Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-06 / 56. szám

4 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1992. MÁRC. 6. Ki viszi át a kultúrát? Az önkormányzaté a közvetítoszerep A világ nyugati felén a kultúra támogatása a gazdasági élet szereplőinek nemcsak kitűnő reklámot, megtérülő befektetést, hanem jelentős presztízst is jelent. A pénzembereket pedig ott találjuk minden rangosabb művészeti eseményen, hiszen maguk is „fogyasztói" a kultúrának. Nálunk a régi, állami mecenatúra megszűnt, a kulturális intézmények, a művészek számára alig-alig csöppen a szűkös központi büdzsékből. A gazdasági szféra tehetősebbjei pedig mintha még nem ismerték volna fel a kultúra támogatásának fontosságát. - A Közművelődési Irodáé a közvetítő szerep a támogatást kérők és a bizottságok, illetve a közgyűlés között - mondja Puskás Albertné. az iroda vezetője. - Sajnos a bizottságoknak olyan nevetséges összeg jutott erre a célra a költségvetésből, hogy a kultúra szponzorálása ebből a forrásból biztosan nem oldható meg. - Éppen ezért kellene a kultúrát a tőkeerős, már jól működő gazdasági tényezőknek - cégeknek és egyéni vállalkozóknak - támogatniuk. - Ilyen is van, az Algyői ÁFÉSZ és a Takarékszövetkezet például a helyi művelődési háznak adott támogatást, a Kereskedelmi és Hitelbank folyamatosan szponzorálja a szegedi Ifjúsági Ház rendezvényeit. De a társadalmi szervezetekre, alapítványokra ma még inkább jellemző a művelődés támogatása. Az is megfigyelhető, hogy a támogatást kérő intézmények keresnek szponzorokat, é? nem a gazdasági tényezők lépnek fel a kultúra támogatásának szándékával - bár ennek oka szerintem a jogi és pénzügyi szabályozásban is keresendő. Ha például egy magánszemély valamilyen közérdekű célra kívánja a pénzét fordítani, a polgármesteri hivatalban kell igazoltatnia ezt - gondolom a visszaélések elkerülése végett. A mecenatúrát meg kell könnyíteni és anyagilag is el kell ismerni. - Azok, akik kezdők valamilyen kulturális tevékenységben, vagyis a legnagyobb szükségük lenne az anyagi segítségre az induláshoz, valószínűleg sokkal nehezebben találnak támogatókat, hiszen még nem bizonyítottak, nem jelentenek biztos reklámot a szponzoráló cégeknek. - Az egyének, a kezdők felkarolása valóban nem megoldott. Legnagyobb esélyük a támogatásra a pályázati úton működő alapítványokon keresztül van. Az önkormányzat kultúrális bizottságának is lehetne ebben szerepe. Olyan fórumot teremthetne, ahova befutnak az igények, a bizottság pedig felkutatná és megszerezné az anyagi támogatást. Jóval nagyobb súllyal esik latba ugyanis a kérés, ha az a helyhatóságtól érkezik, mintha egy kezdő költőtől. - Vidéken a mecenatúra szempontjából is roszszabb a helyzet, mint a fővárosban. Ott ugyanis sok a nagy cég, a külföldi tőke, vagyis jóval egyszerűbb támogatókat találni. Mit tehet egy vidéki város, hogy megtartsa „kulturális értékeit"? - Mindenekelőtt helységgondjainkat kellene megoldani. A művészeknek nemcsak olyan helyekre van szükségük, ahol összegyűlhetnek, alkothatnak, hanem olyanra is, ahol lakhatnak. Az önkormányzatnak viszont jelenleg nincs lakáskercte arra, hogy elhelyezzen tudósokat, művészeket, akik itt szeretnének dolgozni. - Lát esélyt arra, hogy a gazdasági szféra rövid időn belül megmozdul a kultúra támogatása érdekében? Hiszen azoknak az embereknek, akiknek a vállalkozása mára befutott, az elmúlt években nemigen volt lehetőségük arra, hogy kulturális életet éljenek. Aki pedig maga nem igényli a kultúrát, miért jutna eszébe támogatni azí? - Én optimista vagyok. Bár a dolog ma még valóban nem működik, később talán lesz néhány olyan pénzember, aki miután önmagát ellátta minden földi jóval, áldoz a kultúrára is. Ha másért nem, emberi hiúságból. KECZER