Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-15 / 90. szám

4 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. ÁPR. 15. Második önprivatizációs ütem Szigorúbb feltételek Kedden folytatódott a tancsadók és tanácstalanok találkozója a Közgazdasági Egyetemen. Rácz Ernő, az Állami Vagyonügynökség igazgatója az önprivatizáció első ütemének eddigi megvalósulását értékelte, és ismertette azokat a keretszerződési elemeket, amelyekben a második ütem feltételei különböznek majd az elsőtől. Az önprivatizáció első ütemébe az állam 2000-2200 vállalatából 427 kis cég tartozik körülbelül 20-25 milliárd forint vagyonnal. Közülük 347-en már megkötötték a szerződést az ÁVÚ listáján jelenleg szereplő 84 tanácsadó cég valamelyikével. 54-en alakultak át valamilyen gazdasági társasággá, a tulajdonosváltás viszont csak 10 állami vállalat esetében történt meg. Igaz, 26-nak van már értékesítési szerződése új tulajdonosával, de a cégbírósági bejegyeztetés még folyamatban van. Áz első ütem tapasztalatai azt mutatják, hogy a tanácsadó cégek kezdeti lelkesedése (300-an pályáztak az ÁVÜ-listára) némileg lelohadt, a vállalatok viszont kezdik felismerni, hogy az önprivatizáció számukra is előnyös. Az első körben eredetileg szereplő 350 vállalatból éppen ezért lett mára 427. Mivel az önprivatizáció második ütemébe jóval nagyobb, mintegy 75 milliárdnyi vagyon tartozik, az átalakulás feltételei is szigorúbbak lesznek. Míg az első kör vállalatainak értékesítésénél nem szabtak meg minimálárát, a második ütemnél az átértékelt saját vagyon 80 százalékánál olcsóbban csak az ÁVÜ szigorú pályáztatási és versenyeztetési eljárásával lehet értékesíteni a vállalatot. Ezzel a vagyonügynökség azt kívánja biztosítani, hogy a privatizációban a valós piaci árak érvényesüljenek. Az. első önprivatizációs ütemben az ÁVÜ a vállalat és a tanácsadó közti megállapodásra bízta a vagyonértékelést. A második körbe tartozó vállalatok esetében viszont a vagyonértékelést külső könyvvizsgáló szakértőkkel kell hitelesíttetni. Az első ütemben a tanácsadó cég a vagyon 51 százalékát köteles volt felajánlani dolgozói megvételre. Ez viszont rengeteg bonyodalmat szült, mert a munkavállalói kollektíva az esetek többségében nem volt egységes. Figyelemmel arra, hogy a második ütembe tartozó középvállalatokra már feltehetően külföldi érdeklődés is lesz, ebben a körben azAVÜ már nem biztosít előnyöket a dolgozóknak; vagyis nem lesz kötelező felajánlás. A munkavállalók természetesen így is versenyezhetnek a vagyonért a többi pályázóval azonos feltételekkel. Az első ütemben lehetőség volt arra, hogy az önprivatizáció során aszimmetrikus tagsági jogok alakuljanak ki, vagyis a befektetők a vagyonarányuknál nagyobb szavazati joggal rendelkezhettek. Ez viszont lehetővé teheti az állami vagyon „eltüntetését", a pénz kiszivattyúzását, ezért nagyobb vagyontömeg esetén megengedhetetlen. A második ütemben aszimmetrikus tagsági jog csak az ÁVÜ felügyeletével jöhet létre. A külföldi befektetőkre általában az jellemző, hogy szeretnek garanciákat kérni arra, hogy a vállalat nem környezetszennyező, hogy nincsenek tartozásai stb. Az első körben az ÁVÜ nem, csak a tanácsadó vállalt garanciát. Elkerülendő, hogy garanciavállalás hiányában „üzletek" hiúsuljanak meg, a második ütemben a vagyonügynökség is hajlandó a garanciavállalásra, a vételár 15 százaléka