Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-13 / 88. szám

6. |)i>SPDRTJfl 1992. április 13. „Sem hülye, sem mazochista nem vagyok!" Bodó Antal a mamutegyesület szükségességéről, az elnöki székhez való ragaszkodásáról és labdarúgóik megélhetési gondjairól Egy hete jelent meg A Dél Sportja mellékletünkben a Semmi sem változott egy hét alatt... és a Ronchetti Kupáért is játszhatnak a szegedi kosaras lányok című írásunk, illetve cikkünk, ami a Szeged SC életével foglalkozott. Várható volt, hogy egyik sem marad visszhang nélkül, mert az azokban leírtak a focisták megélhetési gondjait, illetve azt feszegették, a klub miért ragszkodott, ragaszkodik az idejétmúlt, sok szakosztályos mamutegyesület fenntartásához. A leírtakról, az egyesület jövőjéről, a megismétlendő elnökválasztásról és a labdarúgók jövedelméről Hodó Antallal, a Szeged SC jelenlegi első számú vezetőjével cseréltünk gondolatot. Beszélgetésünket természetesen a fcnálló, nyolc szakosztályos modellhez való ragaszkodás miértjével kezdtük. - Számtalanszor hangoztattam az egyesület alapszabályában leírtakat, miszerint a szakosztályok önállóak, maguk gazdálkodnak, magyarán megteremtik a működésükhöz szükséges pénzt, amit belátásuk szerint használnak fel indította társalgásunkat az elnök. Amióta a Szeged SC-nél vagyok, egy év alatt egyik szakosztály sem volt képes arra, hogy önmagát fenntartsa, mert egyiknek sincs költségvetése! Nemhogy az egész, dc a kétharmad részét sem tudják előteremteni a szükséges pénznek! Egyetlen kivétel van, a súlyemelő szakosztály, amelyik kiadásainak talán ötven százalékát elő tudja teremteni. - Valamit nem értek... Hogyan lehet működni költségvetés nélkül? - Nem jól fogalmaztam, a pénzfedezet nincs meg! Vannak ugye tradicionális csapataink, amelyek idekerülésemkor megvoltak, megvannak ma is, és jól-roszszul szerepelnek a különböző bajnokságokban. Mögöttük ott áll a komplett utánpótlásgárda, tehát az igazolt versenyzőink száma kis eltéréssel eléri az ezerháromszázat! Ebben nincs benne azoknak a különböző előkészítő csoportoknak és iskoláknak a létszáma, amik nekünk dolgoznak. Tehát nem hazudok, amikor azt mondom, egyesületünkhöz közel kétezer sportoló tartozik! - Lépten-nyomon hallani, a klub nem dúskál anyagiakban... Nemrég olvastam a Vasárnapi Hírekben, hogy Bodó Antal neve 20 millió forintot hozott a klubnak, de az összeg csak részben fedezi a kiadásokat. Örömmel leírnám - persze csak akkor, ha nem titok -, honnan mégis a kevés pénz, ami biztosítja a versenyzési feltételeket? - Miért volna titok? Hozott a konyhára 8.5 milliót a Crvcna Zvezda, adtunk el játékosokat, volt bevételünk a vállakozási csoportunktól... Az egyesület évi költségvetése 60 millió forint, amiből nagyon sok hiányzik... Ezért fáj a fejem! Bárki összevetheti, mi volt előttem és mi most a klub feladata. Ha bármelyik szakosztály kiválna, abban a pillanatban tönkremenne, mert egy fillérje sincs! - Beszélgetésünk elején elhangzott, mit ír elő az alapszabály, amin lehet vitatkozni, s bármikor változtatni. A kívülálló hajlamos arra a következtetésre jutni, a klub vezetése azért ragaszkodik görcsösen a szakosztályokhoz, mert attól fél, hogy jelenlegi formájában előbb-utóbb nem lesz szükség az egyesületre. - Ismételten aláhúznám, eddig szóba sem került, hogy valamelyik szakosztályunk távozni szeretne. Téveszme az, hogy a férfi kosarasok menni akartak! Annak idején én kértem Pálmai Antalt - és nem fordítva! -, szponzoráljuk Walke Károlyt és Jáhni István azért, hogy maradjanak. Egyetlen fillért nem ajánlott fel senki sem! Könyörögtem, továbbra is támogassák a szakosztályt, de süket fülekre találtam... Az első nagy kudarcom az volt, amikor Walke kijelentette, márpedig ó mindenképpen elmegy, holott én azon voltam, hogy