Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-13 / 88. szám

4 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. ÁPR. 13. Ültetőgödörben Csemetéink sorsa bizonytalan FOTÓ: SOMOGYI KAROLYNÉ Jövőt idézői?) kép a múltból Tavaly még a mostaninál is nehezebben kelt a csemete. A földtulajdon rendezésének elhúzódása, a nagyüzemek bizonytalan sorsa miatt jelentősebb telepítésre alig akad példa. Ott már nem mernek belevágni, a magángazdáikodást kezdők pedig még nem a korábban megrendelt 40 ezer tudják hol ássák az ültető- darabos tétel. Ha volt is az ilyen gödröt. Amikor a mostanra kész és hasonló helyzetekre államA szőregi téesz faiskolájának „végzősei" az idén is elhelyez(ked)ési nehézségekkel küzdenek. A múlt év őszén és a mostani tavaszon elültethető 130 ezer oltványból még mindig 50 ezernek bizonytalan a jövője. A hét elején a központi telepükön felére árazták le a készletet, hátha így több talál gazdára. Az ültetésre már csak napok vannak, az időjárástól függően igen közel a fakadás. A faiskolák zömében az ittenihez hasonlóan akadozik az értékesítés. Szóráth Gyulától, a faiskola vezetőjétől az okokról érdeklődtem. csemetéket telepítették, arra számítottak, hogy a földügyek zöme mára már rendezett lesz. Nem így történt. A várakozás megalapozottságát jelzi, hogy olyan településeken, ahol előrébb tartanak a tagi földek kimérésével, akadtak, akik száz darabos mennyiségben vettek a fácskákból. A jellemző még mindig a kiskertesek pár darabos igénye. Az, hogy a szilva és az őszibarack elfogyott, s a kajsziból sem sok maradt, a 20 ezer darabos francia és holland exportnak köszönhető. A mostani készlet zöme alma- és meggyfa. A meggyfával egyszer már megjárták, az NDK megszűntével nyakukon maradt közi ellentételezés, ide az nem jutott el. Egyébként a csúcson, a nyolcvanas évek elején ebben a faiskolában félmillió csemetét neveltek és értékesítettek, zömében a volt szocialista országokba. Az évenkénti hullámzást mindig a kereslet változása okozta. Most először vannak abban a helyzetben, hogy a termelés határát a pénzügyi lehetőségeik szabják meg. A biztató nyugati kapcsolatok, s a talán már élénkülő belső kereslet ellenére az idén ősszel és jövő tavaszra fele annyi oltványt kínálhatnak, mint a mostani szezonban. Az igényes piacon kötött legújabb külföldi üzletek jelzik, a közhiedelemmel ellentétben nem annyira elavult a hazai fajtaszerkezet. A szaporítóanyag termelésre számos követelmény, szigorú előírás vonatkozik, többek között nö^^^^^^ vényegészségügyi és fajta azonossági kérdésekben. Ezek betartását költséges vizsgálatokkal lehet csak kontrollálni, tanúsítani. Mindez az előállítási költségek jelentős hányadát adja. Többek között ezt megspórolva tudják olcsóbban adni a portékájukat az egyre nagyobb számban jelentkező, bizonytalan eredetű és állapotú fákat kínáló zug faiskolák. Közülük jónéhány még a nyilvános hirdetést is megkockáztatja. Illetve, kockáztatná, ha lenne ma olyan szervezet, amely a szaporítóanyag-termelésre vonatkozó rendelkezéseknek, törvénynek legalább megkísérelne érvényt szerezni. E mellékzöngével egy szakma becsülete, az egyenlő esélyű piaci verseny elve kérdőjeleződik meg. TÓTH SZELES ISTVÁN Kudarckerülő magyarok Akar-e sokat keresni? A főleg vegyes vállalatok képviseletét ellátó úgynevezett „fejvadász" cégek állandó és változó követelmények egész sorát kívánják meg a jó állásokra ácsingózóktól. A legfontosabb állandó követelmény, ami ••••••••• nélkül szóba sem állnak senkivel: a magas szintű szakmai képzettség, de ez nem jelent feltétlenül egyetemi végzettséget. Az ideális gazdasági vezető életkora nem számít, ha szakmai tapasztalata megvan, de kritérium, hogy legyen egészséges (bírja a terhelést), legyen nagyon intelligen%-és értsen a vezetéshez. A legfontosabb úgynevezett „gyorsan változó " követelmény a jelentkezőkkel szemben, hogy rendelkezzenek kellő szociális intelligenciával, ami az emberekkei való bánásmódot