Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-30 / 76. szám

6 III! SPORTJA 1992. márcigs 30. fi mit eddig elértünk, mér az is csodálatos, de tovább feszítjük a húrt!" A Papíron SC röplabdásai nem elégszenek meg az ezüstéremmel Annak idején, évtizedénél is több már, érkezését nem előzte meg feltűnést keltő, nagy „fogást" sejtető csinnadratta, a szakmai berkekben viszont annál nagyobb ovációval fogadták Nyári Sándor Szegedre „igazolását". Jó ajánló levéllel érkezett, hét évig játszott NB I-ben, két évig a Bp. Honvédban, öt évig a sokszoros bajnokcsapatban, a Csepel SC-ban röplabdázott. A Buzek-féle „aranycsapatban" negyedik-ötödik ember volt, négyszer vehetett át bajnoki aranyérmet. Edzőként a Szolnoki Vízügyi Dózsa, majd a Szolnoki Vegyi Müvek férfigárdáját vezette az első osztályba. Jöttekor, a 80-as évek elején, amikor átvette a Délép SC NB Il-es csapatát, szűkebb pátriánkban nem sok hitele volt a férfi röplabdasportnak: ő mégis építeni akart, mégpedig piramist! „Ne vegye senki szerénytelenségnek, amit most mondok. Hazudnék, ha azt állítanám, nem örültem, amikor Csepelen négyszer is nyakamba akasztották a bajnoki aranyérmet. Igazán boldog mégis akkor voltam, amikor edzőként a szolnoki csapatokat az NB I-be kalauzolhattam. Ezt a nagyszerű érzést szeretném megérni Szegeden is - három-négy év múlva..." Mindez 1980 áprilisában, szegedi munkálkodása kezdetekor hangzott el... Óhaja, mert semmit nem bízott a véletlenre, jóval hamarabb teljesült, csapata 1982 júniusában veretlenül nyerte az NB Il-es bajnokságot és az osztályozót felkerült az első osztályba! A folytatás sem akármilyen, harmadik, hetedik, negyedik hely a bajnokságban, ezüstérem a kupában, s ami felejthető, kilencedik hely az elmúlt bajnoki évben... Ez idő alatt Nyári Sándor és csapata háromszor nyerte el a lapunk és rovatunk talán legnagyobb elismerését, azaz az „Az év edzője" (1982, 1983, 1984), illetve együttese az „Az év férficsapata" (1982, 1983, 1991) megtisztelő címet. Most viszont - pedig nincs vége a hamarosan befejeződő küzdelemsorozatnak, még öt (?) mérkőzés vár az elmúlt években több nevet is viselő Papíron SC Szeged csapatára - örömmel adhatjuk a „világ" tudtára a megmásíthatatlan tényt: az ezüstérmet már senki nem veheti el tőle! A vezető edzővel a napokban beszélgettem, ám amikor e sorok megjelennek, Nyári Sándor már messze jár oithonától. - A Piért kereskedelmi igazgatójaként a múlt év decemberében és az idei év kezdetekor Nádor Viktor igazgató úrral Távol-Keletre, Indiába, Thaiföldre és Honkongba kellett volna utaznom. Az igazgató úr megértő hozzájárulásával lemondtam a szakmailag mindenképpen indokolt utat, mert számomra nagyon fontos volt, hogy a csapat bekerüljön a legjobb hat közé. Kérésem akceptálásakor viszont közölte, március közepén már nem menekülhetek, utaznom kell Szingapúrba és Thaiföldre, ezért lehetőleg úgy irányítsuk meccseinket, mert könnyen megeshet, amennyiben öt mérkőzést játszunk, az utolsó kettőt nem láthatom. Semmiképpen sem lett volna erkölcsös lemondani a csodálatos utat, ami nem „kéjutazás", de ilyen egyszer adatik meg az ember életében. Igaz, ezüstérmet sem másnaponként osztogatnak... Száz szónak is egy a vége, sikeresen zártuk a keresztjátékot, és segítőmnek, Nusser Elemérnek, akiben igen jó kollegára találtam, nincs már szüksége bábáskodásra, képes egyedül megoldani még ha nem is hosszú távon egy-egy ilyen fontos feladatot. - Szerencsésen, de helyesebb az a megállapítás, hogy nagyon jó, igazán színvonalas játékkal jutottatok túl a legutóbbi akadályon. Előtte. ha emlékszel, azt kérdeztem tőled, a 2:0-as szegedi elönv birtokában, mit tennél Tatár Mihály, a Tungsram vezető edzője helyében? Az örömünnep közepette adós maradtál a válasszal... - Most is csak ismételni tudom önmagam, imádom játékosaimat! ezért nem szívesen beszélek gyengéikről. Látom, mégsincs menekvésem, egye fene, essünk túl rajta. Kezdeném azzal, én biztos, hogy többet kockáztatok! Ahogyan láttam, a Tungsramnál nagyobb volt a félsz, mint a lendület, győzni akart, de nem tudott ézért mindent