Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-18 / 116. szám

1992. május 18. ffir SPORTJA 3. Ezüstérem a kapában is A hazai közönség fergetes biztatása ismét nyomasztólag hatott a szegediekre, akik az első játszmában csak 3:3-ig állták a sarat a Kántor vezette somogyiakkal szemben. Első­sorban nyitásfogadási hibák miatt nem volt folyamatos a vendégek játéka, s biztosan hozta a játszmát a Kaposvár. A folytatásban cserékkel próbál­kozott a vendégegyüttes és rendezni tudta sorait. Nyitásaik és blokkjaik hatékonyabbak voltak és óriási adok-kapok közepette sikerült az egyen­lítés. A folytatásban teljesen egyenrangú elenféllé vált a Papíron gárdája és 4: l-re, majd 9:6-ra elhúzott. A lehetőség, sajnos, megzavarta a vendé­geket és néhány könnyel­músködés ismét a somogyiakat juttatta előnyhöz. Ez a játszma volt a mérkőzés fordulópontja, érezni lehetett, hogy a nagyon lelkes Szeged esetleges szett­győzelme bravúrhoz vezet­hetett volna. A negyedik játék­részben mindkét együttes utolsó erőtartalékait is mozgó­sította, mezőnyben és figuratív játékban is nagyszerű bemu­tatót tartott. A győzelmet ezúttal is a hazai pálya előnyét élvező Kaposvár szerezte meg. A csapatnak Sinka László, a Magyar Röplabda Szövetség főtitkára adta át a díszes tró­feát, a város polgármestere pedig bejelentette: az együttes félmillió forintos jutalomban részesül A szegediek, önma­gukat felülmúlva, nagyszerű évet zártak és ősszel a nemzet­közi porondon bizonyíthatják, hogy kiváló eredményük nem a véletlen műve volt. L. i Röplabda MK 11 «v A mérkőzés jegyzőkönyve: Kasposvári Somogy SC­Papiron SC Szeged 3:1 (5, -13,13,12). Kaposvár, 1500 néző. Ve­zette: ifj. Kiss, Horváth. Papíron SC Szeged: Lapsin, Vámos, RÁCZ, Melkvi, Petheő, CSÍKOS. Csere: Voronkov, Hulmann. Edző: Nyári Sándor, Nusser Elemér. szegediek örülhetnek az egy pontnak... Szeged SC-BMTE-Törley 2-2 (1-0) déssel megint megmentette csapatát a góltól. 50. perc: Legúrított sza­badrúgás után Szabó 25 méterről lőhetett, a léc alá tartó labdát Nagy Zs. bravúrral tolta kapu fölé. 63. perc: Gyors és ügyes budafoki támadás végén a 16 -os előtt, egy kényszerítőt követően, Ungi kilépett a védők közül és 11 méterről a kapu bal oldalába helyezett, l-l. 65. perc: Tompos remek átadásával Farkas került hely­zetbe, de elpuskázta lehetőséget. 81. perc: Vancea jobb oldalról, a vendégek kapujától 25 méterre pontrúgásból ívelt középre, Wagner emelkedett a legmagasabbra és 6 méterről a bal alsó sarokba fejelte a labdát, 2-1. 87. perc: Vanceát szerelték a vendégek térfelén, Hídvégi azonnal a szegediek 16-osa elé továbbított, ott Ungi az elmélázó védők közül kilépve, 12 méterről a bal alsó sarokba helyezett, 2-2. Gyorsan, talán túl korán, vezetéshez jutott a szegedi csapat. A mellettem helyet foglaló barátom, aki kissé késve érkezett, és már csak a közöltek alapján „látta" a találatot, így nyugtázta a történteket: „Nem biztos, hogy jót tesz a hamar rúgott gól, ilyenkor a szegedinél jobb FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Légibalett... A szegedi csatárok, ha eljutottak a