fedi. Nem véletlen, hogy a legvonzóbb szakma Magyarországon ma az, amelyik anyagilag a legjövedelmezőbb: ügyvezető igazgatónak lenni (lehetőleg) egy vegyes vállalatnál. Bár 1991-ben körülbelül 9000 külföldi-magyar vállalat működött hazánkban, dr. Kolozsvári Mária, az egyik legnagyobb vezetői tanácsadói cég főmunkatársa szerint még mindig túl sok az eszkimó és kevés a fóka. Magyarán, sokkal többen tartják magukat alkalmasnak gazdaságilag ütőképes vezetői pozícióra, mint ahány átlagosan évi 2,8 millió forintos ügyvesető igazgatói állás kínálkozik. hiavellista módon dolgozott" mondja dr. Kolozsvári, aki szerint a legtöbb vegyes vállalat olyan igazgatót keres, aki tudja delegálni a feladatokat: képes megosztani a munkát, a gondot és a sikert. A mai gazdasági életben rendkívül fontos a vezetők sikerorientáltsága, de a jelentkezők közül nagyon kevesen értik ezt. „A magyarok kudarckerülők a gazdasági döntésekben, mondván, ha nem csináltam rosszat, sikeres vagyok. Ez a korábbi gyakorlatból adódik, de a jelenlegi piacgazdaságban tarthatatlan módi, hogy az ügyfélnek akkor is igaza van, ha nincs igaza" - mondja dr. Kolozsvári. A vegyes vállalatok szempontjából rendkívül fontos igény, hogy a vezető beosztásban dolgozók megfelelően ••••••• tudjanak megjelenni a nyilvánosság előtt: tudják, hogyan kell bánni a sajtóval, hogyan kell öltözködni, rendelkezzenek kellő önbizalommal. A tapasztalatok szerint a nyugat-európai vállalatigazgatókhoz képest a jó állásokra pályázó magyar önjelöltek két csoportra oszthatók: vagy hiányzik vagy túlteng bennük az önbizalom. A legsikeresebben azok tudnak elhelyezkedni, akik viszonylag sokat jártak nyugaton, beszélnek idegen nyelvet, rendelkeznek számviteli, pénzügyi, marketing szakismeretekkel és - hajlandók napi „Régen akkor volt jó vezető mentalitás. Hiányzik az ügyfél- 12-14 órát dolgozni. valaki, ha minden információt orientáltság is, mert Mamegtartott magának, és mac- gyarországon sokáig nem volt ATLANTIC Barterrel a román tengerpartra Eladni nehéz, különösen a nem kifejezetten készpénzfizető keleti piacokon, ahol jobbára inkább a barter a divat. A felajánlott ellentételek nem mindig nyerik el a külkereskedők, a magyar felvevőpiac tetszését, s ha Románia kerül szóba, azonnal mindenki a bútorra, a fára gondol. Nem így a Heavytex Újszegedi Szövő Rt., amelynek Szakemberei egy ma még szokatlan barter ügyében jártak a közelmúltban Mangáliában, Konstancában. Az üzleti tárgyalások során a lehetséges ellentételt, a romániai tengerpartot, illetve az üdülési lehetőségeket vették szemügyre. Nem hiszem, hogy túl sok magyar tervezte idei nyaralását Konstanca környékére, még kevésbé azt, hogy a Heavytex lenne az utaztató, az utóbbi lehetőség azonban fel sem merült. Helyette négy utazási iroda, a KM Tours, a Top Travel, a MA V Tours és az Alföld Tours szakemberei, no meg a Délmagyarországi Gazdasági kamara vezetői kapaszkodtak fel a buszra. A kapcsolatnak elméletileg nincs akadálya, hiszen a körzet üzletemberei élénken érdeklődnek a legkülönbözőbb magyar áruk iránt, az utazási irodák pedig - elsősorban olcsósága miatt nagy fantáziát látnak a tengerpartban. A szállodák egy-három csillagosak, s ha nem is minden igényt kielégítőek, várakozásokon előítéleteken - felüli szolgáltatásokra képesek. A privatizáció arrafelé már megkezdődött és az új, többnyire fiatal szállodás szakemberek tudják, hogy a vendégekből kell megélniük. Ráadásul Magyarország nincs is túlságosan messze, s az érkezők a hazaiaknál bizonyára könnyebben és főleg többet költenek. Az irodák előzetesen 120 helyet kötöttek le és április 20-ig kell visszajelezniük a konkrét igényt. Minden bizonnyal sok múlik majd azon, miféle élményekkel tér vissza az első csoport, azaz milyen fogadtatásban részesül ez a speciális barter ellentétel. KOVÁCS Földhivatali „feketedoboz" Minden szinten, minden „fronton" öregek ácsingóznak az ajtók előtt, vagy üldögélnek a bőrszékeken. Mellettem