erejéig. Mivel a második ütembe körülbelül 300 vállalat tartozik (természetesen ez a kör is nyitott), az ÁVU 50-60-nal kívánja növelni a „listás" privatizációs tanácsadó cégek számát. A második ütemnek 1993 végéig kell befejeződnie, hiszen 1994-re 50 százalék alá kívánják csökkenteni az állami vagyon arányát a vállalkozói szférában. KECZER GABRIF.LLA - A vállalati tanácsülések jegyzőkönyveiből kiderül, hogy a vezetők már 1989 decemberében foglalkoztak a privatizáció gondolatával. Utólag négy szakaszra lehetne bontani a folyamatot, mindegyik periódus esetében a záródátumok jelentősek. Az első szakasz vége 1991. június 14. Addig az a privatizációs stratégia érvényesült, hogy a termelőterületeket egyenként gazdasági társaságokká kell átalakítani - meg is alakult a francia-magyar rt„ a Majolikagyár, a Burkolólap és a Tűzállóanyaggyártó Kft. Június 14. egy vállalati tanácsülés dátuma, amely azért jelentős, mert kimondtuk: az Alföldi Porcelángyárat együtt kell átalakítani, s így ezzel megakadályoztuk a cég szétesését. - Ezt követően mintha felgyorsult volna a folyamat. - Igen, túdniillik az ÁVÚ-nek is ez a megoldás tetszett jobban. Itt kell megemlítenem, hogy korábbi magatartásunk miatt a vagyonügynökségben még a porcelángyár állami felügyelet alá vonása is felmerült. De 1991. november l-jén aztán - ez az esemény zárja le a második szakaszt - a cég állami többségű részvénytársasággá alakult át, másfél milliárd forint alaptőkével. Ezt követően 1992. január l-jén a Burkolólap Kft. beolvadt az Alföldi Porcelángyár Rt.-be. Utána - a privatizációs terveknek megfelelően - az Állami Vagyonügynökség nemzetközi meghívásos pályázatot írt ki. Az ajánlatokat elbírálva, 1992. március 4-én az ÁVÜ igazgatótanácsa a német, Mettlach székhellyel tevékenykedő Villeroy & Boch AG pályázatát minősítette szerződéskötésre alkalmasnak. A negyedik szakasz már csak egy hónapig tartott, április 3-án ugyanis aláírtuk a szerződést a német vállalattal. Mindegyik periódusnak megvoltak a maga nehézségei, küzdelmei, miközben sebeket ejtettünk és sebeket kaptunk. - Miért országos jelentőségű az Alföldi Porcelángyár Rt. privatizációja? - Egyrészt azért, mert ezzel a szerződéssel az eddigi németmagyar üzletek közül a második legnagyobbat kötötte meg az állam. Másrészt a minimumra szorítottuk le a munkanélküliséget. A német fél ugyanis garantálja az Alföldi Porcelángyár Rt. és százszázalékos részesedésű leányvállalatai (ez különben a majolikagyár, hiszen a francia-magyar rt.-ben csak 40, a tűzállóanyag kft.-ben pedig 49 százalékos részesedéssel rendelkezünk) valamennyi dolgozójának átvételét és minimum hat havi foglalkoztatását. Az ezt követő két évben a munkahelyeket legfeljebb 160-nal csökkenti, ami megfelel a természetes fogyás mértékének. Tehát - nem kell elküldeni a dolgozókat. - A szerződést aláírták, de hogyan tovább? Milyen gazdasági terv készült 1992-re? - Tavaly kétmilliárd forint volt az árbevétel, az adózás előtti nyereség pedig 98 millió. Az idei terv még nem végleges, hiszen privatizációval új helyzet állt elő. Ha ez az átalakulás nem történik meg, csak nullszaldóval zárhattuk volna 1992-t. Nagy meglepetések érték ugyanis idén a vállalatot: a helyi adó húsz, az energiaár-emelés 17 millióval növeli meg a kiadásokat. Hogy mit fogunk csinálni, az nem bizonytalan, de hogy hogyan, az még a jövő zenéje. Annyit azért még el kell mondanom, hogy az új tulajdonos négy év alatt egymilliárd forint értékű beruházást finanszíroz az üzemekben. FEKETE KLÁRA Fővédnök: Kádár Béla Szakszerűség - hosszabb távra Teszáry Gábor a Média-6 Reklámiroda képviseletében foglalkozik.a találkozó ügyes-bajos dolgaival. - A tematikai megjelölés (termelő- és szállítócégek...) mit sejtet, illetve milyen konkrétumot jelez az esetleges érdeklődő számára? - Rendkívül széles termelői és vállalkozói réteget óhajtunk átfogni. Orosz és ukrán részről elsősorban az energiahordozók, gyapot, rizs, fűrészáru, cement, természetes bőr, fémek, traktor, ékkőipari gyémántipar, termelés, előállítás és szállítás területéről várunk partnereket. Romanov főkonzul úrral - két találkozó során - erről már tárgyaltunk. Magyar részről az általunk exportigényesnek minősített területekről: mezőgazdaság, állattenyésztés, élelmiszer-feldolgozás, textil- és üvegipar, számítástechnikai, gépkocsigyártás, kőolajipari kitermelőtechnológia, és általában a kereskedelem területéről várjuk a jelentkezőket. - Az orosz fél érdekei hogyan fogalmazódtak meg - figyelembe A Magyar Vállalkozói Kamara Csongrád megyei tagozatának támogatásával és megbízásából a Média-ó Reklámiroda (magyar részről) és a Joint-Stock Company „Stack Ltd" (orosz részről) East-West Business '92 elnevezéssel 1992. május 16-17-18-án, a megyei önkormányzat épületében (Szeged, Rákóczi tér 1.) termelő- és szállítócégek képviselői számára szervez háromnapos találkozót. A fővédnök Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, míg Jurij Romanov, az oroszországi föderáció debreceni főkonzulja, dr. Farkas László köztársasági megbízott, államtitkár, Bogár László államtitkár és Lehmann István, a megyei önkormányzat elnöke támogatója a rendezvénynek. Az előzetes tervek szerint sor kerül egy magyar-orosz-ukrán kereskedőház rt. szerződésének aláírására. A részvényesi kört a résztvevők jelentkezése alapján kívánják kialakítani. Mivel a cégek, vállalatok és intézmények jelentkezési határideje (április 20.) közeleg, részletesebb felvilágosításért a szervezőkhöz fordultunk. véve a változékony politikai helyzetet? — A főkonzul úr klíringelszámolású vegyes bank alapítását szorgalmazza. Elképzelhető egy már működő bank bevonása az ügymenetbe. Bevallott célunk a devizagazdag orosz és ukrán cégek „előbánnyászása", ily módon segítvén a régió bekapcsolását a gazdasági folyamatokba. Reményeink szerint előkészítő szakaszba juttatjuk azon garanciális formákat, amelyek a FÁK-magyar vonatkozásban biztonságos kereskedelmi lehetőséget nyújtanak. E tekintetben is bírjuk a főkonzulátus szakértői segítségét. - Miként fogalmazná meg a találkozó lényegét? - A vállalatok egymásra találása a végső célunk - viszont nem mindegy, milyen formában, kinek a közvetítésével, milyen garanciák mellett zajlik e folyamat. - A reklámiroda, a szervezésen túl, milyen szolgáltatásokkal igyekszik sikerre vinni a rendezvényt? - Hosszabb távra tervezvén, a FÁK viszonylatában vállaljuk az induló, avagy megfelelő árualappal rendelkező vállalatok, vállalkozók üzletmenetének szakszerű lebonyolítását. A Nyugaton meghonosult módszerek alapján (bizalmi tényezők taglalása) a partnerek kiválasztásába garanciális elemeket építünk be - meghonosítván a gazdasági tanácsadás sajátos módszereit. Farkas Tibor, a Magyar Vállalkozói Kamara Csongrád megyei tagozatának vezetője a megbízó - az MVK égisze alatt. - Mit remél e találkozótól? - Szakszerűséget. Kapkodás és alkalmi üzletkötések helyett hosszabb távú együttműködési lehetőséget. PATAKI SÁNDOR Politika és gazdaság versengése Nyitott fórumra invitálták tegnap, kedden délután a városházára a vállalkozókat és Hódmezővásárhely érdeklődő polgárait. A vendégek, Zwack Péter, a Vállalkozók Pártjának elnöke, Kári János, a Kereskedők Országos Sz.övetségének elnöke és Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke már a délelőtt folyamán tárgyaltak az önkormányzat és a helyi érdekvédelmi szervezetek vezetőivel. Ezt követően sajtótájékoztatón ismertették a rendezvény célját és alapállását. Martonosi István, a Kisosz titkára elmondta, hogy e város iparában és kereskedelmében hagyománya van az aktív vállalkozói magatartásnak. Az utóbbi időben sűrűsödő gondok tették halaszthatatlanná az eszmecserét. Az Iposz elnöke szerint tagjaik ma történelmük egyik legrosszabb anyagi és erkölcsi helyzetét élik át. A vállalkozásbarát politika ma még csak az óhajok szintjén él. A kapkodó gazdasági törvénykezés szaktárcák és pártok érdekeit fejezik ki. A gazdaságban rendet kéne tenni, s ennek érdekében az érdekképviseletek a Vállalkozók Pártjára támaszkodva döntő lépésekre készül. Több törvény mielőbbi módosítását szeretnék elérni, oly módon, hogy azt gazdasági műhelyekben vitatnák meg. Zwack Péter pártjának katalizátor szerepére utalt, véleménye szerint a politikát végre a gazdaságnak kell vezetni. A kis pártok előretörése nyugaton is megfigyelhető, s a politizáló üzletember természetes jelenség. Külföldi segítségre nem számíthatunk, így a vállalkozókat kell olyan helyzetbe hozni, hogy felpörgessék a gazdaságot. A spórolás, a restrikció tartalékai már kimerültek. Az érdekérvényesítésben meg kell tanulni a civilizált nyomásgyakorlás nemzetközileg elfogadott módszereit. Kari János szerint a vállalkozók ellehetetlenülését a hibás adó- és társadalombiztosítási koncepciók okozzák. Ezek egyáltalán nem veszik figyelembe azt, hogy a vállalkozói jövedelem nem egyenlő a keresettel. A sokak szerint kevés jövedelemadót fizetők nem feltétlenül adócsalók, esetleg csak munkájukhoz szükséges anyagot és eszközt vásárolnak. Szűcs György szerint gazdaságunk december, január körül jut a mélypontra, s a 800 ezrest meghaladó munkanélküliség várható. A mostanában több politikus által közelire jósolt, stabilitás és fellendülés kezdete nem automatikus: normális gazdasági törvényeket feltételez. S ennek a munkának a zöme még hátravan. T. Sz. I. Hosszú út a privatizációig Sebeket ejtettek, sebeket kaptak Jól járt az állam a porcelángyár eladásával Az első privatizációs lépéseket a vállalat maga kezdeményezte. 1990. július l-jétől önálló lett - egyszemélyes kft.-ként a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár, az Alföldi Burkolólap és a Tűzállóanyag Kft., október l-jétől pedig már francia-magyar vegyes vállalatként működött a porcelán háztartási és vendéglátói edényt nyártó Alföld Porcelán Edénygyár Rt. Tóth László, az Álföldi Porcelángyár Rt. vezérigazgatója 1990 második felében került az akkor még állami vállalatként működő cég élére, s az eltelt másfél esztendő során a privatizáció minden lépésében aktív szerepet vállalt. Mint kérdéseimre válaszolva elmondta: hosszú utat járt be a vállalat, amíg a szerződés aláírásáig eljutott.