Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-25 / 98. szám

8 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. ÁPR. 25. Közérdekű történelem A múltunkat átszövő kérdéseket megközelíthetjük napi tennivalóink szintjén is. Mi több: így válik hatékonnyá az önismeret újkeletü, szorgalmazandó formája. Nem csak a (gazdasági, kegyeleti) kényszer müködése-hatása-diktátuma érhető tetten egy-egy lépés elemzésekor; ezek a nyíló lehetőségek, az önszerveződés, a polgárosodás, a kiscsoportos érdekvédelem erővonalai mentén kristályosodnak. Többet mutatván minden művi kezdeményezésnél. E gondolatok jegyében ajánlom a Mihalik Kálmán Alapítványt az érdeklődő olvasók figyelmébe. Napjaink és a közelmúlt - e század - történelme szól az alábbi sorokból. Fogadjuk a túlélők alázatával. Mihalik Kálmán Alapítvány A magyarellenes Ceausescu diktatúra alól 1987-89-bcn Szegedre és Csongrád megyébe menekült erdélyiek által létrehoíott Szegedi Erdély Kör országos viszonylatban is kez­deményező szerepet vállalt nemcsak a mene­kültek érdekképviseletében, önszerveződésében, az erdélyi magyarság jogaiért folytatott küz­delemben, de folyamatosan tevékenykedett az erdélyi szellemiség és öntudat ébrentartásáért, az erdélyi kultúra értékeinek a magyar közvé­leményben való népszerűsítéséért. A kör tagjai már 1989-től felvállalták többet között az 1920-ban a kolozsvári egyetemmel Szegedre menekült kolozsvári egyetemi tanároknak, köztük a 26 éves korában elhunyt és méltatlanul elfelejtett zeneszerző-tanársegédnek, Mihalik Kálmánnak, a székely himnusz zene­szerzője sírjának gondozását és emlékük ápolását. Mihalik Kálmán rövid élete példaként szolgálhat arra. hogyan lehet a szülőföldtől távol is dolgozni Erdélyért, a szétszóródott magyarság összetartásáért, öntudatának erősítéséért. Ezen célkitűzésektől vezérelve hoztuk létre 1991. december 27-én Szegeden a „Mihalik Kálmán Alapítványt." Az alapítvány célul tűzte: a fiatalon elhunyt zeneszerzőnek állítandó méltó síremlék létrehozásán túlmenően a tehetséges erdélyi fiatalok képzésének támogatását az orvostu­domány, irodalom, zene és képzőművészet területén; a Mihalik Kálmán sorsához mérhető menekültek beilleszkedési gondjainak felka­rolását, a fiatalok tanulmányi, kulturális felzár­kóztatásának elősegítését, kapcsolatteremtő készségük fejlesztését, művelődési és közösségi kapcsolatok kiépítését a világ minden táján élő magyarokkal. Mihalik Kálmán 1896-ban született Oravica­hányán (Krassó-Szörény vm.). Anyai ágon székely származású, apain kassai. Iskoláit, az első elemit kivéve, Kolozsváron végezte a Ke­gyesrendieknél és 1914-ben érettségizett. Alighogy megkezdte orvosi tanulmányait, a világháború a harctérre szólította, ahonnan 1916 után visszatérve Nagyszebenben, Szarvason, végül Kolozsváron teljesített szolgálatot. Az összeomlás és román megszállás után előbb Budapestre, majd onnan Szegedre kísérte a bujdosó kolozsvári egyetemet. Az orvosi vegytani tanszéken néhai szeretett tanára, Reinbold professzor mellett tanársegéd volt 1922. szeptember 6-án, tífuszban bekövetkezett szomorú haláláig. A székely himnusz kísérte utolsó útjára. A „Hargita Váralya" című, 1936-ben kiadott lap így emlékezik rá: „A valóságban 18 évig élt Erdélyben, lelkileg élete utolsó percéig. Lenyűgözte az erdélyi néplélek és a székelység szeretete. A látottszájú nagykapuk és a gombahátú házikók, amelyeket ifjabb éveiben festegetett, művészkészségén felül szeretetét bizonyítják. Forrongó lelke végtelen szomjúságával keresett, kutatott. S egyszer aztán megtalálta önmagát - a zenében. Dallammá magasztosult érzéseinek a zongorán adott hangokat. A világháború, a vértenger, amit látott, csak kimélyítették lelkét és még szorosabbá és sokszorosabbá tették népéhez és Erdélyhez való ragaszkodását... Amikor teljesen összeforradt a történelmi emlékek szent