ötvenes asszony térképet tesz combjára, szimbolikus tanya, körbeölelő (magán)erdővel (akác lehet?) a negyven hold közepén. Rokoni kapcsok, eltartás, a tsz „mozgómezsgyéje": látom a körbeszántott tanyát a homoksivatagban. Idős házaspár balról, sóhajtanak: „belenyugodtunk mi már mindenbe, miért kellett feltépni a régi sebeket, idegeskedünk, a végén pedig, alig jár majd valamicske." Elsétálok a következő ajtóig: a hivatalvezető táblácskája, neve a régi. Visszaülök, várok a soromra. Ritkázva, fiatalabb hölgyek, urak is feltűnnek azért, egy őszülő, elegáns ügyvéd, vagy egy előadó szélárnyékában lavírozva be - soron kívül - az áhított ajtón. Panaszra nekem sincsen okom három „benti" ismerős segít, időn túl is. Ismerem már az épület zegét-zugát, tömegtől rejtett irodáit: csukott szemmel is „belövöm." De most a főnöknél lenne az ügyem. Bent bennfentes hölgyike dekkol, három kemény órája már, jól „fekszik", mert mire adatai összegyűlnek, négy lesz abból. Az idegesebbek másnapra halasztanak, vagy átslisszolnak a másik ajtóhoz, ahol kevesebb az ülep. Fogyunk! Emberem magas, sima mint az angolna, két perc alatt elintéz. Átvezet egy másik szobába: csinos, szőke hölgy gondjaira bíz. Gyomrom már az éhségtől liftez, a fejem is fáj „valamitől". Szavaitól letaglózva állok-ülök. Újramagyaráz: egy milliós telekért „aranykoronás" olcsó külterületet ajánlanak, szerintük ez a reális, a kárpótlási jegy még kevesebb lenne. Pénzhez úgysem jutok. Egyezkedjek tsz-részarányra, de per helyett függőben hagyni olcsóbb. Dönthetnek, de meg is fellebbezhetik. Egyébként nem állnak mellettem, de az ügy intézését nem tagadják njpg, elvégre csak a végrehajtás, a mentesítés akadt el. Majd telefonáljak, ha bírok, de a vonal siralmas. Húsz éve kisajátított milliós telkünkön régi gyártelep, még eladásra is futotta a területből. Telekár visszautalva, földhasználatért egy fillért se, csereingatlant egy göröngyöt se, pedig nem államosították, nem váltották meg „csak" kisajátították - a szó „szoros" értelmében - egy volt tsz-tag földjét. Rossz rágondolni, hogy mi lenne, ha nem „csak" kisajátították volna. Megrázom a fejem, lehet, hogy bennem van a hiba, rossz a „szemüvegem", a szemszögem, a látásom. Kilépek az ajtón, kellemetlenül fúj a szél, éppen úgy, mint hűsz éve. Én is úgy érzem magam: csak jóval öregebbnek. SÁRI GÉZA Földek fogyókúrán 1989 1991 39% 56% 60°/C .33% 13 Műtrágya S Szerves t. • Egyik sem A termés és a talaj tápanyag ellátottsága között elméletileg összefüggés van. Napjainkban ennek gyakorlati alátámasztására szolgáló országos méretű kísérlet tanúi lehetünk. A motiváció ezúttal nem a tudomány berkeiből származik, hanem a mindennapi életből. A kiszórt szervestrágya mennyisége véges, az állatállomány adta lehetőségeket nem lépheti túl. A műtrágya az más, ipari termék, melyet igény szerinti mennyiségben kínálnak a gyártók és az importőrök. A termelők a „világpiacosítot't" árú termelési kellékek és a nyomott árakon értékesíthető termények közötti ellentmondás áthidalására kényszerűségből választották az egyensúlyteremtést célzó spórolást. Az idei terméseredmények már jelezni fogják, hogy mennyire sikerült túllépni az ésszerűség határát. Megyénk 390 ezer hektárnyi termőterületének - melybe többek között a gyep és az erdő is beleértendő - tavaly már csak egyharmada kapott műtrágyát, szemben az 1989 évi 218 ezer hektárral. A kijuttatott hatóanyag mennyiség ennél is számottevőbben, egynegyedére, 16 ezer tonnára csökkent. Tekintve, hogy a kálium- és foszfortartalmú műtrágyákat a talaj több évre be tudja osztani, leginkább ezek pótlása marad el. A műtrágyára jutó kisebb összegből inkább a nitrogénre áldoznak. A jól feltöltött talaj sem képes a végtelenségig az önfenntartásra. Egy ezer mintából álló vizsgálat tanúsága szerint a hektáronkénti 5 tonnás búzaterméshez szükséges tápanyagból a műtrágyázás két éves elhagyását követően 10, három után 20 százalék hibádzik. T. Sz. I.