Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-06 / 82. szám

Békésen, szülővárosában ismerkedett meg a kosárlabdázással, ott tanulta meg fortélyait e szép sportágnak Domokos Mihály (35 éves), a Szeged SC NB l-es női csapatának vezető edzője. Középiskolásként a helyi NB Il-es csapatban játszott Szegedre kerüléséig, 1978-ig. A JGYTF testnevelés szakos hallgatójaként a főiskolások női együttesénél edzősködött, a másodosztályba vezérelte a lányokat. Tanulmányait befejezve, 1982-ben visszament Békésre, ahol a női szakág utánpótás-nevelésével foglalkozott, de edzősködött a másodosztályú női és férficsapatnál is. Később, 1989-ben ismét Szegedre vezette útja, tanársegédi állást kapott a tanárképző főiskola testnevelési tanszékén, ahol ma adjunktusként dolgozik. Jöttét követően a Szeged SC akkori vezető edzője, Pungor Miklós felkérte, legyen a segítője. Másfél évig dolgoztak együtt, 1991 januárjától Domokos Mihály egyedül dirigálja az NB l-es női csapatot. A fél éves ténykedés komoly erőpróbának számított, „vért" izzadva sikerült kiharcolniuk az „A" csoportban maradást, végül a 10. helyen végeztek. Az igazi megméretés mégis a most véget ért bajnokság volt, amelyben megszerezték az 5. helyet, a szegedi női kosárlabdasport második legnagyobb dicsőségét aratva szereplésükkel. (A Szegedi Postás egykori NB l-es női együttese az 1949-50-es bajnokságban bronzérmes helyezést ért el.) 1992.április6. III ! SPORTJA 5, fi Ronchetti Kapáért (is) játszhatnak a szegedi kosaraslányok Lesznek-e, akik támogatják a Szeged SC fiatal, sokra hivatott csapatát? Mészáros Karolina (a kép előterében) egyre éretebb játékával mindinkább csapata meghatározójává válik nyos teljesítményt. Az akarás azonban belső indíttatásból fakad, s ha az is motiválja a kosarast, akkor játéka mindenképpen fölé kerül az említett szintnek! Láttam ezeket a jegyeket a lányokon, ezért bíztam bennük rendületlenül a szarvasi, harmadik meccs előtt! Nem mindennapi sikerünkkel kapcsolatban egy-két dologra felhívnám még a figyelmet. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a szóban forgó helyezést külföldi kosarasok nélkül, amatőr körülmények között, saját nevelésű játékosok alkotta csapattal (átlag életkora 20 év alatt van!) értük el. Az sem mellékes, hogy a tanulmányi ösztöndíjként kapott juttatás, a havi két-háromezer forint, a kalóriaszükségletet sem fedezi! Paradox helyzet, hogy a lányoknak kell áldozniuk azért, hogy sportolhassanak! - Mitől hát akkor a fanatizmus, az erő? - Erre azt tudom mondani, a csapategységnek, a fiatal és tapasztaltabb játékosok szerencsés ötvöződésének, no meg a mérhetetlen kosárlabdaszeretetnek köszönhető, hogy elértünk idáig! - Az eredmény, megszerzésének pillanatától „történelem", vagy ha úgy tetszik, a műit. Ti viszont nagyon is a jelenben éltek, aminek legfontosabb kérdése: hogyan tovább? Honnan teremtitek elő a Ronchetti Kupában, majd a bajnoki küzdelmekben való induláshoz szükséges nem kevés pénzt? - Szomorú, de való igaz, jelenleg nincs biztos anyagi hátterünk! Azért is bántó ez, mert hamarosan neveznünk kell a kupaküzdelmekre, de szó van arról is, hogy - osztrák kezdeményezésre - a környező országok ötödik-hatodik helyezett csapatainak részvételével lesz női Szuper Kupa... Egyelőre semmi konkrétumot nem tudok mondani. A véget ért bajnokság lejátszásához a klub vezetése biztosította az erkölcsieket és anyagiakat, vásárolhattunk szerelést, labdákat 170 ezer forintért, gond nélkül utazhattunk mérkőzéseinkre... Nyugodtan tehettük dolgunkat, mert kis létszámú, de annál lekesebb szakosztályvezetésünk, Kánitz Zoltán elnökünk és Országh Márton technikai vezetőnk szívén viselte sorsunkat, ott segített ahol tudott. - Hálás szavak, ám az adott