Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-15 / 90. szám

SZERDA, 1992. ÁPR. 15. SPORT 9 Ma temetik Miklós Ibolyát Gyászolnak a szegedi röplabdázás szerelmesi, a helyi sportbarátok... Horváthné Miklós Ibolya, vagy ahogyan barátai és társai becézték, „Picur" 53 évesen eltávozott az árnyékvilágból... Gyemekkorában kötött barátságot a sportággal, a Szegedi Postás volt első egyesülete, később az Építőkben, a Spartacusban, a Kenderben röplabdázott, végül ismét régi klubja, a Spartacus következett. A többszörös B válogatott, ízzig-vérig igazi sportember valamennyi csapatában meghatározó játékos, példakép volt. Utolsó útjára ma délután fél 3 órakor kísérik a kiskundorozsmai temető ravatalozójából. Matt a sporttanácsnoknak Egyelőre nem tudni, ki lesz a városi sportügyek felelőse a közgyűlésben. A végleges szmsz kialakításakor a képviselők újra­gondolták a bizottsági struktúrát is. Korábban két tanácsnok működött a torony alatt - a közbiztonsági maradt, a sporttanácsnok ment. Ismeretes, a sportirányítást a közgyűlés magához vonta. Hogyan készülnek a következő testületi ülésre a frakcióvezetők? Koha Róbert (MDF-KDNP): - A sportirányítás ügyében elvi megállapodás született: a tanácsnok helyett 3 tagú bizottság veszi át az ügyeket. Ebben mindhárom politikai tömörülés képviseltetné magát. A vezető személyét illetően még nem sikerült megegyeznünk. Ragasz­kodunk ahhoz, hogy az elnöki posztot az MDF-KDbiP-koalíció töltse be, mert a sport számára a költségvetésben biztosított 12 millió forintból tízet mi szavaztunk meg. És még valami. A következő ülésre elkészítjük a sportkoncepció tervezetét. Szabó Ferenc (liberálisok): - Az eddigi kedvezőtlen tapasztalatok alapján a tanácsnoki poszt fel­számolását javasoltuk. Úgy éreztük, a város anyagi lehetőségei nem biztosítanak elegendő teret az élsport érdemi befolyásolására. Tudomásul vettük azonban azt az érvelést, hogy a sportot valakinek képviselnie kell a közgyűlésben. Bár elvi beleegyezésünket adtuk a bizottság felállításához, ennél a formációnál még a tanácsnoki posztot is jobbnak tartjuk. A bizottság elnöki székébe nekünk is megvan a jelöltünk, de adott esetben a függetlenek jelöltjét is támogatni tudnánk. Dr. Tichy-Rács Csaba (füg­getlenek): - Elfogadjuk a bizottsági felállást, s úgy gondoljuk az elnöki posztra alkalmas személy a mi frakciónkban van. Mi, függetlenek kevesen vagyunk, de elértük, hogy a közgyűlés a konzervatívok 10 milliója mellé további 2 milliót sza­vazzon meg sportcélokra. A mind­három oldalt képviselő sportbi­zottság koncepcióját mindhárom politikai tömörüléssel el tudná fogadtatni. Előzőleg természetesen véleményeket kérnénk városunk sportszakértőitől is. ASZTALITENISZ. Az el­múlt hét végén az újszegedi Sportcsarnok adott otthont az asztaliteniszező fiatalok megyei bajnokságának. Részletes ered­mények: Újonc fiú: 1. Lukács Levente (SZTSE), 2. Gáspár Balázs (SZTSE), 3. Bácsi Tamás és Bunda Szabolcs (Hm. Porcelán). Újonc fiú páros: 1. Bácsi T», Bunda Sz. (Hm. Porcelán), 2. Lukács, Gáspár (SZTSE), 3. Simon (SZTSE), Tolmácsi (Hm. Porcelán) és Rácz A., Fekete (SZTSE). Újonc lány: 1. Juhász Éva (SZTSE)', 2. Bátori Orsolya (SZTSE), 3. Lukács Lilla (SZTSE) és Sebők Gabriella (Szeged). Újonc leány páros: 1. Juhász, Bátori (SZTSE), 2. Lukács, Sebők (SZTSE). Serdü­lőfiú: 1. Bácsi Bernát (Hm. Porcelán), 2. Gáspár Balázs (SZTSE), 3. Lukács Levente (SZTSE) és Bácsi Tamás (Hm. Porcelán). Serdülő fiú páros: 1. Bácsi T„ Bányai V. (Hm. Por­celán), 2. Bácsi B., Rácz (Hm. Porcelán), 3. Lukács L., Gáspár B. (SZTSE) és Vizhányó, Gáspár Sz. (SZTSE). Serdülő leány: 1. Szécsi Nóra (SZTSE), 3. Bátori Orsolya (SZTSE) és Lukács Lilla (SZTSE). Serdülő leány páros: 1. Szécsi, Juhász (SZTSE), 2. Lukács, Bátori (SZTSE). MINDENFELŐL KICK-BOX. „Radnóti Kupa" néven Budapesten rendezték a semi-contact országos baj­nokság első selejtező versenyét, melyen a Combat „D" SC versenyzői a következő ered­ményeket érték el. Férfiak: 69 kg: ... 2. Tóth István. 74 kg: ... 3. Szabó Gábor. Nők. 50 kg: ... 4. Szalma Zsuzsanna. Edző: Szabó Gábor. ÖKÖLVÍVÁS. A minap Szolnokon rendevúztak a középfokú tanintézetek közötti országos bajnokság keretében az ifjúsági és junior ökölvívók. A Móra Ferenc Szakmun­kásképző Intézet tanulói közül súlycsoportjában Csala Tamás, Túró Zsolt, Piri Gábor első, míg Molnár Róbert harmadik lett. Edzőjük Becsei Károly és Gerebecz József. A pontver­senyben a szegediek a második helyen végeztek. TAEKWON-DO. A NOB által az olimpiák műsorára tűzött sportág képviselőinek az elmúlt vasárnap kettős versenyt rendeztek Békéscsabán. Egy­részt az „A" kategóriás ifjú­ságiak, másrészt a felnőttek küzd­hettek meg a bajnoki cí­mekért. A JATE SC versenyzői remekül szerepeltek az esemé­nyen és az alábbi helyezéseket Kecsesség, báj, tökéletesség - ez jellemzi Ónodi Henrietta talajgyakorlatát, amire már nem csak idehaza, hanem külföldön is kapott 10-es osztályzatot a szigorú pontozóbíráktól. De jó lenne, ha az olimpián is 10-est jelző táblát emelnének a magasba a bírák... érték el. Ifjúsági fiúk. 58 kg: ... 2. Magyari Donát. 70 kg: 1. Csonka Péter. 76 kg: 1. Dankó Zoltán, 2. Haráz András, 3. Regényi Gábor. +76 kg: ... 2. Radics Attila. Ifjúsági leányok. 55 kg: ... 3. Janka Dóra. 58 kg: ... 3. Farkas Mariann és Kelemen Csilla. Felnőtt „A" kategóriás országos bajnokság. +76 kg:... 3. Gulyás László. ÚSZÁS. Tíz szakosztály részvételével az elmúlt na­pokban Baján, az utánpótlás­korűaknak versenyt rendeztek, ahol a szegedi sportolók is rajtkőre álltak. Külön ki kell emelni Sánta Nórát, aki 100 gyorson 1:04.15-ös eredmé­nyével elsőnek csapott a célba. Eremszerzők: 15 éves fiúk: 200 vegyes: ... 3. Pap Zoltán 2:33.41. 13 éves lányok, 100 gyors: 1. Sánta Nóra 1:04.15. 100 hát: 2. Sánta Nóra 1:15.20. 100 mell: ... 3. Nagy Olga 1:24.33. 4x100 vegyes: ... 2. Szeged SC 5:08.19 (Várkonyi Ági, Nagy Olga, Katona Bori, Sánta Nóra). 11 éves lányok, 50 gyors: ... 3.-Molnár Kriszta 0:34.22. 4x50 vegyes: ... 