Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-18 / 93. szám

UTASSY JÓZSEF: Választ világomtul Láttalak vidámnak, fülig-nevetősnek, szomorúság bajnokának, gyávának és hősnek: láttalak, amikor valamin töprengtél, és akkorát dobbant szíved: te is megdöbbentél; láttalak erősnek, láttalak gyöngének, láttam, hogy átlényegít egy pillangó ének; és láttam, amikor az első szerelem tisztítótüzétől voltál: kiscsikó-eleven; és láttalak sírni: stadionból hoztad szorongatván az érmet, mi aranynál is bronzabb; és láttalak ott is, ama kórteremben, ahol sohasem alkonyul, csak reggel van, reggel; láttalak, látlak is: bár volna félálom! bicegsz felém járókával: féllábon, féllábon. így látlak, míg élek. Ifjan, krisztusion. Nem is, nem is vagy te halott: drága kicsi fiam! samaritánus Aztán miféle felebarátok maguk az árnyékban hűsölő római katonák? Vagy épp a hátuk mögé kuporodó samaritánus, akinek van képe becsületes emberek között mutatkozni. Pedig jól tudja, hogy ősei úgy fél ezer éve nem voltak a többiekkel együtt a babiloni fogságban, hanem itt bujkáltak, lapultak Izráel földjén. Közben idegenekkel keveredtek össze, idegen szokásokat vettek fel, egyszóval rászolgáltak arra, hogy unokáik unokáit is megvetően taszítsa el magától minden hitét tisztelő zsidó... A farizeus elégedetten bólogatott. Lám, néha a legegyszerűbb kérdésre a legnezebb a válasz. Most megfogta ezt a csodatevő prófétát. Nagy híre lesz ennek nemsokára. De Jézus arcán semmiféle zavar nem látszott. Magyarázkodás helyett mesélni kezdett. - Egyszer egy utasembert rablók támadtak meg. Hiába védekezett, hamarosan kifosztva, sebekkel borítva, magatehetetlenül hagyták az út szélén. Szörnyülködve morajlott fel a hallgatóság. Az úton járók kétszeresen féltek gondolni is a rablókra. - A több sebtől vérző szerencsétlen egyedül el is pusztult volna. Csak egy irgalmas felebarátjának segítségében reménykedhetett. Hamarosan paták kopogtak az úton és öszvére hátán sietve feltűnt egy pap. Végigmérte a sebesültet, de nem lassított, amikor elkocogott mellette. Felháborodott moraj futott végig a hallgatóságon. A szadduceus zavarba jött, mintha neki címezték volna a mondottakat. - Sietett, azt mondtad, az Úr szolgáljának bizonyára sürgetőbb dolga volt, mintsem hogy minden pillanatban megálljon. - Lehet - hagyta rá Jézus. Aztán egy lévita közelgett. Megállt, de túl nehéznek és véresnek találta az áldozatot. így hát továbbment ő is. Most már nyíltabban háborogtak az emberek. A léviták nem katonáskodtak, persze adót sem fizettek, hogy a papokat és rajtuk keresztül Istent szolgálják. Őket a szadduceus sem akarta megvédeni. Még sokáig morogtak volna, ha Jézus csendre nem inti őket. - Végül egy samaritánus jött arra... Erre elemi erővel tört ki belőlük a felháborodás. Nem tudták, miért, de a samaritánusnak a neve is haragot, gyűlöletet váltott ki belőlük. Ám Jézus mintha nem is hallott volna semmit, folytatta tovább. - A samaritánus azonnal leszállt öszvéréről, odament a szerencsétlenhez, borral és olajjal kimosta, bekente a sebeit, aztán föltette a nyergére, úgy vitte a legközelebbi fogadóig, ott ápolta tovább, és amikor el kellett mennie, pénzt adott a fogadósnak, viselje tovább gondját betegének. Folyamatosan mondta mindezt Jézus, nehogy valaki félbeszakítsa, és egyre hangosabban beszélt. Végül a farizeusra nézett: - Mit gondolsz, a három közül melyik volt annak az embernek a ' felebarátja? A farizeus eddig még sohasem hagyta vitában meggyőzni magát. De most semmi sem jutott az eszébe, csak bíborpirosan motyogta: - Az volt a felebarátja, aki irgalmas volt hozzá. - Akkor menj el, és te is hasonlóképpen cselekedj! A farizeus néma fejhajtással köszönt és indult vissza a kűt felé. Nyomában a szadduceus és a többiek. A samaritánus riadtan látta, hogy ezek megint felé jönnek, azt sem tudta, hogy merre kotródjék az útjukból. De nem volt szerencséje, éppen eléjük téblábolt. Csodák csodájára, most nem lökte félre senki, le sem köpték. Sót a farizeus zavartan megállt előtte, a szaducceus is, mögöttük pedig a többiek toporogtak. Lehet, hogy valami köszönésfélét is motyogott valaki, de ezt a samaritánus nemigen hallotta. Szerencse. Mit felelhetett volna rá. Hirtelen azonban megmagyarázhatatlan nyugalom szállt örökké gyanakvó, reszkető lelkére. Valami megmagyarázhatatlan bátorsággal odament a kúthoz és a többiek tekintetének döbbent sorfala előtt vizet mert magának. Aztán a még mindig magasan tűző napon elsőnek vágott neki az útnak. Könnyedén szökellve lépdelt a forró homokban. Vitte lelkében a csodát. KARCSICS MAGDA BOTOND KÁROLY: STÁCIÓK 12 Az irgalmas Aznap ketten jöttek el Jézushoz. A szaducceus kis termetű, szigorú ember volt. Ritkán beszélt, megválogatta, kivel áll szóba. Egyszóval, mindenben ellentéte volt a nagyhangú, hórihorgas farizeusnak, aki szüntelenül hadonászott, szemét forgatta és a nyomaték kedvéért olykor még a ruháját vagy a szakállát is nekiállt tépkedni, hogyha elegendő nézőközönséget talált hozzá. A két jeles férfiú a kút előtt akadt össze. Mint afféle utasemberek, először beszédbe elegyedtek, csak jóval később ugrottak egymásnak abban a kérdésben, hogy van-e élet a halál után. A szaducceus hamarosan fojtott hangon azt sziszegte, hogy aki nap mint nap kénytelen végighallgatni mindenféle istenkáromló fajankót, az igazán rászolgált az örök nyugalomra. Erre a másik olyan mennydörgő átkokkal fűszerezve bizonygatta, hogy lám a próféták is megírták az ember feltámadását, hogy erre a halottak is fordulhattak egyet a sírjukban. Nem tudni, mivé fajult volna vitájuk, ha nem pillantják meg Jézust és tanítványait, akik csendesen pihentek az olajfák hűvösében. Új vitára szomjazva azonnal odasiettek, magukkal csalva összeverődött közönségüket, néhány birkapásztort, hosszú rúdon felfűzött, szárított halakat cipelő halászt, s a kút mellett delelő karaván hajcsárait. Csak a római katonák hevertek nyugodtan tovább ledöfött lándzsájuk tövében, bórpajzsukra könyökölve. Tőlük kicsit távolabb egy véres rongyokkal bebugyolált fejű samaritánus kuporgott egymagában. Egyedül volt, most még jobban vigyázott, ne tűnjön fel senkinek. A tanítványok nem túlzottan örültek a jövevényeknek. Tudták, nem igazságra szomjas a két vitatkozó. Megunták egymást, most magával a híres názáreti Jézussal akarják összemérni a tudományukat. - Rabbi! - kezdte kimért udvariassággal a szaducceus és mutatóujját vádlóan a farizeusra bökte -, ez az ember azt állítja rólad, nem csak hiszel a feltámadásban, hanem csodát is tettél már, feltámasztottál egy halottat. - Az Úr tett csodát - felelte Jézus - meghallgatta könyörgésemet. - Végtelen az Úr hatalma - bólogatott ravaszul a kis termetű férfiú. - De mondd,-rabbi, mi lesz velünk, ha egyszer mégis feltámadunk! Mert például egy törvénytisztelő férfiúnak ugyebár kötelessége feleségül vennie halott fivére özvegyét, és ha ő is meghalna netán, akkor az öccsének kell örökébe lépnie. Ha így egy igaz életű asszony két, sőt három fivér felesége volt itt a földön, kié lesz majd a feltámadás után? A szaducceus mosolyogva várta a választ. Erre felelj, ha tudsz! - Senkié - mosolygott Jézus is -, akkor Isten országa jön el hozzánk, és úgy élünk majd, mint az angyalok. A pásztorok és a halászok helyeslő morgással fogadták a választ. A szadduceus bíborvörösen készült visszavágni, de a farizeus úgy érezte, hogy végre eljött az ő ideje: - Mester! - kezdte mézédes hangon -, köszönöm, hogy helyettem is megfeleltél a fennhéjázónak. De most felelj meg nekem is! Mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet. Péter már nagyon elunta a kötöszködóket, gondolatban emelgette már súlyos kezét, hogy odébbtessékelje valamelyiket, de Jézus egy pillantásával visszafogta az indulatos tanítványt. A kérdezőtől szelíden csak azt kérdezte, bizonyára jól ismeri a Mózesnek adott két kőtáblára vésett Tízparancsolatot. A farizeus csak ezt akarta hallani. Végre csillogtathatja tudományát. Azonnal bele is kezdett. Miközben sebesen darálta az írás szövegét, diadalmasan tekintett körbe, hogy lássa, milyen a hatás: - Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, lelkedből, elmédtói és minden erődből... - furcsa módon egyre nehezebben jöttek nyelvére a begyakorolt szavak. Pedig Jézus mosolyogva intett, csak folytassa tovább - szeresd... felebarátodat, mint... tenmagadat... - Látom, tudod a választ - mentette fel a farizeust Jézus a további erőlködéstől. - Hát tedd, ahogy tanultad, és örökké élsz. A farizeus most újra nyeregben érezte magát. - De mondd. Mester - és ravasz pillantásokat vetett körbe -, ki az én felebarátom? Döbbent csend követte a kérdést. A tanítványok maguk is zavartan pislogtak egymásra. Hiszen ha nyíltan nem is mertek Jézusnak ellentmondani, magukban azért továbbra sem bocsátották meg Máténak, hogy vámszedőként szolgálta a római hódítókat. A hímes tojás festése Anyag: Tus, filcfesték. Szerszám: Filctoll, vékony tustoll. Munkamenet: A hagyományos tojásfestési módszerek (pl. a viaszírás, karcolás) elég bonyolult és nehezen megoldható munka. Sok probléma van vele, festéket kell főzni, viaszt olvasztani, és nem utolsósorban speciális szerszámok kellenek hozzá. Elkészítése felülmúlja a gyerekek képességeit. Nem foszthatjuk meg őket azonban attól az örömtől, amelyet húsvétkor a saját festésű hímes tojás szerez nekik. Mi most a hímestojás-festés legegyszerűbb módját írjuk le. A már előre megfőzött tojásokra ceruzával rajzolunk néhány motívumot. A tervezésben legyünk a gyerekek segítségére! Ha az előrajzolással elkészültünk, tusba mártott egészen vékony rajztollal rajzoljuk át a mintákat. A tus nagyon hamar szárad, ezért nem kell félni attól, hogy elkenődik. Ha a tusrajzzal elkészültünk, színes filctollal húzzuk át a megrajzolt mintákat. Ez a festék tartós és pillanatok alatt szárad. Az így elkészített hímes tojásokat lakkozni is lehet, de anélkül is szép és tartós ez a színezési mód. Értelmes beszéd Arthur Schopenhauer német filozófus gondalata. Megfejtések - nyertesek Az április 10-én megjelent rejtvény helyes megfejtése: AKINEK HUMORA VAN, AZ MINDENT TUD, AKINEK HUMORA NINCS, AZ MINDENRE KÉPES. A helyes megfejtők közül sorsolással könyvutalványt nyertek, melyet postán küldünk el: Horváth Józsefné, Szeged, Csongrádi sgt. 84®. Márkus Andrásné, Balástya, Honvéd u. 4. Peták Nándor, Szeged, Kossuth L. sgt. 60. Somogyi Délia, Balástya, Lenin tér 4. Karai Szilvia, Tápé, Szendrey Júlia u. 39. Szanka Andrásné, Szatymaz, Hámán Kató u. 19. A megfejtéseket postai levelezőlapon kérjük beküldeni a megjelenéstől számított hat napig. Címünk: Délmagyarország szerkesztőség, 6722 Szeged, Tanácsköztársaság útja 10. Arthur Schopenhauer német filozófus gondolata a szómozou sorokban olvasható \ ] Foldunk egyik pólusa Hőszigetelő műanyag Afagrli kazsc* Mexikót vulkán Sportszer tt kötőszövet Mdlékvesehormonok Éles hangú / támadás Székesegyház Csapágymárka Egyik íz Ókori nép Strauss operája Gúnyrajz Bizánci lázadás 532-ben Lóbetegség Főzeléknövény ~T Pest megyei helység Somogyi község Kerti eszközök Levest Kerület röviden Magakor szólll Patyolat Ajánl T Junior, röviden A csáp végei Maró anyag Véseti drágakő "T Untak szólító Néma súgó Bolgár pénz Száraz, sivatagos Spanyol autójel - f Felesége van Nemesi tánc Líra. röviden Indiai pálinka T" Osztrák folyó • Sakkozó Sikálva lisrtíl Ékesít T Menyasszony Módjába] ám