra is (pl. kukucskára, a „melyik kezemben van" kitalálósra). A kétéves körüli kicsi pedig már felfedező, próbálkozó tevékeny­séggel tölti ideje jó részét, ebbe kell bekap­csolódni. Úgy is, hogy biztosítjuk, legyen a gyer­meknek minél többféle játéka. Nem feltétlenül méregdrága játékok! A kicsi ugyanis nem tesz különbséget olcsó és drága játékszer között, neki hol a tárgy sólya, hol színe, mérete, formája, anya­ga, formáihatósága az érdekes, és emiatt értékes. A két-háromévesek általában „beleszeretnek" egy puha játékállatkába, egy babába, s azzal érzik jól magukat - egyedül is. Általa meg­teremtik a maguk „függetlenségét", hisz lehet vele játszani, beszélgetni, ki lehet rajta élni az ösztönöket. Erre titokban figyeljenek oda a szülők: jelezheti a gyerek szeretetéhségét, hiányérzeteit, de akár agresszív hajlamait is. Nem véletlenszerű az, amit a kicsi a macijával eljátszik! Háromévesen ugyanis már kialakul a személyiségtudat. A szerepet játszó gyermeket nem szabad kinevetni, kizökkenteni, megdor­gálni. A szerepjátszást engedni kell (sőt, jó, ha bekapcsolódunk a játékba), mert optimista jellemformáló ereje van. A gyerek a „mintha én lennék a... " tipusú szerepjátékokban a ve­szélyes, félelmetes emlékeit is átéli, lereagálja ­hagyni kell. Mintahogy hagyni kell beszélni, muszáj meghallgatni a beszámolóit, a meséit, belemenni képzelgéseibe, játékaiba. - A gyer­mekével foglalkozó szülő életerőt ad és kap a közös játékkal - aki pedig ezt elmulasztja, az nagyot veszít. SZABÓ MAGDOLNA Víz — hajtás A növények fejlődésének mostani, igen erőteljes idősza­kában minden csepp víz szá­mít: a hosszú csapadékmentes időszak után (a/, átmeneti eső­zuhogás ellenére is) különös gondot kell fordítani a kertek­ben az öntözésre. Ne sajnálják a vizet a paprikától, a paradi­csomtól. Az új telepítésű és a fiatal gyümölcsfáktól se - de azokat ne esőszerűen, ne siaugból spriccelve öntözzék, mert az gombabetegségeket kelthet, varasodást okozhat. „Öntözés"-re műtrágyaoldatot is lehet használni (paprikára például hetente 0,4 százalékos Volldüngert; a fiatal fákra a melléjük leszúrt lukacsos csövön adagolt tápoldatot). Trágyázásra esedékes most a nitrogénműtrágya éves adagjá­nak második harmada, dolgoz­zuk a talajba, hogy a fejlődni kezdődő gyümölcsöknek elég jusson. Az erőteljes hajtásnak indult fákon lehet, kell zöldmetszést, hajtásválogatást csinálni, hogy a korona szellősebb, fényáte­resztőbb legyen. (A befelé, a keresztbe növő ágakat, vízhaj­tásokat vegyük ki.) A szőlők hajtásválogatását is el kell végezni, tőből törjük ki a ter­mést nem hozó hajtásokat, szedjük le a hónaljhajtásokat, kötözzük fel a vesszőket. A haj­tásválogatással egy időben a gyomokat is távolítsuk el a szőlőtőkék, a gyümölcsfák alól. S persze ne csak onnan, hanem a veteményesből is. Lazítsuk meg a növények gyö­kere körül az öntözővízzel oda­tömörített talajt villáskapával. A sárgarépát, zöldséget rit­kítsuk ki, a kifejlődött karalá­bépalántákat ültessük szét. A futóbabnak készítsünk kapasz­kodót. Lehet még bokorbabd* vetni, cukkinit, patisszont, csemegekukoricát. Kerüljenek földbe az egynyári virágok magjai is. Fontos annak ellenőrzése, nem támadják-e a fákat, bokrokat az atkák. A levél-, a gubacs- és a takácsatkák ellen legcélszerűbb kombinált vegy­szeres permetezéssel védekez­ni: Neoron 500 EC plusz Nissorun 10 WP, vagy Omite 57 E plusz Nissorun 10 WP, vagy Mitac 20 plusz Nissorun jó, ezzel négy-hat hetes védett­ségi szakaszt érhetünk el. A rovarölő szerek közül az Unifosz 50 EC, a Karate 5 EC és a Zolone 35 EC atkaölő hatásával is számolhatunk. ­Aki pedig nem a fenti mér­gekkel akarja a kártevőket távol tartani a káposztáról, a sárgarépáról és a hagymáról, az hetente szórja be a nö­vényeit fahamuval és perme­tezze meg csalánlével vágy káliszappanoldattal. Kuncogó família Szomszédasszonyok pletykálnak: - Igaz, hogy a Bözsi­nek két háziorvosa van? - Igaz. Az idősebbet akkor hívja, amikor beteg. A másikat pedig akkor, amikor nem beteg. * Novákné panaszkodik az unokatestvérének: - Képzeld, az uramnak akkora adót kell fizetnie, hogy alig marad valami a megélhetésünkre. - Óh, te szegény! Ah­hoz, hogy ilyen helyzetbe kerülj akár szerelemből is férjhez mehettél volna... * Anya pöröl a lányával: - Megtiltom neked, hogy még egyszer felmenj annak a fiúnak a lakására! Még a végén kellemetlen meglepetés érhet. - Dehogy ér, mama, hiszen ő mindig bezárja az ajtót. Szálmentén BARKÁCS Mármint a fával, ponto­sabban a fűrészelt áruval, azaz deszkával, léccel. A faanyag erezete jól látható, így elárulja: merre is fut a száliránya, amire a sikeres megmunkálás érdeké­ben gondosan ügyelni kell. Különösen, ha a fa felületét véssük, gyaluljuk, faragjuk. Az anyagot megmunkáló kés ugyanis a szállal szembe haladva mintegy beleakad a szálakba, amelyek irányában a fa hajlamos a behasadásra. Ennek megakadályozására a léceket-deszkákat mindig csak a száliránnyal hátba szabad gyalulnik, vésni, faragni. Elő­fordul, hogy hosszabb léc közepe táján „vált" a szálirány. Ha görbült volt az a fatörzs, amiből a fűrésztelepen a lécet kivágták, úgy tűnik, mintha az egyenes lécben ívelten, görbén futnának a szálak. Nos, ilyen esetben a szál­irányhoz igazodóan meg kell változtatni a megmunkálás irányát is. Azaz: a végeken esetleg már egymással ellenté­tes irányban szabad csak „támadni" a fát. Még a fát nem hasító csi­szolásnál is érdemes ügyelni a szálirányra. Ha ugyanis az erezetre, szálakra a szerszámot hátulról rányomva csiszoljuk, a felület sima, míg ha szembe velük nyomjuk rá a csiszolót az anyagra, a felület érdesebb, borzosabb lesz. Sz. J. A vakond védett állat, ne pusztítsuk el, bármennyi kel­lemetlenséget okoz is a kert­ben a földtúrásaival. Próbál­juk meg elriasztani a portánk­ról. Például úgy, hogy üve­geket nyakukig a földbe ásunk a vakondjáratban, hogy a felettük fújó szelet azok be­fogva a vakond számára kel­lemetlen, riasztó hangot ad­janak. A pockok „ellensége" a für­tös gyöngyike: nem kedvelik c növény hagymáinak az ízét. A díszkertbe célszerű ilyen „pocokirtót" ültetni. Ahol mégis pocok van, ott Biotanácsok a dísznövények hagymáját ültetés előtt sűrű drótfonattal kell körbevenni, hogy az állat ne férhessen hozzá kedvenc csemegéjéhez. A pók hasznos kártevő­pusztító. Ne permetezze mé­reggel a díszfákat, bokrokat, hogy ne ölje meg a pókokat! A jó kertész a veteményest sem permetezi mérgekkel. A kapálás, a gyomlálás a leg­hasznosabb gyomirtó - bár némi fáradtsággal jár. A kiszedett, felmagzott gyomokat ne vigyék a kom­posztba, mert a magjai ott kicsíráznak. Égessék el! A komposzba csak egészséges anyagok kerüljenek. Ne dobjanak bele állati eredetű hulladékot sem! A komposztra szórt mész­nitrogén gyorsítja a bomlási folyamatot (négyzetméteren­ként kb. ötven gramot kell számítani). A száraz, meleg napokon ügyeljenek arra, hogy a komposzt ne szikkad­jon ki, rendszeresen locsol­ják! A kiszáradást megelő­zendő néhány helyen kilu­kasztott fóliával is betakar­hatják a komposztálót. A paradicsomtövekről szedjenek le virágokat, csak négyet-ötöt hagyjanak rajtuk, akkor nagyobb lesz a termés. A paradicsomszárról a hónalj­hajtásokat is el kell távolí­tani, hogy a növény erősebb és jobban termő legyen. A zöldes burgonyagumó nem fogyasztható, mérgező. A zöldbab ugyancsak tartal­maz méreganyagokat, ezért csak főzve egyék. Vendégváró szomszédok: Gyula, a régi... Ötszáz éven át töltötte be az őt megillető helyet Gyula városa. Megyeszékhely volt a szomszédban - Mátyástól Má­tyásig. Hunyadi Mátyás az igazságos adta, Rákosi Mátyás bolsevik küldetéstudattal elvet­te a rangot, s a vele járó vezető szerepet a gyulaiaktól. A hi­degháború éveiben Békéscsa­bára esett a választás, oda tele­pítették a szocialista centru­mot. Gyula - mely azóta sem heverte ki a megrázkódtatást ­paradox módon így marad­hatott csöndes polgári kisvá­ros. Nem csörtetett végig rajta az erőltetett iparosítás, város­magját nem érte utol a föld­gyalu. Gyula őrzi kultúráját, s magyar, román hagyományait. Köztéri szobrokkal, akácosok­kal, a hajdani nobilitás klasszi­cista kúriáival, s