városában, Kolozsváron Erdéllyel, akkor ott kellett hagynia szüleit, Kolozsvárt, az egész Szentföldet. Szabad akart lenni és hontalanná vált. Budapesten vette csak észre, hogy még sokkal inkább rabja Erdélynek, mintha otthmaradt volna. Torkát sikolyok szorongatták, lelkét zokogások borzolták fel: hát azért halt hősi halált bátyja, azért vitte sírba az erdélyi sors nővérét, azért harcolt ő s még millió testvére, hogy száműzetésben kelljen élnie? ...A sok panasz, a sok fájdalom mind elhangzott, a nagy lelki feszültség kiegyenlítődött benne zongorán. Számos szerzeménye közül a székelyek között legkedveltebb Csanádi György dalszövegének megzenésítése. A székelyek himnuszként dalolták és szívükbe zárták. Testvérei minden évben egyszer az Ő sírjánál is eléneklik a szegedi temetőben: „Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk..." 1989-tól minden évben felhangzik sírjánál a székely himnusz, erdélyi testvérei vigyázzák örök álmát. A „Mihalik Kálmán Alapítvány" székhelye: 6724 Szeged, Római krt. 31. szám. Folyószámla száma: 286-11118 Magyar Hitel Bank Hódmezővásárhelyi Igazgatóság 2. számú Fiókja, Szeged, Mars tér 5. szám. Az alapítvány védnökei: Gyulay Endre, szeged-csanádi megyés püspök; a szegedi József Attila Tudomány­egyetem mindenkori rektora: dr. Dinya László a KÉE Élelmiszeripari Főiskolai Karának főigazgatója. P. S. Városi Kazinczy-verseny A fiatalabbaknak a nehezebbet A Madách Imre Altalános Iskolában rendezték meg csü­törtökön a legfiatalabb korosztály szép magyar beszéd versenyének városi fordulóját. A nemes vetélkedésben 35 felső­tagozatos mérhette össze az erejét és bcszédtudását. A verseny délután három órakor kezdődött, s a késő délutáni órákig tartott. A tanulók először a szabadon választott szöveget adták elő, majd rövid szünet után következett a kötelező szöveg. A szünetben kérdeztük a zsűri elnökét Dr. Nagy Jánost, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Nyelvészeti Tanszékének tanárát, hogy mennyire tudnak a gyerekek szépen beszélni. Meglátása szerint a gyerekek meglehetősen jól beszélnek, csak néhányan vétettek súlyosabb hanglejtési hibát. A gyerekek közül néhányan túlszínezték, néhányan pedig túl szürkén adták elő a szöveget, de a zöme megpróbálta értelmezően és kifejezően előadni. A szabadon választott szövegeknél a versenyzők nagy része szembe került az örök dilemmával, nevezetesen, túl fiatalok a művek értelmezéséhez, egy-két évtizedet öregedniük kellett. Szerencsésebb lett volna az életkorukhoz, fejlettségükhöz jobban illő szöveget választaniuk. A kötelezőnél előállt ugyanaz az érdekes helyzet, mint tavaly - az 5-6. osztályosoknak szóló szöveg nehezebb volt a 7-8. osztályosokénál. Végül hozzáfűzte, bár nem beszélnek rosszul a gyerekek, megmutatkozott a verseny színvonalán, hogy alsó tagozatban nincs retorika-, beszédritmus­és hanglejtéstanítás. Kevés olyan módszerrel találkozhatunk, amelyek gyönyörködtetnek, örömet okoznak, - a Freinet- és a Tolnayné-módszer ilyen. Lehetne így, játékos módon tanítani kü­lönféle kommunikációs gyakorlatokkal, szótagjátékokkal, versekkel, vagy mondókákkal, ehelyett robotra kényszerítik őket a szigorú grammatika tanulással, melyhez még nem is eléggé fejlettek. A szép beszéd versenyének városi fordulóján az első helyezett Kovács Mariann (Tarján III, felkészítő tanára: Radváné Bartos Erzsébet), a második Süki Gyöngyi (Tabán, tanára: dr Lászlóné Varga Erika) a harmadik Uhrin Olga (Makkosházi ált. isk.) lett. Június 6-án ASZ-verseny Szegeden Június 6-án Szegedről sugá­rozza népszerű ifjúsági show­műsorát, az ÁSZ-t a Magyar Televízió. A vetélkedőbe ezút­tal Szegedről és környé­kéről várják a fiatal, 14-18 év körüli jelentkezőket, azokat, akik a műsor szabálya szerint valamilyen különleges képes­séggel bírnak, vagy pedig környezetük számára szokatlan hobbyval foglalkoznak. A jelentkezéseket