Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-05 / 55. szám

6 KULTÚRA • DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. MÁRC. 5. Karmesteri kurzusok és lemezfelvétel Tavasszal .sűrű program vár a Szegcdi Szim­fonikus Zenekarra, lévén március 7-től 14-ig a fiatal karmesterek kurzusát rendezik meg, már­cius közepén egy angol cég CD-felvételt készít velük. április 26-tól május 3-ig pedig a fiatal operakarmesterek kurzusán Verdi Rigolettoját „gyakorolják". Az egész program szervezője, irányítója, menedzsere Acél Ervin, a zenekar művészeti vezetője. Mivel ő pillanatnyilag Te­mesváron dirigál, ezért a részletekről a zenekari titkárt. Szclezsán Istvánt kérdeztük: - A fiatal karmesterek kurzusára idáig kilenc külföldi és négy magyar karmester jelentkezett, hogy egy tapasztalt karmestertől. Acél Ervintől tanuljanak. A kurzust ezelőtt Rómában és Assisi­ben rendezték meg. Ez kizárólag szimfonikus karmesteri kurzus - és nem verseny -, előre meg­határozott szimfonikus művekkel. Az áprilisban induló operakarmesteri kurzuson csak Verdi Ri­golcttójár dirigálják a jelentkezők. Ennek május 3-án záró előadása lesz, ahol különböző karmes­terek dirigálják az egyes felvonásokat. Március 19-től 27-ig a londoni. CD-lemezt gyártó Olym­pia névű cég lemezfelvételt készít Kabalevszkij első és második szimfóniájáról. Most különös kuriózum a szocializmus zeneszerzőinek műveit megjelentetni. A két szimfónia a szocializmus győ­zelméről. dicsőségéről és kiteljesedéséről szól. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Próbakép - meditációval Szalonspicc A Stúdióbalett bemutatója Szalonspicc. Képzeljünk el egy összeszokott társaságot abban a bizonyos állapotban, amikor megengedheti magának a lazább tartást. Amikor senki sem feszes, nem feszült, nem gátlásos. Ha­nem oldott, nyitott, szókimondó. A derűsebb fe­lét látja a világnak, s ama másikhoz is legföljebb irónikus a viszonya. Amikor a megfontolásokat, a hasznosságszempontokat, a praktikumot ha­nyagolni lehet, s felszabadul a szellem, a kép­zelet, a jobbik én. Amikor nem az számít csak, ami látszik, hanem az is, ami való.. Mi tagadás, az én szememben eléggé emberies egy szalonspicces tárasaság. Hogyan jön ide a szalonspicc? A Kis női sza­lon elnevezést kapta a stúdióbemutató nyitó­darabja. ráadásul egy barokk szalon a színhely a záródarabban, s a balettműszó - spicc - mért ne kerülne elő; de az ötlet nem teljesen önmagáért való. A hasonlóság a föntebb jellemzett (szalon­spicces) légkör és magatartás, valamint a keddi stúdióelőadás hangulata és tartalma között fölfe­dezhető. Miért lélegezhet szabadabban koreográfus és táncos egyaránt egy ilyen stúdóban? Mert a szó­nak múhclyjelcntése is van; ahol nem kötelező mindenáron produkálni, viszont nincs gátja az önkifejezési kényszereknek; a kedve szerint, sok kötöttségtől mentesen dolgozhat itt mindenki, s az ilyesmi nem szokott a munka lírára válni, ellenkezőleg. Most is. dacára, hogy az. együttes iszonyú tem­póban teljesíti egyéb kötelezettségeit, kellemesen szórakoztatóra sikerült az Intim szférák című est. Jó volt. hogy kél új koreográfia közö(t megint láthattuk az Egy alig használt szárítókötél visz­szaemlékezéseit, azaz Juronics Tamás egyéni „visszaemlékezéseit"; hat sajátos nézőpontból rögzített