budafokiak kapuja elé, mindenkor elszánt védőkkel találkoztak, olyanokkal, akik sem a légtérben, sem a földön nem kegyelmeztek ellenfelüknek Szeged, Tisza-parti stadion, 1500 néző. Vezette: Balajti (Marosvári, Kovács). Szeged SC: Nagy Zs. - Hurguly, Bogdán, Wágner - Puskás, Takó F., Kiss, Mihalache, Takács J. - Takács Z., Vancea. Edző: Szalai istván. Budafok: Megyesi - Csiba, Nagy Z., Szabó, Héjjas ­Bátyi, Takó A., Hídvégi, Ungi, Varró - Tompos. Edző: Sárközi Lőrinc. Csere: Mihalache helyett Miklós a szünetben, Takó A. helyett Farkas az 58., Kiss helyett Radulescu a 69., Héjjas helyett Bősze a 81. percben. Gólszerző: Bogdán a 2., Ungi a 63., Wágner a 81., Ungi a 87. percben. Sárga lap: Tompos a 41., Puskás a 68., Ungi a 70., Farkas a 84. percben. 2. perc: A jobb oldalról Takács J. végezhetett el szög­letrűgást. A kapu elé ívelést a budafokiak elvétették, nem így ZBogdán, aki az öt és felesről, előrevetődve, a jobb asó sarok­ba fejelte a labdát, 1-0. 10. perc: Gyors ellentá­madás végén Bátyi beadását Bogdán a jobb oldali kapufa mellől fejelte az alapvonalon túlra. 18. perc: Varró indításával Tompos húzhatott kapura, közvetlenül a 16-os vonalánál Nagy Zs. bátor lábravetődéssel hárította a gólveszélyes akciót. 22. perc: Vancea 20 méterről célozta meg a kaput, kellemetlen labdáját Megyesi vetődve hárította, majd nem sokkal később Kiss közeli lövését tette ártalmatlanná a vendégek kapusa. 27. perc: Wágner lövését esak kiütni tudta Megyesi, Takács Z. ismételhetett, Nagy Z. azonban a kapu torkából -az alapvonalon túlra rúgta a csapat is képes eltelni önma­gával..." Mit ne mondjak, neki lett igaza. A túlzottan védeke­zésre koncentráló budafokiak tíz perc elteltével felhagytak defenzív taktikájukkal, s ha csak kontrákkal is, de megpró­bálták megközelíteni ellenfelük kapuját. Mindezt olyannyira jól csinálták, hogy Nagy Zsolt­nak, a vendéglátók kapuvédő­jének egyre több volt a munká­ja, s ahogyan számolgattuk, jóval többször kellett háríta­nia, mint kollégájának! A szegediek játéka, vezetésük el­lenére, nem volt meggyőző, amit és ahogyan csinálták, abból nem lehetett arra következteni, hogy a kiesés ellen harcoló ellenfelüket képesek lesznek legyőzni. Szünet után, már ami a Hazaiak próbálkozásait illeti, minden maradt a régiben. A csapat játékában szemernyi elképzelést sem lehetett felfe­dezni, leginkább az „Ahogy esik úgy puffan!" szólás­mondás illett futballután­zatukra! Mindent egybevetve, a látottak után - kétszeri előnnye ellenére is - a Szeged SC örülhet igazán a hazai pályán „kiharcolt" döntetlennek! Jó: Nagy Zs., Bogdán, illetve Szabó, Hídvégi, Ungi, Tompos. Szalai István: - Akik kint voltak mérkőzésünkön, jo­gosan fejezték ki nemtet­szésüket a látottak miatt! Másról most nem akarok beszélni... Sárközi Lőrinc: - Nagyon értékes pontot szereztünk! Más kérdés, ha védelmünk fegyel­mezettebb, jobban koncentrál a pontrúgásoknál, gólokkal kellett volna nyernünk! GYÜRKIERNŐ További eredmények Labdarúgó w NB II. labdát. Az ellentámadás végén Tompos próbálta bevenni a szegeidek kapuját, Nagy Zs. azonban ezúttal is hárított. 