Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-06 / 82. szám

1992. április 6. in: SPORTJA 7 „Vannak húszéves öreg ás harmincöt éves fiatal labdarúgók..." Jenei Imrének, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányának exkluzív interjúja „A Dél Sportja" számára Jenei Imréhez, a magyar labdarúgó-válogatott kapitányához a hetvenes évek eleje óta szoros ismeretség fűz. Ekkor ugyanis a kitűnő szakember edzőként dolgozott Szatmárnémetiben, ahol volt alkalmam közelebbről is meggyőződni képességeiről, hiszen akkori lakóvárosom csapatát, az Olimpiát olyan nagyszerűen készítette fel, hogy az addig közepes szinten lévő másodosztályú együttes felkerült a román labdarúgás első osztályába. Aztán Jenei Imre is elkerült Szatmárnémetiből, Románia egyik legnagyobb klubjának, a Bukaresti Steauanak lett vezető edzője. S az már minden, labdarúgást szerető előtt ismeretes, hogy a bukaresti klubbal, majd később a román válogatottal milyen eredményeket ért el. Irányításával a Steaua megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, egy évvel később pedig csak a döntőben kapott ki, a híres-nevezetes Milántól. A román válogatott, amelynek szövetségi kapitánya volt, 1990-ben az olaszországi világbajnokság 24-es döntőjében történetének legjobb eredményét érte el, s csak hosszabbítás után, az elrontott 11-es rúgások akadályozták meg abban, hogy ne ő, hanem Írország kerüljön a nyolcas döntőbe... fel. ^ V /ff 2.. /p ^ Az év eleje óta a világszerte ismert, kitűnő szakember labdarúgó-válogatottunk szövetségi kapitánya. Készségesen vállalkozott arra, hogy exkluzív interjút adjon „A Dél Sportja" számára. - Két hónapja vagy szövetségi kapitány. Megismerted-e már a magyar labdarúgást? - Ismergetem. Kezdem megismerni. Nagyon sok előkészületi, majd bajnoki és kupameccset láttam, s ezeken számos játékost volt alkalmam szemügyre venni. Mondhatnám úgy is, hogy a válogatottság szempontjából számba jöhető, valamennyi magyar labdarúgót láttam már. - És mi a véleményed róluk? - Vegyes véleményem van. Más hozzáállást vártam úgy a klubok vezetőitől, mint a játékosoktól. - Milyen szempontból? - A küzdeniakarás szempontjából. Agresszívebbeknek - a szó pozitív értelmében képzeltem el az itteni labdarúgókat. Annyi a szimulálás, a felesleges játékmegszakítás, hogy az már megengedhetetlen. Tegnap például ottvoltam az MTK-Siófok mérkőzésen, s ott a legkisebb ütközés után a játékosok a földön fetrengtek, s ebben hibás volt a játékvezető is, aki roppant erélytelenül vezette a találkozót. Az ilyen szimulálások miatt legalább 30-40 perc kiesett a játékból. Márpedig a nézők nem ilyenre kíváncsiak. Nem beszélve arról, hogy a nemzetközi találkozókon a bírók nem „eszik meg" az ilyeneket. - Mielőtt elvállaltad volna ezt a feladatot, tisztában voltál ezzel, mégis elvállaltad. Miért? - Azért, mert fantáziát láttam az egészben. Meg láttam azt is, hogy itt, Magyarországon annyira pesszimisták az emberek, s mind csak arra gondolnak, hogy az ötvenes években volt egy nagyon jó csapatuk, s többé nem lesz ilyen. Tapasztaltam azt, hogy vannak itt nagyon jó játékosok most is, csak lehetséges, hogy a szerepkörük nem az, ami kéne legyen. Gondoltam, hogy én meg tudom határozni szerepkörüket. Meg aztán hiúságból is vállalkoztam, mert kevés szakember mondhatja el magáról, hogy két ország labdarúgásának is a szövetségi kapitánya lehetett. - Tehát nekiláttál a munkának. Milyen segítséget kaptál ehhez? - Az MLSZ-től minden segítséget megkaptam eddig. Szabad kezet kaptam munkámhoz. - Senki sem szól bele a dolgodba? - Nézd, én fegyelmezett ember vagyok, nem teszek olyat, ami kárára lenne a magyar focinak. Ezt tudja mindenki az MLSZ-ben. Ezért a teljes