megtenni. Történetesen ha nekem kellett volna csapatom ellen edzősködni, biztos, hogy öt emberem felugrásos szervával nyit, mert fogadásához legalább három játékos szükséges. A Papíron két emberrel, Voronkovval és Petheővel, vagy Vámossal fogad, a többieknek más a pozíciójuk. Amennyiben az előbbi megoldást választják, nem, vagy csak nehezen tudjuk rendezni sorainkat. Más kérdés, ellenünk nem távolról, hanem a vonalról kell nyitni, ha „mozgatni,, akarnak bennünket. Valamit támadásainkról is... Hulmann Zsolt többnyire a hármason kívülről üt, labdái elemi erővel csapódnak le, vagy a sáncról kifelé pattannak, és nem véletlenül. Csíkos Gabi a normál labdákból tízből kilencszer keresztbe üt, csak egyet a vonalra, ezért átlóban védekeztetnék, mert így talán jobban szűrhetők, hatástalaníthatók a leütések. Erről ennyit... - Idézzük fel a kezdetet, honnan is jutott idáig a csapat. Érdemes ezzel azért is foglalkozni, mert a lehető legrosszabban rajtolt, háromszor zsinórban vereséget szenvedett az akkor még Szegedi Építők. - Végtelenül nagy változáson mentünk át fél év alatt... Idegenlégiósok nélkül indultunk, a fordulatot voltaképpen a két FÁK-beli játékos érkezése hozta meg. - Tudtad már korábban is, hogy lesznek „vendégmunkásaid"? Ha jól emlékszem. akkoriban olyasmit emlegettél, hogy egy szerencsés véletlennek köszönhetitek ittlétüket. - Most sem tagadom, akartunk egy feladót hozni Leningrádból, illetve Szentpétervárról. Három hónapig leveleztünk, telefonálgattunk vele, de a kedves fiú nem érkezett meg hozzánk. Lemondtam mindenről, mert tudtam, ú csak magyar röplabdásokból álló együttesemmel most a hetedik-nyolcadik helyen volnánk. Szerencsénkre, jött Lapsin és Voronkov, akik nekünk az életet jelentő sivatagi oázissal érnek fel. Nyíregyháza, teljesen mindegy, hogy miért, lemondott Lapsinról, ő pedig jelentkezett nálunk. Hosszasan elbeszélgettem vele és ma már tudom. „Zsenya". aki nagyon jó játékos, igenis kezelhető, csak meg kell találni a módját! Róla ntég annyit, ő minden téren egy igazi, véleményt formáló, alkotó partner is. Beszélgetéseket igénylő ember, érdemes meghallgatni, mert jó meglátásai vannak. Roppant tudatosan él, egyszerűen nem lehet nem figyelni rá. Makacsul győzelemcentrikus... - ...És az. anyagiakat sem veti meg. - így igaz... Azt hiszem, ma kétféle ember él kis hazánkban: aki bevallja, hogy érdekli a pénz, és aki tagadja ezt. O az előbbiekhez tartozik, s ha zsebbe vágó a meccs, méginkább fogható! Ezzel kapcsolatban aláhúznám, tökéletesen megértem, egyetértek vele! Ha valaki kereshet, az ragadjon meg mindent megélhetéséért! - Szóba került a pénz... A Papíron SC belül van azon a bizonyos kapun, vagy ha úgy tetszik, tényleg a mindent eldöntő „utolsó tánc" következik. A végén a királyokat megillető trónon, vagy a kisebb, a „csak" ezüstösen csillogó pamlagon foglalhat helyet ez az igazán nagyra hivatott, tehetséges társaság... - Most már - ezt nem a megelégedettség mondatja velem! - nekünk teljesen mindegy, ám hangsúlyoznám, továbbra is feszítjük a húrt, mindent elkövetünk, hogy megtudjuk, mily' csodálatos érzés bajnoknak lenni! Nem elégszünk meg a már biztos ezüstéremmel, küzdünk, ameddig lehetséges, mert a fiúk maximalisták, még többre vágynak. Azért sem szabad ennyivel beérni, mert ki tudja, mikor állunk ismét ekkora lehetőség előtt? A Magyar Kupában is érdekeltek, ki merem jelenteni, esélyesek vagyunk... Ha csak két második helyet szerzünk, szakosztályunk életében akkor is csodálatosként marad meg az 1992-es év, azért is, mert megint kijutunk a nemzetközi porondra, ahol kupamérkőzéseken bizonyíthatunk. Bízom, nem a rigai csapattal sorsolnak össze, jól jönne egy San Marino-i, egy máltai, de akár angol ellenfél is... De félre a tréfával, nagyon sokra, nagyra értékelem amit eddig elértünk. - Ha igaz, erősítsd, amennyiben nem, cáfold a hírt: a röplabdásoknál is lesz bajnoki Szuper Kupa? - A hírclés igaz, a szövetség elnöksége és a liga döntése értelmében, más sportágakhoz hasonlóan, nálunk is lesz ilyen sorozat. A bajnokság első és második helyezettje csehszlovák, jugoszláv és osztrák csapatokkal mérkőzik a play offban, ami tetemes plusz kiadásokkal jár. - Az előbb, a bajnoki helyezéssel kapcsolatban, már feszegettem a pénzügyeket, de elsikkadtál felette. Térjünk vissza erre: mennyit ér anyagilag a Papironnál, mondjuk, a két második hely? - Férfiasan bevallom, az MK-ban ez a helyezés nulla, az első hely 200 ezer forintot ér. A bajnokságban az aranyérmet 400, az ezüstérmet 200 ezer forinttal honoráljuk. Az összegek bruttóban értendők, részemről minden esetben lemondok a prémiumról röplabdásaim javára. - Ez a közeljövő, de hogyan tovább a folytatásban? - Sokan hangoztatják, jó lóra tett a Piért Vállalat a röplabdásokkal, ezt hallja léptennyomon igazgatónk és kollégáim. Ez annyiban igaz, hogy a Papíron SC név, köztudomású, a Piértet takarja, mint főszponzort. Nehezen emésztették meg a sporttámogatást a vállalatnál, de ma már a dolgozók is vörösre tapsolják tenyerüket mérkőzéseinken, mert sajátjuknak tekintik a csapatot. Meg kell említenem, középkategóriájú cégünk napi gondokkal küzd, de reklámra, illetve sporttámogatásra van egy bizonyos keretünk, ami viszont véges. Éppen ezért a vállalatot nem hozhatjuk kényszerhelyzetbe! Egyesületünk jelenlegi költségvetését kénytelenek vagyunk annak egyharmadával növelni a nemzetközi szereplés, a külföldi csapatok fogadása miatt. Bajban, mégpedig nagy bajban leszünk, ha ebben a városban csak a Piért viseli szívén a férfi röplabdasportot! - Magyarán mástól, történetesen az önkormányzattól is vártok, várnátok segítséget... - Igen, erről van szó! Eddig ilyesmiben nem hallattam hangomat, de most megteszem. Illene elgondolkodnia az önkormányzatnak, személy szerint a polgármester úrnak aki valaha maga is sportoló volt -, helyes volt e rábólintani a minimális, 12 millió forintos sporttámogatásra! Figyelmen kívül hagyva, hogy a városban számtalan válogatott, nemzetközi szintű versenyző van! Ez a pénz nagyon kevés, ezért merem remélni, mégegyszer átgondolják döntésüket további támogatásukról biztosítják a kiemelkedő eredményeket elérőket! Hangoztatom ezt azért is, mert például legutóbbi meccsünkön elvétve hallatszott a Papiron név, a „Hajrá Szeged!"-tői zúgott az aréna, ami egyértelműen igazolja (ha szükséges bárki előtt is), mi ugyancsak a városé vagyunk, legalábbis úgy érezzük... - Most, amikor beszélgetünk, még nem ismert, a másik ágról a Kaposvár avagy a Nyíregyháza jut a döntőbe. Nyári Sándor melyik csapatot látná szívesen ellenfelként? - Majdhogy felborult a papírforma... Személy szerint én a Kaposvárt láttam biztos befutónak, de időközben történt egy és más. A nyíregyháziak 24. órában elkövetett „csínytevése", a válogatott ukrajnai játékos leigazolása borított szinte mindent. Szerzeményük - akit mi még nem láttunk, de teszünk róla, hogy megismerjük - állítólag a legjobb ütő a magyar mezőnyben. Szívesebben látnám a somogyországiakat, mert a stílusos, nagyon jó csapatuknak áttekinthetőbb a játéka. A nyírségiek ad hoc jelleggel röplabdáznak, képesek óriásit produkálni, őrületbe kergetni ellenfelüket, ugyanakkor a rendszertelen, széteső játék is jellemzőjük. Ezért kellemetlen, kiismerhetetlen csapat. Ha ne adj Isten kikapunk a Kaposvártól, azt mondom - bár mindent megtettünk - saját stílusát röplabdázva nyert, míg a nálunk rendezetlenebb nyíregyháziaktól elszenvedett esetleges vereség igen fájna. -Szóval? - Kaposvárt „várjuk", de bármelyik féllel kerülünk szembe, ötven százalék esélyünk van, függetlenül attól, hogy mindenképpen idegenben kezdünk! Őszintén reméljük, az a bizonyos ötven százalék hozzá segíti a Papiron SC Szeged csapatát a végső sikerhez - a Kaposvár ellen! Időközben ugyanis kiderült, Hulmannéknak a soinogyországiakkal kell megküzdeniük az aranyéremért. A folytatás április 11-én, 13-án, 15-én, 17-én és 19-én (húsvét vasárnapján) - ha a sors úgy akarja, hogy legyen ütődik mérkőzés. GYÜRKIERNŐ Fotók: Gyenes Kálmán A jól időzített szegedi sáncok (bemutatja Petheő és Voronkov) értékes pontokat jelenthetnek majd a folytatásban is Csíkos (fehér mezben) jól helyezett leütéseire a kaposvár ellen is szükség lesz