Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-16 / 115. szám

GYEREKEKNEK SZOMBAT, 1992. MÁJ. 16. RIGÓ BÉLA Városlegenda Amikor elmentek a bulldózerek. Visszalopóztak a házak. Csend van. Az égen a hold didereg. Hol vannak a régi utcák, terek? Összebújnak és fáznak. - Jó estét, kedves Sarokház Úr! Megismertem a kéményéről! - Ó, drága Villácska, hogy illik kegyedhez szép repkény ruhája... Csak ne süsse le a spalettáit! - Hagyja csak! Lássa, megvénültem... - Hiszen alig múlt százhúsz éves. - De két tűzvész! Meg a háború is. Szegény uram a bombázáskor... Azóta foghíjas az utcánk. Amikor elmentek a bulldózerek, visszalopóztak a házak. Csend van. Az égen a hold didereg. Hol vannak a régi utcák, terek? Összehajolva vitáznak: - Én itt álltam a templom mellett! - Hagyja, kérem, a templomot csak! Jól kibulizta, műemlék lett. Rongyos, fehér szirom ruhában sírnak a fák. Őket majd holnap. Majd jönnek, és követ dobálnak kis kutunk rémült kék szemébe. Sóhajt a föld, őt meg leöntik szürke betönnal s elfelejtik. De jó, hogy ezt már meg sem értük! Amikor elmennek a bulldózerek. Visszalopóznak a házak. Csend van. Az égen a hold didereg. Hol vannak a régi utcák, terek? Csend van. Nincs magyarázat. MMMNMMMHNMNMM Gyermekeké a színpad Állatkerti költőbizonyítvány A társadalmi zsűrivel egyenértékű szakmai zsűri ezután egyenként végigropogtatta a beküldött rímeket és úgy döntött, hogy az aszály ellenére is jó lesz az idén a rímtermés. Ezekután a költőiskola tanulói közül három poéta nebulóról megállapította, hogy felsőbb osztályba léphet. Még rangsorolta is őket. Ennek alapján harmadik vagyis Teve-díjat nyert: Gyuris József, Üllés. Művei alapján megállapították róla, hogy díjának névadójához híven ő is szorgalmas, türelmesen kérdődzik a rímeken még akkor is, ha már úgy érzi, hogy egy (vagy két) púp a hátára az egész. Néha kérődzés közben elmélázik, ilyenkor nem ismeri fel a közelgő és az op artra rímelő leopárdot. Jósága azonban megható, túlságosan elnéző a mi nyomdahibáinkkal szemben is, ritmusdöccenőinket sem javítja, a szótagszámból meg szeret leharapni olykor-olykor, így aztán nála a karámból csak egy közönséges füles bámul ki, nem pedig egy vad szamár. Búcsúzóul azt üzenjük neki: Díjat kaptál te már - okkal. Ne törődj a tanárokkal! Második, vagyis Leopárddíjat nyert Nagy Veronika, Szeged. Az állatkerti költőiskola beérkezett anyagát előbb a fényképeken már bemutatott társadalmi zsűrinek akartuk odaadni, de többen attól tartottak, hogy megeszik a megfejtéseket és megárt nekik. ^^ L IuAJX dUrmizL • aJurw Iflx&tL őfi ff t >u"sfc ooxv- Wi Wííc^-NS i rv«WL>ul i>mexfi roíyf WwtscL tx. WÁJifect • - ackdAM*- 'htytutA,^ . .y WtLauü*/l <o r^uxC&tknr^'i. f ircí/ia, ö- 'YJ~ Nagy Veronika még a levélborítékra is verset írt Ez a szép eredmény nem bunda. Pedig bundája alapján egyedül ő ismerte fel a leopárdot. Valaki csíkos tigrisnek nézte, más meg hallgatott róla, miféle szerzetet lát. Mint ábrándozó férfiak között gyakorlati szemléletével kitűnő hölgy, ő jött rá egyedül, hogy a képen látható madárfajnak, legyen akár gólya, akár az állatkert flamingója, nincs Petőfije, (legfeljebb rigója) de főleg mamája van, aki nem szárnyal a költészet magas régióiban, mert onnan nem látná a tóparton ugrándozó békákat. Viszont fiókáit ő költi saját fészkében, saját melegével, saját tojásaiból. Ez is költészet a javából! Meg azok a versek is, amelyeket Veronikánk a rejtvénye mellé beküldött nekünk, még a borítékra is jutott belőlük. Kár, hogy Vera nem ismeri a hegy leve kifejezést, amely dombosabb vidéken a bort illeti meg, és flamingóról sem hallott, azért keresi rajtunk a marabut. Neki azt üzenjük: Ha a tojást más bántotta, költheted már, csak rántotta... Első, vagyis Vadszamárdíjat nyert ifj. Csillik László Szeged. Csillik professzor úr valóságos rímtanulmányt küldött be nekünk. Ezek közül néhányat ezúton bocsátunk az állatkerti költőiskola többi tanulóinak a rendelkezésére. Külön hálásak vagyunk az „addsza már - vadszamár" rímért. Nekünk is ez jutott eszünkbe először, de az addsza szóalakot a mai gyerekek számára érthetetlen ósdiságnak vélve rontottuk el fájó szívvel a rímünket. Rím- és szójátékmesterünk azonban olykor kicsit túl sokat kombinál. A fatigrist mi a pár évvel ezelőtti papírtigrissel rokonítjuk. Persze, ha egy fatigris sokat ugrál, akkor már a rómaiak is azt mondták rá, hogy fatigatus. Ifjabb Csillik kollegának pedig azt üzenjük, hogy csak annyi rímet használjon, ami odaillik, mert: Szaporodik mint az ázalék, a rímből elég a száz százalék. * - góbé Tiéd a színpad! - mondta felhívásában a River Band c> a Százszorszép gyermekház, s akik kedvet - no meg egy kis tehetséget éreztek magukban feléphettek egy közös koncerten az együttessel. A színpadon a zenekar gyermekműsora után a gyermekszereplők következtek, akik a zenekar kísérete mellett elénekelhették kedvencük dalát. Figyelem: igazi, élő ének, semmi Tátika, gyerekidomítás és a sztárok majmolása! Bár igaz, hogy néha hamisan szólt az ének, nem mindig találták meg az igazi hangokat, de ettől volt igazi a produkció, természetes és bájos az előadás. A River együttesel és a gyerekszereplőkkel még találkozhatunk, legközelebb a Maty-éren felépítendő háromnapos város gyermekszínpadán. T. V. Rajzpályázat FOTÓ: SCHMIDT ANDREA A Gedói Általános Iskolában a múlt héten rendeztek művészeti napokat. A rendezvényen - több műfaj között a népdalillusztrációs verseny legjobb rajzait is kiállítottak. A díjazott munkákból mi is közreadunk mutatóba, s persze nem véletlenül. Szeretnénk, ha ti is megmutatnátok, mit tudtok: küldjetek rajzokat. víz- és temperafestményeket - a technika kiválasztásában teljes a szabadság. Abban viszont már nem. hogy miről szóljanak a rajzok. Olvassátok el Rigó Béla Városlegenda című versét, s ehhez készítsetek képeket. Örülnénk, ha nem egyszerűen versillusztrációk születnének, hanem próbáljatok ..belebújni" a versbe. belépni a költői képekbe, s rajzoljátok-fcssétek le. ami képzeletben megjelenik előttetek. A legjobb munkák alkotóit természetcsen megjutalmazzuk. {