Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-23 / 121. szám
ALAPÍTVA: VPM^. J ALAPIT* DELMAQY SZOMBAT, 1992. MÁJ. 23., 82. ÉVF. 121. SZÁM Kiváló emberi kapcsolatok jöttek létre Günther Metzger, Darmstadt polgármestere nyilatkozik lapunknak. ORSZÁG HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 222 FT, ARA: 9,60 FT - Két évvel ezelőtt, amikor a testvérvárosi kapcsolatokat felvettük, még nem tudtuk miként alakulnak majd a politikai viszonyok Magyarországon. Ma már meggyőződésem, hogy ezek a viszonyok itt jó irányban fejlődtek és fejlődnek ma is. Ennek köszönhetően városaink kapcsolatai mind mennyiségi, mind minőségi szempontból rengeteget gazdagodtak. - Milyen területeken? - Az élet minden területén. Mégis talán annak örülünk a legjobban, hogy a két város polgárai között szoros, meleg, emberi kapcsolatok teremtődtek, s ez alapjául szolgálhat a más területeken történő együttműködés létrejöttének is. Ebben egyébként vezetőszerepet kaptak a fiatalok, az iskolások korosztálya. - Arra a kulturális együttműködésre utat polgármester úr, amely az iskolák között alakult ki? Harmadszor látogatott Szegedre Günther Metzger úr, Darmstadt polgármestere. Testvérvárosunk első embere részt vett a Szeged napi ünnepi közgyűlésen, megnyitotta a Darmstadti Szecesszió elnevezésű kiállítást a Móra Ferenc Múzeumban, tárgyalt a város vezetőivel, tegnap pedig szerkesztőségünkbe látogatott. Ebből az alkalomból készült az alábbi interjú. - Igen. Például a Deák Ferenc Gimnázium és a darmstadti Eleonore Schule, továbbá a Justus Liebieg, az Erick Stein iskolák szegedi kapcsolataira gondolok. Ezenkívül igen kiterjedtek a sportkapcsolataink is. - S a gazdaságiak? - Ezen a területen a legtöbb a gond. Nevezetesen a darmstadti vállalkozók szívesen fektetnének be itt Magyarországon, s a kelet-európai országokban is, de csak abban az esetben, ha megfelelő biztonságot éreznek az invesztíciókkal kapcsolatban. Most, hogy önöknél jártam, és értesültem a francia érdekeltségű befektetésről, otthon ezt tovább fogom adni, természetesen követendő példaként. - Mi a véleménye a testvérvárosi kapcsolatok kiszélesítésének lehetőségéről? - Lépésről lépésre, lassan, de biztosan kell haladnunk. Én tudom, hogy nagy a türelmetlenség, ami ezzel összefüggésben jelentkezik, mert sokan gyorsabb, látványosabb eredményeket várnak. Én ezt is (Folytatás a 3. oldalon) Új pályázat a Vidiára Az első alkalommal az Állami Vagyonügynökség zárt pályázatot írt ki a Vidia Kereskedőház Rt. privatizációjára, amire - információnk szerint - három értékelhető pályázat érkezett. Az ajánlatok különböző értékűek voltak, a Parragh Rt. például százegymillió hétszázötvenezer forintot, a részvények névértékének körülbelül 25 százalékát ajánlotta. Az ÁVÜ egyik pályázatot sem találta megfelelőnek, elutasította azokat, s a második körben új, most már nyílt pályázatot ír ki a vállalat értékesítésére. Mai mellékletünk „ ITIUI ititriit'Mciuim ^ DílMAMK Évadzáró a színházban (4. oldalon) Amikor persona non grata a vezetőedző! (6. oldalon) Gyermekvédelmi törvény Bene Béla, a Népjóléti Minisztérium Család- Gyermek- és Ifjúságpolitikai Főosztályának vezetője nemrégiben munkaértekezletet tartott városunk polgármesteri hivatalában, az egészségügyi és népjóléti iroda szervezésében. A főosztályvezető tájékoztatta a jelenlévőket a gyermekvédelmi törvény előkészítéséről, információkat kért a város és a régió gyermekvédelmi helyzetéről. Az értekezleten részt vettek Szeged és Hódmezővásárhely megyei jogú városok népjóléti, közoktatási és igazgatási irodáinak ifjúságvédelemmel foglalkozó vezetői és munkatársai, valamint a nevelőotthonok igazgatói. A meghívottak között szerepelt a Köztársasági Megbízotti Hivatal és a Csongrád megyei Közgyűlés Hivatalának ágazati felelőse. Segít a Világbank A Világbank fokozott mértékben kívánja támogatni a magánszektor környezetvédelmi beruházásait a fejlődő, illetve a kelet-közép-európai országokban - hangoztatták a Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) vezetői csütörtökön a sajtó előtt. (Az IFC a Világbank leányvállalata.) Sir William Ryrie, az IFC vezérigazgatója elmondotta, hogy Magyarországon egy holland cég tervezi veszélyes hulladék feldolgozóüzem felállítását világbanki támogatással, de a százmillió dolláros beruházás egyelőre függőben van: a holland cég ugyanis kötelezettséget igényel a magyar kormánytól, hogy később nem lesznek versenytársai e területen. Az intézmény felmérése 9 jellegzetesnek tekintett országra, térségünkben Magyarországra és Lengyelországra terjedt ki. Mint a szakértők hangsúlyozzák, a magyar kormány fontos szerepet szánt a környezetvédelemnek, így az új szabályozás, a jövendő programok nagy lehetőségeket nyújtanak a külföldi cégeknek, elsősorban a levegő és a vizek tisztításában. A légszennyezés okozta károk a legóvatosabb becslések szerint is évi 15 milliárd forint felett vannak, a vizek állapota tovább romlik, s Budapesten a szennyvíz 80 százaléka derítetlenül kerül a Dunába. Nem indult el a Lövér Expressz A Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetségének pénteken reggelre meghirdetett sztrájkja ellenére a budapesti pályaudvarokról egy kivételével valamennyi vonat a menetrend szerint elindult mondotta az MTI munkatársának Vizsy Ferenc, a MÁV Budapesti Igazgatóságának üzemigazgató-helyettese. A reggel háromnegyed 8 óra körüli állapotok szerint csupán a Lövér Expressz nem tudott elindulni a Keleti pályaudvarról. Nem a vasutasok munkabeszüntetése akadályozta meg az indulást, hanem 8-10 sztrájkoló beavatkozása, akik a szerelvény elé álltak. •HMHHI Megyénk útjain Arat a halál Egy héten belül már második halálos balesethez hívták helyszínelni a makói rendőröket. Tegnap reggel háromnegyed nyolckor a 43-as főúton. Kis/.oinbor határában Szeged felől haladt Daciá jával Sisák Gézáné, szegedi lakos. A kocsi kereke lekapott az útpadkára. Az autó ezután áttért a menetirány szerinti bal oldalra, ahol összeütközött a Szegedi Sütőipari Vállalt IFA tehergépkocsijával. A személyautó vezetője a helyszínen meghalt. A baleset körülményeit szakértők bevonásával vizsgálják. A szerencsétlen asszony immár a tizedik áldozata a héten bekövetkezett Csongrád megyei baleseteknek! Nyolcvankét éves a Délmagyarország Nyolcvankét esztendeje, 1910 május 22-én jelent meg első alkalommal a Délmagyarország. A vidéki magyar sajtó legpatinásabb lapját tegnap délután dr. Lippai Pál polgármester és Póda Jenő országgyűlési képviselő jelenlétében fogadáson köszöntötték a Sajtóház klubtermében megjelent vendégek. Lapunk képviseletében Dlusztus Imre főszerkesztő, a Délmagyarország Kft. ügyvezető igazgatója azzal üdvözölte a megjelenteket, hogy Szeged város napja és a Délmagyarország születésnapja bár véletlenül esik egybe, mégis szerencsés együtt ünnepelni őket: reményeink szerint a lap a szegedi polgár életéhez hozzátartozik, szolgálatában áll. Egy nagy család szolgálatában - mondotta francia partnerünk, a Nice Press Invest nevében Christian Theodose ügyvezető igazgató - hiszen a városi közösség lapjának lenni ezt jelenti. Christian Theodose természetesen nemcsak a társaság, hanem testvérvárosunk, Nizza képviseletében is szólt, amikor hangsúlyozta a magyar-francia jópartneri viszonyt, ami az utóbbi időben Szeged és Nizza között kialakult. Ebben, és a történelmi előítéletek eloszlatásában is szerepe van a két esztendeje közös vállalkozásként működő Délmagyarországnak. A francia ügyvezető igazgató első alkalommal jelentette be a nyilvánosságnak: a vállalkozás újabb lappal bővült, hiszen a felvidéki magyarság napilapja, a pozsonyi Új Szó is a DM és a Délvilág útját követi. Pohárköszöntőjében dr. Lippai Pál, Szeged polgármestere elmondta, hogy e régi város utolsó évszázadának történelme egyben a Délmagyarország története is; Szeged város napjának ünnepi eseményei között eztán is ott lesz napilapja születésnapjának köszöntése. Bár a fogadáson megjelenni nem tudott, levélben küldte el jókívánságait dr. Horváth Lajos, a Dél-Magyarországi Gazdasági Kamara ügyvezető igazgatója és - magas példányszámot, szellemi biztonságot kívánva - Bodor Pál, a Magyar Újságírók Szövetségének elnöke. A fogadáson Dlusztus Imre főszerkesztő első ízben adta át a Délmagyarország Aranygyűrűjét, amely a kollÉgák titkos szavazatai alapján a DM előző évben legszínvonalasabban teljesítő újságírójának jár. Az Aranygyűrű első tulajdonosa kovács András gazdasági rovatvezető, az 1% című gazdasági melléklet szerkesztője lett. Ugyancsak a születésnap alkalmából a Sajtóház klubjában Tandi Lajos felelelős szerkesztő nyitotta meg Szűcs Édua grafikusművész politikai karikatúráinak kiállítását. Az olvasók számára bizonyára ismerős helyzetrajzok az utóbbi két év szombati lapszámaiban jelentek meg. PANEK JÓZSEF FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Az első Délmagyarország Aranygyűrűt Dlusztus Imre főszerkesztő nyújtja át Kovács András gazdasági rovatvezetőnek. Csomók Szeged Budapesttől közúton lehet egy óra húsz perc és öt óra is. A gyorsabb változatnál egy pécsi közgazdász diáktársam ült a BMW kormánya mögött, a negatív rekordot pedig még tizennyolc évesen, frissen végzett autószerelőként személyesen állítottam fel, amikor karácsony és szilveszter között minden hétköznap hazahúztunk egy teherautót. Kezdőként természetesen én ültem hátul, egy három és fél méteres vonórúdra akasztott, kitört szélvédőjű, bontásra vásárolt teherautó volánjánál, s mondanom sem kell, negyednapra beleuntam. Tegnapelőtt az öt órára még sikerült rátenni felet, amikor kollegám csütörtököt mondott Skodáját kellett hazacsalni Rákospalotáról. Most is hátul ültem, a rudat azonban kötél helyettesítette, s mint köztudott, e két segédeszköz egészen máshogy viselkedik, ha autókat összekötve tölti be szerepét. A kötél például szakad és ezt a hátrányt csak részben ellensúlyozza az a tény, hogy újraköthető. A mozdulatsort az álomba szenderülő főváros belterületén pontosan ötször ismételtük meg. A szakadást kiváltó hibákon három a kettő arányban osztoztunk A kötélre egyszer sem hárítottuk a felelősséget. A két ötméteres darabból végül összehoztunk egy három és fél méterest, ami azután hazáig kitartott. Bizonyára nem a csomók sikerültek jobban, mi hangolódtunk össze, fékeztünk és gyorsítottunk figyelmesebben. Utoljára akkor függtem ennyire a másik embertől - a betűk világában talán soha így -, amikor párban bontottuk az öreg Csepeleket, s azon veszekedtünk, ki üssön az ötkilós Nagy Samuval és ki tartsa a vasat, odakínálva a kezét egy eltévedt ütésnek. Nem a kalapácsot választottuk, pedig időnként a körmünk bánta a másik hibáját. Soha sem dőlt el, a kapácsos ütött mellé vagy a tartó keze remegett meg. A szerepeket viszont kínos pontossággal cseréltük. KOVÁCS ANDRÁS