Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-04 / 81. szám

*4 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. ÁPR. 4. Most a jó is népszerűtlen Bauer Tamás a gazdaságpolitikáról FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Lehet-e népszerű a liberális gazdaságpolitika címmel tartott előadást Szegeden Bauer Tamás közgazdász. Az SZDSZ gazdasági szakértője a rendezvény után interjút adott lapunknak. « Tőkeerő Ami a szőlővel manapság történik, az egy szóval úgy jellemezhető, hogy szívszorító. Nem kel a bor, a tavalyi termés zöme még a pincében érik. A tavaly befektetett pénz még vissza sem térült, s maholnap metszeni kéne. Kérdés, hogy ki tegye, s mi motiválja a munkavégzést. A megtérülés - legalábbis rövid távon - aligha. A rossz állapotú, s igénytelen fajtaösszetételű ül­tetvényektől, nem vitás, itt az ideje megszabadulni. Igaz, a gyenge homokon még kérdéses, mit lehetne helyette termelni. Az elhagyott szőlő idén legalább nem viszi már el a munkadíjon fe­lül azt a hektáronkénti 50-70 ezer forintot, amit permetre, üzemanyagra, gépi munkára ki kellene adni. Az igazi dilemma, amikor fiatal telepítésű, minőségi bort adó tőkék megmentésére sincs tőkeerős vállalkozó. Ez az egy-két évi „haszontalanság" csak azoknak térülhet meg, akik ki képesek várni a kopp után törvényszerűen beköszöntő hopp időszakát. Ennek hiányában pillanatnyi megoldást kínál, ha a tulajdonos hektáronként pár száz forintnyi, jelképes összegért egy évre bérbe tudja adni az ültetvényt. Aki ért a szőlőhöz tudja, a rövid távon bérlő a neki megfelelő metszéssel kifacsarhatja a lelkét a növénynek. Talán még ez is jobb, mintha hagynák elvadulni. T. Sz.I. Tejtermelők világtalálkozója A hazai tejfogyasztás csökkenése még nem állt meg, a költségvetési támogatás teljes megszűntével az idén várhatóan további 10-20 százalékkal kevesebb tejet tud a lakosság megvenni. Tekintve hogy a gazdaságosan exportálható tejtermékek köre és mennyisége szerény, a termelés korlátozása kikerülhetetlen kényszerlépés. Mivel Új-Zélandon kívül csak Magyarországon nem támogatott a tejgazdaság, s az árakat erősen behatárolja a fogyasztók romló anyagi helyzete, a termelők a veszteség és a minimális nyereség határmezsgyéjén kénytelenek lavírozni. - A szabad demokraták Országos Tanácsának ülésére készített, az Antall-kormány két évéről szóló kritikai elemzésére reagálva Grezsa Ferenc azt nyilatkozta a Népszabadságnak, hogy ön nem veszi figyelembe a múlt örökségét. - Ez az ellenvetés nem megalapozott. Azokért a dol­gokért, amelyek elkerülhe­tetlenül következnek a múlt rendszerből, például, a mun­kanélküliség, az infláció, nem tettem szemrehányást. Csak azt kértem számon a kormánytól, amit megtehetett volna, de nem tett meg. Világos, hogy Közép­Kelet-Európa mély gazdasági válságban van az elmúlt évtize­dek pazarló gazdasági növeke­déséből adódóan. A régi struk­túra nem maradhatott fenn tovább, leépülésével csökkent a termelés, nőtt a munkanél­küliség. Ez az, amit a kormány örökölt. Az is természetes, hogy ilyen körülmények között restrikciós gazdaságpolitikát kell folytatni. Fenntartani a gazdaság és a piac működőké­pességét, megfékezni az inf­lációt az összkereslet - a fo­gyasztás és a beruházások ­korlátozásával. Ezzel egy időben azonban gyors gazdasági átala­kításra lett volna szükség - mai nyomorunk egy kis részben már a kormány döntéseinek követ­kezménye. A liberális és a konzervatív, etatista jellegű gazdaságpolitika közötti kü­lönbség éppen ebben van, mi az állam gazdaságból, történő gyors kivonulását, sok kis magánvállalkozás létrejöttének elősegítését, a gyors és minél teljesebb körű privatizációt szorgalmazzuk. - Ön éppen arról tartott előadást, lehet-e népszerű ez a gazdaságpolitika. Sokan a gaz­dasági liberalizmust a vad ka­pitalizmussal azonosítják, míg ön szociális érzékenységről beszél. És éppen az ön által kulcsszereplőknek tartott ér­dekképviseletek fogalmazták meg, hogy amíg a piac nem működik tökéletesen, az állam nem vonulhat ki a gazdasági életből. - A magyarországi liberális pártok nem vad kapitalizmus­ban gondolkodnak. Az állam­nak szerintünk a szűk érte­lemben vett