Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-07 / 57. szám

GYEREKOLDAL DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. MÁRC. 7. Természetesen örömmel olvastam levelét. Egy kicsit tartottam ugyanis, hogy Géza malac karácsonya című írásomat esetleg félreértik, vagy ami még rosszabb, félre akarják érteni. Kis hazánkban az. utóbbi időben egyre jobban terjed ez a módszer. Mielőtt vitába szállnék valakivel, előbb egy kicsit átalakítom az ó véleményét, hogy könnyebb legyen ellene érvelni. Ám ezúttal nem ez történt. Többen reagáltak barátságosan írásomra, sőt meghívtak egy nagyon tudományos tanácskozásra is, mondjam cl az egybegyűlteknek azt, ami abba a néhány sorba nem fért bele. ön azonban nem csupán egyetértését fejezte ki, hanem elküldölt egy kis albumot, amelyet unokája számára készített. Maga írta verseit, maga vágta ki képeit különböző színes újságokból. Azt is kérte, ha megnyeri tetszésemet, üzenjen a lap levelezési rovatába. Én azonban ennél többet szerettem volna tenni. Kedves Nagymama! Ön nem költő. Ez meglátszik verscin, amelyekből utólagos .engedelmével most egyet kiválasztottam, kerüljön a nagyközönség elé. „Szeretet Szentlelke, tüzesíts át nagyon, / míg minden rossz szokásom szépen el nem hagyom. / Senkit meg ne hántsak, de mindenkit segítsek. / Mindenhez erőt adsz, s én örökké dicsérlek!" Dc kitűnő nagymama és értelmesen gondolkodó ember, s ha itt-ott meg is döccennek sorai, soha' semmikor nem írt le olyan mondatot, amelyet unokája könnyen, örömmel meg nem érthetne. Irigylem az unokáját, és ez az irigység új ötletet adott nekem. Szerkesszünk, állítsunk össze egy olyan mellékletel, amelyben különféle irodalmi alkotások, esetleg rajzok lennének, mégpedig olyanok, amelyekel, az én véleményem szerint, szívhői ajánlhatunk gyerekeknek és az őket az Isten és a vallás értésére, szegletére nevelni kívánó szülőknek egyaránt. Olyan írásokat kerestünk, amelyekkel még valószínűleg nem találkozhatott sem a gyermek, sem a felnőtt olvasó. Czimbor Lili verseit valamelyik fiókom mélyéről vettem elő. Jó pár éve szerettem volna egy kis kötetben kiadni őket. Hangvételük ugyanis nagyon emlékeztetett a gyerekek körében igen népszerű svéd gyermekversekre, de amikor először próbálkoztam a kiadással, még nem egyházi kiadók esetében nem nézték túl jó szemmel az ilyesmit. Aztán pedig az összeomlott könyvpiac meghiúsította újabb próbálkozásaimat. Nagyon szükség lenne ilyen versekre, ilyen könyvekre manapság. Mindannak, amit mi vallásról tanítunk a gyermekeknek, túlnyomó része egy egészen más világban született. Nemcsak a társadalom volt más, a család is. Egy olyan családban, amelyben egyedül Ábrahám döntésén múlott, hogy feláldozza-e Izsákot, másképp láttak mindent a gyerekek is. A mennyei atya képe a földi atya képének magasztos változataként születik meg. Jóval később a gondolkodás egy magasabb fokán válik cl tőle. A gyerek hitének a szeretet a legfőbb összetevője. Egyik legfontosabb előfeltétele, hogy a saját nyelvén, a saját fogalmai szerint tudja megosztani a sohasem látott transzcendens világgal mindennapos problémáit. Kitűnő példa erre a kis könyvecske, amelyet Eric Marscluill és Stuart Hample állított össze Amerikában olyan levelekből, amelyet a gyerekek Istenhez írlak. Több kiadását, több változatát láttam ennek a kis könyvecskének. Sajnáltam, hogy nálunk nem lehet kiadni és még inkább, hogy nem lehetne magyar levelekből megjelentetni egy hasonlót. Persze mi még ma sem jutottunk cl az amerikai gyerekek