Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-09 / 85. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. APR. 9. A HELYZET 5 Jogerős ítélet a szexperben Bordélyként működött a masszázsszalon (Folytatás az 1. oldalról) (Micsoda véletlen! Előttem jól öltözött társaság ballag talán ebédeztek a HBH-ban össze sem téveszthetők: hatan a vádlottak közül. Tokai úr udvariasan leghátul, jobbján üzlettársával. A hölgy fázós lehet, vagy rosszul mérte föl a szerdai nap erejét, netán elérte egy kis nátha, nem tudom, igen téliesen öltözködött. A volt masszőrnők csinosak, ápoltak, szép tarkák. Üde színfoltok a Deák Ferenc utcában. És micsoda illat érzik utánuk! Az biztos, hogy nem olcsó pacsuli kölnivízé. Nyilván mindannyian ugyanoda megyünk.) Á Magyar Köztársaság nevében... Pigniczky Erika és Tokai Kis Tibor bűnös, egy rendbeli társtettességben elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésében, kezdte az ítélet kihirdetését a bíróság elnöke. Elkövették az üzletszerű kéjelgést a harmadrendűtől tizenkettedrendűig terjedő vádlottak, a masszőrnők. Ezért a bíróság Pigniczkit és Tokait 150-150 napi tétel pénzbüntetésre ítéli, előbbi büntetésének egy napi összegét 600, utóbbiét 900 forintban állapítja meg. így az üzletaszszonynak 90 ezret, a menedzsernek 135 ezer forintot kell fizetnie. (A bíróság szerint majdhogynem köztudomású volt a városban, mi történik az Erotic Center emeleti szobáiban. Jó esztendeig működött a szalon. Engedéllyel. A városi „művosztály" állásfoglalást kért az Ipari és kereskedelmi minisztériumtól, működhet vagy nem masszázsszalon Szegeden. Nem tartozik a hatáskörünkbe, ez volt a válasz lényege, ez igazgatásrendészeti és egészségügyi téma. Az említett szervek előírásainak a Center vezetői eleget tettek. Végül is a feltételeket megteremtették egy bordélyházként működő szórakozóhelynek. Hogy a szegedi hatóságok nem vettek tudomást a közszájon forgó sikamlós sztorikról? Kért volna ragyogóan kivitelezett ötlete ellen vizsgálatot Tokai úr... ?) A harmad-, negyed-, ötöd-, hatod-, heted- és nyolcadrendűek 1 évi , a kilencedrendű 3 évi, a tíz-, tizenegy- és tizenkettedrendű vádlottak 2 évi próbaidős próbárabocsátást kaptak. A masszírozásnál jóval többet nyújtottak, lehetőséget teremtettek a nemi vágyak kielégítésére, a közösülésre. A harmadrendűtől nyolcadrendűig terjedő vádlottakról a bíróságon bebizonyosodott, hogy a Btk., terminológiája szerint fajtalankodtak, azaz egyéb módon elégítették ki a féfiakat. A többiek pedig bizonyíthatóan közösültek. (A taxis meséli: Pestre vitt két lányt, ott volt fuvaruk. Meg is várta őket, és repesztettek is hazafelé, mert itthon is várt a munka. A kocsmáros homályosan emlékszik, mit csináltak vele, „mindig piásan mentem, kérem alássan ", de jó hely volt. Az egyébként kifogástalan férjek, családapák, köztiszteletben álló személyiségek, állítólag, erkölcsösségük magaslatán azt se tudták, hová forduljanak kínjukban, mikor a Center fürdőjében összetalálkoztak előtte avagy utána. Története - igazi vagy kitalált? - mindenkinek van. Na, ja. Esendő és kíváncsi az ember, nem biztos, hogy mindig beéri Balzackal. ) A bíróság a masszőrnők esetében például enyhítő körülményként vette figyelembe a Btk. üzletszerű kéjelgésre vonatkozó szabályának módosítási tervezetét. Még néhány hónap talán, s ez a meghatározás kiveszik a Magyarországon büntetendő cselekedetek közül. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy a törvényalkotó szerint az üzletszerű kéjelgés társadalomra való veszélyessége csökkent. (Nem tudom, a képmutatás úgy általában mennyire veszélyezteti a mi társadalmunkat. Úgy látszik, nevén nevezett piros lámpás házak legális működtetésére még nem érett meg. De ez is a mi bajunk. A tegnap hozott jogerős ítéletben 735 forint az állam terhére rótt költség. A pornókazettákat elkobozták, a lefoglalt tárgyak egy részét a bíróság visszadja, a többit megsemmisítteti.) Befejeződött a 300 oldalas nyomozati anyag alapján indított szexper: 1990 októberétől 1991 szeptemberéig volt Szegednek egy bordélyként működő szórakozóhelye. MAG EDIT Kattan a fényképezőgép... A szemét és a parkrongálás ellen Szemetes a város - ezzel nem mondunk újat. Azzal viszont talán igen, hogy a városgondnokság és a közterületfelügyelet éppen a napokban kezdte meg összehangolt „támadását" a rendetlenség és a piszok ellen. Erről beszéltünk Serege Jánossal, a városgondnokság igazgatójával, és Négyökrű Dezsővel, a közterület-felügyelet vezetőjével. Először is a beépített hadállásokat kell megerősíteni: mindenütt sok a lyukas, összetört, kidöntött szemetesedény. Csak a városközpontban 100-120 darabot kell felújítani. Kétszáz új hulladékgyűjtőt tesznek ki a Belvárosban, és megrendelték azokat a műanyag zsákokat is, amelyek a kosarakba kerülnek, így könnyebb az elszállítás, és a szél sem fújja ki a szemetesek tartalmát. Gondolnak a lakótelepekre is, ahol a belvárosinál sokkal roszszabb a helyzet. A közterületfelügyelők sorra járják azokat a házakat, amelyekben lenne hely a kukák és guruló konténerek tárolására, ám ezeket a helyiségeket bérbe adták, ezért a szemét folyamatosan az utcán éktelenkedik. Az elhelyezési kötelezettség azonban - ott, ahol erre mód van - minden házkezelőre nézve kötelező. A hibás gyűjtőedényeket ki FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Trabant a kanálisban. Ki fizeti a révészt? Ötszáz helyett ötezer? A közterület-felügyelők által kiszabható helyszíni bírság alsó határa 100, a „plafon " 500forint. Ezeket az összegeket még a hetvenes évek második felében állapították meg, amikor nem kellett egy ötszázast a pénztárban hagyni, ha valami reggelire valót vett az ember. A parkrongálók nyugalma azonban nem sokáig lesz zavartalan. Két éve ugrásra - és megtárgyalásra - kész az a tervezet, amely 500-tól 5 ezer forintig szabná meg a határokat, s ha jóváhagyják, sokba kerülhet pár négyzetméter fű összeautózása. Persze most is megeshet, hogy a megrongált zöldfelület helyreállítására kötelezik a „bűnöst", s ez már jóval többe kerülhet, mint a jelenlegi 500forintos maximum. kell javítani, vagy cserélni erre is fölhívják az IKV és a lakásszövetkezetek figyelmét. Sok helyütt kidobták a már használhatatlan gyűjtőket, de újakról nem gondoskodtak, így aztán a maradék hamar megtelik, s kifolyik belőlük a szemét, mire a kukásautó megérkezik. A város rendjéért felelős vezetők ez úton is kérik a házak gazdáit, kezelőit, söpörjenek egy kicsit gondosabban a saját portájuk előtt. A figyelmeztetést ugyanis - bár nem ez az elsődleges cél - a bírság követi majd, s ez valószínűleg senkinek sem hiányzik. Elharapózott szokássá vált a zöldfelületek rongálásának olyan módja, amelyhez legalábbis gépkocsi szükséges, bár teherautóval (annak nagyobb súlya miatt) hatékonyabban végezhető. Sokszor nem a parkolóhelyek hiánya, hanem inkább kényelmesség okán állnak föl a zöldre, s - a jól bevált politikai szlogennel élve - döngölik az agyagba a füvet. Január óta azonban kattog a közterület őreinek fényképezőgépe, s eddig hat darab 36 kockás filmet fényképeztek el. Akinek az autóját tiltott helyen kapják lencsevégre, fizethet. Bár kedvezmény itt is van: a fotót ingyen kapják, ennek előhívási költségét ugyanis - az érvényes szabályozás szerint egyelőre nem terhelhetik a megbírságoltra. NYILAS Jogászegyleti közgyűlés A Magyar Jogász Egylet Csongrád megyei Szervezete közgyűlést tart ma délután 2 órai kezdettel a megyei közgyűlés tanácstermében ( Rákóczi tér 1.) Napirenden szerepel az egyletet érintő több szervezeti kérdés, így a helyi csoportok megalakításának előkészítése, az egyes szekciók létrehozása, a vezetők megválasztása. A megyei egylet vezetősége beszámol eddig végzett munkájáról. Szó lesz egy már megtartott, illetve a közeli napokban várható országos szakmai eseményről is. A Magyar Jogász Egylet február végén rendezett küldöttgyűlésén elhangzottakat dr. Veres József, tanszékvezető egyetemi tanár idézi fel. E hónap végén, a tervek szerint április 24-26 között lesz Siófokon az első Jogászgyűlés. Az ezzel kapcsolatos kérdésekről dr. Merényi Kálmán Csongrád megye főügyésze, a megyei egylet elnöke beszél. A taggyűlésen felvételüket kérhetik az egyletbe Vaktív és nyugalmazott jogászok. Meghalt egy kisteleki fiú Rajzok a naplóban Nagy megdöbbenést keltett az alig több mint két hete kapott hír: vonat elé feküdt egy kisteleki fiú, s a szerelvény halálra gázolta. Kisteleken sokféle mendemonda szárnyra kelt: sokan nem hittek az öngyilkosságban, s arról beszéltek, hogy A. F. erőszak áldozata lett. A rendőrségi vizsgálat azonban megcáfolt minden híresztelést. -Moldova György Kint az alagsori folyosón fázni kezdett, lépteit megnyújtva visszatért a szobájába, lakótársaival most sem találkozott. Ledobta magáról a nedves ruhát, zsebéből koppanva kiesett a kondicionáló terem kulcsa. A szekrény fiókjába tette, úgy döntött, egyelőre nem adja vissza, másnap reggel újra gyakorolni akart és nem szerette volna, ha mások megelőzik. Átment a közös mosdóba. A zuhany alá állt, hogy átmelegedjen, hosszan engedte magára a vízsugarakat, teli marokkal locsolta végig a testét. A lezúduló víz kifröccsent a zuhanytálcából és sűrű gőz töltötte be a helyiséget. Nem tudta mennyi ideje fürödhetett már, mikor valaki hirtelen kivágta a folyosóra nyíló ajtót: - Ki szórakozik itt? Úszik az egész kupleráj! Borsos felnézett, de csak a hangot hallotta, a párafelhőben nem tudta kivenni, hogy egy nevelő vagy egy diáktársa szólt hozzá, megvárta, amíg közelebb ér. Egy vele nagyjából egyidős, de egy fejjel magasabb vörös hajú fiú lépett oda, egy törölközőt Viselt a derekára csavarva. Á jövevény á környezetben otthonos ember fölényességével benyúlt Borsos fülkéjébe és el akarta zárni a meleg víz csapját: - Elég volt, már