képet, amelyek mindazonáltal pont olyanok, amilyeneket akármelyikünk előhív­hatna - ha be lennénk rendezkedve ilyesmire, tehát ha lenne tehetségünk-merszünk előhívni ezeket. Valahányszor újra látom, hogy mik meg nem történnek egy ilyen alig használt szárító­kötél „szeme láttára", mindig a távolságtartó, megértően ironizáló látásmód van rám leginkább hatással, amelyről sokáig azt hittem, hogy csak bölcs, öreg írók képessége. A fiatal koreográfust pedig akár hozzásegítheti, hogy „besétáljon" egy világversenyre (remélem, nem kiabálom el): ezzel a darabbal nevezett Juronics a francia­országi Bagnolct-ban rendezendő koreográfiai seregszemlére, amelyre a szegedieken kívül még 299 csoport jelentkezését fogadta el a rendező­ség. Az előválogató szemléket a világ huszonegy városában rendezték a múlt héten, az egyiket Bu­dapesten. Döntés még nincs. Az űj Juronics-darab, a Sors-concerto olybá tűnik, mint erőteljes stílusgyakorlat - groteszkre. Képzeljük csak el a legteljesebb barokk cikor­nyát és ünnepélyességet, mint közeget, amelyben - Vivaldira és Mozartra! - abszolút illetlenül elemi érzéki erők garázdálkodnak... Kész őrület, mondhatnánk álszent modorban, pedig „csak" emberek és viszonyaik itt is a téma, mint minden valamire való műalkotásban. Bozsik Yvette, az est vendégkoreográfusa Jean Genet Cselédek című darabját választotta „hivatkozási alapnak" - egy kis hökkentő budo­ártörténetbe ágyazott tánciskolázáshoz. Fekete Hedvignek. Kovács Anitának és Zarnóczai Gi­zellának nyílt módja a Kis női szalon című kom­pozícióban megmutatni, hogy élvonalbeli tánco­sokként stílusbravúrok végrehajtására bármikor készek-képesek. Az alighanem újfent „egymás támogatásával" létrehozott stúdióesten az említetteken kívül Félitek Kata. Pataki András, Kalmár Attila, Sár­közi Attila és Juronics táncolt még, felkészülten, látható kedvvel - és boldogan „könyvelték" a sikert. A Magyar Gallup Intézet ez év első hat hetéről felmérést végzett a tévénél, hogy áz átala­kított műsorstruktúra utáni idő­ben melyek a legnézettebb mű­sorok. Ahogyan idáig is volt, a 19 és 21 óra közötti (fómúsor­idő) adások vitték a prímet. Ér­dekes. hogy a TV-Híradó né­zettsége emelkedett a korábbi időszakhoz képest: hétfői, csü­törtöki és pénteki napokon a 40 százalékot is meghaladta. Ki­tűnt. hogy az első hat hét hazai músorgyártásából a Szomszé­dok, a Família Kft., a Szeszé­lyes évszakok és a Friderikusz­show tartozott az élmezőnyhöz. A külföldi produkciók közül a Dallas továbbra is legnézettebb, de A nagy titok című francia film nézettsége is 60 százalék közelében mozgott. A reklámok mennyiségéről, azok nézői igényéről is születet felmérés a '90-es és a '9l-es évre. Az mindjárt kiderült, hogy bármilyen szempontokból (is­kolázottság, életkor, lakhely, nemek) vizsgálták a nézők rek­lám-igényét, 20-30 százalékkal emelkedett 90-ről 91-re a rek­lámokat sokallók száma. Érde­kes még, hogy míg '90 előtt főként az alacsonyabb iskolá­zottságúak, az idősek és a fa­lusiak kedvét szegte a reklám, addig '91-re már az iskolázot­tak, a fiatalok és városlakók körében is nőtt az ellenérzés a reklámok mennyisége iránt ­holott ezek a rétegek jelentik a legerőteljesebb vásárlóerőt. Könnyelmű párhuzamot nem érdemes vonni a szegénység és a reklámok mennyisége között, de az bizonyos, hogy sok néző­ben nem a mennyiségtől megy föl a pumpa, annál inkább attól, hogy a reklámokban számukra elérhetetlen dolgokkal talál­koznak. Már­ftfi tini és a felnőtt éjszakai CICIS WPr°9ram 6 ' «sztár­"" n, rj vendége: TEPKENLM A tinibuli kivételes belépődíja 50 Ft (6-9 óráig). Az éjszakai programé 120 Ft (22-04-ig). FELHÍVÁS ebtartók részére! Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala tájékoztatja az ebtulajdonosokat, hogy a földművelésügyi miniszter .V1992. (II. 10.) FM rendelete értelmében A HÁROM HÓN APOS KORT ELÉRT EBET a A polgármesteri hivatal kéri az ebtulajdonosokat, hogy bejelentési kötelezettségüknek legkésőbb 1992. MÁRCIUS HÓ 30. NAPJÁIG szíveskedjenek eleget tenni. A bejelentőlapok díjmentesen az ügyfélszolgálati irodában (Szeged, Széchenyi tér 11., földszint) munkanapokon teljes munkaidőben átvehetők. A SZEGEDI ÁLLAMI GAZDASÁG pusztamérgesi és ásotthalmi térségében található szőlőültetvényeit rendkívül kedvező feltételek mellett BÉRBE ADJA. Érdeklődni: Ásotthalmon, Tóth Istvánnál, 81-50l-es telefonon. Pusztamérgesen: Kiss Gábornál, 85-062-es telefonon. A központban: Lódi Györgynél, 53-410-es telefonon. a * * Time* és Csontos iAlnios UTAZAfc rrarvVjA * * * * * KIRÁNDULÁS SZEGEDRŐL PÁRIZSBA, április 3-7. Részvételi díj: 8300 Ft. Érdeklődni: Kiskunhalas, Szilády Á. u. 4. Telefon: 77/22-061,22-021, 13-16 óra között. * Ujfilm Trükkös halál 2., avagy: becsap a ketchup Főszereplők: Bryan Brown, Brian Dennehy, Rnchel Ticotin Látványtervező: (John) Jav Moore Trükkök: Eric Allard Rendezte: Richárd Franklin Ezúttal a legkevésbé sem agyrém, hogy az eredetileg F/X2 címre hallgató fimet Trükkös halál 2. címen hozták forgalomba. Az első rész 1986-ban készült és mintegy kilencvenmillió dollárt hozott a konyhára. Ezen persze fölbuzdultak a film készítői és megbízták Bili Condont, hogy egy újabb forgatókönyvvel ismét hozzák színre Rollie Tylert, a speciális effektusok szakértőjét. így aztán Tyler felhagy a filmes szakmával, amit az első részben mű­velt, s hamar gyilkosságba is bonyolódik. Az első filmkockákon egy szőke hölgy kiszáll sportkocsijából, és miután leszakad a fél feje, átalakul távirányítású rakétává. Aztán van itt még egy külön­leges bohócbábu is, amely a speciális ruhát magára öltő ember mozgását tudja utánozni. Ez igazán abban a részben lesz érdekes, amikor Tylert megtámadják és nem tud másként védekezni, mint­hogy a speciális ruhában bunyós mozdulatokat végezve bábuját az ellenfélnek irányítja. A ketchup remekül felrobban a boltban, és mint a vér, csak finomabb. Aztán folytathatnánk a felsorolást, de hiábavaló lenne a látványtervező munkáját itt visszaadni. Mert hát ez a film valójában a trükkmester és a látványtervező filmje, bedobhatják legvadabb és legjobb tudásukat. Hogy meny­nyire az ő filmjük, ez onna is rögvest kiderül, hogy az olyan jele­netek, amelyekben nyoma sincs a látványnak, csupán a krimifonál gombolyítását szolgálják, hát ezek a részek teljesen unalmasak. Ahol nem igaz ez a jelszó: „A látszat csal... és néha öl is!", ott rá nem jöhetünk, mi célból ülünk a moziban, vagy hogy ez egyálta- ­Ián mozi lenne-é? Mindent egybe veteve, állítólag: „Kicsit gusztustalan, de van, aki élvezi." p~sT Tévé a statisztikák fényében

Next

/
Thumbnails
Contents