április 30-ig várják a városi önkormányzat közművelődési és közoktatási irodáján. A felvételt megelőző válogatást az ÁSZ tévészer­keszfoje, Rátái János végzi május 4. és 6. között. A műsor nyertesének díja: a vetélkedő vendége, dr. Lippai Pál polgár­mester személyesen teljesíti egy kívánságát. S.P.S. N[f=f r " Üzleti reggelire invitálom Önt április 30-án, 8.30-kor a Talent Centerbe (Újszeged, Fürj u. 92/B) Díszvendég: PALOTÁS JÁNOS VOSZ-tlnök Tisztelettel: BÁN JÁNOS Jelentkezés: 12-711, L Pergel Anita J pEi^ jiwneazserasszisztensneL ^nn Pártlap Kárpátaljáról A Vatikán lapja sem engedhet meg magának istenkáromlást - Az újság hetente hatszor jelenik meg - a papírhiány miatt - napi 4 oldalon, szom­baton 8 oldalon, összesen 43 új­ságíró dolgozik itt, ebből főállásban 12. A példány­számunk napi 39 ezer, ebből előfizetőinknek 37 ezret szállít a posta. Nemcsak Ungváron, hanem egész Kárpátalján árul­ják az újságot. - A lapot jelenleg a megyei tanács és a KMKSZ finan­szírozza. Mennyiben befolyá­solja ez az irányvonalat? - Természetes, hogy a Vatikán lapja sem engedheti meg magának az istenká­romlást. Ok fizetnek... akkor pedig mese nincs. - A pártelkötelezettségnek is vannak fokozatai... - Nos, igen. Előzetes cenzúra nincs. Tudjuk mi a dolgunk, ehhez mérten írunk. Ameny­nyiben nemkívánatos írások jelennének meg a lapban, bi­zonyára megtalálnák a módját, hogy idecsapjanak. - Tehát vállalják a pártlap­sággal együttjáró kötelezett­ségeket? - Nézze, nekünk a KMKSZ az egyik lapalapítónk. A KMKSZ ellen nem dolgozunk, nem is dolgozhatunk. Hisz ők képviselik hivatalosan az itteni magyarságot. S szolgálják a magyar kultúra ügyét Nekünk is ezt kell tennünk. Világos, hogy közösek a céljaink. A magyar lapnak magyar szimpa­tizánsnak kell lennie. De az természetes, hogy a rossz lépé­sekről nekünk is be kell szá­molnunk, tájékoztatnunk kell olvasóinkat. - De hová kell helyeznie a hangsúlyt egy kisebbségi lapnak itt Kárpátalján? - Nagyon nehéz válaszolni erre a kérdésre. Megszoktuk a napi nyolcoldalas terjedelmet, s így a klasszikus műfajokat, a Egressy György A Kárpáti Igaz Szót sokáig Kárpáti Gaz Szónak hívták az ottani magyarok. Szinte teljesen a kommunista párt azóta megszűnt sajtó­orgánumának, a Pravdának a fordítása volt. Azóta óriási változások zajlottak le Kár­pátalján. A 72 éves hagyo­mányokra visszatekintő lap mára már megszabadult a kommunista párt befolyá­sától, viszont most a helyi magyarság szervezetének, a KMKSZ-nek lett a pártlapja. A főszerkesztővel, Egressy Györggyel beszélgettünk arról - talán itthon van aki már el is felejtette - milyen is egy „igazi" pártlap, amelynek különlegessége, hogy kisebbségi körülmények között jelenik meg. hírt, az információt, a kom­mentárt nem is tudjuk a megfe­lelő arányban adagolni. Ne­hezen viseljül/a korlátokat. De természetesen a lapban most is van minden. Vannak állandó sorozataink, így például az „Akikért a harang szólt" című sorozatunk, amely a málenkij robotra elhurcolt szerencsét­lenekről szól. - Negyvenhárom újságíró túlságosan soknak tűnik egy ilyen terjedelmi korlátozásokkal sújtott újságnál. - Néhányuktól hamarosan kénytelenek vagyunk megválni. - Ki dönt majd arról, hogy ki menjen, és ki maradjon? - Ez borzasztóan nehéz kérdés, nem tudok rá vála­szolni. Hisz nem küldhetjük el sem a nyugdíj előtt álló idő­sebb, sem a fiatalabb, tehet­séges és ambiciózus kollégát. - Hogyan formálhatja az itteni magyarok életét a magyar nyelvű Kárpáti Igaz Szó? - Az, aki magyar, az legyen magyar. Az elszakított terüle­teken, ahol kisebbségben élünk, nehéz még az anyanyelvünket is megőrizni. Mi ebben szeret­nénk segítséget nyújtani, sze­retnénk, ha meg tudnánk őrizni a magyarságunkat. Ha másként nem is, de legalább azzal, hogy megjelenünk, hogy az itteni magyaroknak az őket leginkább érintő itteni problémákról írunk. - Milyen