Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-21 / 94. szám

4 HIRDETÉS DÉLMAGYARORSZÁQ KEDD, 1992. ÁPR. 21. Jelentés Edinburghból és Glasgow-ból Ahol az angol font - skót ZELEI MIKLÓS A hideg érződik Skóciában, nem a függetlenség vágya. A hegyek és dombok oldalában még áll a hó, a krátertavak felszínét az északi szelek borzolják. A skót főváros, Edingburgh a nemzetközi tudományos fesztivállal van elfoglalva, még majdnem tíz napig. A kicsi Edingburgh, legalábbis abban, hogy diákváros, Szegedhez hasonlítható, és hegyei miatt Pécshez, de mint európai kulturális központ mindkettőnél jelentősebb. A skótok adnak arra, hogy legalább félévenként az egész világ megforduljon a fővárosukban. Kórusfesztiválok, zenei események, nemzetközi könyvkiállítások követik egymást. És ebben a városban ülésezik a skót parlament. Természetesen angolul. Nyelvüket, a gaelt a skótok nagy része nem beszéli. A boltokban azonban ott vannak a gyerekeknek szánt vadonatúj színes nyelvkönyvek: tanuld könnyen, gyorsan a gaelt. Gael nyelvű tévéműsort is nézhetnek. Az edingburghi királyi palotában II. Erzsébet rézkilincses, a látogatók elől elzárt toalettje utáni nagyteremben éles szemmel figyelnek a skót királyok portréi. Igaz, a középkor hajnalából. Például az 1040-ben trónra került, jókedvű, pirospozsgás, hosszú barna hajú Machbet. A teremőrök skót szoknyából szabott zöld kockás nadrágot és londoni sötétkék zakót hordanak. Magyarázat közben ötpercenként elengednek egy poént az angolok és a mostani királynő rovására. Amin az angol turisták is jókat röhögnek. Ilyen a hangulat. Bemondják a teremőrök az árakat is, hadd tudják az adófizető látogatók, hány tízezer fontba kerül évente egy-egy szoba fönntartása, s utána közlik, hogy a királynő olykor nyolc-tíz napot is eltölt egy évben a kétszáznegyven szobás palota valamelyik lakosztályában. Hangos nevetés volt a válasz akkor is, amikor egy társaságban megkérdeztem, na és mi a helyzet a skót függetlenséggel. A téma nem téma. Legalábbis a felszínen semmiképp se az. Mégis mihelyt az ember megérkezik, azonnal érzi, másutt van, nem Angliában. Az egyhangú angliai meg londoni sorházas utcák után Glasgowban is, Edingburghban is végre igazi emeletes házakból állnak az utcák. Az angol font itt skót font. Skócia királyi bankja bocsátja az érdeklődők rendelkezésére, más rajta a rajz is. És ha a hivatalos értéke nem is nagyobb, könnyebben lehet vásárolni belőle. Itt északon olcsóbban meg lehet élni, mint délen, Angliában. Akik nemcsak a pénz, hanem a politika, a skót függetlenség iránt is érdeklődnek, azok skóciai népszavazásról beszélnek. Sőt, nemcsak a népszavazás kerül szóba, hanem a külön, skóciai általános választások kérdése is. És üzenik a skóciai győzelmére nagyon büszke konzervatív pártnak, hogy az a győzelem nem is annyira jelentős, hiszen ha Skócia 49 munkáspárti, 8 liberális demokrata és 3 skót nemzeti párti képviselője koalícióra lép a londoni alsóházban, ez a skót blokk máris nagy súllyal követelheti a skót népszavazást a függetlenségről és a skót általános választásokat. És - mint mondják - az akkor leadott szavazatok lesznek majd az igazi választási eredmények. Figyelemre méltó a frissen megjelentetett skót történelemkönyv egyik mondata: Macbeth uralkodásának idején egyesült először Észak- és Dél-Skócia. Abban azért a Skót Nemzeti Párt is biztos szeretne lenni, hogy ha lesznek is változások a skót-angol viszonyban, nem a macbethi módon fognak lezajlani. 