GABRIELLA A finnek a hátsó bejáraton érkeznek Üzleti terv készül Csongrád megyéről A finnekkel különben régóta szoros a barátság. A SzegedTurku testvérvárosi kapcsolat jegyében már korábban is próbálták szorosabbra fűzni egymással a szálakat a gazdálkodók (a Kelet-Nyugati Kereskedelmi Rt. például két évvel ezelőtt megjelent a Szegedi Ipari Vásáron). Az üzleti terv készítése azonban már a jelenlegi nemzetközi gazdasági helyzet és az egységes Európa szellemének szülöttje. A mostani finn érdeklődéssel kapcsolatban utalni kell a közvetlen előzményekre is. Tavaly az országban sorra vállalkozói központok alakultak, amelyek közül hat (a fejletlenebb régiókból) sikerrel pályázhatott a Phare-program keretében érkező anyagi segítségre - a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványon keresztül. Csongrád megyének nem sikerült a hatok közé kerülnie, ezért 1991. augusztus 29-én szegedi székhellyel kilenc alapító - a megyei és a szegedi önkormányzat, kamarák, vállalatok, oktatási intézmények, társadalmi szervezetek, vállalkozók és egy bank - önerőből létrehozta a Progress Vállalkozásfejlesztő Alapítványt, 4 millió 460 ezer forint induló vagyonnal. Az alapítvány működteti azt a vállalkozói központot, amely fölvette a kapcsolatot a finnekkel, és elkezdte a hazai források mellett a külföldieket is fölkuA Csongrád Megyei Vállalkozói Központ két finn vendéget látott vendégül a napokban: Jouko Isometsát, a tamperei innovációs centrum (Innocent) képviselőjét, valamint Reija Hussit, a turkui Kelet-Nyugat Kereskedelmi Rt. igazgatóját. Azért jöttek a Dél-Alföldre, hogy a Progress Vállalkozásfejlesztő Alapítvánnyal együttműködve a megyéről üzleti tervet készítsenek. tatni a térség fejlesztése érdekében. Az ország összes vállalkozói központja - így a szegedi is legelőször üzleti tervet készíttet). Mint ahogy azt Jouko Isometsá és Reija Hussi elmondták, 1990 novembere óta dolgoznak Budapesten, a Nemzetközi Inkubátorház című projecten. Ez idő tájt már Csongrád megyébe is sűrűn jártak, és a Progress-szel együttműködve 80 interjút készítettek a térségben. Céljuk az, hogy felderítsék azokat a pontokat, amelyek a régió szempontjából fontosak, és amelyekre alapozva finn-magyar vegyesvállalatokat lehetne létrehozni. Üzleti tervük arra épül, hogy öt referenciaterületet választanak ki, elsősorban sikeresnek és példaértékűnek számító cégeket. Kölcsönös előnyökkel járó együttműködést szeretnének, amelynek a kezdeti fázisában számukra az a fontos, hogy megvethetik a lábukat Magyarországon, és finn cégek befektetési lehetőséghez jutnak. Esetleg legújabb, főleg gépipari termékeiket is itt hasznosíthatnák először. Arra a kérdésre, hogy melyik öt cég jöhet számításba, nem adtak választ. Annyi biztos csak, hogy két élelmiszer-feldolgozó, egy építőipari, egy technológiát előállító, és egy, az infrastruktúra fejlesztésében érdekelt cégről van szó (ez utóbbi egy szennyvíztisztítóval kapcsolatos). (Két vízügyi mérnök számára különben lehetőség nyílik arra, hogy Finnországban hathónapos továbbképzésen vegyen részt.) A Finn Ipari és Kereskedelmi Minisztérum a megye üzleti tervének elkészítésére 450 ezer finn márkát, azaz 7 millió forintot ajánlott föl, valamint ugyanebből a pénzből finanszírozza az öt „eset" üzleti tervét is. Számításba jöhet továbbá egy kisebb összeg: a Finn Regionális Fejlesztési Alap félmillió forintja. Isometsá úr - aki a Csongrád megyei program igazgatója érzékeltetni próbálta, milyen szerény emberek a finnek. Nem a nagykapun, Budapesten keresztül érkeznek Magyarországra, hanem a hátsó bejáraton Szegeden és Csongrád megyén át. FEKETE KLÁRA Csongrád vetekszik Szegeddel A vállalkozónak semmi sem drága Az életszínvonal csökkenése és a középrétegek elszegényedése nem tükröződik