3. Szeged SC 2:40.38 (Molnár Kriszta, Kovács Edit, Kókai Linda, Tóth Ildikó). Mészáros és Knábel a válogatottban Az olimpiai világselejtezőre készülő magyar női kosár­labda-válogatott szövetségi kapitánya, Pálinkás József bővített keretébe a Szeged SC két kiválóságát, Mészáros Krisztinát és Knábel Mártát is meghívta. Ma 11.30-kor „Vegyes csapat" ellen játszanak az ifik és a serdülök LABDARÚGÁS A Szeged SC ifjúsági és serdülő labdarúgói eredetileg április 25-én találkoztak volna a (kecskeméti fiatataiokkal meg­erősített) miskeiekkel, ám egy egészen friss megállapodás értelmében a csapatok már ma délben döntenek a pontok sorsáról. A Szeged SC-Mis­ke-KSC II. NB Il-es ifjúsági mérkőzésnek 11.30-kor az SZVSE-stadion ad otthont, míg a serdülők ugyanebben az időpontban a Felső Tisza parti stadionban randevúznak. „Amióta tornászom, az olimpiára készülök..." Ónodi Henriettának négy kedvenc szere A békéscsabai utcákon hideg, csípős áprilisi szél fúj, egy üvegajtón túl viszont meleg, a munkától lüktető tornaterem fogad bennünket. Nagyüzem van a minicsarnokban. A sze­reken a legapróbbak, a 7-8 éves korosztály (ki tudja, néhány év múlva nem-e kell valamelyikük kedvéért ismét leutazni a viharsarki városba?) „dolgoz­nak", míg a „nagyok" részére fenntartott szőnyegen a már gyermekkorában világsztárrá előlépett Ónodi Henrietta és válogatottbeli társa, Balogh Ildikó hány fittyet a gravitáció törvényének, s „repül" az egyik sarokból a másikba. Ótt azonban „földet éréskor" hol az egyik, hol a másik edzőjük, Unyatyinszki Mihály és felesége Unyatyinszkiné Karakas Júlia „várja" őket. Hol dicsérő, hol pedig dorgáló, útmutató szóval. - Henrinek már kész van a talajgyakorlata, de ezt az olimpiáig olyan tökéletesen kell csinálnia, hogy ha álmából felköltik, akkor sem találjanak benne kifogásolnivalót ­mondja Unyatyinszki Mihály. - Óriási a konkurencia - fűzi hozzá felesége. - A világon jelenleg 20-30 egyforma ké­pességű tornász van, akik közül az fog felállni a dobogóra, aki abban a pillanatban a legtö­kéletesebben hajtja végre majd a gyakorlatát. Nagyon szeret­nénk, ha ez a mi tanítványunk lenne... De még be sem fejezi a mondatot, máris észrevesz valami korrigáinivalót Hen­rietta mozgásán, azonnal is­mételtet, mutatja a helyes mozdulatot. A kislány pedig ­ki tudja hanyadszorra már ­újra kezdi, újra nekilendül, s a következő pillanatban már úgy ér földet, ahogy azt mesterei szeretnék. Aztán az újságíró és a fotó­riporter kedvéért kis pihenőt engedélyeznek tanítványuk számára, s a bájos kislány fel­nőttesen, talpraesetten válaszol (teheti, hiszen van benne gya­korlata: az elmúlt napokban az' NBC televíziótársaságtól és az ausztrál televíziótól készí­tettek vele riportot és róla fil­met, mint az olimpia egyik esélyeséről) a kérdésekre: - Nem gondolod, hogy túl hamar formába lendültél? - Nem vagyok még for­mában! - De a budapesti nemzetközi verseny mást igazolt. - Nem azt, hogy csúcs­formában vagyok, hanem azt, 1992 - az olimpia éve. A következő hetekben (a teljesség igénye nélkül persze) néhány - az olimpiára készülő - magyar élsportoló