híres gyógy­fürdőjével, a Várszínház nyári előadásaival várja a látogató­kat. Míg tőlünk keletre, délre ki nem robbantak a sovén gyűlölködés helyi háborúi, nem panaszkodhattak. Igaz, nem számíthattak semmire a hatalomtól, de legalább illú­ziókkal sem bástyázták körbe magukat - civil kurázsi ellen. Csináltak, amit bírtak önerő­ből, az évenként megforduló egymillió vendég hordta hozzá a pénzt. A fürdőre pedig mindig sikerült perselyezni a közös kalapból is. Most baj van. Ránéz a kül­földi a térképre, s visszahőköl. Túlságosan közel a Balkán határa. Jellemző, hogy a jövőre Gyulán tartandó tűzoltó világ­találkozó előtt jó néhány nyugati meghívott elküldte a városba előhírnökét, nézzen körül, lehet-e ott enni, inni, lakni rendesen. Leeshetett az álluk, miként az enyém is. Szállodasor a Várfürdő mellett csörgedező „élőcsatorna" mentén, békebeli hangulatú kiskocsmák, kávéházak, s a nevezetes téglavár, a Ladics­ház, Erkel Ferenc szülőháza... A vendégváró helyek java része, beleértve a város egyik végében lévő repülőteret, s másik fertályán a tanyamú­zeumot is, idegenforgalmi kamarába tömörült. Miként az iparosok iparkamarát, a vál­lalkozók pedig vállalkozói kamarát alapítottak. Elsősor­ban azért, hogy közös érdek­képviselettel szót értsenek a jó szándékú, de gyakorlatlan önkormányzattal. Pénz? Fejlesztésre 120 millió jut idén, felét elviszi az útépítés, harmadát a csator­názás. Folytatni kár. Készül a fürdő több nyelvű prospektusa. Vámszabad területről beszél­nek a gyulai polgárok, mely­nek realitását a légiforgalom erősödése adná. A Fehér­Körös érintetlenül szép part­vidékén parcelláznak. Vízi­paradicsom lesz itt pár év múlva, magánvállalkozásban. Mire elhallgatnak a fegyverek, s nálunk is beköszönt a köny­nyebb élet. Gyula készen várja az igényes turistákat és a tran­zitforgalmat. Megyeszékhely lesz-e újabb ötszáz évre a vá­rosból, vagy sem? Kit érdekel már akkor...? GAZSÓ L. FERENC 99 Keresztnevezos ILLEM ILLEM Bemutatkozáskor sokan jönnek zavarba, hogyan, s mint tegyék. A korábbi szokások mostanság éppen változóban vannak, de az alapvetőket még nem „kezdte ki" az idő (és bizonnyal nem is fogja). Örökérvényű az az illemszabály, hogy bemutatkozni akkor kell, ha a kapcsolat személyes jellegű. Miként „örök­szabály" az is, hogy a bemutatkozásnál a teljes nevünket kell mondani, s nem csak a keresztnevet. A tinitársaságban különösen dívó „keresztnevezős", a hiányos bemutatkozás rossz szokás. Ám illetlen az is, ha a név mellé minden „címet, rangot, cafrangot" elősorolunk: elég csak a legjellemzőbbe(ke)t. Amit elmondunk, azt viszont megfelelő hangerővel - nem ordítva és nem suttogva - mondjuk, úgy, hogy érthető legyen. Ha már együtt lévő nagyobb társaságba érkeznek újabb vendégek, nem kell róluk minden jelenlevőnek újra elmondani mindent, ezt tegyük meg egyszerre, az összes jelenlévőnek bemutatva őket. Ha kisebb a kör, a házigazda ismertesse össze vendégeit. Akik számára egyébként nem illetlenség később az, ha beszélgetés közben ismét megkérdezik a másik nevét (egyszerre sok új nevet, arcot kevesen tudnak megjegyezni); az illetlenség az, ha azért kerülik a megszólítást, mert nem tudják beszélgető partnerük nevét. Bemutatkozásnál egyébként kezet illik nyújtani. S az általános társaságtan szerint az érkezőnek illendő bemutatkoznia. (Telefonon is a hívó mondja meg először a nevét.) Az előzé­kenység általános illemszabályai közül azonban erre a személyes kapcsolati aktusra is érvényes az, hogy az idősebbnek, illetve a nőnek mutatkozunk (mutatunk) be előbb. (A házibulira, vendégségbe érkező fiatal mutatkozik be vendéglátója szüleinek, illetve a meghívó édesanyjának, apjának mutassa be ifjú barátait és ne azoknak a szüleit. A hiedelemmel ellentétben a személyes kapcsolatteremtéskor a közismert személyeknek is illendő bemutatkozniuk. S nem illik megsértődniük, ha valaki netán nem ismeri őket. - A bemu­tatkozáskor egyébként célszerű tisztázni a megszólítás mikéntjét (de erről majd családi magazinunk következő számában).

Next

/
Thumbnails
Contents