a Csongrád megyei ingatlanárakban. Igaz viszont, hogy azok messze nem követték az utolsó pár év során a magas inflációs rátát. Ha valaki két-három évvel ezelőtt kifejezetten pénzbefektetési okokból vett lakást, telket avagy családi házat, az jobban járt volna, ha pénzét különböző értékpapírokban tartósan leköti. Hogy ki. milyen okból vásárol magának ingatlant, nem tartozik egyetlen hivatalra sem. Éppen ezért meglehetősen nehéz helyzetben voltunk Lőkös Ferenccel és dr. Romberger Istvánnal, a szegcdi polgármesteri hivatal megyei illetékhivatala két osztályvezetőjével - egyikük a tavalyi összevonásig a megye, másikuk Szeged ingatlanforgalmának ütőerén tartotta rajta a kezét -, amikor arra kerestünk választ: mennyiért vásárolnak telket, avagy irodának, műhelynek megfelelő lakást, házat a vállalkozók. Amennyiben az adásvételi szerződésből kitűnik, hogy kft., rt. kötött üzletet, akkor egyszerű a helyzet. Ám igen gyakran magánszemélyek a vásárlók. Ilyen esetben az a feltűnő, ha a napi forgalmi értéknél jóval magasabb áron cserél gazdát az ingatlan. A vállalkozók ugyanis a jó fekvésű lakásokért, házakért szinte minden pénzt hajlandók megfizetni. Például egy amerikai-magyar vegyes vállalat Szeged Rózsadombján, Újszegeden nemrégiben 10 millió forintot fizetett ki egy 220 négyzetméter alapterületű házért, négyzetméterét tehát 45 ezer 400 forintért kapta meg. Ennyit magánszemély nem adott volna a házért. Panellakásoknál is differenciálja az árakat, hogy üzleti célból hasznosíthatók-e. A zárószinti otthonok, ráadásul a kettő plusz fél szobásak eladhatatlanok - 1991-ben az illetékhivatal tudomása szerint összesen kettő ilyet adtak el Szegeden. Egy panelház alatti átlagos, 14-15 négyzetméteres, úgynevezett fűtött garázs ára 250 ezer forint, ám ha kifejezetten frekventált helyen található és üzletnek alkalmas, akkor a két évre előre fizetendő bérleti díja ugyanennyi. A panellakások négyzetméterenkénti ára mellesleg 20-25 ezer forint között mozog, főleg, ha kicsi az alapterület (rosszabb adottságú és régi lakások esetében nem ritka a 14-15 ezer forintban megalkudott vételár). A jugoszláv határ közelsége befolyásolja az ingatlanárakat, hisz a letelepedni és vállalkozni szándékozók jobban megadják mindennek az árát. Ezért Szegeden alig érezni azt a pangást, amit az ország többi városában az. ingatlanpiacon mérnek. A Tisza-parti várostól tíz kilométerre a jugoszláv határ, így természetesen a határőr község, Röszke ingatlanai is kapósabbak. De Röszke mindig is divatos helynek számított, akárcsak Szatymaz. Balástya és Domaszék. Az itteni ingatlanok sokszor több pénzért kelnek el, mint Szeged külterületeinek akár állattartásra is alkalmas házai. Ugyanakkor a volt makói járás falvaiban. Apátfalván, Csanádpalotán, Királyhegycsen ingatlanforgalom szinte nem létezik, ritka az adásvétel. Hiába érkeznek még mindig sokan a közeli Romániából, számukra megfizethetetlenek a magyarországi árak. Csongrád megye kisebb városaiban, Hódmezővásárhelyen, Szentesen és Makón a vállalkozó és a lakosság egyaránt olcsóbban jut ingatlanhoz. Egyedül Csongrád városában közelítik meg a leginkább az árak a szegedieket. F K. A bizalmatlanság az egyenjogúság ellen hat A Mezőgazdasági Termelők Csongrád Megyei Érdekvédelmi Szövetségének elnöksége a napokban foglalkozott a mezőgazdasági szövetkezetek átalakításának, a kárpótlás végrehajtásának és az új típusú szövetkezetek kialakításának feladataival. A végrehajtást nehezítő ellentmondásokat időben jelezve kívánnak hozzájárulni ahhoz, hogy az átmenetet ne nehezítsék józan körültekintéssel elkerülhető zökkenők. Az érdekképviselet szerint a szövetkezeti önkormányzati szervek eddig felelőségteljesen hajtották végre az ezzel kapcsolatos időszerű feladataikat. Ezért