forrásokból szerzi a Kárpáti Igaz Szó az informá­cióit? Milyen nagyobb hír­ügynökségekkel állnak kapcso­latban? - Kapcsolatunk volt a TASSZ-szal, de ez a kapcsolat megszűnt. Az ukrán távirati irodával is felmondtuk az egyezményünket, mert irreális összeget követeltek. Jelenleg a híreinket a rádióból lopjuk. Az MTI-vel kapcsolatban állunk, mivel az itteni tudósítójuk a mi munkatársunk. - A főszerkesztő milyennek ítéli a lapját? - Az öndicséret büdös. Sok­kalta jobbnak kellene lennünk. De ehhez megfelelő lehető­ségek is kellenének. PÁL TAMÁS PÉTER Kolozsvári Helikon-est Szegeden Jövőkép nélkül? A kolozsvári Helikon szépirodalmi hetilap szerkesztői szerdán tartották estjüket a Móra kollégiumban. Szilágyi István főszerkesztő, az egyik legjobb erdélyi magyar regény, a Kő hull apadó kútba szerzője, Sigmond István egy fiatalabb nemzedék novellistája, valamint két jelentős költő, Lászlóffy Aladár és Király László jöttek el Szegedre. A romániai magyar irodalom kapcsán két jellemző tanúságról beszéltek a szerkesztők. Köztudott, hogy a cenzúra a rezsim bukásáig jóval erősebb volt Romániában, így rengeteg szerző könyve szenvedett erőszakos beavatko­zást, vagy állt a kiadónál évekig, ha egyáltalán eljutott oda. A fordulat után néhány hónapig élt a remény, hogy végre napvilágra juthatnak az eleddig asztalfiókban pihenő jelenős művek is. Nagyívű kulcsregények, amelyek az elnyomás koráról szólnak, a hatalom természetét villogtató novellák, jelentős, az irodalmi életen átkiáltó költemények. Ilyenek azonban nemigen akad­tak. S a cenzúra tiltotta átlagos művek olvasá­sába is hamar beleuntak az olvasók. A múlt kritikus vizsgálata az erdélyi magyar­ság körében még erőteljesebb. Király László hosszan beszélt arról, az irodalom érdekében vajon elfogadható kompromisszumokat kötöttek a hatalommal. Legyen-e igazságtétel? Elvé­geztetett-e kellőképpen az önvizsgálat? Ismerős problémák ezek. Az igazságtételre, a bűnösök megnevezésére mondta például Lászlóffy Ala­dár, hogy rettenetes dolog lenne, ha megtör­ténnne, és rettenetes dolog lenne, ha nem tör­ténne meg. Csapda ez, és meg is jegyezte az egyik hallgató, hogy a ki nem mondott múltra nem lehet jövőt építeni. így igaz, csakhát e tájék a részleteiben, technikájában hibáz rendre, hiszen a múlt kimondásának szükségességét nem vitathatja senki, de a hogyant, a módját, a céljait, azt már igen. S volt ennek az estnek egy szomorú elszólása. Lászlóffy Aladár a romániai magyar irodalom helyzetéről optimistán nyilatkozott, afféle jó humorral locsolgatott csakazértis daccal, hogy Mohács óta nem volt ilyen jó a helyzet. Csak­hogy Szilágyi Istvánt a jövőről is kérdezték. A főszerkesztő erről azonban nem beszélt. Tudó­sító sejteni véli. miért. Kérdezzenek csak meg egy embert a jövőjéről, aki nap, mint nap a túlélésért küzd. Az ilyen ember egy napig, kettőig talán még előre lát. De az év vége már bizonytalan. A bizonytalanról szólni pedig nemcsak veszélyes dolog, de tán felelőtlen is. DAL T. V. ^^=jnenedzserasszisztensnél^^E Építkezők, figyelem! Az 1KV készleteiből értékesítést végez folyamatosan, kedvező feltételekkel a Szeged, Fonógyári út 24. sz. telepén. Pl. tetőfedő, falazó-, kötőanyagok. Westerform kéménybéléscsövek, idomok stb. Telefon: 11-875. Szak- és szerelőipari anyagok, Szeged, Jósika u. 21. Telefon: 21-633/3l-es mellék. A Deák Ferenc Gimnázium az alábbi állásokra hirdet pályázatot, 1992. augusztus 2-ával kezdődő alkalmazással: & matematika-fizika 4- számítástechnika-bármely (angol nyelvtudással) 4* német-angol 4- német-bármely 4*- niagyar-olasz (spanyol nyelvtudás előnyben) 4- földrajz-történelem (angol nyelvtudással) vagy földrajz-angol, vagy történelem-angol szakos tanári állásokra. Pályázati fellételek: tudományegyetemi végzettség (szakmai gyakorlat előnyben) Bérezés megegyzés szerint. «

Next

/
Thumbnails
Contents