felkészülésével, elképzeléseivel, vágyaival szeretnénk megismertetni lapunk olvasóit. A sort Ónodi Henriettával, a magyar tornászsport legnagyobb éremesélyesével kezdjük. Hogy miért éppen vele? Talán azért, mert a hét végén Párizsban a tornászok számára szerenkénti világbajnokságot rendeznek, talán azért, mert ez az alig 18 éves kislány bizonyítja a legjobban, hogy a magyar sportolók milyen komolyan és felelősségtudattal készülnek a nagy vetélkedőre... FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Lendületvétel, s a következő pillanatban Henrietta magasan a levegőben forog... hogy sikerült úgy végrehaj­tanom gyakorlataimat, hogy nem csináltam nagy rontást. Tehát majdnem hibátlanul... - Nem 'zavar, hogy Ma­gyarországon nincs ellen­fél, aki igaziból „meg­szorítson"? - Zavar is, meg nem is. Talán nem bánnám, ha lenne valaki, aki mögöttem lihegne, s mindig tartani kellene tőle, viszont azért sem lehetek szomorú, hogy nyugodtan tornászhatom, mert nem zavar az a tény, hogy ha rontok, akkor megelőz­hetnek. - A világbajnokságon (a hét végén rendezik Párizsban) nem lesz ilyen „nyugodt" a helyzeted... - A világbajnokság számom­ra csak egy állomás az olim­piára való felkészülésemben. Mert én amióta tornászom, az olimpiára készülök... Mindent e cél érdekében teszek. De azért nem bánnám, ha a világbaj­van nokságon is befutna valamilyen jó eredmény, nagyon növelné az önbizalmamat. - Ha már az olimpiát említetted, akkor hadd kér­dezzem meg: mivel lennél elégedett? - Akkor lennék elégedett, ha az olimpián hiba nélkül tudnám végrehajtani gyakorlataimat. - Ez mit jelentene a gya­korlatban? - Egy kis szerencsével akár aranyérmet is. De érmet biz­tosan. - Beszéljünk talán hétköz­napibb dolgokról. Mivel telik el egy napod? - Elsősorban munkával, nagyon sok munkával. Naponta 7-8 órát edzek, s ha ez után marad szabad időm, akkor tanulok (most végezte el magánúton a középiskolát, már csak az érettségi van hátra - a szerk.) s ha még ezután is marad időm, akkor ezekben a napokban a levelekre vála­szolok, mert nagyon felgyűltek, amíg nem voltam itthon. - Mennyi levelet kapsz naponta? - Nem számoltam, de nagyon sokat. Akkor látom mennyire sok, amikor mindegyikre vála­szolok. Ismerősnek, ismeret­lennek egyaránt. - Melyik a kedvenc szered? - Mind a négy.. Mikor milyen hangulatban vagyok. De talán a talaj. Vagy a korlát? Tudja Isten... Mindegyiken értem el már jó eredményt. - Az olimpián hány szeren szeretnél a döntőbe kerülni? - Négyen. Szól az edzők hívó szava, lejárt a pihenésre engedélyezett idő. Búcsúzóul a jókívánságok mellett megjegyzem, hogy 1976-ban, az olimpia előtt egy hónappal Nadia Comanecivel is készítettem interjút, s aztán a kiváló román tornásznő három arannyal tért haza Montre­álból... Amikor ezt hallja az edzőházaspár, mindketten a kis asztalka lapját kopogtatják bal kézzel, alulról fölfelé... A kislány azonban már cukaharát ugrik a szőnyegen. Én jobban bízom Henriet­tában, mint az asztalkopog­tatásban... SÁNDOR JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents