Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-13 / 112. szám

SZERDA, 1992. MÁJ. 13. A HELYZET 5 Nagyáruház Az emeletre mindig érdemes felmenni! Két évvel ezelőtt, amikor javában dühöngött a bevásárlóturizmus, szinte minden szegedi kereskedő igyekezett magasabb áron kínálni a portékát. Magának árt az, aki olcsóbban is odaadja az árut, ha többért is elmegy. Az elmúlt évben azonban változott a világ: ma már a/.on versengnek az üzletek, ki tud olcsóbban, jobbat kínálni. Nincs ez másként a nagyáruház emeletén sem: - Volt idő, amikor elterjedt rólunk, hogy áraink magasak. Talán nem is alaptalanul. De ennek a világnak vége. Gyökeresen megváltozott az üzletfilozófiánk - mondja Bittó János, a nagyáruház emeleti osztályainak igazgatója. - Most mire törekszenek? - A nagy forgalom, kis haszon elvét valljuk! Azaz, igyekszünk nagy mennyiségben jó minőségű, divatos holmikat beszerezni, és vevőinknek minél olcsóbban kínálni. Az elmúlt hónapokban sok új szállítóval vették fel a kapcsolatot: olyan ruházati cikkekkel bővítették készletüket, amelyek divatosak, jó minőségűek és áruk is kedvező. A kedvezőbb ár még véletlenül sem azt takarja, hogy ezeket a holmikat rövidebb ideig lehet csak használni. Mindössze arról van szó, hogy az árversenybe - természetesen lefelé - a nagyáruház emeleti része is bekapcsolódott. Hogy mi mindent kínálnak kedvező árakon? Nos, az elkövetkezendő egy hónapban hétről hétre „ízelítőt" olvashatnak majd a Délmagyarországban ezen a helyen a kínálatból. A mi áraink című összeállítás remélhetőleg az önök árai is lesznek, mert megnyerik tetszésüket. S kiderül, csak az emelet van magasan, az árak nem. - Azt szeretnénk, ha a vásárlók naponta éreznék a pénztárcájukon is, hogy az emeletre mindig érdemes feljönni! (x) Megalakul a VMDK szegedi tagozata Szegeden a Teleki utca 3. szám alatt május 14-én, holnap 19 órakor megalakul a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének szegedi tagozata, amelyen megvitatják a szervezet alapszabályát és programtervezetét. Az alakuló bizottság minden délvidéki menekültet szívesen lát, és felkéri az érdeklődőket, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg az esten. T. T. Halálra sebezte bajtársát Géppisztolyával játszadozott Gergely Károly 19 éves honvéd, közben a fegyvere elsült és halálosan megsebesítette Balogh László 20 éves honvédet. A tragédia a tatai Klapka György laktanyában történt, május 7-én, a délutáni órákban. Gergely Károly géppisztolya eddig nem tisztázott okból sült el, a golyó áthatolt Balogh László arckoponyáján, és járomcsontján. A sérültet azonnal a győri katonai kórház idegsebészetére szállították, ahol megoperálták, de már nem tudtak segíteni a szerencsétlen fiatalemberen. Belehalt sérüléseibe. Gergely a lövést követően sokkos, öntudatlan állapotba került. Ot is a győri kórházba szállították, és még nincs kihallgatható állapotban. A tragikus kimenetelű baleset ügyében a vizsgálatot folytatják. Álmában zsírtól csöpögő halszeleteket raktak elé és bárhogy is undorodott, enni kellett belőle, teste összeösszerázkódott az ágyon. Először azt hitte, hogy tovább álmodik, mikor egy kéz megrázta a vállát, de hogy a sürgető mozdulat megismétlődött, felriadt: a portás állt előtte. - Mi történt? - Telefonon keresik, Feri. Még szerencse, hogy meghallottam lent a klubszobában. - Ki keres? - Nem mondta a nevét, egy nói