és felnőttek őszinteségének színvonaláig. Amikor nekiálltam összeállítani ezt a kis gyűjteményt. nem gondoltam, hogy végül egyik saját versemet is beleteszem. Móra Ferenc Zengő ÁBCjének minden egyes sorára írtam egy-egy énekelhető verset. A könyv aztán megjelent, a kazetta is kapható, sőt legutoljára a televízióban is láthattak három kis klippet belőle. A könyveknek megvan a sorsuk, mondták a latinok. Az én könyvem sorsának legérdekesebb fejezete annak a versnek története volt, amely a Jó az Isten, jót akar Móra-sorra íródott. Ezt a sort ugyanis lenyelte a pártállami öncenzúra. Amikor 1958-ban kiadta a Móra Kiadó Móra Ferenc versét prózai kiegészítésekkel, akkor még le lehetett írni az eredeti sort. A későbbiek során azonban „Jó az anya, jót akar" került a helyére. Még az 1985-ben megjelent utolsó változatban is ez szerepelt, bár igaz, akkor már csak a szerkesztő hanyagságából. Ámikor 1988-ban a versekhez zenét szerző Lukácsy Katalinnal együtt jártuk az országot. több helyen tapasztaltuk, nem csupán az a probléma, hogy nem ismerik az eredeti verset az iskolákban, de amikor kijavítottuk Móra Ferenc szövegét, szembetaláltuk magunkat a pedagógusok félelmével. Erre válaszul hangzott el először a bácsalmási könyvtárban több száz gyerek előtt a Jó az Isten, jót akar kezdetű dal. Lukácsy Ka'ti énekelt, én az ott álló felnőttek arcát Figyeltem, akik szorongva várták mi lesz ennek a provokációnak a következménye. A gyerekek is megérezték, mert a dal végén nem tapsoltak, nem zsjbongtak, hanem néma csendben várták, mi lesz. És ekkor a szomszédos templomban elkezdtek harangozni. - Meghallgatták - mondtam én, mire feloldódott a feszült hangulat. Szeretnék abban hinni, hogy most ugyanezt mondhatom. Tisztelettel köszönti: OL GU+JJJUJL OJxS^VaX uiotrjxvl ^ u. Ul vdlj-uvl f^tűw , w-ul^kl a jeyvokkn^aá vix^t^ic RIGÓ BÉLA JÓ AZ ISTEN, JÓT AKAR... JAJ, DE SOK A BAJ! LÁTJA, HALLJA, BÁR TAKARJA, JÓVÁTENNI ÚGY AKARJA, MERT SÚJTANI FÁJ A KARJA, A SZÍVE MEG VAJ. JÓ AZ ISTEN, JÓT AKAR. ZAVARJA A ZAJ. FÚJ AZ EMBER. JÁR A SZÁJA, KURJANT RÁJUK, JAJ, HIÁBA, EZÉRT AZTÁN NEKI FÁJ A NAGY EMBERI FAJ. JÓ AZ ISTEN, JÓT AKAR. FEJÉN HULL A HAJ! NEM ÉRTI NAGY EREJÉVEL, BÁR TANULJA NAPPAL-ÉJJEL, JÓ MAGVÁT MINT VESSE SZÉJJEL, NINCS ARRA TALAJ. JÓ AZ ISTEN, JÓT AKAR. JAJ! CZIMBOR LILI Már alig vártam a csendet. Fontos, hogy el ne felejtsem, Letolt a Lala bácsi. Tegnap itt vacsorázott. Csak azt kérdeztem tőle: „Kérsz-e kenyeret?" Erre fölugrott, hogy kikéri magának! Tiszteletlenség egy felnőttet letegezni! Elmondtam neki sorban, hogy kit tegezek és köztük megemlítettelek Téged Rögtön láttam, hogy ezt nem kellett volna... Vörös lett. Senki se mert nevetni, míg be nem vágta az ajtót. Mondd meg, hogy nem hazudtam, ha majd megkérdi Tőled. Olyan fura is lenne a Miatyánk másképpen: „Ki tetszik lenni a mennyben..." vagy „Szíveskedjék megadni a kenyerünket..." egész nap ezzel játszottam magamban, De nem mondtam el senkinek. Úgysem értették volna. Mert csak Te értesz mindent meg... most és mindörökké jói. pear Gad, 7 u/anf p bt a tMentor bxt r Cjoqf- fílGUl LuÁai fo T'N/ER\t. (>/ I 5oíWV OtD XÁr pt tre ® éfoP £ lri o<v.-y l Hü 1/ J/-J i S WEE AMÍ^THa A<S€ 5 £ OFIJXCL R^J^LFLFLTEQJRJ ^jurutt í^ termit 7H4 (Jf\yi£ rf rhjS <p yeREHf you YOÜ k/Röl£ if? fü&íffi XWÓULD LILE 7»ESETHIN&S. new bicuc/e/ cu number -friríc cwrfry OU dto 9j cl <t -ft'rsf busc a\an ^ Jo^, X C/UVT HAVE THEM ALL X WoüLX LlkE TO MOST OF THEM, YOUFES £ * I RS. X ttíovj THE RE ÍSNoSflWTfi • CL/IMS.