80 éves csillag Nemrég töltötte be 80. élet­évét az idősebb nemzedék szá­mára operaszínpadokról és operettekből jól ismert csillag, a budapesti születésű Eggerth Márta, Jan Kiepurának, a vi­lághírű lengyel tenoristának özvegye. Férjének 1966-ban bekö­vetkezett halála után Eggerth Márta több mint egy évtizeden át teljes visszavonultságban élt New York melletti házában, majd 1979-ben szenzációs sikerrel visszatért a színpadra a Brodway-n bemutatott „Follies" című musicalban. Azóta rend­szeresen fellép dal- és operett­esteken Ausztriában, Német­országban és az Egyesült Álla­mokban. Ráadásul rendszeresen tart mesterkurzusokat amerikai egyetemeken. A színpadot már gyermek­színészként megismert Eggerth Márta első nagy sikerét a bécsi Johann Strauss színházban aratta Kálmán Imre „Mont­martre-i ibolya" című operett­jének címszerepében. A most 80 éves művésznő májusban ismét Bécsbe látogat és a tele­vízióban visszaemlékezik az operett hajdani „fénykorára". Csak ne essen! FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Egy hely biztosan van most a városban, ahol nem kívánják az esőt: a városháza tetőzetén. Felújítói még fóliát is húztak a cserépdesz.kákra, hogy - mint esernyőjével a zivatart a sétálni induló - elriasszák az esőfelhőket. Új állam az óceánban Amikor a Szovjetunió szétbomlott, s a területén alakult legtöbb köztársaságot felvették az ENSZ-be, San Marino a maga 23 ezer lakosságával szintén a világszervezet tagállama lett. Lehetséges, hogy most Pitcairn, amelynek lakossága 60 főt tesz ki, az ENSZ 176. tagja lesz. Ki tudja, hol fekszik Pitcairn, amelyről a múlt év december 11-én hozott ENSZ közgyűlési határozat kimondta, hogy „népének megmásíthatatlan joga van az önrendelkezéshez"? A világszervezet közölte: a déli szélesség 25, és a nyugati hosszúság 130. fokán található, félúton Ausztrália és Dél-Amerika között. A világ azonban egy regényből és főleg két filmből ismeri Pit­cairnt. Ott szált ugyanis partra 1790-ben Fletcher Christian, brit őfelsége „Bounty" nevű hadihajó­jának lázadó tisztje. A lázadásról készült egyik filmben Clark Gable, a másikban Marion Brando ját­szotta Fletcher Christian szerepét, míg William Bligh-t, a zsarnok hajóskapitányt, Charles Laughton, illetve Trevor Howard személye­sítette meg. Pitcairn jelenleg önkormány­zattal rendelkező brit terület, amelynek kormányzója Sir Dávid Moss, Nagy-Britannia új-zélandi főkormányzója. Van egy helyi főbírája is Brian Young szemé­lyében, aki a lázadó tengerésztiszt hetedik generációs közvetlen leszármazottja. Ha az ENSZ­közgyűlés Pitcairnt valóban fel­veszi tagállamai sorába, Youngnak ugyanolyan hosszú beszédidő áll majd rendelkezésére a közgyű­lésen, mint George Bush amerikai elnöknek, s a Bounty lázadói történelmi igazságszolgáltatásban részesülnek. A négy kis szigetből álló területnek egyetlen elemi iskolájában jelenleg nyolc leány és öt fiú tanul. Középiskolát Új-Zé­landon végeznek. Pitcairn gazda­sága egyébként szilárdabb mint a legtöbb nagy országé. —Moldova György A félelem kapuja (12. rész) Az iskolában éppen az anyagismereti foglalkozás nyitotta meg a napot, Borsos figyelmeztette osztálytásait, hogy senki se merjen jelentkezni, mert ő akar felelni. Balszerencséjére ezen a napon a tanár senkit sem hívott ki a táblához, hanem továbbhaladt az anyagban. Borsos csalódottan dőlt hátra a székén és az óra után el is szökött az iskolából. Egész délután csavargott a városban, csak hat óra felé jutott az eszébe, hogy el kell mennie verseiért a fénymásoló-sokszorosító irodába. Attól tartott, hogy már zárva találja, de a portál fölött még égtek a neonbetűk: „ZSÓKA". Megállt az utca túlsó oldalán és benézett a kirakatablakon: bent egy kései ü gyfél rakosgatott el az aktatáskájába különféle papírtekercseket, mikor eltávozott, a nő bezárta utána az ajtót. Borsos eltöprengett, hogy merjen-e zavarni, végül elszánta magát és előrelépett. Kétszer is kopogott az üvegen, amíg a nő felfigyelt rá. Zsóka összehúzott szemmel nézett ki a sötétbe, aztán az arca felderült és az ajtóhoz sietett: - Jó estét. Már az