Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-15 / 90. szám

SZERDA, 1992. ÁPR. 15. HETEDHÉT HATÁRON 7 Ferenc báró virágos szállása „Ferenczszállás. A Maros mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma: 72, lakosaié 396, a kik rám. katholikusok. Postája, távírója és vasúti állomása Kiszombor. E helységet az 1830-35 közötti években telepítette a báró Gerliczy család, hogy állandó munkásai s dohánykertészei legyenek. 1838-ban már 52 háza és 202 magyar lakosa volt" - olvashatjuk a Borovszky Samu szerkesztette vármegye- és várostörténet Torontálról szóló, 1911-ben megjelent kötetének 48. oldalán a községről, melyet állítólag a falut alapító báró saját fiáról nevezett el. Tegyük hozzá: a falu környéke már ősidők óta lakott lehetett, bizonyíték erre például az az agyagbögre, amelyet 1884-ben kapott innen a Nemzeti Múzeum. Ferencszállás lakosainak száma egyébként jelenleg 689. Nagyobbrészt a falun hosszan nyújtózó 43-as főút mellett vannak a házak: de nemcsak itt, hanem az egész községben ápolt virágágyásokat láthatunk a lakóépületek előtt, s rengeteg fát, melyek különösen most, a virágzás időszakában nyújtanak pompás látványt. Nem a főutcán, hanem a központban lévő leágazásán található viszont az iskola, ahol az összevont első három osztályban 29-en tanulnak, meg az óvoda, a 24 kisgyerekkel. Itt van a művelődési ház, a könyvtár, és itt van a polgármesteri hivatal is, ahol az Önkormányzati tájékoztató című kiadványt megkapom Drenkovics Mihály polgármestertől. Az ebben olvasható adatok szerint tizenkét millió forinttal gazdálkodhat ebben az évben az önkormányzat. Ehhez jön még a korábbi társközségek intézményrendszere-épületei felújítására kapott állami támogatás, melynek összege 4 millió forint: ebből kap korszerű fűtést az óvoda, az iskola, a művelődési ház, s az utóbbi két intézmény bútorainak lecserélését, festését, az iskola tetőjavítását, illetve a községháza felújítását is innen finanszírozzák. Nagy hátránya a falunak, hogy a telefon mellett - bár nincs messze a gázlelőhely - Kübekházához és Klárafalvához hasonlóan hiányzik a vezetékes gáz is. Ahogy a polgármester elmondta, nagyon szeretnék, ha a község lakóinak nem kellene évi 70-80 ezer forintot kiadni szénre, brikettre, s ezért mindent meg is tesznek. Ráadásul sok ferencszállási dolgozik az olajosoknál, s ha megtörténne a bekötés, ők kedvezménnyel kapnák a gázt. Csak hát - a szükséges engedélyek beszerzésén túl - rendkívül drága beruházásról van szó, és sokkal nehezebb megtalálni a pénzforrást, mint annak idején a gázt meg az olajat volt. De egyszer talán sikerülni fog. Ennek érdekében még az előző évben félretettek 4,4 millió forintot, melyet „a képviselő-testület és az igazgatási dolgozók rendkívül takarékos gazdálkodásának köszönhetően" sikerült megspórolni. Vendéglő az utazó baráthoz Szegedről Makó irányába autózva, alighogy beérünk a községbe, csinos épületet látunk bal kéz felől. Előtte nagy tábla: Restaurant. „Amikor megnyitottuk ezt az éttermet, annyit értettem a vendéglátáshoz, mint hajdú a harangöntéshez, hiszen villamosipari technikumot végeztem. Tulajdonképpen >>megelőztem<< a saját munkanélküliségemet, amikor a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alaptól felvettem másfél millió forint hitelt, és megkaptam a 400 ezres újrakezdésit, hogy belefogjunk ebbe a vállalkozásba. Az eszményképem az a családi panzió, amelyet pár éve láttam Ausztriában. A mi 200 négyzetméter alapterületű épületünk függesztett tetőszerkezettel készült, így beépíthető. Ide tervezem a szobákat" - mondja Sarkadi Ernő, a „Julianus vendéglő az utazó baráthoz" nevű, közel egy esztendeje