indokolatlannak tűnik az a központi törekvés, amely a helyi önkormányzati jogok megnyirbálására irányul. A kárpótlás végrehajtása során sem lenne szabad a törvényben előírt államigazgatási szabályoktól eltérni. JeletiJeg az egyenjogúság elvét csorbítja, hogy a hivatal nem enged betekintést azokba az iratokba, ügyekbe, melyek következményeit a gazdaságok állják. így adott esetben az információk visszatartása miatt fellebbezési jogukkal sem élhetnek. A szövetség ügyintézői szervezete útján lehetőséget biztosít, hogy a szövetkezetek üzemi szintű átalakulási, vagyonnevesítési, alapszabály-készítési teendőikhez konkrét segítséget kapjanak. Támogatnak minden olyan kezdeményezést, mely a törvény által előírt záros határidőkön belül elősegíti az érdekegyeztetés, a megegyezés szellemének érvényesítését. Több lábon ácsorgás Az adott cég azon vehette magát észre, hogy környezetében az eredeti lábának megfelelő lábak sokasága próbálja kibillenteni az amúgy is ingatag egyensúlyából. Ha a terjeszkedés és visszaszorulás szaldója nulla, az már eredmény. Bizonyos fokig a versenyszellem éledését hozta az életbenmaradásért folytatott kíméletlen harc, de e megoldás nem helyettesítheti a valós, tömegméretű keresletet. Visszaszoruló ágazatokban így a túlkészletezés, az energiák elaprózódása, a szakmai színvonal degradálódása is megfigyelhető. Az Agroker vállalatok sorsa tipikusan beleillik e képbe. A nagyüzemi igényekre épülő vegyszer, műtrágya, gép forgalmazás sorvadása a mezőgazdaság beruházásait lehetetlenné tevő elvonások kísérő tünete. A kereskedelem rugalmas váltási esélyét az jelentette volna, ha privatizálás gyorsabb, a kistermelői és lakossági igények a kiesés nagyságrendjében nőttek volna. Erről egyelőre szó sincs. A Szegedi Agroker forgalma tavaly a bővülő kiskereskedelmi tevékenysége ellenére közel egyharmadával csökkent. Hajdú Ha valamely szakmából már nem lehetett teljes egészében megélni, az érintettek a több lábon állás szlogenjével illetett új stratégiában látták a megoldást. A termelő kereskedni kezdett, a kiskereskedő nagykereskedni, s fordítva. Szakosított üzletek profilja változott így, „mindent tartunk, amit keresnek" vegyesbolttá. A beruházási és fogyasztási javak iránti kereslet folyamatos csökkenésével egyre szaporodtak a „lábak". László igazgató gazdasági bajaik legjelentősebb okaként a tavaly hatalmasra duzzadt tartós kintlévőségüket jelölte meg. A mezőgazdasági üzemek főként a növényvédő szerek s műtrágya ellenértékével maradtak adósak, 180 millió forint értékben. A veszteség nem lehetett kétséges. Mára száz milliót sikerült lefaragni e kényszerhitelből. Igen sajátságos módon, pénz híján többek között kukoricát, almát, leselejtezett tehenet fogadtak el. A kukorica export kiszállítását épp napjainkban végzik. A cserekereskedelembe még az is belefért, hogy a téesz a nélkülözhetetlen traktor alkatrészért a nála raktáron lévő más alkatrésszel fizetett. Az idén 30 gazdaságnak adtak úgy növényvédőszert, hogy az új termésű búzából egyenlítik ki tartozásukat. Ennek biztosítékait nem könnyű megteremteni. A gépkereskedelmet a román, horvát és áttételesen a cseh kapcsolatok kiterjesztésével kívánják a holtpontról elmozdítani. Profiljuk újra szabásához a privatizált mezőgazdaság igényeit igyekeznek mielőbb feltérképezni. A mások által nem kínált, egyedi termékeiktől remélnek még forgalom emelkedést. A vállalati szervezet átalakítása sem megkerülhető feladat. Saját kezdeményezésre az rt. formát választották. Az átállás időpontját adminisztratív okokból nem lehet még pontosan megjelölni. Az eddig belépni szándékozó két külföldi partnerük meggondolta magát, így a megfelelő tőkeellátottság megteremtése nem látszik egyszerű feladatnak. T. Sz. I. Ekéért tehenet?