Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-24 / 97. szám

PÉNTEK, 1992. ÁPR. 24. HANGSÚLY 5 Kiemelkedő rendezéseivel a szegedi operajátszás fénykorát, a Vaszy időszakot jegyezte Versényi Ida, Jászai-díjas, Érdemes művész. Még nem végezte el' a Zeneművészeti Főiskolát, amikor tragikának szerződtette a Kolozsvári Nemzeti Színház. A fiatal színésznő gyönyörű orgánumával, fenséges megjelenésével, ragyogó színészi képességeivel különösen görög tragédiákban nyújtott sok sikeres alakítást. A háború után rendezői ambícióinak első sikerbs megvalósulása Kodály Háry Jánosának debreceni, szabadtéri előadása volt, amelynek megtekintése után a rendezőnek melegen gratulált Kodály Zoltán. A vizsgarendezése Offenbach: Hoffmann meséi 1955 október 23-án volt, Szegeden. Az előadás díszleteit Versényi Ida nagy pártfogója, „Szép életem volt" Búcsú Versényi Idától Oláh Gusztáv tervezte. Ebben az előadásban mutatkozott be Szegeden első operaszerepében Berdál Valéria. Vaszy Viktor szerződtette végleg Szegedre, 1957-ben, rendezőnek. Olyan előadások fűződnek a nevéhez, mint Glinka Ivan Szuszanyinjának magyarországi bemutatója, Verdi Don Carlosa, A szicíliai vecsernye; a Nabuccót a 100 évvel azelőtti budapesti bemutatója után 1961-ben újították fül Szegeden - ebben mutatkozott be Karikó Teréz; Prokofjev: Eljegyzés a kolostorban, Három narancs szerelmese - mindkettő magyarországi bemutató volt; emlékezetes Csajkovszkij A pikk dáma című operájának rendezése is. De ő rendezte Bródy A tanítónőjét, Puskin: A" postamester című művét is, az előzőben Földi Teri és Mécs Károly, az utóbbiban Dómján Edit és Pagonyi Nándor felejthetetlen alakításával. Szegedi működése mellett folyamatosan tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán és erejét nem kímélve hetente többször járt át Szabadkára, hogy az ottani magyar színháznak segítsen a színészutánpótlás képzésében. Naj# része van abban, hogy a 60-as, 70-es években olyan szoros kapcsolat alakult ki a szabadkai és a szegedi színházak között. Nyugdíjba vonulása után többször visszajárt, karbantartani a rendezéseit. Élete végéig tanított a főiskolán, hogy milyen erdménnyel, azt igazolta az a sok neves művész, akik a televízióban az ősszel vetített portréműsorban nagynagy szeretettel nyilatkoztak róla. A Szegedi Nemzeti Színház sok kiemelkedő művésze is Versényi Ida szerető, szigorú szakmai vezetése mellett érte el eredményeit. Haláláról mély megdöbbenéssel értesültünk. Utolsó telefon-beszélgetésünkkor azt mondta: „Egyre fáradtabb vagyok, de nem félek a haláltól. Szép életem volt. " Emlékét szeretettel megőrizzük. HORKINTS ERZSÉBET Morzsák a Bibliából „ESZETEKBE JUTTATOM, TESTVEREIM, AZ EVANGÉLIUMOT..."(I. Korinthusi lev. 15:1-11) Ünnepeink nagyobb része emlékezés vagy emlékeztetés egy-egy jelentős eseményre, aminek következménye a jelenben is hat, esetleg figyelmeztet azzal kapcsolatos feladatunkra. így tekinthetők össznépi ünneppé is vált egyházi ünnepeink, melyeknek fellelhetők a messzi múltból eredő gyökerei, de legértékesebbek jelenben ható és jövőt alakító következményei. Jézus Krisztus születése mellett szenvedésének, halálának és feltámadásának eseménye lett az Újszövetség egyházának legjelentősebb örömhíreevangéliuma, amire nemcsak évfordulóin emlékeztek, hanem sokkal gyakrabban. A Jézus élete eseményeit összefoglaló újszövetségi könyvek (Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma) megírása előtt, Pál apostolt idézett levelében olvashatjuk időrendben először ezt a hivatkozást: „Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam, hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak (Péternek), majd a tizenkettőnek. Azután r Moldova György — megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak." Az „elhamarkodottan hívő"-ségtől akar megóvni az apostol emlékeztetése. Ezért hivatkozik azokra a nagyon jelentős, rendíthetetlen tárgyi alapokra, melyek „az írások szerint", valamint a még élő több száz szemtanú valóságából állnak. A levél címzettjei megelőzőleg a különböző görög vallások, filozófiák hatása alatt álló, pogány kultuszokat gyakorló és főleg a sexualitás vagy egyéb élvezetek igézetében élő emberek voltak. Hallottak az apostol és munkatársai igehirdetésében az Ószövetség Istenéről, Jézus Krisztusról, és valahogy beleszőtték hit- és gondolatvilágukba, mint amiben még érdemes talán hinni. A korábbi fejfogás és szokások mellé odafogták elhamarkodottan a hitet Jézusról, Istenről. Megdöbbentően hasonló helyzetben vagyunk. Hatvan éves korig az ateizmus és materialista fdozófia hatásai alatt, még ha nem teljes meggyőződéssel is. A még idősebbek a megelőző kor fasiszta ideológiájával is megterhelten. Bőséggel jelen van a sexuális túlfűtöttség, felajzottság már kisiskoláss kortól, kábítószer és alkoholkárosítás veszélye tizenéves kortól, lelki üresség, érzelmi és akarati céltalanság, felelőtlenség, megélhetési, családi gondok és elfásultság hatásai nyilvánvalóak. Ezek között lelki kapaszkodóként nyúlnak emberek a vallások vagy valláspótlékok után, lelkük egyensúlyát keresve. Nagy bizonyosságot, békességet, szabadulást jelentő hit-kapcsolatokra hív Jézus minden embert: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Máté ev 11:28) Ma is nyernek ilyen megnyugvást emberek a Jézus Krisztusról szóló evangélium befogadása, abban megmaradás, üdvözítő kegyelmének megragadása és megtartása által. Ehhez Krisztus bűneinkért való halálára kell emlékeznünk, amiről az írások, születése előtt több mint 500 évvel előbb beszélnek: „A mi vétkeinkért kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. 0 bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg." (Ézsaiás 53:5) Éeltámadásáról Dávid ezer évvel előtte énekel a 16. zsoltárban. Jézus ezt ígéri: „Ha majd elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is." (János ev 14:3) Aki saját, egyéni bűnei bocsánatára Krisztus halálát befogadja; új életet, örökkévalóságát Jézus feltámadásáért megragadja - az Pál emlékeztetése szerint ünnepelt nagypénteket és húsvétot, és nem elhamarkodottan, hiábavalóan hisz. Minden vasárnap legyen első gondolatunk, hogy Jézus Krisztus feltámadt, övé minden hatalom mennyen és földön, övéi vagyunk testestől, lelkestől. v PAPP LÁSZLÓ REFORMÁTUS LELKÉSZ A félelem kapuja 14. rész Borsos megpróbálta kihasználni utolsó esélyét, hajnalban végigjárta piaci ismerőseit és kérte őket, hogy segítsenek szállást szerezni. Sikerült megállapodnia a kereskedőkkel, hogy az éjjeliőr szállásán ó is felállíthasson egy