vízköves a hátad! Borsos visszaemlékezett korábbi összecsapásaira és feltolult benne az igazgatóhelyettes figyelmeztetése, hogy ez az utolsó lehetősége. Tudta, baj lehet belőle, ha már az első napját verekedéssel kezdi. Megpróbált kitérni a provokáció elől, nem nyúlt a jövevény kezéhez, hátradőlt, a testével takarta el a csapot előle. A vörös hajú ezt a gyávaság jelének tekintette és a hüvelykujjával felnyomta Borsos orrát: - Mi van, roma, nem hallasz?! A félelem kapuja 4. rész - Ezt hagyd abba! - Miért haggyam? - Mert nagyon rosszul jársz majd. - Ugyan már, ne játszd meg itt a Csekonitsot! Tekerj a farkadra egy lapulevelet és dugd az anyádba! Borsos agyát elborította a vér és előrelendült. Ellenfele túl közel állt ahhoz, hogy ki tudja nyújtani a karját, ezért előbb a vállával ellökte magától és csak akkor ütötte meg, mikor hátratántorodott. Teljes testsúlyát beleadva az egyenesbe, gyomorszájon vágta és mikor a vörös hajú a kíntól összegörnyedt, felhúzott térdével belenyomott a fejébe. A fiú orra megreccsent, nekizuhant a fülke drótüvegből készült elválasztó falának. Mikor félig térdelve ott feküdt előtte, Borsos a régi verekedések reflexével levizelte leütött ellenfele hátát: - Kell még valami? Ha még egyszer belém kötsz, szétcsapom a pofádat! Borsos kilépett a fülkéből, szándékoltan lassú mozdulatokkal törölközött meg, időt és módot akart adni a revansra, de a fülke felől semmi sem mozdult. Felhúzta alsónadrágját és elhagyta a mosdót. Kint a folyosón eszébe jutott, hogy meg kellett volna fenyegetni a vörös hajút: Ne merje feljelenteni az iskola vezetőinél. A gyomra remegett az idegességtől, de már nem fordult vissza, azzal nyugtatta magát, hogy az összecsapásnak nem voltak tanúi, így szükség esetén letagadhatja. * Ezzel a verekedéssel a háta mögött Borsos el akart kerülni minden további összeütközést, az első napokban fokozottan igyekezett tartani magát az iskolai és kollégiumi előírásokhoz. Hamarosan tapasztalnia kellett, hogy ezek a szabályok inkább csak papíron léteznek. A tanárok és a nevelők látták az intézet fokozatos szétesését és egyre inkább megengedték maguknak, hogy munkájuk rovására a saját ügyeikkel foglalkozzanak: napközben különböző pénzkereseti lehetőségek után loholtak, vagy beültek valamelyik városszéli kocsmába. Miután megbizonyosodott, hogy a lebukástól aligha kell tartania, Borsos megtalálta a módot, miképp alakíthatja a napjait saját tetszése szerint. Kitapasztalta, hogy ha a reggeli létszámellenőrzésnél megjelenik és nevét beírják a jelenlevők közé, a kollégiumban aznap már senki sem keresi többé. Utána a tanulók átvonulnak az iskolaépületbe, oda már nem kell velük tartania. Bejegyzik ugyan a hiányzók közé, de elég, ha hetenként egyszer-kétszer bemegy, könnyen hozzáférhet az osztálykönyvhöz és kihúzhatja a nevét. A gyakorlati foglalkozásokat sem vették komolyan; a harmadéveseket egy nyugdíjas művezetőre bízták, aki évről évre ugyanazokat a feladatokat tűzte ki a növendékek elé, a negyedikesektől meg lehetett szerezni a szükséges rajzokat és a kész mintadarabokat. Borsos tudta: előbb-utóbb kiderülnek a mulasztásai, de a jövő nem izgatta, valójában soha nem gondolt rá, hogy elvégezze a technikumot és megszerezze az oklevelet. Csak ezt az évet