hittem, hogy nem jön ma. - Dolgom volt, csak később tudtam elszabadulni. - Nem számít, fő, hogy sikerült - egy papírköteget tett ez asztalra. - Leírtam a verseit. - Hogy tetszettek? - Nagyon szépek. Nincs kedve egy kicsit elbeszélgetni róluk? - De, nagyon szívcsen. - Jöjjön fel hozzánk egy kávéra. Nem kell messzire menni, itt lakunk bent a házban. A nő újra bezárta az utcai ajtót és leoltotta a kirakati világítást is. Félrehúzta a hátsó falat takaró bársonyfüggöny!, mögötte egy széles falépcső tűnt fel. mely átvezetett a lakásba. Fenn az emeleti részen ültek le-egy már­ványlappal borított dohányzóasztal mellé: - Talán itt az ideje, hogy rendesen is bemutatkozzunk. Doktor Keresztes Viktomé vagyok, Zsóka. A férjemről már biztosan hallott. - Nem. Mivel foglalkozik? - Ügyvéd. Csakugyan nem hallott róla? Azt hiszem, hogy maga az egyetlen egész Mezőszegen. Egyébként nem érdekes. Magát valóban Borsos Ferencnek hívják, vagy művésznévként használja? - Borsos Ferencnek hívnak. - Hol dolgozik, vagy még tanul? - A „-Csányi" szakközépbe járok ­önkéntelenül kicsúszott a száján -, lehet, hogy már nem sokáig. - Végez? - Úgyis lehet mondani, kirúgtak, illetve ki fognak rúgni. - Mit csinált? - Semmi különöset, a nyakamba varrtak néhány botrányt. Lehet, hogy már a jövő héten el kell hagynom az iskolát. Az asszony elgondolkodott: - Azt mondja, a „Csányi" szakközépbe jár. Temesvárinak hívják az igazgatójukat? - Igen, ismeri őt? - A férjem egyik legjobb barátja, majd rákérdeztetek, hogy áll a maga ügye - néhány szót írt a telefon melletti papírtömbre, majd kezét felemelve hozzátette -, de nem ígértem semmi biztosat! - Ezt is köszönöm. - Iszik valamit? - Amit maga. - Én sajnos mindentől el vagyok tiltva ­legalábbis egyelőre, de ez magát ne zavarja. Valami töményét vagy bort? - Nem szoktam. - Akkor egy capuccinót? Van egy új olasz gépünk, azon lehet főzni. - Még sohasem ittam. - És mi a véleménye az új dolgokról általában? Borsos kihívást érzett a kérdésben, megpróbált ugyanabban a hangnemben válaszolni. - Szeretek mindent kipróbálni. Zsóka legyintett: - Nem kell átvennie az én stílusomat. Nekem sem áll túl jól, csak valahogy már rámszáradt. Szóval akkor egy capuccinót kér. A nő megnyomott egy gombot a sarokban álló fehér kávéfőzőn, a gép zümmögve melegedett fel, a félhomályban felizzott egy vörös jelzőfény. Mikor lefőtt a kávé, tejjel eresztette fel, egy színes rajzokkal díszített nyolcszögletű dobozból csokoládéport hintett az ital habos felszínére. Átnyújtotta, Borsos óvatosan megkóstolta. -ízlik? - Igen, csak egy kicsit forró. - Én úgy szeretem. Milyen az esti programja, nem kell sietnie valahová? -Nem. - Akkor felteszek egy lemezt. Kezdetben visszafogott, aztán fokozatosan felerősödő pattogó ritmusú zene szólalt meg, a dallam alatt szinte kilépve az összhangból harciasan szólt egy dob. Borsos nem ismerte a számot, leginkább egy indulóra emlékeztette: - Mi ez? - A kedvenc számom, a Gruff együttesnek egy régi dala. Ez volt az egyetlen igazi nagy sikerük, azóta már fel is oszlottak. - Mi a címe? - „Díszlépés a Halál előtt", „Parading in front of the Death ". - Maga tud angolul? - Körülbelül ennyit, ötször iratkoztam be egy nyelvtanfolyamra, de soha nem jutottam tovább a tizedik leckénél. Mindegy, beszéljünk inkább a maga ügyéről. (Folytatjuk.) Az ebek veszettség elleni védőoltásáról A veszettség valamennyi állatfaj végzetes lefolyású, idegrendszeri tünetekkel járó vírusos betegsége. A vírus iránt az ember is fogékony. A fertőzést a veszett állatok marása közvetíti úgy, hogy a marás közben a vírus tartalmú nyál a sebbejut. Az évtizedekkel ezelőtti, kutyákra szorítkozó veszetLségi járványokat az egyre jobb hatékonyságú vakcinákkal sikerült megfékezni. A vírus sajnos ennek ellenére a vadon élő