ágyat. Kitakarította a bódét, úgy gondolta, hogy ha a kicsapatás azonnalra szól, egy félóra alatt átköltözhet. Mint ahogy Kun meghagyta. Borsos hétfő reggel jelentkezett az igazgatóhelyettes irodájában. Tíz óra előtt néhány perccel kopogott az előszoba ajtaján, azt várta, hogy a titkárnő szokás szerint visszaküldi várakozni a folyosóra, meglepődött. mikor a nő rögtön befelé mutatott. - Üdvözlöm. A főnök már kérdezett magára. Borsos rossz sejtelmeiben megerősödve nyomta le a kilincset, Kun felnézett a munkájából és intett, hogy üljön le: - Gondolom, kíváncsi vagy rá, hogy mi történt. - Igen, szeretném tudni, mihez tartsam magam. - Szerintem te erről sokkal többet tudsz nálam. Én sem értem az egészet. Mikor is beszéltünk mi? - Szerdán. - Csütörtök reggel az igazgató úr behívatott, elöljáróba jól letolt, hogy tűrhetek meg az iskolában ilyen kuplerájt, aztán rátért a te ügyedre. Bejelentette, hogy ott járt nála Hoffmann és a diákönkormányzat nevében átadott valamilyen beadványt a te lógásaidról, meg az egyéb linkségeidről. Elolvasta és olyan dühbe gurult, hogy utasított: minden vizsgálat nélkül azonnal rúgjalak ki. Én üzentem érted, de az osztálytársaid azt mondták, hogy az első óra után eltűntél és bent a kollégiumban sem találtak. Nem erőltettem a dolgot, gondoltam, hátha el is lehet húzni az időt és legalább még a hét végét bent töltheted a kollégiumban. Még ugyanaznap délben az igazgató bejött hozzám, letette a fenekét arra a székre, amin most te ülsz, és visszavont mindent. Azt mondja: lehet, hogy Hoffmann túlzott, ellenőrizni kell a beadványban felsorolt adatokat, mert ha nem fedik a valóságot, te az egyeztető bizottsághoz fordulhatsz. Különben is engedjünk neked egy kis időt, hátha megjavulsz. Csak néztem rá, mint a hülye, se nyelni, se köpni nem tudtam. Szerinted mi történhetett közben? - Fogalmam sincs. - Az biztos, hogy három-négy óra alatt nem szállta meg a Szentlélek, amúgy is hiú rá, hogy ő csak tökéletes, visszavonhatatlan döntéseket hoz. Nem tudok másra gondolni, minthogy valaki szólt neki vagy felülről, vagy a baráti köréből. De ők honnan tudhattak az ügyedről? Te említetted valakinak? - Nem. Megállapodtunk, hogy nem szólok. - És ismersz valakit Temesvári környezetéből? - Kit ismernék? Idegen vagyok Mezőszegen. - Akkor csoda történt, de én nem hiszek a csodákban, a végére fogok járni. Gyújts rá. - Nem dohányzom. - Végre egy jó tulajdonságodról is értesülök - Kun hátradőlt a székén. - Te mindenesetre kaptál egy utolsó utáni esélyt, egy féléves „lauf"-ot. Ha jól emlékszem, azt mondtad, épp ennyire van szükséged. - Igen, körülbelül. - Azt ajánlom, ne bízd el magad. Tartsd be a játékszabályokat, járj be az órákra és a szakmai gyakorlatokra. Lehet, hogy Temesvári újra meggondolja magát és mégis ki akar rúgni, ne adjál neki támadási felületet. Ami pedig a továbbiakat illeti: minél ritkábban hallunk egymásról, annál jobb mindkettőnknek. Na, pá! Kun az előtte heverő iratokba mélyedt, jelezve, hogy a maga részéről befejezte a beszélgetést. A fiú elköszönt, ahelyett, hogy visszatért volna az osztályterembe, lefutott a lépcsőn, ki az utcára. Kisietett a piacra, megkereste az őrt és szólt neki, hogy egyelőre nem kell betenni még egy ágyat a bódéba. Bár még csak tizenegy óra felé