nyílt étterem makói illetőségű üzletvezetője, aki feleségével és egy szakáccsal együtt egyben a személyzetet is alkotja. A vendéglő - nevéhez illően - főleg az utazóközönségre számít, s nyilván nemcsak a magyarokra. Ezért a magyarral együtt hatnyelvű étlap - angolul, franciául, németül, olaszul, románul -, mely a közeljövőben a szerbhorváttal és a szlovákkal bővül. „Mindenképpen szeretném megőrizni az étteremjelleget: eddig még sikerült elérnem, hogy ne legyen kocsma belőle. Hosszabb távra tervezek, s nem is csak az én életemre: a tavalyi turistaszezonban, amikor nagy volt a forgalom, alkalmi segítségként idősebb lányunk is itt dolgozott, a kisebbik lányom pedig, aki most 12 éves, szakács szeretne lenni. így talán sikerül majd >>továbbadni<< az éttermet" - teszi hozzá búcsúzásul Sarkadi Ernő. Kis- és gyorstermelők Sok helyen láthatunk a falu főutcáján a házak elé kitéve különféle zöldségeket: általában krumplit, vöröshagymát, fokhagymát. Tegyük hozzá: ez csupán kiegészítő jövedelem lehet, bármennyire is nagy forgalmú út a 43-as. Földesi Imrének s feleségének például, akiknek egyébként szerződésük van a Zöldérttel - a felvásárló ki is jön a terményért -, két zsák vöröshagyma maradt fölöslegben: tavaly nagyon romlott, s az idén kicsivel többet hagytak. De ez évben meg a répa és a gyökér ment tönkre. Lehet, hogy jövőre majd ezt láthatjuk házuk előtt, kicsiny zsákban? Nem tudni, de az biztos, hogy el fog kelni a pár kilónyi hagyma, ami most kelleti magát. És remélhetőleg nem gyorstermelő veszi, illetve viszi majd el. így hívják ugyanis azokat, akik — nyilván ajándéknak vélve a kitett árut - csak úgy, a kocsi ablakán kihajolva emelik be a kitett zsákocskákat. Már ha tudják: nemrégiben ugyanis az egyik gazda, okulva a rossz tapasztalaton, odarögzítette a talicskához a rátett árut, amelyet aztán hiába emelgetett az autós... Déli harangszó A feszületes ház V Ferencszálláson most már hosszabb ideje nincs semmiféle kulturális élet. A lakosság nagyobbrészt a városokban, Szegeden és Makón dolgozik, s ott is jár moziba, színházba. De ez nem volt mindig így. A 69 esztendős Fekete Endre még emlékszik arra, amikor a harmincas-negyvenes években az úgynevezett ,jlagy kocsmában" téli estéken színdarabokat adott elő a helybéli tűzoltóegylet, például a Piros bugyellárist, vagy azokra a karácsonyi gyerekdarabokra, amelyekben még ő is szerepelt. Akkoriban Tóth János, az általános iskola igazgatója volt a legfőbb istápolója a műkedvelők kezdeményezéseinek. Az említett nagy kocsmában tánciskola is működött, amely csütörtökön és vasárnap mindenki előtt megnyílt, és ahol aztán este 1 l-ig rophatta a fiatalság. „Akkoriban jobban itt a faluban jártak csak az emberek, nem mint most" - gondol vissza a régi időkre Fekete Endre, és hozzáteszi: amott, a töltésen minden évben futóversenyt, stafétát rendeztünk. Klárafalva volt az ellenfél. A nagy kocsmát későb lebontották, és ugyanígy tűntek el azok a bizonyos téli esték is. Volt azonban még egy szép korszaka a helyi művelődésnek: a hatvanas évek egy fél évtizede, amikor a kultúrház is épült, s amikor Rácz István, a nemrég kiszombori díszpolgárrá avatott tanár járt át Ferencszállásra. Az énekkart és a színjátszókört vezette. „Gyakran én hoztam-vittem, mert busz még nem volt akkoriban ", hallom Endre bácsitól, aki szintén aktív tagja volt a csoportoknak, s amellett vezetője a nyolctagú citerazenekarnak is. „Apám tudott ezen a hangszeren, és látta, hogy nagyon érdeklődöm. Vett hál a szegedi vásárban egy használt citerát. Aztán, amikor a zenekar megalakult, gyári citerákat vettünk, de egynek sem volt olyan szép hangja, mint az enyémnek. De