ragadozókban, elsősorban a rókákban azóta is jelen van. így lehetőség van a haszonállatok és a kutya, valamint a macska újrafertőződésére. A veszett és a veszettség lappangási idejében lévő álla­toktól az ember is fertőződhet. A kutya és a macska - emberi közelsége miatt - különösen veszélyt jelent az emberre. A veszettség kiemelt közegészségügyi jelentősége vitathatatlan. Sajnos, kedve­zőtlen tendenciák is figyelhetők meg a betegség járványtanában. Az elmúlt évek során ugyanis jelentősen megnőtt azoknak az eseteknek a száma, amikor a betegséget gazdasági haszon­állatokon (szarvasmarha, sertés stb.), vagy az ember közvetlen környezetében élő macskán állapították meg. Az állategészségügyi szol­gálat feladatai között jelentős helyet foglal el a veszettség elleni védekezés. Az emberre közvetlenül legnagyobb ve­szélyt jelentő ebek veszettség elleni védőoltását évente végzik az állatorvosok. Ahhoz, hogy ez a közegészségügyi szempontból kiemelt jelentőségű eljárás eredményes legyen, az állat­egészségügyi szakembereken kívül az ebtulajdonosok és az önkormányzatok megfelelő szintű együttműködésére van szükség. A közelmúltban jelent meg a földművelési miniszter 31992. (II. 10.) és 131992. (III. 21.) számú rendelete. Ezek a jog­szabályok fogalmazzák meg részint a szakemberek, részint pedig az önkormányzatok fel­adatait, illetve az ebtulajdo­nosok kötelezettségeit a ve­szettség elleni védekezésben. Fontos tudnivaló, hogy az ebtulajdonosok kötelesek min­den 3 hónapostól idősebb ebü­ket saját költségükre állat­orvossal beoltatni. Kötelesek továbbá ebüket a lakhelyük szerint illetékes önkormányzat jegyzőjénél nyilvántartásba vetetni, illetve ott minden változást (az eb elhullása, elveszése, tulajdonosváltozás stb.) bejelenteni. Az önkormányzatok által vezetett nyilvántartások így már jelentősen javítják a veszettség elleni védekezés lehetőségeit. A megyei ebállomány egységesen védett állapota érdekében - a sorbanövők oltásán kívül - az oltást szervezetten és megha­tározott időben hajtjuk végre. Csongrád megyében az ebek szervezett oltására május-június hónapokban kerül sor. Az oltás­ban részt vesznek mindazok az állami, üzemi, önkormányzati, illetve magánállatorvosok, aki­ket erre a tevékenységre az állo­más igazgatója kijelölt. A védő­oltásra háromféle módon ke­rülhet sor: részint az önkor­mányzatok által szervezett oltóhelyeken, a hirdetmények­ben megjelölt időpontokban. El lehet végeztetni az oltást a te­rületileg illetékes állatorvos rendelőjében, illetve a tulaj­donos kérésére a kutya tartási helyén. Az elvégzett oltásról minden állattartó igazolványt kap. Helyes, ha az oltásra a tulajdonosok az előző évben kapott igazolványt magukkal viszik. Az oltás költségei vala­mennyi esetben az állattartókat terhelik. A költségek össze­tevői: az oltóanyag ára, amely ebenként 40-50 Ft, a 131992. FM sz. rendeletekben megha­tározott igazgatási szolgáltatási díj, amely állami bevétel, ebenként 50 Ft. Végül a tevé­kenység során felmerült állat­orvosi költségek (fecsken­dő, tűk) díja, amely az össze­vezetéses oltásnál kb. 10 Ft ebenként. A rendelőben, illetve a tartási helyen végzett oltásnál ezek a költségek természetesen változnak. Minden ebtulajdo­nosnak át kell éreznie azt a felelősséget, amellyel e veszé­lyes betegség elleni védekezés vonatkozásában saját maga, illetve környezete iránt tartozik. Keressék tehát fel a meghir­detett oltóhelyeket, illetve az illetékes állatorvosokat. A ve­szettség elleni oltás alól elvont ebeket az önkormányzat kár­talanítás nélkül leöleti, s a mu­lasztó tulajdonosok ellen szabálysértési eljárást indít. Dr. Szigeti Sándor igazgató főállatorvos, Csongrád megyei Á1 latejjészség ügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás

Next

/
Thumbnails
Contents