járt, megebédelt az egyik piaci büfében, disznótorost kért két szelet kenyérrel. Lassan evett, minden falatot megforgatott a szájában, valójában most gondolta végig, hogy mi történt. Biztos volt benne, hogy Zsóka mentette meg a kicsapástól. Emlékezett rá: mikor fenn ültek az emeleten és ő megemlítette az ügyet, az asszony feljegyezte a telefon melletti írótömbre, utána nyilvánvalóan megkérte a férjét, hogy járjon közbe Temesvárinál. Nem érzett örömet vagy megkönnyebbülést, elfutotta a düh, hogy egy ilyen véletlenen, a hatalmasok egymásnak tett apró baráti szívességén múlott az ő sorsa. Sokáig bámulta haraggal a pulton heverő zsíros papírokat és a savanyú paprikák lerágott csutkáit - időbe tellett, amíg erőt vett magán és egy mély lélegzettel az útjára indult. Úgy gondolta, illik megköszönnie Zsókának a szolgálatait. A ritkás ködből kivilágító toronyóra még csak hármat mutatott, de az utcán már sötétedett. Néhány perc alatt odaért a leíró irodához, meglepetésére zárva találta az üzlet előtti kerítés kapuját, és a kirakat fölött sem égett a „ZSÓKA" felirat. Semmiféle tájékoztató táblát nem raktak ki, Borsos feltételezte, hogy egy szünnapot fogott ki, csalódottan visszafordult. (Folytatjuk.) Nehezen akar tavasz lenni. A szikes tófenék fölött gólya vitorlázik, kegyetlen szél muzsikál a száraz nádasban. A puszta közepén borókás erdőkkel és horizontig érő homokhullámokkal körülvéve panzió áll. Valaha istálló volt, szinte eltörpül mellette a kis tanyaépület. Ez már vagy tíz esztendeje az úgynevezett tanyai turizmust szolgálja némi stílustöréssel, hiszen az egyik szobában faragott polgári hálószobabútor várja a vendégeket, a másikban század eleji lányszoba fehér-arany együttese, a harmadikban a harmincas évek tömegterméke. S mégis van valami varázsa ennek a pusztai kispolgáriságnak. A volt istálló mára igényes panzió. A hagyományokhoz híven nádtetővel, oszlopokkal, hűvös pincével. A porta előtt hatalmas fehér komondor, nem messze magasles. A vendéget a küszöb előtt kínálják fütyülős barackpálinkával. A frissen elkészült panzióban még túlságosan is vendégcentrikus a kiszolgálás. Lesik kívánságainkat, belekóstolhatunk a szabadon főtt gulyásba, a pincében kiválaszthatjuk, melyik hordóból eresszék teli a mázas kancsót. Este aztán odaül mellénk a gazdaasszony - különös megszólítás egy ötven körüli, talpraesett, fehér overállban tüsténkedő pesti népművelőre -, aki két gyerekével vállalta ennek az idegenforgalmi vállalkozásnak minden terhét. Az engedélyek megszerzését csakúgy, mint az építkezés tervezését, szervezését, lebonyolítását, a kétkezi munkát és persze az ezzel járó hiteleket. S ezen a ponton indult meg a panaszáradat. Merthogy a bank hitelez persze, ez a dolga. A pénz viszont sosem elég, a kamatokkal sem bírnak, egy ilyen idegenforgalmi beruházás csak hosszú távon térül meg, az árak kiszámíthatatlan emelkedése folytán propagandára, népszerűsítésre már fdlérek sem jutottak. így aztán a szájról szájra propaganda az egyetlen lehetőségük, ezért is kértek: „Ha gondjuk van, mondják el nekünk, ha elégedettek, mondják el mindenkinek." Természetesen nem árulom el, hol szereztem ezeket a tapasztalatokat, engem az élmény jelenségszinten érdekel. Mert ahogy igaz erre a vállalkozásra a