bizalom cselekedeteim iránt. - A kluboktól, a klubedzőktől milyen a segítség? - Sajnos, erről már nem tudok ilyen pozitívan nyilatkozni. Egyes kluboktól teljes támogatást kapok, másoktól viszont nem. Egyes edzőkkel nagyon jó a kapcsolatom, mások viszont farizeusok, a szemembenevetnek, mindent megígérnek, a hátam mögött viszont másként cselekednek... - Ha már erről esett szó, beszéljünk az MTK-ra kiszabott büntetésről, amiért nem engedték el a'válogatott felkészülésére játékosaikat. - Az úgy volt, hogy a Verebes Józsi nem engedte el a két labdarúgót azzal az indokkal, hogy a bajnokin rosszul játszottak. Én akkor azt mondtam: engedtessék meg, hogy én döntsem el, kit választok ki. Mert ha olyan játékosokat hívok meg, akik nem felelnek meg, akkor engem bírálnak. Neki az a kötelessége, hogy rendelkezésemre bocsássa a kiválasztott játékosokat. Ezért büntettük meg a klubot. - Nem volt semmi retorziója a büntetésnek? Mert itt nincsenek hozzászokva az ilyesmihez... - Bocsánatot kérek, de én sem voltam hozzászokva ahhoz, hogy a válogatott érdekeit ne helyezzék előtérbe... - Kérted-e a klubedzőket, hogy a kiszemelt játékosokat a klubcsapatokban a te elképzeléseid szerint szerepeltessék? - Egyelőre nem, mert én tisztelem a klubérdekeket, s azt szeretném, ha ők is úgy tisztelnék a válogatott érdekeit, mint ahogy én teszem azt az ő érdekeikkel. - Melyik edzővel érted meg magad a legjobban ? - Elsősorban Nóvák Dezsővel, ezért is választottam segítőtársamként. De nem utolsó sorban Jenei Imrével, tehát saját magammal... - Térjünk át a játékosokra. Nagyon sokan kíváncsiak arra, hogy ilyen rövid idő alatt hogyan tudtad fanatizálni azt a Détári Lajost, aki nem egy válogatott mérkőzésen csak lézengett a pályán, az osztrákok ellen pedig - különösen a II. félidőben - oroszlánként küzdött? - Ha azt fanatizálásnak lehet nevezni, hogy hosszú négyszemközti beszélgetésen ecseteltem neki, milyen nagy felelősség hárul rá, mit várok én el tőle a csapatépítés és a selejtezők folyamán, akkor tényleg fanatizáltam. Sajnos, most sérülés miatt egy hónapig nem állhat rendelkezésünkre. - De ha történetesen, mondjuk, Détári sorozatosan gyengébben játszik majd, mint ahogy elvárnád tőle - vagy másoktól akkor is kitartasz mellette, vagy mellettük? Egyszóval, lesznek-e nálad bérelt helyek a válogatottban? - Nem tudom, hogy mit értesz pontosan bérelt helyen, mert például, ha lenne egy olyan csapatom, mint Grosics - Buzánszki, Lóránt, Lantos Bozsik, Zakariás - Budai II., Kocsis, Hidegkúti, Puskás és Czibor, akkor ezeknek a játékosoknak nálam egész biztosan bérelt helyük lenne, mert ezek még akkor is nagyon jók voltak, ha történetesen gyengébben is ment nekik a játék. Az olyan jó mai játékosok, mint például Détári, Kiprich vagy Kovács Kálmán, nálam is bizalmat fognak élvezni, még akkor is, ha néha-néha gyengébbet is fognak nyújtani, mint ahogy azt elvárnánk tőlük. Viszont ha sorozatosan tapasztalom náluk a hozzáállás hiányát, akkor legyen az bárki, megválók tőlük. - Kikre fogsz elsősorban alapozni a válogatottban: az idegenlégiósokra, vagy a hazai bajnokságban játszókra ? - Egyet szögezzünk le ezzel kapcsolatban: az idegenlégiósok szinte valamennyien jobb színvonalú bajnokságban játszanak, mint a hazaiak. És még egy: a nyugati klubok őket vették meg, tehát ők a legjobb magyar játékosok. Talán én sem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ne rájuk alapozzak elsősorban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hazai bajnokságban játszók nálam háttérbe szorulnak. Azok a játékosok fognak elsősorban csapatomban játszani, akiknek - hogy úgy mondjam - „kapcsolatuk" van egymással a csapaton belül, mert hiába van nekem két