maradjon és erősítsük meg a csapatot. A támogatástól ugyancsak visszalépő Dégáz vezetője azt mondta, lehetséges, hogy a későbbiekben átveszik a szakosztályt, amely az ő nevüket viseli majd. Azt feleltem erre: semmi akadálya! Tessék elhinni, ez így történt! - Mégsem jelentkezett senki a szakosztályért... - Rengeteg feltétele van az önállósodásnak! Komoly probléma, hogy ott, ahol súlyos százezrekért vásároltunk játékosokat például a labdarúgóknál - az új támogatónak vissza kellene fizetnie ezeket az összegeket a Szeged SC-riek! Más kérdés, nem látom garanciáját annak, hogy azoknak a sportolóknak, akik elkerülnek, elkerülnének tőlünk, máshol jobb körülményeket biztosítanak! - Elnézést, de az ilyetén aggódás nagyon sajátos formája a törődésnek... Az elnök ennyire szívén viseli a Szeged SC sportolóinak további sorsát? - Említettem, milyen sok a versenyzőnk. A fizetett sportolók száma száz körül van. A négy csapatsportág nyeli a pénzt... Elmondtam nem egyszer, nem kétszer, mindezek ellenére is képtelen vagyok fölvállalni, hogy megszüntessem bármelyiket! Ilyesmiben az elnökség sem lenne partner. - A férfi kosárlabda-szakosztálynak mégis befellegzett! Mostani vegetálását, sajnos, vehetjük úgy, hogy egyenlő megszűnésével... - így van! Bizonyos értékrendeken változtatnunk kell, mert az élet engem is erre kényszerített. Mindegy, hogy ki ül ebben az elnöki székben, annak vállalnia kell a valamit valamiért elvét! - Ez valahol mégis arra inspirálja a szakosztályokat, hogy önállósodjanak! - Sokadszorra állítom, ameddig a klub bármi áron képes arra márpedig bírnia kell -, hogy fenntartsa szakosztályait, nem válik meg egyiktől sem! Még úgysem, hogy az egyesületnek 1992 januárjától nincs szponzora! Ennek kapcsán felvethetik, mi van az olajosokkal? Biztosat nem mondhatok, remélem hamarosan tisztázhatjuk, tőlük mire számíthatunk. - Elhangzott, hogy az esetleg új, csak szakosztályi klubot alakítani kívánónak fizetnie kell a vett játékosokért, például a női kosarasoknál Szilágyiért és Radnótyért. Ilyesmire aligha vállalkozik az új támogató! - Vannak olyan egyedi esetek, amikor ettől el lehet, el kell tekinteni. Elnökségi hatáskör, hogyan ítéljük meg azt a bizonyos kiválást, ami nagyon összetett dolog. Gondolok itt például a létesítményekre, amik tovább bonyolíthatják a dolgokat. Kíváncsian várom, melyik csapatért tülekednek majd a támogatók! - Több sportágban zajlanak a bajnokságok, a szerződtetett játékosoknak és edzőiknek fizetni kell.... * - A szerződések körnek bennünket, és mi ezeket szigorúan betarjuk! Minden erőmmel azon vagyok, hogy életben maradjon a sport! Etikátlan lenne egyik napról a másikra több száz embert az utcára tenni... Végtelenül sportszerűtlen cselekedet volna részemről szélnek ereszteni a sportolókat. Azért görcsölök, hogy ez be ne következhessen. - Ez a kijelentés Bodó Antal fixa ideájaként ismétlődik, ki tudja hanvadszor... - Vállalom! Nem szereplésvágyból csinálom az elnökösködést, pláne most, amikor „beleszaladtam" egy olyan ügybe, amely arra késztet, bármi legyen is a vége - végigcsinálom! - A feldobott labdát muszáj lecsapnom... A Csongrád Megyei Bíróság nemrég hatályon kívül helyezte az egy évvel ezelőtti elnökválasztást, hatvan napon belül a közgyűlés hivatott arra, hogy döntsön az új elnök személyéről... - Azon minden eldől! Sokan állítják, diktatórikus elnök vagyok... Akik ezt hangoztatják, miért nem kérdezik meg az érdekeltektől, a a versenyzőktől, az edzőktől, valóban így van-e, tényleg ilyen sportvezetőnek ismernek-e? - Halottam olyan véleményeket, az új választás után is Bodó Antal marad az elnök. Egyrészt azért, mert ki az az őrült, aki vágyik arra a székre, másrészt azért, mert mellette voksolnak a sportolók. Ha az előbbi variáció jönne be, nem bántaná a