aztán elmaradt a zenélés, mert a fiamat taníttattam, és dolgozni kellett. Akkoriban kellett abbahagynom a kántorságot is: 1950-től 1961-ig voltam kántor, harmóniumon is megtanultam játszani" - emlékezik. így tehát ez a zenekar, amely többfelé is szerepelt, Magyarcsanádon, Apátfalván például, ugyancsak a múlté már: tagjaiból is csak hárman élnek, és a zenekarról készült fényképek is elkallódtak, amikor a ház, amelyben beszélgetünk, készült. Feszületes háznak hívom magamban: mellette van ugyanis a kereszt, amely valaha a főtér közepén állt, de aztán valakinek útban volt, s azért került ide - szándék szerint a perifériára. Az OLDALT ÍRTA: POZSIK LÁSZLÓ FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Programok a Föld napja előtt b Április 22-én világszerte rendezvényeken, természetvédelmi akciók keretében köszöntik a Föld Napját, mely az idén kapcsolódik az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferenciájához és a brazíliai találkozóhoz. A jeles nap előtt egy héten át, mától Szegeden is programsorozatot szervezett az önkormányzat polgármesteri hivatala számos környezetvédelmi szervezettel és iskolával közösen. Ma délután 15 órától az ifjúsági házban Mit tehetünk az iskolák környezetéért? címmel diákok, tanárok, egyéni képviselők, a városgazdálkodási vállalat, a városgondnokság és a polgármesteri hivatal műszaki irodájának képviselői folytatnak megbeszélést. Holnap, csütörtökön, 14 órától, a Bálint Sándor Művelődési Ház vendége lesz a megyei közgyűlés, a városi önkormányzat és az érintett minisztériumok több vezető munkatársa, akik Hangok a világból címmeKa szót kérő gyermekeket hallgatják meg. Április 17-től 26-ig, naponta fél négy és fél hat között a múzeumban filmeket vetítenek, 10-től 18 óráig pedig a Fidesz-székházban fotókiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők. Április 22-24-én, délutánonként a Százszorszép Gyermekház ad helyet a Föld országait, vizeit és állatait témájául választó vetélkedősorozatnak. A Föld napján, április 22-én délután fél 3-kor a Széchenyi téren rendezendő találkozón a város polgármestere, dr. Lippai Pál mond köszöntőt, majd vezetésével közösen futhatnak a résztvevők a Mátyás térre. Ott 15 óra 15 perctől nyuszifutás címmel iskolások ügyességi vetélkedőjét rendezik, a köztéri szemétszobor-állítás pedig 16 óra 30 perckor kezdődik a Dugonics téren. láthatunk immár. A régi ugyanis, mely 110 évig szolgált, olyan rossz állapotban volt, hogy attól félt az őszön, lassan már rázuhan. Akkoriban el is maradt a harangszó, mely évtizedeken keresztül ugyanúgy hozzátartozott a ferencszállási mindennapokhoz, akár a paraszti munka. Az öreg harangozó tehát naponta elindul, a rádió időjelzése szerint 11 óra 55 perckor, mert nagyjából öt perc kell ahhoz, hogy eljusson a községháza mellett lévő harangig, amely talán a legrégebbi „lakója" Ferencszállásnak. Már persze, ameddig bírja. Mert amikor beszélgettünk, első aggódó kérdése így szólt: ki fog majd harangozni, ha én megbetegszem vagy nem leszek? Több mint fél évszázada, hogy 1940-ben a kisbíró engedélyével először szólaltatta meg a falusi harangot a most 64 esztendős Berta Sanyi bácsi. Aztán hosszú ideig n'em ő kongatta meg Ferencszállás harangját, de tizenöt év óta, mert az előző harangozó, akit Sanyi bácsi tanított meg erre a tudományra, elhalálozott, megint csak neki kell minden délben megfognia a harang kötelét. S persze nemcsak akkor, hanem litánia előtt, meg amikor halottja van a falunak. „Nem kérek pénzt, de adnak az elhunyt rokonai, ki mennyit akar, s ki mennyi harangozást kér" - mondja Sanyi bácsi, akit az önkormányzat költségén emelt új harangláb előtt