szenzációs futballistám, ha IMá&Mmfmumam&siltr T1"" -1: köztük nincs játékkapcsolat, akkor nem érnek semmit a csapat számára. A legjobb példa erre az ötvenes évek végének két nagy ásza, Di Stefano és a brazil Didi esete a Real Madridban. Hiába volt mindkettő világklasszis, a csapaton belül nem volt kapcsolatuk, s így teljesítményük, s a csapat teljesítménye is ennél fogva alacsonyabb volt. Ez azonban nem jelenti azt például, hogy van a csapatban egy irányítóm, s ezért már nem kell egy olyan játékos, aki szintén irányító. Ha megvan kettőjük között a jó kapcsolat, akkor mind a ketten játszani fognak. - Ezek szerint elképzelhető, hogy Détári mellett helyet kaphat a csapatban, mondjuk, a ferencvárosi Fodor is, aki ugyanazt játssza, mint Détári? - Minden további nélkül, ha meglesz közöttük a játékkapcsolat. Szerintem tévedés állandóan irányítóról beszélni, mert az irányító az, akinél a labda van. O oda rúgja, ahova akarja, tehát akkor, pillanatnyilag ő irányít. Igaz, hogy vannak olyan játékosok, akik mint a jó sakkozók, előre látnak 3-5 lépést, s vannak olyanok is, akik csak egyet... - A fiatalók, olyanok például, mint Albert, a váci Nyilas, vagy mások, milyen mértékben jönnek számításba nálad? - Nekem nincs fiatal, vagy idős játékos, csak jó, vagy rossz. Mert vannak húszéves öreg és harmincöt éves fiatal labdarúgók... - Térjünk vissza a magyar-osztrák mérkőzésre. Láttuk - különösen a II. félidőben -, hogy a magyar csapat ugyanazt próbálta játszani, mint egykor a Steaua: pontosan igyekezett passzolni, sokszor négyszer-ötször is inkább hátrapasszolt pontosan, mint egyszer pontatlanul előre. A te utasításodra történt ez? - Én elsősorban az adott játékosok képességére szabom a taktikát. Mert hiába próbálnék én olyat játszatni velük, amit nem tudnak kivitelezni. Szerencsére, Magyarországon vannak olyan labdarúgók, akik meg tudják valósítani, amit nagyon szeretnék: a játék felgyorsítását, tehát azt, hogy a labda menjen, ne pedig a játékos. Azt, hogy egyből tudjanak továbbítani, mielőtt még az ellenfél tudná, kiszámíthatná szándékukat. - Úgy látom, itt sem mondasz le „kedvenc" elképzelésedről, nevezetesen arról, hogy egy, vagy két klubra építsd a válogatottat. A románok esetében is így tettél: a Steauara és a Dinamóra épült a válogatott, s akkor volt a legjobb... - Ez a normális dolog, mivel ha így történik, akkor már nem kell 20 napos együttlét egy mérkőzés előtt, nem beszélve arról, hogy az egy klubból jött játékosok sokkal jobban megértik egymást. Ezért került a csapatba az osztrákok ellen például szinte az egész ferencvárosi védelem. - Mikorra lesz vb-rajtra kész csapatod? - Meccsről meccsre építem. Az osztrákok elleni csapatból egész biztosan megtartok 5-6 embert, s köréjük próbálom toborozni a többieket. Azzal az 5-6 emberrel még több labdarúgót szeretnék a rajtig kipróbálni. A júniusi, Izland elleni rajtig egész biztosan lesz ütőképes csapatom... - Tudom, hogy nem szeretsz jósolni, ezért nem is azt kérdezem, hogy továbbjutunk-e, hanem arra lennék kíváncsi, hogy szerinted hány pont kellene továbbjutásunkhoz? - Az itthon megszerezhető pontokat vagy itthon, vagy idegenben, de be kell „gyűjteni." Ez 50 százalék. Ehhez még kell 4, de inkább 5 pont „plusz", s akkor már válthatjuk az amerikai repülőjegyet. - Befejezésül: meddig szól a szerződésed? - A világbajnokságig. Ha nem jutunk ki, akkor az utolsó selejtezőmérkőzés befejezéséig. Ha viszont igen, akkor addig, ameddig a 24-es döntőben bírjuk cérnával... - Reméljük, hogy a „cérna" nagyon hosszú lesz, nagyon sokáig fog tartani. Ez pedig az eredményes vb-szereplést jelentené. A szurkolók sok ezres táborának nevében kívánjuk, hogy így legyen! SÁNDOR JÓZSEF