42. perc: Tompos kötött „csomót" a szegedi védők bokájára a 16-oson belül, ám gólveszélyes támadásukat végül túlkombinálták a vendégek. 46. perc: Varró a bal olda­lon faképnél hagyta a védőket, egyedül törhetett kapura, szerencsére a jő ütemben kifutó Nagy Zs. bátor vető­KELETI CSOPORT: Kecskeméti SC-Kaba 2-0 (1-0), Debreceni VSC- Ka­zincbarcika 1-2 (1-0), Miske-Békéscsaba 0-0, Salg­glass-Nyíregyháza 0-1 (0-1), Hatvan-Szolnoki MÁV MTE l-l (0-0), Hajdúnánás-Bagi FC l-l (l-l). A bajnokság állása: 1. Békéscsaba 26 18 4 4 57-18 40 2. Kaba 26 16 4 6 48-25 36 3. Nyíregyháza 26 15 6 5 42-23 36 4. Szeged 26 12 8 6 37-19 32 5. Hatvan 26 10 11 5 29-15 31 6. DVSC 26 9 12 5 43-18 30 7. Szarvas 26 10 9 7 31-32 29 8-Bag 26 10 7 9 37-33 27 9. Kazincbarcika 26 11 3 12 29-33 25 10. BMTE 26 7 7 12 29-43 21 11. Eger 26 6 9 11 25-42 21 12. Miske 26 5 10 11 24-38 20 13. Salgglass 26 7 6 13 23-37 20 14. Hajdúnánás 26 5 9 12 21-37 19 15. Kecskeméti SC26 4 9 13 22-49 17 16. Szolnok 26 3 6 17 16-51 12 NYUGATI CSOPORT: Ajkai Bányász-Dorogi Bányász 1-3 (0-0), Nagy­kanizsa-Oroszlányi Bányász 6-3 (2-1), Dunaferr-III. ker. TVE 0-0, Soproni LC-Paksi Atom 3-1 (2-0), Szek­szárd-ESMTK 3-1 (2-0), Mohács-Sabaria-Tipo 0-0, BKV Előre-Bajai FC 1-2 G-2). A bajnokság állása: 1. Csepel 2. Dorog 3. BKV Előre 4. Sabaria 5. Paks 6. Nagykanizsa 7. ESMTK 8. Dunaferr 9. Sopron 10. III. ker. TVE 26 11. Szekszárd 26 12. Mohács 26 13. Baja 26 14. Ajka 26 15. REAC 26 16. Oroszlány 26 26 24 26 13 26 13 26 11 26 12 26 9 26 12 26 12 26 9 9 7 4 8 6 5 4 44-19 35 34-16 35 34-17 34 25-19 31 41-32 42-31 40-38 28 36-37 28 30-30 26 24-24 26 23-31 23 20-26 21 20-30 21 23-39 23-44 30 28 22-48 16 • Javaslom, legyünk „szabályosak", vagyis elő­ször tisztázzuk, hogyan is kerültél az újszegedi Sport­uszodába. - Édesapám „hatására" (aki valamikor OB l-es kapus volt ­a szerk.) nyolcévesen kezdtem el pólózni Szentesen. Tamás öcsém a mai napig a Kurca­parti városban játszik, én viszont 1988-ban - amikor felvettek a SZOTE-ra - átiga­zoltam a szegedi gárdába. Ilyen egyszerű történet az enyém... • Az elmúlt négy évből a legutóbbit alighanem bol­dogan elfelejtenéd... - Tény, hogy már az őszi szezonban „megsiklott" a csapat, ritka rossz szériát pro­dukáltunk. Más kérdés, hogy nekem a vereségek ellenére sem ment rosszul a játék. • Ezért „bátorkodtál" kihagyni a téli alapozást? - Ugyan már...! Kizárólag a vizsgaidőszak és egy fránya betegség miatt nem jártam edzésre. A vezetők sajnos nem értették meg, hogy az egyete­men már nincs több „dobá­som", és a mulasztásért kemé­nyen megbüntettek. A januári fizetésemet - ezt megbeszélték velem - „egy az egyben" le­ff Nem azért lógtam( mert lusta vagyok! ff Dongó Lászlónak egyedül Kásás Zoltán miatt van lelkiismeret-furdalása vonták, februárban és március­ban pedig csak a járandóságom felét vehettem át. Ez utóbbit azért furcsállom, mert se fe­gyelmit, se egy írásos határo­zatot nem kaptam, arról nem beszélve, hogy azokban a hó­napokban már játszottam is. Egyébként akkor sem tudtam volna többet edzeni, ha a szankciók helyett, mondjuk, a „szokásos" pénz ötszörösét ígérik a vezetők... # Az edződ és a csa­pattársaid elfogadták a „tanulási mániádat"? - Tudom, hogy Kásás Zoltán részben rám építette a taktikát, és ezért azt szerette volna, ha minden gyakorláson részt veszek. Valahol megér­tem őt, de úgy gondolom, amit kért tőlem, azt álmomból felkeltve is meg tudom csinál­ni. A fiúk többsége pedig, érzésem szerint, tisztában volt azzal, hogy nem azért „lógtam", mert lusta vagyok... • Tehát nem a te „bű­nöd" a vártnál gyengébb szereplés. Ennyi jót és ennyi rosszat én szegedi vízilabdázóról még nem hallottam... A 24 esztendős Dongó Lászlót egyesek tökéletes bal kézzel megáldott szupertehetség­nek, villámgyors bombázónak, zseniális megoldásokra képes pólósnak tartják, mások pedig csak a taktikai és a „hétköznapi" fegyelmezetlenségekre egyaránt hajlamos, a munkakedvet csupán hírből ismerő, a kemény edzéseket gyakorta kiltagyó játékost látják benne. Egy dolgot viszont senki sem vitat: ha Dongó komolyan venné (vette volna) a vízilabdát, egyetlen szövetségi kapitány sem hagyná (hagyta volna) ki őt a válogatott keretből, és talán a Szeged SC-nek sem kellene (kellett volna) a kilencedik hellyel megelégednie a bajnokságban... - A balsikerek egyik ma­gyarázata, hogy három év alatt három remek edző (Pozsgay, dr. Kiss, Kásás) háromféle koncepciót próbált Szegeden megvalósítani. Mindegyikük jót akart, de ahhoz túlságosan rövid idő állt rendelkezésükre, hogy elképzeléseiket átültessék a gyakorlatba. Azt sem szabad elfelejteni, hogy közben folya­matosan gyengült a játékos­állomány, hiszen dr. Cseri, Bozsó, Juhász, Miller helyett nem ugyanolyan tudású póló­sok épültek be a csapatba. Ami az én felelősségemet illeti: ha minden energiámmal a vízi­labdára koncentrálok, esetleg egy-két hellyel előrébb végez­hettünk volna a mostani baj­nokságban. Lelkiismeretfur­dalásom csak egy dolog miatt van. Talán maradásra bírhattuk volna Kásás Zoltánt, ha az élmezőnyben zárjuk a pontva­dászatot. • Júniusban lejár a szerződésed. Tudsz-e már biztosat a folytatásról? - Csak azt tudom, hogy a pénztelenség már idén olyan tényező volt, ami megosztotta a játékosok figyelmét. Ebben a városban öt csapatsport „vege­tál", amelyeket néhány vál­lalatnak megítélésem szerint érdemes lenne „eltartani". Nem jótékonyságra gondolok, hanem egy korrekt megállapo­dásra, amelyben az „adok" és a „kapok" oldalt is mindenki tisztán látja. A pólóra költött forintok például némi „türelmi idő" elteltével bizonyosan megtérülnének, hiszen egy jó center és egy jobbkezes átlövő leigazolásával, a tehetséges fiatalok beépítésével hamar ütőképes együttessé válhatna a miénk! • Amelyből a legjob­bakat talán a válogatottban is figyelembe vennék... - Másfél éve dr. Konrád János meghívott a keretbe, de akkor csak afféle edzőpart­nernek kellettem. Az az igazság, hogy Szegedről szinte lehetetlen bekerülni a válo­gatottba. Éppen ezért inkább arra vágyom, hogy az egyetem elvégzése után egy külföldi csapatban is megmutathassam, mit is tudok valójában... RÉTHI J. ATTILA

Next

/
Thumbnails
Contents