akarta itt eltölteni, tanulóként elkerülhette a behívást katonai szolgálatra. Egy év múlva már elmaradt korosztálynak számítana és reménykedett benne, hogy szabadabban alakíthatja majd a sorsát. (Folytatjuk) Kisapáti István őrnagy, Kistelek város rendőrkapitányságának vezetője szerint az ügy gyakorlatilag lezárult, már csak adminisztratív lépések vannak hátra. A vizsgálat eredménye szerint semmi sem utal bűncselekményre, vagy bármiféle erőszakra: A.F. kiskorú, kisteleki lakos, a kiskunfélegyházi szakmunkásképző iskola levelező tagozatos hallgatója csakugyan önszántából vetett véget fiatal életének. De miért...?! A kérdésre természetesen megkíséreltek választ találni, ám olyan okot, ami a fiú tettét csak valamelyest is indokolná, nem találtak. Nem ez volt az első kísérlete: ez év januárjában Orosházán pengével vágta föl az ereit, de a kórházban megmentették. Később - a pontos időpontot nem sikerült kideríteni - egy lépcsőházban sállal fölakasztotta magát, ám az utolsó pillanatban győzött az életösztön, s a korlátba kapaszkodva tért magához. Mindezt A.F. a naplójába jegyezte föl, amelyből az is kiolvasható, hogy „a szülői felügyelet alól" szeretett volna szabadulni. Többször - már tizenöt éves korától - elcsavargott, vonattal és autóstoppal járta az országot. Elvágyódott, utazni szeretett volna, csak úgy, cél nélkül, sok pénzzel. Arról is írt, hogy hitt a lélekvándorlásban, s abban reménykedett, hogy egy-két év múlva újjászületik gazdagon, valahol Afrikában... Kisteleken az egyik balástyai tanyán működő alapítványi iskolát is a halálesetben részesek közé sorolják. Az igaz, hogy A.F. is látogatta egy ideig a tanyát, de már december óta nem tartotta velük a kapcsolatot, ez a hír is valótlan tehát. Barátai, ismerősei nem láttak árulkodó jeleket. Az utolsó vasárnap előtti pénteken azt mondta a diszkóban: „én már nagyon öreg vagyok, nem jövök ide többet!" Másnap, szombat délelőtt édesanyjának azt mondta, meglátogatja orosházi barátnőjét, de nem utazott el. Éjjel fél kettőig egy kisteleki szórakozóhelyen maradt, s nem derült ki, hol töltötte az éjszakát. Sohasem ivott szeszes italt, a tonikot szerette. Vasárnap este nyolc körül elköszönt a barátnőjétől. „Haza megyek!" — mondta, de a kislány látta, hogy ellenkező irányba, a vasútállomás felé indul. A vasúthoz közeli sajtüzem éjszakai portása - A.F. távoli rokona - este nyolc és kilenc óra között távolról még látta is, amint a sínek mentén sétál. A portás később (tíz körül) újra kiment, de nem hallott semmi gyanúsat, kiáltást sem. Csak arra figyelt föl, hogy kürtöl a vonat, pedig nem szokott... A Budapest-Szeged között közlekedő 205-ös gyors 21.57kor érkezett a kisteleki állomásra, és mintegy fél perc múlva indult tovább, Balástya felé. Úgy 900 métert haladhatott, amikor a vezető meglátta, hogy valaki a bal oldali sínre hajtott fejjel fekszik. Mindent megróbált: gyorsfékezett, kürtölt, de hiába... Alkohol, vagy - mert erről is pletykálnak Kisteleken! - kábítószer nyomát nem találták a boncoláskor. A.F. naplójában több helyütt is utalt öngyilkossági szándékára. Megdöbbentő nyomra bukkantak: tizenegyféle végrehajtási módot rajzolt le. Azt is, amelyet végül sikerült véghezvinnie. Júniusban lett volna tizennyolc éves. NYILAS PÉTER