hang. Borsos arra gondolt, hogy újból az anyja jelentkezik és így próbál pénzt kicsikarni belőle. Elhatározta, hogy nem hagyja megzsarolni magát. Ásítva felült és belépett a papucsába? - Hány óra van? - Még nincs későn, kilenc óra múlt. Borsos a gumitalpú papucsban végigcsattogott a folyosón, felvette a kagylót a porta asztaláról: - Tessék, Borsos Ferenc vagyok. Á túloldalon egy női hang szólalt meg, lassan beszélt, mintha külön erőfeszítésébe kerülne, hogy megformálja a szavakat: - Ugye maga imád engem? Mert engem csak imádni lehet. -Ki az? - Zsóka vagyok. - Zsóka?! Mi történt magával? - Ide tudna jönni? - Már lefeküdtem. - Nem számít, jöjjön, ahogy van. Borsos az alvástól még mindig kábultan próbálta felfogni a helyzetet: - Abban maradtunk, hogy az ünnep másnapján elmegyek magukhoz ebédelni, nem? - De igen, majd leülünk és intelligensen csevegünk az irodalomról. Értse meg, hogy nekem most van szükségem magára. - De hát mit szól hozzá a férje, ha én szentestén beállítok? - Én hívom, ne törődjön a férjemmel. Egy órát várok magára, ha addig nem ér ide, már ne is jöjjön, elmegyek hazulról - mondta Zsóka és letette a kagylót. Borsos a döbbenettől mozdulatlanul támaszkodott neki a Dugonics-napok A Dugonics András Általános Iskola 1987 óta rendezi meg évente a hagyománnyá váló Dugonics-napokat. Az idei programsorozat Bemutatkozik az iskola című műsorral indul május 13-án, 16.30-kor, az ifjúsági házban. A diákok mesejelenettel, énekkel, tánccal, idegen nyelvi bemutatókkal lépnek a közönség elé. A rendezvényre minden szülőt, volt tanítványt, tanárt, érdeklődőt szeretettel várnak. A következő héten, 21-én, vetélkedők zajlanak majd a 80 éves iskola falai között, s ekkor kerül sor az éves versenyek eredményhirdetésére. Egész napon át tartó könyvvásár is lesz, s kiállításon ismerhetik meg a látogatók a tanulók munkáit. A Dugonics-napokat május 22-én kirándulással zárják. Amerika-nap Az Atlasz Utazási Iroda, a Tradesco Tours és a Delta amerikai légitársaság közös szervezésében Amerika-nap lesz pénteken, május 15-én, Szegeden. Déli 12 órakor mazsorettek vonulnak fel a Széchenyi téren és a Kárász utcán - együtt a Deák gimnázium táncosaival és a Riverside együttessel. Fél egykor a múzeumkertben a Studium Dixieland Band és a Riverside ad koncertet, s bemutatót tartanak a mazsorettek és a „deákos"táncosok. Délután két órakor az MTA szegedi székházában, a Somogyi utca 7. szám alatt Üzleti kapcsolatok és lehetőségek Szegedtói Amerikáig címmel Gary Callaghan kereskedelmi attasé tart előadást. Este héttói amerikai vacsoraest lesz a Hungária Szállodában - countryzenével, tipikus amerikai menüvel, s mint a szervezők ígérik: meglepetéssel. (Asztalfoglalás az étteremvezetőnél és az Atlasz Oroszlán utcai irodájában.) Törvénysértés Törvénysértő az MSZOSZ múlt év júliusi testületi határozata, amelyben megtagadta a vagyonelszámolást - hirdetett ítéletet a Fővárosi Bíróság. Az MSZOSZ-t új határozat meghozatalára utasítja. Az MSZOSZ 15 napon belül dönthet arról, hogy bead-e fellebbezést az ügyben. Aszályt kiált az agrárkamara Zsarolják a termelőket FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Kilencedik éve pusztít az aszály Csongrád megyében. November és április között mindössze 67,5 milliméter csapadék esett, miközben a harminc éves átlag 234, tehát az elmaradás kereken 166 milliméter. A csatornák üresek, csak a békák lakják őket, a vízügy pedig spekulál: arra, hogy majd az eső megtölti valamennyit, és akkor ezt a vizet adja a termelőnek. Állnak a gépek is. A téeszeknek csak egy része kötötte meg a szerződéseket, azokat is az azonnali inkasszó feltételével. Vagyis fizetnie kell, még mielőtt a szolgáltatást igénybe vette volna (az első részletet a szerződés aláírásakor). Ha nem ezt teszi, büntetőkamatot próbálnak behajtani rajta, méghozzá a banki háromszorosát, 66 százalékosat. De csak próbálják: Csongrád megye gazdaságai közül ugyanis 15-en jelentettek öncsődöt, kettő ellen pedig felszámolási eljárás folyik. A Csongrád Megyei Agrárkamara segélykiáltását hallatja a szorult helyzetben: az ügyvezető igazgató, Bagi Ádám levelet írt dr. Gergátz Elemér földművelésügyi, valamint dr. Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszternek. Az évszázad legsúlyosabb aszályára próbálja felhívni a figyelmet, s arra, hogy a vízzel „lánckereskedelem" folyik, a termelőket zsarolják. Az ATIVIZIG szerződéses ajánlatában teljesíthetetlen feltételeket támaszt a termelőkkel szemben. Félő azonban, hogy a minisztériumok ezt a levelet is a papírkosárba hajítják, akárcsak azt, amit az év elején írtak - a vízadó, vagyis a vízügyi alap eltörlése érdekében. F.K. Időzített bomba a börtönökben A Magyar Börtönügyi Társaság és a Finkey Ferenc Bűnügyi Reform Társaság, mint a magyar börtönüggyel foglalkozó tudományos társaságok aggodalommal figyelik a jelenlegi magyar büntetésvégrehajtás rohamosan romló gazdasági helyzetét. E társaságok véleménye szerint a szabadságvesztés büntetés végrehajtása során tapasztalható gazdasági nehézségek. azaz a büntetésvégrehajtási munkáltatás elsorvadása a börtönlakosság össztársadalmi veszélyességét rendkívüli módon megnöveli. Ez a robbanásközeli állapot nem csupán a büntetési célokkal, illetve elvárásokkal ellentétes, de komoly fenyegetést jelent a közrend, és a közbizalom szempontjából is. Már ma is egyre növekszik azoknak a fogva tartottaknak a A Magyar Börtönügyi Társaság és a Finkey Ferenc Bűnügyi Társaság a következő állásfoglalást juttatta el Antal József miniszterelnöknek, illetve tette közzé az Országos Sajtószolgálat által. száma, akik a legfontosabb célszerű emberi tevékenység: a munka helyett egész nap a zárkákban összezsúfoltan tétlenül léteznek. Köztudott, hogy a semmittevéssel múló idó „morzsolása" idegtépő megpróbáltatás, s így számos, a börtönön belül, az elítéltek egymás elleni és a külső társadalmi közösséget veszélyeztető elképzelés, mi több, megmozdulás táptalaja lehet, akár holnap is... Tettekben is kifejezésre kell jusson, hogy a büntetésvégrehajtás okszerű formában történő megszervezése állami feladat és felelősség, tehát a közhatalom nem vonulhat ki „gazdaságilag" sem a börtönügyből. A közelmúltra jellemző állami tartózkodás, pontosabban a vészesen csökkenő anyagi fedezet, bár látszólag szakítást jelent a paternalista-beavatkozó felfogással, egyáltalában nem felel meg az európai elvárásoknak. Kérjük, hasson oda, hogy a kormány sürgősen fontolja meg a büntetésvégrehajtás gazdasági problémáinak megoldását, különös figyelemmel azokra a veszélyekre, amelyek időzített bombaként - a munkáltatás összeomlásával elkerülhetetlen robbanással fenyegetnek. Moldova György A félelem kapuja 25. rész portásfülke falának. Valamilyen ugratást sejtett a meghívás mögött, el tudta képzelni, hogy az asszony csak tréfából beszélt ilyen drámai hangon, a helyszínen egy társaság fogadja majd és megpróbálja bevonni szórakozásaiba. Veszélyérzete ki is színezte ezt a képet: tréfák célpontja lesz, gúnyolódnak vele. De akármilyen csapda rejlett is a háttérben, Borsos tudta, hogy nem térhet ki a meghívás elől, mert lehetetlenné válna Zsóka szemében. A csuklójára nézett: tíz perccel műit kilenc, úgy gondolta, legkésőbb tíz óráig oda kell érnie a kertes házhoz. Átment a mosdóba és sietve megborotválkozott. Szeretett volna valamilyen ajándékot vinni, de hiába futotta végig a szekrényét, nem talált semmi elfogadhatót. A klubszobában megkérte a kártyázókat, hogy töltseaek meg neki egy üveget borral, újságpapírba takarva a hóna alá fogta. Kint szokatlanul enyhe és csillagfényes volt az este, amerre Borsos elhaladt, a kertekben csillogtak a fenyőfára felakasztott színes villanyégő füzérek, de a forgalom már leállt, csak egy-két, céljához késve igyekvő autó húzott végig az úton, bőgő motorral. Lépései visszhangoztak a házfalakon, a főtéri templom előtt sétáló rendőr felemelte a fejét és hosszan nézett utána. A megszokott bejáratnál hiába próbálkozott, az előkert kapuját zárva találta. Benézett a kerítés fölött: az ablakokban látszott valamennyi fény, de könnyen lehetett, hogy ez csak az utcai lámpák visszatükröződéséből eredt. Borsos hiába nyomta meg a csengőt, megkerülte a házat abban a reményben, hogy a hátsó kaput nyitva hagyták. A fiú sokáig nézte az oroszlánfejes rézkopogtatót, bátortalanul ütött vele néhányat, de senki sem válaszolt. Próbaképpen lenyomta a kilincset, az ajtó szinte magától kitárult, belépett az előszobába. Furcsa, leginkább hígítóra emlékeztető, mély, szeszes szag ütötte meg az orrát. - Jó estét! - mondta a szokásosnál hangosabban, de a köszönésére senki sem válaszolt. Borsos fenn az emeleten látott fényt, bátortalanul arra indult. Benézett a félig nyitott ajtókon: jobbról egy koloniálbútorral berendezett dolgozószoba tűnt fel, a nappaliban pedig mintha még nem érkezett volna el a gyertyagyújtás ideje, sötéten állt a karácsonyfa. Fenn az emeleten minden lámpát égve hagytak, Zsóka ott aludt a dohányzóasztal melletti kanapén. A márványlapon egy félig üres portorikorumos üveg állt, ebből áradt az az édeskés szag, melyet már a belépésnél megérzett, olyan sűrűn betöltötte a félig zárt teret, hogy köhögésre ingerelte Borost. Tanácstalanul megállt, úgy gondolta, hogy talán jobb volna, ha megfordulna és elmenne, de nem akarta magára hagyni az alvó és láthatólag ittas asszonyt. Könnyen előfordulhatott, hogy Zsóka rosszul lesz és orvost kell hívni hozzá, vagy hányni fog és az arcára kell fordítani, hogy meg ne fulladjon. Leült, abban reménykedett, hogy Keresztes hamarosan megérkezik és átveszi tőle az őrködést. Szíve mélyén azonban tartott is ettől a találkozástól, úgy gondolta, nehezen tudná megmagyarázni, hogy került ide. Dzsekijén lehúzta a cipzárat és kényelmesebben helyezkedett el a fotelben, a magával hozott bort az asztalra tette. Szinte mozdulatlanul várakozott, a csendet csak a bekapcsolva hagyott gramofon surrogása törte meg, melyen már lefutott a lemez. Borsos időnként a kanapé felé nézett: Zsóka feje meg-megrándult, vetett egyet magán, arca bekerült az állólámpa fénykörébe, álmában is megpróbált elfordulni a bántó világosság elól, de nem sikerült neki. (Folytatjuk)