hiúságát? - Azt kérdezem én is, rajtam kívül ki az az őrült, aki ilyesmibe belevág manapság? Amit egy éve vállaltam, azért korábban senki sem törte magát. Nem csinálok hiúsági kérdést abból, maradok-e vagy nem. Ameddig egy szikrányi esélyét látom annak, hogy megmentsem a sportot - nem a klubot! - csinálom! Egy év alatt sokat tapasztaltam, láttam, ezért - az eredmények tükrében - irreálisnak tartom bizonyos szakosztályoknál a többmilliós költségvetést. Tartom magam az élet diktálta követelményekhez: csak a produktumért fizetünk! Összegezve meglátásaimat, vagy így, vagy úgy, de végigviszem amit elkezdtem! Könnyen megeshet, hogy nevem alatt megy tönkre a klub, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, egy éwvel meghosszabítottam az életét! Sajátos helyzetben kerültem élére, az élet majd eldönti, ki tette jól, avagy rosszul dolgát! - Ennyi hercehurca után más már vette volna kalapját... - Ebben a megjegyzésben benne van, miért nem álltam már föl az elnöki székből? Sem hülye, sem mazochista nem vagyok! Azért maradok, mert valamit vállaltam, és ha nem teljesíteném, nem tudnék azok szemébe nézni, akik bíznak bennem! - Maradt még egy, ugyancsak kényes téma, a labdarúgók megélhetésének kérdése. Azt beszélik, hogy elégedetlenek a játékosok, azért nincsenek jó eredmények, mert megélhetési gondokkal küszködnek. Van-e valóságalapja zúgolódásaiknak, össze lehet-e vetni a kettőt, vagy egészen máshol keresendő az eredménytelenség eredője? - Morgolódásokról nem tudok, illetve úgy pontosítanám a hallottakat, a feltételezéseket, hogy van néhány focista, aki tényleg zsörtölődik. Öntsünk tiszta vizet a pohárba! A labdarúgóknak, mint sportmunkatársaknak, jár egy bizonyos alapfizetés, ami átlagban 12 ezer forint bruttóban. A bajnokság elején, a szerződések megkötésekor, az aláírásért kaptak egy bizonyos összeget, amit mindenhol és mindenkor figyelembe vesznek az évi jövedelm megállapításakor! Ez némelyiküknek kiveszett emlékezetéből... Az indulásnál meghatározunk egy célprémium-feltételt, ami egyezkedés kérdése. Teljesítésekor fizetnünk kell, nincs mellébeszélés! - Ha lehetne konkrétabban... Valójában mikor kapnak plusz pénzt a játékosok? - Prémiumrendszerünk szerint, amit a feljutás érdekében állítottunk össze, jól kereshetnek, kereshetnének labdarúgóink. De csakis akkor, ha teljesítenek, azaz fel akarnak kerülni az NB I.-be! Egy példa: amennyiben öt mérkőzésen legalább hat pontot gyűjtenek, már fizetünk! Ha több a pont, természetesen magasabb á honorárium, aminek összege hadd maradjon házon belül... Térjünk a megélhetési gondokra... Ősszel öt meccsen két, tavasszal ugyancsak ennyi találkozón három pontot gyűjtöttek. Ezt a teljesítményt sem most, sem a jövőben nem honoráljuk! Azért sem, mert maguk a játékosok hagyták jóvá, miért mennyi jár, de ezekről minta elfelejtkeztek volna... A mostani állapotokat véve figyelembe, persze, hogy keveset keresnek labdarúgóink, de ezért csak önmagukat okolhatják! Mégegyszer mondom, feltételeink teljesíthetőek, különösen azoknak, akik magasabb osztályban szeretnének focizni! Azt viszont az edzőnek kell eldöntenie, kik alkalmasak ezeknek a feladatoknak a megoldására, kik képesek megfelelni a követelményeknek! Mint korábban ígértük, utánajártunk a mendemondáknak. Az elnök által elmondottakon lehet vitatkozni, másként látni dolgokat, egy azonban biztos, a vegetáló klub semmilyen rendű-rangú vezetője nincs irigylésre méltó helyzetben... GYÜRKIERNŐ Eotó: Gyenes Kálmán Nem is olyan régen a válogatott kosaras, Walke (képünk bal alsó sarkában) még szegedi szerelésben figyelte a dobással kísérletező társakat... Egy évvel ezelőtt a Szeged SC futballistái (így a sötét mezes Sallai és Apró) sem a megélhetési gondok, hanem a Kispest-Honvéd ellen hadakoztak...