Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-18 / 93. szám

X Fejlesztés 2000-ig „Egyszeri beruházás" Immár másodízben találkozott Kupa Mihály pénzügyminiszter a rektori konferencia, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium képviselőivel. A megbeszélések témája a magyar felsőoktatás 2000-ig tervezett fejlesztésének koncepcióját tartal­mazó tanulmány tézisei és összefoglalója volt - tájékoztatta az MTI-t a Pénzügyminisztérium. A tanulmány megállapításainak lényege, hogy a felsőoktatás­ban részt vevő hallgatók számát Jelentősen, a kiadott diplomákét pedig kisebb mértékben növelni kell. Bővülnek ugyanis a felső­fokú képzés formái, átalakulnak a képzés szintbeli és szakok sze­rinti arányai. A koncepció megvalósításának eszköze egyszeri beruházás, amelyet a célfeladatok teljesítése függvényében lehet finanszíroz­ni. Megállapodás történt abban, hogy május végére a tanulmány továbbfejlesztése keretében programvázlat készül el. A számításo­kat - minimális változatként - 35 000 fővel növelt nappali hallgatói létszám figyelembevételével kell elvégezni. A program finanszírozásában - 2000-ig - az állami költségvetés részvételé­vel 25-30 százalékban kell számolni. A megvalósítás feltételezi a párhuzamos intézményrendszerek, támogatások bekapcsolását, a felsőoktatás prioritásának és más ágazatok fejlődése szempont­jából húzó jellegének elismerését. AJÁNLAT „...mi szem s szájnak ingere..." 6 Döntés Somogyországban Határkerülés a Gyergyói-medencében 9 „...ilyenkor már lehetett látni, hogy búvik-e a gabona" A másokért szolgáló életmű 11 „Tessedik vázolta fel elsőnek a magyar Alföld mezőgazdasági arculatát" Makkosházi fantázia 13 „...a városrendezőktől rövidesen átveszik a stafétabotot a vállalkozásszervezők" Meggyfacsemeték Alsóvárosnak 20 „Aki vállalja, hogy a háza elé ülteti a fákat... ingyenesen juthat hozzá" FÓKUSZ Eladták az ÁB-t A kormány elfogadta a bankprivatizáció fő elveit, a stratégiai elképzeléseket és meghatározta az ezzel össze­függő kormányzati feladatokat. Egyetértés van abban, hogy a fő döntéseket a nagybankok pri­vatizációja során az állam hoz­za meg. A bankszféra privatizá­ciójának végrehajtását az állam irányítja. A stratégia alapelve, hogy tőkeemeléssel, készpénz­zel javítsák a befektetők a ban­kok személyi és technolgiai feltételeit. Ilyen feltételek mellett került sor az ÁB érté­kesítésére. mely vagyonának 75 százalékát birtokolja a hollan­diai központú AEGON biztosí­tócsoport. Az Állami Biztosító kétmilliárd alaptőkével rendel­kezik, de ez a tőkeemelés után 3,9 milliárdra nő. A jogilag lezárt privatizációról szóló szerződést az érintettek május 26-án írják alá. > KATOLIKUS ZSINAT. Megkezdődött az eszter­gomi főegyházmegye zsinatá­nak előkészítése. Egyházmegyei zsinat utoljára 1941-ben volt, a mostani célja: az egyházi élet megújítása. Az előkészítő mun­ka megjavítását Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek jelentette be. TÖRTÉNELMI KIS­-mJ GAZDÁK FELHÍVÁSA. Higgadt önmérsékletre szólítot­ta fel a polgárokat a Kisgazda­párt történelmi tagozata az áp­rilis 25-ére meghirdetett tömeg­demonstráció kapcsán. A törté­nelmi kisgazdák felhívása óv attól, hogy a politikát a magyar nép döntő többsége által válasz­tott parlamenti rend helyett az utcára vigyék. HARMADSZOR is sike­res szívátültetés színhe­lye volt csütörtökön az esti órákban a budapesti Város­major úti Ér- és Szívsebészeti Klinika. A részletekről a saj­tóirodán csupán annyit tudtak, hogy az újszíves 52 éves férfi, és állapota kielégítő. A donor­szívet Pécsről repülőgépen hozták Budapestre. MÉG AZ IDÉN vissza akar térni Oroszország­ba Alekszandr Szolzsenyicin, a világhírű író - mondotta Vlagyimir Lukin washingtoni orosz nagykövet. A 73 eszten­dős Szolzsenyicin 1974-ben hagyta el a volt Szovjetuniót. Az utóbbi időben a Nobel-díjas író már kétszer kérvényezte visszatérésének engedélyezését a washingtoni orosz nagykö­vetségen. ~\ ELESETT HERAT. A Hezb-i-Iszlami fegyvere­sei elfoglalták Afganisztán harmadik legnagyobb városát, az ország nyugati részében fek­vő Heratot. Hekrfiatiar ellenzé­ki vezető állítólag megparan­csolta fegyveres erőinek, hogy hatoljanak be Kabulha. Ettől a lépéstől azonban elállna, ha a kormány megadná magát, és a hatalmat a Hezb-i-Iszlami által felállított tanácsnak adná át. SZOMBAT, 1992. Ápr. 18., 82. ÉVF. 93. SZÁM HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 222 FT, ÁRA: 9,60 FT DLUSZTUS IMRE Müvek, emlékek Szeged műemlékekben sze­gény város. Szeged műemlékek­ben gazdag város. Mindkét megállapítás igaz, s egyik sem az valójában. Nem vetélked­hetünk Szombathely történelmi belvárosával, a világörökség­ként számon tartott budavári együttessel, sem a jáki temp­lommal, de még olyan, váro­sunkhoz közeli történeti monu­mentumokkal sem, mint az ópusztaszeri monostorrom, a kiszombori rotunda, a földeáki román templom, vagy a nagy­mágocsi kastély. Szeged a történelem kereszt­áljában feküdt évezredek óta, a pusztítás mindig erőteljesebb volt, mint az építés. S mégis az az ősi építményekhez, nem csak egy-egy építészeti stílust megje­lenítő remekműhöz, de azokhoz a lehet, hogy csak helyi mércé­vel mérve jelentős épületekhez is, amelyek fontos szerepet töl­töttek be Szeged históriájában. S íme, ezen a ponton máris a műemlékügy egyik generális pontjához értünk. Mert nem biztos, hogy pusztán az időté­nyező határoz meg egy-egy védelemre kiszemelt épületet. Jó példa erre a Kölcsey u. 8. szám alatti Víz előtti ház, amely körül igencsak borzolódtak a be­ruházók, tervezők, városvédők, építészek, lokálpatrióták kedé­lyei. Öröm számunkra, hogy a műemléki világnapon hangsú­lyozhatjuk sok oldatról veszé­lyeztetett építészeti örökségünk védelmét. De nem köthetjük be szemünket: világszerte elismert műemléki együttesek lesznek a földdel egyenlővé tőlünk délre, tudósok sokasága viaskodik a környezetszennyezés ártalmai­nak visszaszorításán, és szem­léletek küzdőtere is múltunk értékeinek őrzése. Nem hiszek az ortodox műemlékvédelem­ben, de bizton tudom, hogy múltunk ápolása, értékeinek őrzése a műemlékvédelem of­fenzívája nélkül elveszne e nemzet kötőanyaga. Boldog viszont akkor lennék igazán, ha nem lenne szükség műemléki világnapokra, s mű­veink és emlékeink őrzése élet­formává válva munkátlanságra kényszerítené a mostanság erre szervezett hivatalokat hiva­talokat. TANDI LAJOS A végső virradat Fiaim a közismert urbanizációs betegségben szenvednek, reggelente belopóznak a szobánkba, bekapcsolják a televíziót és tátott szájjal bambulnak. Igy történhetett, hogy a minap erre a mondatra ébredtem: „Életünk része a krisztusi szenve­déstörténetnek. " Az ismerős hangra fölültem az ágyban, hisz ez nem a szokásos rajzfilmek csitt-csattja volt, és nem is időjárásjelentés. A tévében Jeleníts István piarista tarto­mányfőnök beszélt. Az atyával hat-hét éve találkoztam először Budapesten, a rend iskolájának misztikusan homályos folyosóján. Vékony, fehér bőrű, madárcsontú ember várt ott, akinek vastag talpú bakancsa talán nehezebb volt, mint ő maga. Itt. a Kálvin téri benzingőzzel átitatott zajtól néhány méterre, egy csendes kis szögletben szerényen megbúvó gimnáziumi épületben mintha Pilinszky Jánossal találkoztam volna. Jeleníts atya barátjával, aki akkor már nem élt. Persze, hogy róla beszélgettünk. Például a Négysorosról, amit most idemásolok: Alvó szegek a jéghideg homokban. Plakátmagányban ázó éjjelek. Égve hagytad a folyosón a villanyt. Ma ontják véremet. Aki nem ismeri a költői életművet, nem is sejtheti, milyen erővel él itt. ebben a rövidke költeményben a húsvéti gondo­latkör. Képzeljünk el egy embert, aki egy szürke bársonyba mélyedő órán arra eszmél, hogy a társ égve hagyta a villanyt, s mert minden váratlan ébredés, ez a fölriadás is valami nagyon erős hatással párosul: hogy tragikusan egyedül vagyunk, hogy ma kell hosszú időre elutaznunk, hogy valóban meghalt az, akivel álmodtunk, vagy hogy Krisztus és a mi sorsunk legalább egy ponton, a mi magányunkban és Jézusnak az utolsó órákban átélt szenvedéseiben mélyen közös. És odalent az utca: plakátmagány és éjjel, csordogáló eső, ' könnycseppes ablak, még távolabb, időben és térben messze: valami kifejezhetetlen fájdalom és kín. Koncentrikus köröket képzeljünk ide: a távolban a Gecse­máné kerti jelenet, amiről maga Pilinszky írta egy prózájában, hogy a tanítványok azon az éjszakán a kinzószerszámok és a ' szögek közönyével feküdtek a homokban, azután a következő ' kör a város, ahol semmi jele az embernek a plakáton kívül, majd a szoba, a közelítés az egyénhez, végül a magányos ember, aki izzó reszketéssel éli át sorsának egységét a Meg­váltóval. Az ember magánya tökéletes alkotás: nagy drámai mű, és mint ilyen, önmagában megoldhatatlan, önmagától értel­mezhetetlen. mert benne a véglegesen befejezett, de folya­matosan létező múlt munkál. Ez a múlt maga a szenvedéstörténet. Aki részese ennek. Húsvétkor ünnepel. Mert tud a feltá­madás jó híréről, s nap nap után átéli, hogy bár most még csak a fölriadás a részünk, van végső virradat. FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Ünnepi Bach-passio a Nemzeti Színházban Hagyományosan nagypénteken felcsendülő művel, ünnepi előadással köszöntötték a húsvétot tegnap a Szegedi Nemzeti Színházban fellépő neves művészek. Johann Sebastian Bach János passióját Molnár László vezényletével a Szegedi Szimfonikus Zenekar, valamint a Vaszy Kórus és a Canticum énekkar adták elő. A gyönyörű oratórium énekesei Vajda Júlia, Szonda Éva, Gregor József, Bárdi Sándor és Altorjay Tamás voltak. Botond Károly: Virradat

Next

/
Thumbnails
Contents