gazdaságból, a köz­vetlen irányításból, a terme­lésből kell kivonulnia, egysze­rűen azért, mert - mint az az elmúlt évtizedekben bebizonyo­sodott - nem tudja megóvni a társadalmat a kedvezőtlen hatá­soktól. Erre nem csak egy „rossz" kommunista állam nem képes, hanem egy „jó" sem. Az államnak viszont rendkívül nagy szerepe van a szociál­politikában - az egész­ségügyben, az oktatásban, a kommunális gazdálkodásban, és még egyszer hangsúlyozom, a gazdasági átalakulás feltétel­rendszerének biztosításában. Amikor a „nyugati modellről" beszélünk, nem a kezdeti kapitalizmust kell érteni alatta. Az elmúlt évtizedekben Ma­gyarországon kialakult ellátási (egészségügyi, oktatási) rend­szereket fenn lehet és kell tar­tani, hiszen a tőkés államok­ban éppúgy megvan a nem tu­lajdonos rétegek létbiztonsága, mint a volt szocialista or­szágokban. Gondoljunk csak a nyugatiak munkanélküli-ellá­tására, az ottani egyetemi ösz­töndíj-, vagy társadalombiztosí­tási rendszerekre. Ugyanakkor, véleményem szerint ma Magyarországon egyetlen tisztességes gazdaság­politika sem lehet népszerű. Éppen azért, mert az emberek nagy többsége elfogadja a jól működő kapitalizmust, mint célállapotot, a hozzá vezető utat, a gazdasági rendszerváltást és velejáróit viszont annál kevésbé. Ezért legfeljebb arról lehet beszélni, népszerűbb lehet-e egy liberális gazdaság­politika azzal, hogy a gyorsabb átalakulást, a kicsiket, az ön­állóakat, a vállalkozókat támo­gatja. - A társadalom viszont közben kettéválik vállalkozókra és bérből-fizetésbóí élőkre. - Valóban kettészakadni lát­szik a társadalom, azokra, akik az új gazdasági körülmények között megtalálták a helyüket és életszínvonaluk emelkedik (köztük is vannak bérből-fize­tésből élők), és azokra, akiknek nincs mozgásterük, így egyre nehezebben boldogulnak (ebbe a csoportba tartoznak a kény­szervállalkozók is). Ez roppant veszélyes folyamat, és csak jó gazdaság- és jó szociálpolitika együttes alkalmazásával enyhít­hető. A gazdaságpolitikának a vállalkozások élénkítését, a munkahelyteremtést kell bizto­sítania, a szociálpolitikának pedig megakadályoznia a veszélyben lévők leszakadását. KECZER GABRIELLA A költségek alakulásában meghatározó szerep jut a hozamoknak, az alkalmazott fajtáknak. A „tejjel-mézzel" folyó időkben ösztönözték a tejhasznú fajták elterjesztését, így ma Európa legnépesebb és legértékesebb Holsteip-Friz állományával büszkélkedhe­tünk. A magyar tenyésztők jelentős szakmai rangot vívtak ki a világban. Az ágazat mai, bizonytalan helyzetében sem volna szabad veszni hagyni értékeinket. Versenyképes és jövedelmező tejtermelés elkép­zelhetetlen magas fokú szakmai és genetikai háttér nélkül. Rangos esemény színhelye lesz június 1-6. között Buda­pest, ugyanis Magyarországon rendezik meg a 8. holstein-friz­világkonferenciát. Az eddigi összegzés szerint rendkívül nagy az érdeklődés, több mint negyven országból mintegy 300 szakember jelezte részvételi szándékát. A magyar tenyész­tők jelentkezését továbbra is várják a (28) 20-387-es tele­fonon, vagy levélben a 2100 Gödöllő, Pf.: 57-es címen. A rendezvény kiemelkedő ese­ménye lesz, hogy ez alka­lommal alakul meg a holstein-friz-tenyésztők világ­szövetsége. Expo és sörerjesztő? Két esztendővel ezelőtt a Debreceni Partner Kft. állt elő az ötlettel, rendezzenek a helyi vállalkozóknak vásárt. A társaság egyébként kereske­delemmel foglalkozik, így fénymásolópapírokat, illato­sított kendőket, világítás­technikát, számítógépeket és sörerjesztőt kínáltak most standjukon. - Hogy jön össze a sör­erjesztő forgalmazás és a vá­sárszervezés? - kérdeztük Ugrai Ferenc ügyvezetőtől. - Úgy jött az ötlet 1990­ben, hogy volt egy termékünk, amit szerettünk volna bemu­tatni, de ez egy kis kft.-nek egyedül túl költséges lett volna. Gondoltuk, társakat kellene szerezni. Először baráti szálakon szerveződött a Progresszió, s úgy tűnt, hat társaság fog csak együtt bemutatkozni, végül már az első alkalommal is húszan lettünk. - Hogyan terebélyesedett tovább az első bemutatkozás? - Úgy, hogy egyre többen jöttek. Most is negyvenöt cég neve szerepel a katalógusban és ötvenegy kiállító van itt. Volt olyan cég is, akinek az utolsó este kellett helyet szorítani. Úgy tűnik, ha nem változtatunk a módszeren, hamarosan kinőjük ezt a helyet. Ezért is döntöttünk úgy, hogy több, kisebb szakkiállítást szervezünk inkább, mert szeretnénk megőrizni a debreceni vásár családi-baráti jellegét. - Üzlet-e vásárt szervezni? - Igen. Egy kft. nem en­gedheti meg magának, hogy ráfizessen bármire is. Az első két évben nem hozott külö­nösebb hasznot a kiállítás, de most már nyereségesek va­gyunk. Az az alapelvünk, hogy ha egy cégnek elkészül egy sikeres terméke, akkor azt helyben kell először bemu­tatni, hiszen itt szeretnék eladni, itt van rá vevő. - Külföldi kiállítók ide­csalogatásával még nem próbálkoztak? - Voltak már itt tajvani, osztrák és román kiállítók is. Most a szlovák és román gazdasági kamara vezetőit várjuk, és az idén elvisszük a debreceni vállalkozókat Ung­várra és a japán expora, jövőre pedig Koreába szervezünk bemutót. R~G Progresszió'92 - Debrecenben „Családi" vásár és autókiállítás A vásároknak is megvan a maguk története. Az elmúlt évtizedekben a BNV mellett csak Pécs és Szeged büszkélkedhetett azzal, hogy vásárváros. Az elmúlt két-három esztendőben viszont több régióközpontban is megjelentek az ipari vásárok csírái. Szombathely és Sopron is vásárral próbálkozik, útjára indult tavalyelőtt a Gemenc-expo és több mint kétéves múltra tekint már vissza a Progresszió is, a-debreceni vállalkozók immár negyedik bemutatkozója. A cívisváros vásárát csütörtökön Fejes Attila országgyűlési képviselő, a VOSZ ..másodhegedűse" nyitotta meg az Arany Bika Szálló Bartók-ter­mében. A képviselő kiemelte, hogy a sokszor „adócsalóknak és sze­rencselovagoknak" titulált magyar vállalkozók naponta kénytelenek lehetetlenül nehéz gazdasági környezetben küzdeni a talpon maradásukért. Munkájuk gyümölcse, hogy a külföldiek már nem csak a sebeiket látják, hanem megtapasztalhatják a magyarok újrakezdési szánándékát is. Erre bizonyíték a mostani kiállítás is, amelyet Fejes Attila a világkiállítás felé vivő első helyi kezdeményezként értékelt. Az idei találkozón egyébként 51 kelet-magyarországi magán­vállalkozó, bank, kereskedelmi társaság és vegyes vállalat kínálta áruit, szolgáltatásait. A vásár egyik legfőbb erénye ugyanis éppen abban áll, hogy mind ez idáig megőrizte családias jellegét. Igaz, a kisvállalkozók mellett az idén már megjelentek nagy cégek is, akik főleg a kisvállalkozóknak kínáltak szolgáltatásokat. Ilyen volt például a Westel Rádiótelefon Kft., amely gépkocsiba szerelhető és hordozható tele­fonkészülékeit kínálta a vásárban, vagy az országos cégek helyi kiren­deltségeinek standjai, mint a Providencia, vagy a Postabank szolgáltatási ajánlatai. Az máris látszott, a vásár legérdekesebb területe a számí­tástechnika, a megjelent több mint félszáz vállalkozó jó része erről a terű -létről mutatott be újdonságokat. Nem is csoda, hogy november végére máris meghirdették a Hajdú-Comp szoftver-hardver vásárt és kiállí­tást. Szegedi céggel is találkozhatunk a debreceni vásárban, a Talent Kft. számítógépes, információs bázisát telepíteni ki a Progresszió '92-re: - Információkat kínálunk a vállalkozóknak - mondta Németh István ügyvezető igazgató -, ez a komputer állandó összeköttetésben van a szegedi központtal, ahonnan minden, vállalkozáshoz szükséges infor­mációt lekérhetünk. Hogy üzlet-e információt „árulni"? Nos, az ügyvezető szerint a vásáron legfeljebb csak kóstolgathatják egymást a vállalkozók, és névjegyet cserélhetnek. A jelenlét a fontos, hogy megismerjék szolgál­tatásaikat, s később is keressék őket. Egyébként a Talentnek Debrecenben is működik menedzserklubja, így „becsületbeli ügynek" is látták, hogy részt vegyenek a Progresszió '92-n. A Partner Kft. és a Kölcsey Művelődési Központ által rendezett színvonalas kiállításon egyébként az üzletemberek munkáját jogi tanács­adás, hostess- és tolmácsszolgálat, valamint egy részletes katalógus is segíti. Az autók szerelmeseire is gondoltak: a Kölcsey Művelődési Központ előtti parkolóban Cívis Mobil elnevezéssel autó- és járműipari kiállítást és vásárt is szerveztek. RAFAI GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents