Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-02 / 79. szám

4 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. ÁPR. 2. A Sing Sing is kinyit Vásárok a vásárban Az elmúlt időszakban meglehetősen sok cikk jelent meg a vásárról, s felröppent a hír, hogy a Szegedi Nemzetközi Vásáron kívül ezen a nyáron más, hasonló rendezvényeknek is helyet a Mars téri kiállítóterület. Az ügyben Csonka Gábor vásárigazgatótól kértünk információt. Korábban is szerepelt már szak­kiállítások szervezése a vásárigaz­gatóság tervei között, s ezek közül az elképzelések szerint elsőként 1992. június 5-7. között a Csongrád Megyei Vagyonvédelmi Alapít­vánnyal közösen rendezik meg a Vagyonvédelem '92 című kiállí­tást. Ezen bárki részt vehet, aki befizet egy bizonyos összeget. Ezzel, valamint a biztonság­technikai eszközök bemutatásá­val és árusításával szeretnék tá­mogatni a rendőrség és egyéb bűn­megelőző szervezetek munkáját. A nagyközönséget díjtalan belépéssel és gazdag programmal - karate­bemutató, bűnmegelőzési tanács­adás, őrző-védő kutyabemutató, autós-motoros ügyességi verseny, drogellenes diszkó - várja a vásár­igazgatóság. Ezen túl természetesen más ki­állítás gondolata is foglalkoztatja a szervezőket, 1992. július 24-26. között például környezetvéde­lemmel foglalkozó szakkiállítást terveznek. Mindkét rendezvényre várják a résztvevők, a bemutat­kozni kívánók jelentkezését. Az idei nyár legnagyobb sza­bású rendezvénye mégis a Szegedi Nemzetközi Vásár lesz. Még nem ült el végleg a vita a területen épí­tendő új pavilonról, máris a Sing Sing-diszkó kiállítás alatti hasz­nosításáról folynak a tárgyalások. Ezt az elképzelések szerint egy, a nagyközönség számára nyitva álló centrumként kívánják működ­tetni a tíznapos nyitvatartási idő alatt. Megállapodás született a Szegedi Ifjúsági Házzal, mely szerint ők szervezik a kulturális és szórakoztató műsorokat, a „C" pavilon pedig színvonalas körül­ményeket biztosítva ad otthont a tervezett vitafórumoknak, elő­adásoknak, divatbemutatóknak. Ugyanitt az üzletemberek is ta­lálhatnak maguknak megfelelő tárgyalási, étkezési, pihenési - a légkondicionálásnak köszönhetően hűsölési - lehetőséget. K. A. Kigurult az első Astra A General Motors-Hungary szentgotthárdi gyárából március utolsó napján kigurult az első magyar Opel Astra, huszonhá­rom másik társával együtt. A majd negyedszáz gépkocsit a belföldi piacra szállították a hár­mas határ menti városból. Ezen­túl folyamatosan érkeznek majd az első magyar összeszerelő üzemből a kocsik a hazai keres­kedőkhöz. Az úgynevezett piaci nyitást április 11-12-ére tervezi a cég, amikor már a 35 hazai már­kakereskedő mindegyike ren­delkezik a minimumkészlettel. Tizenöt millió munkanélkülire... ...számítanak az idén a volt Szovjetunió területén a Nemzet­közi Munkaügyi Szervezet, az ILO előrejelzése szerint. A szervezet azon a véleményen van, hogy a gazdaságkorszerű­sítés nyomán ennyien vesztik el munkahelyüket 1992-ben. Rá­adásul az elkövetkezendő évek­ben további 30 millió volt szov­jet állampolgár kerül az utcára, miután ma a gyáraknak a szük­ségesnél legalább 25 százalék­kal több dolgozójuk van,-és ugyanakkor csak 70 százalékos kapacitással dolgoznak. Orosz összeomlás? Oroszország gazdasága az összeomlás határán áll, mivel a kormányzat az egyik félresikerült lépést a másikra halmozza, ám az emberek türelme véges, és ha nem lesz változás, mindent elsöpör haragjuk - jelentette ki a minap a legbefolyásosabb nagyipari érdekvédelmi szervezet, az orosz gyáriparosok és vállalkozók szövetségének elnöke, Arkagyij Volszkij az orosz gazdaságban kialakult helyzetről. Januárban ugyanis 13 és fél százalékkal csökkent az ipari termelés; a kőolaj-kitermelés, amely már korábban elkezdett zuhanni, ismét 12 százalékkal kevesebb lett. Az ipar 23 százalékkal kevesebb hengerelt fémet kapott, 20 százalékkal csökkent a személyautó-, 40-el pedig a traktorgyártás, ahol így elérték az 1939-es termelési szintet. Mihályteleken megegyeztek Szabásminta - földosztásra A Szegedi Új Élet TSz-ben a földalapok kijelölésének végére két fordulóban sikerült pontot tenni. A 94 ezer aranykorona értékű összterületből 64 ezer AK a tagok tulajdona, így a föld nélküli tagoknak és alkalmazottaknak, a kárpótlásra jogosultaknak egyaránt 15-15 ezer AK jutott. Ezzel szemben a Kárrendezési Hivataltól megkapott összesítésben kárpótlási igényként 37 ezer aranykorona szerepelt. A szövetkezet a „szabásmin­tát" nem az igények, hanem a lehetőségek szerint tudta beraj­zolni a térképre. A tisztességes ceruzavezetés ellenőrzésére, a későbbi viták kiszűrésére ala­kult érdekegyeztető fórum ­mely a szövetkezeten belüliek és a kárpótoltak érdekeit pró­bálta meg összeegyeztetni - az első találkozón a kárpótlásra kijelölt táblák négyötödét talál­ta elfogadhatónak. A vitatott rész a gyálai volt, melyet a napokban újratárgyaltak. Jóma­gam ennek az egyezkedésnek voltam fültanúja. Juhász Gábor, a fórum elnöke öntözésre alkalmas és a bel­területhez közelebbi táblák kijelölését is indítványozta, A szövetkezet embere ajánlott is rögvest két kisebb kockát a település szomszédságában, s egy másik tömböt az eredeti kijelöléstől 1-2 kilométerrel közelebb. Meglepetésemre, pár perces diskurzus után a kárpó­toltak képviselői lemondtak a legközelebbi darabról, s inkább a másik tömböt „hizlaltatták" meg ezzel a területnagysággal. Ennek is megvan a maga logi­kája, ha nagyobb darabok ma­radnak egyben, több az esélye, hogy az új tulajdonosok ha­szonbérbe tudják adni. Az egyezség megköttetett az érin­tettek akarata szerint. Itt, Mi­hályteleken is, mint bárhol má­sutt, a szövetkezetnek is érdeke a kompromisszum, ugyanis ennek hiányában a hatóság kapna szabad kezet a kijelö­lésben, Amivel valószínűleg senki sem járna jól. A törvénynek és a fórum munkájának az igazi próbája a licit lesz. A meglepetéseket ki­szűrendő, a kárpótoltak itteni képviselői előzetesen szeretnék összeszedni a „csapatukat". Megpróbálják felmérni, meny­nyien akarják jegyeiket földre váltani, s a tulajdonosok mek­kora hányada szeretné maga művelni a birtokát. Azoknak, akik bérbe adják majd, célszerű lehet összeállni, s egy egybe­függő táblát megszerezni. A térképet is közszemlére teszik majd, e nélkül ugyanis kevesen fogják tudni, hogy mondjuk, az árverési hirdetményen szereplő A-5-ös tábla melyik határrészt jelenti. Előre egyeztetett straté­giával talán a ésszerűség elve kerekedik felül, s nem az egy­más sanszát rontó, elvadult licit. T. Sz. I. Az átállás ára A jó bőr mindig kelendő - A Szegedi Bőrdíszműipari Szövetkezet évtizedekig kizá­rólag műbőr női táskákat gyár­tott, a Szovjetuniónak és bel­földre. A természetes bőr fel­dolgozásához, a minőségi mun­kához hiányzott a szakértelem, a technológia és a gépek. De a vezetés már a nyolcvanas évek végén felismerte, hogy a keleti piac hamarosan válságba kerül. - Sok vállalalti vezető azt mondja, hogy a keleti piac túl­ságosan hirtelen omlott össze, nem is lehetett előre számítani rá. - A különféle gazdasági mutatókból, a rubel árfolya­mának eséséből egyértelműen látható volt, mi várható. Ezért gyors piackutatásba kezdtünk, és rájöttünk, hogy Nyugaton csakis a természetes bőrből készült, apró cikket lehet eladni, tárcá­kat, mappákat és effélét. 1990­ben 10 millióért gépeket vásá­roltunk az NSZK-ból, szakem­bert hívtak Ausztriából. - Miből fedezték a beruhá­zást? - A Kiszöv kölcsönös fej­lesztési alapjából úgy, hogy kölcsönt vettünk fel. Közben szervezeti átalakításokat is vég­re kellett hajtanunk; leépítettük az adminisztrációt, megszüntet­Fogták magukat, és egyszerűen átálltak. Látták, hogy a szovjet piac, amelyre termeltek össze fog omlani, ezért felkutatták, mit tudnának eladni Nyugaton és belföldön, megvizsgálták, mi kell ennek előállításához. Átszerveztek, beruházták, átképeztek, és ma már teljes kapacitással dolgoznak megint. - Ha nem álltunk volna át időben, most egyszerűen nem lennénk - mondja Molnár Mihályné elnök. tük a bedolgozórendszert, és elbocsátottuk mindazokat, akik nem értették meg, jó minőségű árut kell gyártani határidőre, bármibe kerül is. Megkezdtük az új termékek előállítását. Elő­ször belföldön értékesítettünk, majd amikor tökéletesen ment már minden, megérkezett az első tőkés megrendelő is. A Szovjetuniónak 1991 januárjá­ban szállítottunk utoljára. - Mekkora kapacitással dol­goznak most? - Teljes kapacitással. Az első tőkés - olasz - partnerünktől havi háromezer darab, bérmun­kában történő gyártására kap­tunk megrendelést 1992 végéig, de ezt a keretszámot valószínű­leg növelik, a szerződést pedig a későbbi évekre is érvénye­sítik. Nemrég jelentkezett egy másik olasz megrendelő is, havi 2500 darabra. A mindszenti üzemünk kizárólag exportra termel, 21 munkanélkülit is felvettünk, azzal a szándékkal, hogy betanítjuk őket. Ha ilyen mértékben bővül a piac, további létszámnövelésre lesz szükség. - Belföldre is dolgoznak? - Hogyne, az export csak egyharmad része a teljesítmé­nyünknek, a belföldi piac is fo­lyamatosan bővül. A szegedi üzem még túlórázik is, mert egy budapesti cégtől 80 ezres bér­munka-megrendelést kaptunk apró cikkekre és több ezer női táskára. Egy nagykereskedelmi vállalat pedig saját modelljeink­ből igényelt nagy mennyiségben. - Mások arról panaszkodnak, nincs fizetőképes kereslet, a szövetkezet viszont alig győzi teljesíteni a megrendeléseket. Hogy csinálják? - A hazai piacra ugyanolyan jó minőségű termékeket gyár­tunk, mint külföldre, import alapanyagból, a tehetősebb rétegeknek, mert ők tudnak ilyesmire költeni manapság. Pontosan betartjuk a határidő­ket, igyekszünk mindig újítani. - Úgy hangzik, mint egy „ modellértékű" sikertörténet. - Aminek azért nagy ára van. Az átálláshoz semmiféle segít­séget nem kaptunk. Nem támo­gatásra gondolok, hanem példá­ul kedvezményes kamatozású, hosszú lejáratú hitelre a bank­kölcsön helyett azok számára, akik bizonyították, hogy élet­képesek. Az első nagy beruhá­záshoz felvett kölcsönt még most is törlesztjük, tavaly több mint 5 millió forint kamatot fizettünk. Rengeteg a megren­delés, aminek előállítását ne­hezen tudjuk finanszírozni. A nyersanyagért azonnal kell fizetni, a dolgozók sem várhat­nak a bérükre, a megrendelő viszont átutalással fizet, 2-3 hónap késéssel. Ezért kénytele­nek voltunk exportmegelő­legezési bankhitelt felvenni. Pedig a nyereségességet a ter­melés növelésével nagymérték­ben lehetne fokozni. KECZER GABRIELLA FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Tisztább lett a kilátás Az osztozás kottái A szövetkezeti vagyon nevesítésének elveit több téeszben már kialakította a közgyűlés. A „kottaírók" némi kéretlen segítséget is kaptak a törvényhozóktól, ugyanis az alapítóknak a behozott vagyonuk ellenértékeként minimum 20 százalékot kötelező adni, s a szövetkezetben eltöltött időre is legalább 40 százalékos részarányt kell képezni. A közgyűlés érdemben csak a fennmaradó 40 százalékról dönthet. A kialakítandó elvek hátte­rében jól körvonalazható érde­kek állnak. Az idősek - mivel a nyugdíjaséveket is beszámítják - az eltöltött idő alapján sokkal nagyobb részt kapnak, mint az utóbbi 5-10 évben belépett fiatalabb, ma is aktív dolgozók. Sok helyen a tetemes vagyon­gyarapodás épp az utóbbi évti­zedre esik, így az ebben közre­működők érezhetik becsapva magukat. Ezt az arányeltolódást billentheti helyre az a módszer, mely az osztható negyven szá­zalékot a vagyonteremtésben való részvételt kifejező utolsó 2-4 évi kereset alapján osztja fel. Volt, ahol a nagyobb kere­setű vezetőkkel szembeni irigy­ség leszerelése érdekében azon­nal kijelentették, hogy a prémiu­mot nem számítják be. Hallottam olyan változatról is, melyben a bevitt vagyon fö­lötti 80 százalékot teljes egé­szében a letöltött idő szerint veszi figyelembe. Itt az aktivi­tásbeli különbséget úgy érvé­nyesítik, hogy e vagyontömeg egy részére csak a ledolgozott, nyugdíjszerző évek jogosítanak. A bevitt vagyon értékének utólagos megállapítása nem könnyű, sőt szinte lehetetlen feladat. Nyilvántartás erről csak elvétve akad. A még élő tanúk sok mindenre emlékeznek, bár az idők távlata sokszor a bevitt gebét is paripává nemesíti. Több szövetkezetben idős em­berekből álló bizottságra bízták ezen igények és jogosultságok feltérképezését. Másutt azt az elvet követik, hogy dokumentált földbevitelt tekintik mérvadó­nak. Az osztás itt azt a felté­telezést követi, hogy akinek több földje volt, az annak idején több jószággal, géppel, szer­számmal rendelkezett. A vagyon nagy felelősség, s csak akkor kecsegtet osztalék­kal, ha eredményesen működtet­hető. Ugyanígy a későbbiekben eladott üzletrészek árfolyamát is a tőke megtérülésének esélye fogja meghatározni. Adott eset­ben, ha két embernek az oszto­záskor két különböző gazdaság­ban egyaránt 300 ezer forintos rész jut, lehet hogy két év múlva az egyik megduplázott vagyon­nal dicsekedhet, a másiké meg semmivé válik. Ezért éppúgy nem szerencsés alapállás, ha valaki kézlegyintéssel intézi el újabb kori gyarapodását, vagy azonnal a gazdagság illúziójába ringatja magát. TÓTH SZELES ISTVÁN A Providencia két éve Szép szelet a tortából A Providencia Osztrák-Magyar Biztosító Részvénytársaság a szegedi területi igazgatóság kétéves fennállása alkalmából ban­kettre hívta üzlet- és munkatársait tegnap, szerdán délután. A For- • rás Szállóban megtartott bensőséges ünnepségre az adott okot, hogy 1990 áprilisában még egyetlen ügyféllel sem rendelkezett a biztosító, ez év áprilisára azonban már 70 ezerrel tartja a kapcso­latot a területen, vagyis Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyében. Két éve senki se ismerte a Providenciát, ma 500 millió forint a bevétel - mondta többek között Filvig István vezérigazgató­helyettes. Jarolics Béla, a szegedi területi igazgatóság üzleti vezetője arról is beszélt, hogy az itt dolgozók kötötték a legtöbb kötelező biztosítást a Providenciának személygépkocsira. A részvények 51 százalékának különben az osztrák Érste Allgemeine Generáli AG a tulajdonosa, 26 százalék a Postabanké, 15 a Postáé és 8 százalék magánszemélyek birtokában van. A hazai biztosítási piac 8 százalékát hasította ki a Providencia, ami ahhoz képest tetszetős mennyiség, hogy a nagyok (ÁB, Hungária) árnyékában a többi együttesen birtokol 5 százalékot. A tortaszelet tehát, a maga két gyertyájával, méretesnek tűnik. EK

Next

/
Thumbnails
Contents