klub adott vezetése - amely görcsösen ragaszkodott, ragaszkodik ma is az idejétmúlt mamutegyesület fenntartásához - a feltételek biztosításával nem kegyet gyakorolt, hanem a hivatalba lépésekor hangoztatott vállalását teljesítette csupán! És a jövő? Mi lesz ezután? - A csapat életben maradását továbbra is fontosnak ítéli a klub vezetése! Jó példa erre, hogy Bodó Antal úr, a klub elnöke eljött Szarvasra, személyesen gratulált a lányoknak a harmadik mérkőzés megnyerésekor. Ami jövőnket illeti, minden bizonytalan! A város sportjáért felelős vezetőknek, a szponzorálni óhajtó, vállalkozó szellemű embereknek, úgy érzem, bizonyítottuk, mire vagyunk képesek! Számításaink szerint nyolc-kilenc millió forintra lenne szükségünk ahhoz, hogy életben maradhassunk. Jómagam rendületlenül bízom, valahonnan előteremtjük ezt az összeget! Mindenképpen erősödnünk kell anyagiakban és játékosállományban, mert a jelenlegi társaságtól több nem várható! Tarthatatlan, hogy az elkövetkezendőkben a játékosok által végzetteket, teljesítményüket nem túlzás - áldozataikat ne honoráljuk megfelelően, érdemeik szerint. Betelt a pohár, a lányoktól több lemondást nem kérhetek! És ami a legfájóbb nekem, amennyiben nem találunk megfelelő támogatót, mindenki mehet, amerre lát, a szélrózsa minden irányába... Az edző érthető, teljesen jogos kifakadását mi mással, mint azzal zárhatjuk, nagyon reméljük ilyesmi nem következik, következhet be, mert lesz(nek) aki(k) pártfogolják majd ezt a sokkal többet érdemlő, nagyra hivatott, tehetséges fiatalok alkotta csapatot. GYÜRKIERNŐ Fotó: Gyenes Kálmán Már a bajnokság kezdete előtt számtalan jel utalt arra, az egyesület vezetése csupán az „életben maradást" képes garantálni, ám hogy az mire lesz elegendő, senki nem tudta megmondani. A körülmények, pontosabban a szűkös anyagi lehetőségek nem kápráztatták el a csapatot és a körülötte szorgoskodókat, Domokos Mihály mégis azzal az eltökélt szándékkal vágott a dolgok közepébe, mindent elkövet azért, hogy kilépjenek a szürkeségből. - Önállóvá válásom első óráiban, tavaly januárban elmondtam a lányoknak, mi az én nézetem a játékukról, magáról a kosárlabdázásról - emlékezett a kezdetre a vezető edző. Kértem őket, változtassanak szemléletükön, gondolkodásukon, mert különben kivitelezhetetlenek elképzeléseim. Gondolok itt a rendezetlen védelem elleni támadások befejezésére, a lerohanásos támadásvezetésekre, védekezési formáinkra. Magyarán, a korábbi, rájuk jellemző stílust felejtsék el, az állójátékot mozgójáték váltsa fel! - A kívülálló, az egyszerű szurkoló is jól érzékelhette a változást, hiszen valóban gyorsabbá és ami egyáltalán nem mellékes, eredményesebbé vált a csapat játéka. A szakértő szemével is minden tökéletes? - Korántsem! Hatásos fegyvernek bizonyult a már említett lerohanásos támadás, a rendezetlen védelem elleni kosárszerzés, de még rengeteget kell gyakorolnunk a különböző formációkat, hogy azok igazán tökéletesek legyenek. Ez a játékforma óriási gyorsasági állóképességet igényel, ami esetünkben még fokozandó, de a mozgásból végrehajtott dobások biztonságát is növelni kell. Gondolom ennyiből is kiviláglik, messze járunk még az eszményitől, attól, hogy elégedettek lehessünk önmagunkkal. - Amikor elkezdődött a bajnokság azt mondtad, számotokra a legfontosabb, hogy gond nélkül maradjatok az „A" csoportban. Ezt az elvárást messze túlszárnyalta a csapat. Személy szerint te minek tulajdonítod ezt a szép sikert? - Az említett jó tulajdonságok, például edzéseken, mennyiben segítették munkádat, hogyan festett mindez a napi gyakorlatban? - Csak az tudja igazán értékelni az ilyetén változást, aki éli az edzők irigylésre csak olykor érdemes munkáját. A foglalkozásokra szánt időt - ez nagyon lényeges a mi esetünkben! - nem azzal kellett kitölteni, elfecsérelni, hogy az akarati tulajdonságokat hozzuk felszínre. így már jóval többet foglalkozhattunk magával a játékkal, az aktuális taktikai variációk gyakorlásával. Mondanék egy másik, ugyancsak jellemző példát: Misiket meccseken már nem szükséges noszogatnom, mert magától, bátran, és necsak kétszerháromszor próbálkozik dobással, hanem ahányszor csak alkalom kínálkozik. Elmondhatom ezt a többiekről is, hiszen előzőleg egyedül Zlemben vitte a csapatot 30 pontos átlagával, most megfelelő számú kosarat elérve, mások is feliratkoznak a dobók listájára, mert mernek vállalkozni. Említettem, esetünkben mily' fontos az edzésidő megfelelő tartalommal való kitöltése. Erről annyit, mi hetente - az anyagiak és egyebek híján négyszer-ötször gyakorolhattunk, ezzel szemben riválisaink egy héten tízszer is edzenek, mert van rá alkalmuk. Ugye, nem kell elemeznem, mit jelent ez a fejlődés szempontjából! - Lépjünk túl a csak szakmai fejtegetéseken, mert a végén holmi edzéselméleti szimpozionná válik társalgásunk. Mikor érezted először, hogy beverekedhetitek magatokat a legjobb hat közé? - Az alapbajnokságban hét győzelmet terveztem, öt lett belőle... Sok olyan összecsapásunk volt, amelyiken bebizonyosodott, hogy jó úton járunk. A nagy csapatok ellen is voltak időszakok, néha egy-egy félidő, vagy még több, amikor látszott, mi minden lakozik csapatunkban. A nagy „áttörést" a Tungsram elleni itthoni győzelem jelentette, ez a siker megerősítette hitemet. Ráéreztem, ha az akkori kosarazásunkkal nem csak egy-egy időszakban, hanem tartósan is képesek leszünk diktálni a tempót, ebben a magyar mezőnyben igen-igen eredményesek lehetünk. Konkrétan válaszolva a kérdésre, a Sopron elleni itthoni összecsapás után tudatosodott bennem, sok, nagyon sok rejlik még ebben a társaságban, van mit keresnünk a play off utolsó, helyosztó szakaszában. Később, ismerve a párosítást, azt mondtam, mienk lehet az ötödik hely! - Az ötödik hely, ami majdnem kicsúszott kezetekből. Az első találkozón nyertetek Szarvason, hazai környezetben viszon Sapnivalóan játszottak a lányok. Tedd a szívedre a kezed: ezek után is hittél abban, hogy a Szeged SC végez az ötödik helyen? - Ha hiszed, ha nem, hittem! Mégpedig azért, mert láttam, valamennyi játékosom fel tudja mérni saját hibáit, és a harmadik összecsapás előtt fejben valamint gyakorlatban is képes azokat kijavítani! Mondom ezt azért, mert az én értelmezésem szerint más lelkesedni és megint más akarni a sikert! Minden sportoló beállítja önmagát egy adott szintre, ami magába foglal egy bizoBár formája olykor ingadozott, Zsemberi Erika (középen) változatlanul erőssége a Szeged SC-nek - Annak idején, amikor megkötöttem a kétéves szerződést azt ígértem - a fiatalok miatt nem a mostani -, a következő bajnoki évben olyan csapatot formálok a lányokból, amelyik egyik meghatározója lesz az „Á" csoportnak! Visszatekintve a történtekre elmondhatom, a csapat többet tett az asztalra, mint vártam. Valamennyi ellenfelünknek méltó partnerei voltunk, nem szenvedtünk megalázó vereségeket, mint korábban. Felgyorsult az „érési" folyamat, ami a gondolkodásmódban, a taktikai feldatok megoldásában egyaránt meglátszott. Roppant sokat javult a játékosok küzdőképessége, ami nálam nem egyenlő azzal a bizonyos odaadással. A csapat azelőtt is hajtott, csak éppen küzdeni nem tudott igazán. A küzdés ugye akarati tulajdonság, ami a tudati szférához tartozik. A csapat e téren is sokat fejlődött, erősödött egysége, minek következtében köréből sikerült száműzni a kishitűséget. Ma már képesek a játékosok magukkal ragadni a másikat, amit nagyon nagy dolognak tartok a győzni akarás szempontjából.