nekilendülés vehemenciája, az elkészülés kifáradása, a talpon maradás reménye, ugyanúgy igaz mindannyiunk életére, de az ország sorsára is. Hányunknak kellett - vagy szükséges napjainkban is havonta szembenézni és szembesülni a fizetési szalaggal és az átutalási betétszámlával. Hányan élünk az igények és lehetőségek harapófogójában. S közülünk hányan vannak, akik tiszta szándékkal és őszinte reménnyel vállalkoztak életük jobbítására társadalmi ígéretek és garanciák oltalma alatt. S hányan csalódtak e garanciákban és szegényedtek el egyik hónapról a másikra. Mondtak le természetes igényeikről, vitték az autók rendszámait a rendőrségre, kentek zsíros kenyeret menzajegy helyett a gyerekeknek, turkáltak bálás ruhahegyek között az elegáns butikok helyett. Mondják, tapasztaltuk: a hetvenes évek legnagyobb politikai baklövése volt, hogy az igényeket magasabbra emelte a megtermelt nemzeti érték lehetőségeinél. Hozzászoktunk egyfajta életnívóhoz, a parizer helyett a vadász szalámihoz, s ma láb-nyakért állunk sorba; ha papírdobozos pasztőrözött tej helyett immár a kimértnek van keletje, s mind kevesebb jut színházjegyre, könyvre, hanglemezre, utazásra. Pedig az emberi élet természetes igénye a jobbra törekvés, a mind magasabb szintű életvitel. Persze, ezek csak amolyan eretnek gondolatok a puszta közepén kanalazva a házi csipetkével dúsított gulyást, kortyolgatva az aranyszínű homoki bort. Vajon megél-e a szikes tófenék mellett ez a szimpatikus család, s vajon hogyan élünk mi, hányan jutunk oda, hogy ők megéljenek?! Nehezen akar kitavaszodni... Húsvét a pravoszlávoknál A húsvéti görögkeleti szerb egyházi szertartások rendje megyénkben a következő lesz: - Deszk: április 24-én, nagypénteken, délután 5 órakor vecsernye; 25-én, nagyszombaton, reggel 6 órakor reggeli mise; 26-án, vasárnap, hajnali 4 órakor feltámadás; 27-én, húsvét hétfőn, délelőtt 9 órakor ünnepi szent liturgia, diakónusszentelés. - Szeged: április 24-én, nagypénteken, délután 3 órakor vecsernye; 26-án, vasárnap, reggel 6 órakor feltámadás, délelőtt 10 órakor ünnepi szent liturgia. - Újszentiván: április 24-én, nagypénteken, délután 3 órakor vecsernye; 25-én, nagyszombaton, hajnali 4 órakor reggeli mise, délelőtt 10-kor szent liturgia; 26-án, vasárnap, hajnali 2 órakor feltámadás, reggel 8-kor szent liturgia. Amerikai tanfolyam angol tanároknak 1992. április 25-én egy angol tanároknak szánt továbbképző tanfolyam színhelye lesz Szeged. A szemináriumot, mely a JATE Irinyi épületében (Szeged, Tisza Lajos krt. 103.) reggel 9 órakor kezdődik, a USIS, az Egyesült Államok Tájékoztatási Hivatalának három angol tanára, illetve egy magyar kolléga és a Békeszolgálat egy önkéntese tartja. A tanfolyam része annak a továbbképzési folyamatnak, melyet az 1991 szeptembere óta különböző hazai felsőoktatási intézményekben dolgozó amerikai angol tanárok vezetnek. Hasonló szemináriumra került sor a korábbiakban Egerben és Nyíregyházán, valamint a British Council együttműködésével Pécsett, Kecskeméten és Debrecenben. A szemináriumok középpontjában praktikus kérdések állnak: a nyelvtanításban használt modern módszerek, az amerikai angol nyelv jellegzetességei és a tanároknak, illetve a diákoknak szánt kulturális kiegészítő anyagok felhasználása.